A Nekok élete nagyon nehéz. Föleg, ma, ebben a világban. Mindenkit, akit csak ismerek, arra kényszerítenek a gazáik, hogy elégítsék ki a vágyaikat. Én igazán szerencsés vagyok ilyen szemppontból. A gazdám soha nem kényszerít semmire. De érzem mennyire kíván. A csókok amiket kapok, az érintések, ahogy ápol, ha beteg vagyok. Ma este, megkapja, amit akar.

- Kicsim, gyere enni! - kiált fel, mire én már lent is vagyok és egy forró csókot kapok. Leülünk az asztalhoz és elkezdünk enni.

- Gazdám.... - kezdek bele, de már meg is bántam. Kérdõn néz felém, mire én folytatom. - Ma bent aludhatnék nálad? - kérdem és lehajtom a fejem, várva a büntetést.

- Ha akarsz, akkor igen. De holnap korán kelek. - mondta mire én elmosolyodok. - Min mosolyogsz?

- Semmin, igazán semmin. - mondom és folytatom az evést. A nap további részét szótlanul töltöttük, mivel a gazdám elég elfoglalt személyiség. Eljött az este. Amikor bebújok hozzá, a derekamra rakja a kezét és szinte már alszik. Óvatosan leemelem kezét derekamról és a takaró alá bújva, leveszem róla alsó nadrágját. A merevedését elöszõr csak nyalogatom, majd számba fogadom. Gazdám hangját hallom, amint nyõgdécsel. Amíg kényesztetem férfiasságát, nem veszem észre, hogy felébred. Hirtelen ránt fel magához és felém tornyosul.

- Szóval ezt tervezted egész nap? - kérdi és a nyakamat kezdi el csókjaival kényeztetni. Majd felnyel egészen a fülemig és beleharap. Nyögdécselek, míg õ lefele kezd el kényesztetni. Megáll mellbimbómnál és szájába veszi. Majd tovább halad lefele. Amikor eléri merevedésem, hirtelen fogadja szájába, amitõl felkiálltok. Fejét kezdi el fel le mozgatni és nem sokkal utána ismét felkiáltok. Felemelkedik hozzám és lenyalja a száján lévõ maradék fehér folyadékot. Megcsókol és belémhatol. Felkiáltok és a szemembe könnyek szöknek a fájdalom miatt. Beleharap nyakamba és nem mozdul. Felhúzom õt egy csókra és megemelem a csípóm, ezzel jelezve kérésem. Õ vette a lapot és elkezdett mozogni bennem. ELõszõr csak lassan, aztán egyre gyorsabban és vadabban. Aztán megfeszült a teste és éreztem, hogy magja szétárad testemben. Rámesik és mindketten lihegünk. Mikor rendezõdik a légzésünk, rámnéz.

- Mért csináltad?

- Mert éreztem, hogy kívánsz. És tudom, milyen nehéz lehet neked, hogy nincs senki, aki kielégitse a vágyaidat.

- Szóval ez azt jelenti, hogy te nem is akartad?

- Errõl szó sincs.... - kezdek bele, de számat egy csókkal tapaszotta be. Hátára fekszik és magára húz. Azonnal elaludt. Én is követtem a példáját. Reggel cirogatásra ébredek.

- Jó reggelt, szerelmem. - hallom és ilyedten nézek az órára.

- Gazdám, elkéstél.

- Nem, nem késtem el. Beszóltam, hogy ma nem megyek be. - mondja és egy csókkal a hátamra dönt. - Mostmár örökre az enyém vagy. - mondta és ismét megcsókol.