Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Vámpírok éjszakái *1. fejezet: Egy évvel ezelőtt*
Korhatár: 12+
Műfaj: Vámpírtörténet
Kategória: Nem anime
Feltöltő: darkrukia
Feltöltve: 2011. 08. 08. 18:44:31
Megtekintve: 938 db
Kritikák: 0 db
 ~*~ Vámpírok éjszakái ~*~

1. fejezet: Egy évvel ezelőtt

 

 Ma van az évforduló. Még a hold is teljes alakjában pompázik az égen. Igen, ez a nap a legszebb kéne legyen egy vámpír számára, nekem mégis olyan érzésem van, hogy bármelyik percben átélhetem azt, amit akkor éjjel.

 Pontosan egy évvel ezelőtt, még nem sejtettem semmit. Boldog voltam, mert aznap kaptam a hírt, hogy édesanyám 1 hónapos terhes és lesz egy kistestvérem. Emlékszem meg akartam ünnepelni a hírt, így elmentem a legjobb barátnőmhöz, Violához. Egész este 11-ig beszélgettünk és szórakoztunk. Anya hívott telefonon, hogy már ideje lenne haza menni. Elbúcsúztam Vilolától és elindultam gyalog a tök sötét éjszakában. Gondoltam lerövidítem az utat, így befordultam egy nem annyira széles utcába. Akkor még nem tudtam, hogy az a kicsiny utcacska Tottori legveszéjesebb környéke.

 Vidáman dúdolva haladtam egyre bennebb az utcába, mikor zajt hallottam, majd nyávogást. Csak felnevettem, hogy egy cica képes így rámijeszteni. Halkan énekelve sétáltam hazafele, hogy lássák én ugyan nem félek. Hirtelen valami végigkúszott a hasamon, majd megragadott és a falhoz szorított arccal. Ő volt az..

-         Az enyém leszel – suttogta mély, férfias hangján. Megborzongtam. A lábaim a földbe gyökereztek. Pokolian féltem.

 Egyik kezével magambiztosan tartotta derekam, míg másikkal a tarkómat cirogatta, amitől folyamatosan libabőrös lettem.

-         Eresszen el! – ordítottam volna, de teljesen ledermedtem és megszólalni sem tudtam.

 Addig a napig nem tudtam, hogy léteznek vámpírok, de mikor végignyalt nyakam érzékeny bőrén, megéreztem, hogy megkarcolja azt. Mégjobban megijedtem.

-         Ne félj tőlem... – suttogta nyakamra. Hogy a Pokolba ne félnék?! Egy régi, amerikai, vámpíros filmbe illő jelenetbe csöppentem. Most jön az a rész, ahol kiszívják az összes vérem én meg eltávozom az élővilágból.

 Számítottam rá, hogy megharap, már előre összeszorítottam a fogam. Mégis mikor belém mélyesztette két centis agyarait, teljesen váratlanul ért. Ha nem tartott volna, biztosra veszem, hogy nem tudok megállni a saját lábaimon.

 10 percen belül már én is vérre szomjaztam. Az Övére, mert csak ő létezett akkor nekem, ahogy most is.

 Nehezen sikerült beilleszkednem az új életembe. A szüleim azt hiszik eltüntem, a barátaim azt, hogy elszöktem. Valójában csak fogtam magam és kiscicámmal együtt Himeji városába költöztem. Nem volt nehéz lakást találni. Egy néni befogadott és unokájaként bánt velem, tudta, hogy mivagyok, mégsem félt tőlem. Két hónap múlva agyvérzésben meghalt. Nem voltak rokonai így egyszerű megoldásként eltemettem én a temetőben és nem szóltam senkinek.

 Szomjamat állatok vérével ontom a mai napig, de teliholdkor sosem tudok leállni.

 Hát valahogy így telt el egy évem, egyik napróla a másikra.

 Ma is egy átlagos nap van, de nekem ez a nap sokat jelent. Egy évvel ezelőtt meghaltam, elvesztettem azt a fonalat, ami az embert léthez köt. Miatta...

 Itt ülök az ablakpárkányon és nézem a holdat, meg az eget borító csillagok ezreire. Mind minden éjfélkor, várom, hogy eljöjjön értem. Talán ma, a vámpírrá válásom évfordulóján eljön.

 Nem tudom miért várom annyira. Talán megszeretném ölni. Talán,mert új életet teremtett, Ő a teremtőm. Talán csak, mert megtetszett férfias hangja, kisugárzása. Talán, mert szükségem van a vérére.

 Nem láttam az arcát, de valahogy sejtem, hogy nem egy kiöregedett vámpír, aki az utolsókat rúgja.

 Látni akarom... Kell...

~*~
A történet folytatását Silvana nevű felhasználónál találjátok majd meg ^^

 


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).