Hm... azt hiszem, anno emiatt a páros miatt kezdtem el írni.XD De ez is atomrégi alkotás.
Gondolkodtam rajta, hogy le akarom-e lőni a poént, de végülis miért ne, hiszen ha valakinek nem tetszik a dolog...
Nnoitra - Grimmjow
^^
__________
Nnoitra Jiruga épp halálra unta magát, miközben Las Nochesben sétálgatott. Teslát elzavarta, már megint… Pet-samának a közelébe sem mehetett, hiszen az az idióta Ulquiorra teljesen kisajátította. Azt persze hősünk nem értette, hogy mi lehet olyan jó abban az emberben, hogy a Négyes úgy védi, mint a saját tulajdonát. Mindegy, igazán nem is érdekelte a dolog, inkább elindult a Nyolcas Espada szállásához. Meg akarta nézni, mit csinál az a rózsaszín idióta.
Már éppen be akart rontani - ahogy szokott -, kopogás nélkül, amikor fura hangok ütötték meg a fülét. Azonnal tudta, valaki épp döngeti Szayelt. Érdekelni kezdte, hiszen ’kedves barátja’ mindig azt mondogatta, hogy az összes arrancar, akikkel eddig találkozott, undorító és egy ujjal sem érne hozzájuk. Gondolta, nem tör rájuk, így inkább kinyitotta az ajtót, persze csak résnyire, éppen annyira, hogy mindent lásson. Ám olyan dolog fogadta odabent, amire nem volt felkészülve. Még ő is meglepődött, mennyire nem számított arra, hogy Szayel Aporro Granz éppen Grimmjow Jaggerjack karjaiban készül elélvezni…
Megnyalta vékony ajkait, amire épp felkúszott a szokásos, vérfagyasztó vigyor. Annyira nem izgatta fel a látvány, hogy magához kelljen nyúlnia, inkább nevetségesnek találta, hogy a kék hajú milyen hangokat tud kicsikarni abból, a törékenynek a továbbiakban nem nevezhető testből. Gondolta, ha már itt van, akkor nézegeti még egy kicsit azt a kettőt, aztán ha végeztek, rájuk ront és meglepi őket. A hangok egyre hangosabbak lettek, egyre kéjesebben nyögdécselt a tudós Espada, Nnoitra pedig észre sem vette, hogy percek óta a Sextát bámulja, akinek fehér hakamája a bokájánál pihent, így az ajtóból tökéletesen lehetett látni izmos hátsóját. Ahogy mozgott, ahogy sóhajtozott… Nnoitra hirtelen azon kapta magát, hogy egyre hevesebben veszi a levegőt, majd hirtelen elfordul és háttal a falnak dől, majd tovább járatja kezét saját férfiasságán, és ekkorra már vészesen közel kerül az orgazmushoz. Bentről egy hangos kiáltás hallatszott, mikor Szayel elélvezett, aztán Grimmjow is, és vele egyszerre a kukkoló is, akinek ebben a pillanatban esett le, hogy végig a kék hajú Espada járt az fejében. Gyorsan összeszedte magát, majd határozott léptekkel elviharzott. Odabent hallották, hogy valaki lépked az ajtó előtt, de nem is gondoltak arra, ami történt.
Jiruga a szállásán ült. Sötétben, a szoba közepén dühöngött, hogy lehet ekkora marha… Sosem gondolta volna, hogy egyszer kielégíti magát a Sextára gondolva. De annyira megfogta a fantáziáját! Már el is képzelte, ahogy Grimmjow alatta nyögdécsel, ám ekkor rádöbbent, hogy valószínűleg nem tudná olyan helyzetbe hozni társát, hogy az hajlandó legyen a passzív fél szerepét eljátszani. Miközben ezen gondolkodott, beviharzott hozzá Ichimaru és közölte vele, azonnal menjen Aizen-sama elé. Hősünk kelletlenül lépkedett a volt shinigami kapitány mögött. Gin ekkor már tudta, hogy Aizen mit is akar Jigurától, így a szokásos vigyor nem kopott le arcáról. Ezt Nnoitra is észrevette, szóvá is tette, de nem kapott kielégítő magyarázatot, csak annyit: „Majd meglátod!”. Egyre idegesebb lett, mielőtt azonban megmondhatta volna véleményét Ichimarunak, odaértek a teremhez, ahol Aizen-sama várta.
Nnoitra belépett, odasétált a trónus elé és mélyen meghajolt. Nem szerette ezt, de mit tehetett volna, nagyon jól tudta, hogy az előtte ülő férfi sokkal erősebb nála.
- Nnoitra, nem szeretnék sokat rabolni az idődből. A tárgyra térek. Láttad ma Grimmjow-t és Szayelt, igaz? – Nnoitrát meglepte a kérdés, de igyekezett semmi jelét sem mutatni ennek.
- Igen, Aizen-sama. Talán probléma?
- Ugyan, dehogy - legyintett nagyvonalúan Aizen. - Érdekelne, hogy mit gondolsz a dologról.
- Arra kíváncsi, hogy hajlandó lennék-e megdugni Szayelt? - kérdezte nyersen az Espada.
- Nem. Arra vagyok kíváncsi, hogy mi a véleményed Grimmjow-ról - vigyorgott a férfi.
- Ez miért fontos? - Nnoitrának egyre gyanúsabb lett a helyzet. Nem tudta mire vélni, hogy ilyenekről kell beszélgetniük.
- Válaszolj, ha Aizen-sama kérdez! - szólt közbe a trónus mellett álló Tousen. A Quinta ideges pillantást vetett a volt shinigamira, de tudta, hogy igaza van.
- Hogy mit gondolok róla? Szerencsétlen, gyengébb nálam és már azt is tudom, hogy buzi. - válaszolta az előbb feltett kérdésre Nnoitra.
Aizen végignézett rajta, majd intett neki, hogy elmehet. Itt aztán végképp megzavarták hősünket, azt hitte, lesz valami oka is annak, hogy hívatták. Az ajtóban meglátta a Sexta Espadát, amint hátát a falnak támasztva, bal térdét behajlítva, hátra vetett fejjel állt, rá sem nézett, csak kedvtelenül elindult befelé. Nnoitra megint nem tudta, mi van vele, de képtelen volt levenni a szemét a Sextáról. Ez a másiknak is feltűnt.
- Ha még egy pillanatig bámulsz, azt a maradék szemedet is kinyomom! - ordította a kék hajú, de nem találta dühös hangulatában partnerét.
- Na mi van, Cicus? Nagyon rosszul aludhattál, ha ilyen morcos vagy! - hangjából csak úgy sütött a kötekedni vágyás, de Grimmjow látszólag nem vette túl jó néven azt, hogy lecicusozták, mert egy határozott mozdulattal elé lépett és épp meg akarta ütni, amikor…
- Meddig kell még várnom, Grimmjow? - hallatszott a teremből Aizen hangja, mire az említett dühöngve elindult befelé. Úgy gondolta, ha itt végez, megkeresi Nnoitrát és szétveri a képét. Mielőtt bezárhatta volna az ajtót, Aizen kiszólt, hogy Jiruga se menjen messzire, mert még nem végeztek egymással.
Most Nnoitra vette fel ugyan azt a pózt, amit korábban Grimmjow. Miközben várt, azon elmélkedett, mi a fene lehet vele. Nem tartotta valószínűnek, hogy vonzódna a másik Espadához, hiszen gyengébb, mint ő, ráadásul férfi. Na meg, hogy ő bárkihez is vonzódjon…? A gondolattól is felnevetett. De akkor miért…? Ekkor jutott eszébe az a jelenet… Ahogy a kék hajú mozgott Szayelben… Felidézte magában azokat a nyögéseket, azt a sóhajt, és megint átjárta az az érzés, de tudta, a helyszín igazán nem alkalmas arra, hogy megint kielégítse magát.
„Rohadj meg Jaggerjack…” - sóhajtott fel alig hallhatóan. Ekkor kinyílt az ajtó. Várt pár másodpercig, aztán amikor nem lépett ki senki, gondolta, bemegy ő.
- Döntöttünk, Nnoitra! Grimmjow egy éjszakára elzárásra kerül azért, amit Szayel Aporroval csinált, és Te ugyanabban a zárkában leszel, mert kilested őket. Most menjetek. Kaname elkísér titeket - hangzott Aizen-sama parancsa. Jiruga látta, társa épp annyira ideges, mint ő, de nem érdekelte. Az foglalkoztatta inkább, hogy Szayel miért nem kerül velük együtt a zárkába éjszakára. Gondolataiba feledkezve követte az ekkorra már az ajtóban álldogáló Tousent.
- Tudom, mi a célod, Aizen-sama, de nem tudom elhinni, hogy ezeknek az idiótáknak nem esett le, hogy mit akarsz… - vetett egy ravasz pillantást az említettre Ichimaru.
- Mi olyan hihetetlen ebben, Gin? Inkább készítsd elő a zárkájukat, mielőtt odaérnek.
- Igen, de akkor neked is jönnöd kell! - mondta Ichimaru. Erre Aizen is megmozdult, és elindultak az ajtó felé.
A két Espada egy ideig csak ültek egymásnak háttal, nem szóltak egy szót sem. Grimmjow dühös volt, hogy miért kell neki itt lenni, ráadásul miért Nnoitrával; utóbbi pedig azon elmélkedett, hogy mit is kellene tennie. Ötlete ugyan volt, hogy hogyan oldja a feszültséget, de nem tudta, hogy kezdjen bele. Végül megfordult, az ölébe rántotta a meglepett Sextát és megcsókolta, aki azonnal eltolta magától.
- Mi a faszt csinálsz, te barom?! - kezdte kiabálását. Nnoitra nem szólt, csak megragadta Grimmjow karjait, a földre fektette társát, annak kezeit lefogta a feje felett és a csípőjére ült. Kaján vigyorral a képén nézte, ahogy a kék hajú már vörös a méregtől, de nem tud tenni semmit. Illetve tudott volna, és ezt az Ötös sem értette, hogy miért nem teszi meg. Egyszerűen csak ki kellett volna szabadulnia a szorításból, és el is kezdődhetett volna a verekedés, de ennek nem örült volna…
- Ha nem ellenkezel, hamarabb végzek. Egyébként is, mit tehetnél, gyengébb vagy nálam, ezt Te is tudod! - heccelte tovább széles vigyorral a képén Grimmjow-t. - Ha Szayelt olyan jól el tudtad szórakoztatni, maradj veszteg és élvezd! Nem fog sokáig tartani! - fejezte be mondandóját, majd egy határozott mozdulattal a hasára fordította a megszeppent Sextát, és fél kézzel lerángatta róla a hakamáját. Ahogy újra a szeme elé tárult az a feszes, izmos hátsó, nyelt egyet, majd előrehajolt. Grimmjow a nyakán érezte társa forró leheletét, ám ennél is jobban aggasztotta az, hogy Jiruga épp a hátsóját simogatta.
- Eressz már el, Te barom! Mégis mi a jó büdös francot csinálsz? Engedj el, vagy szétverem, a képed! - kiáltozta, de fenyegetésére csak egy elégedett kacaj volt a válasz.
- Milyen heves vagy, Sexta… Ezt szereti benned annyira Szayel? Mindegy, engedd el magad, vagy nagyon fog fájni! - Ahogy befejezte a mondatot, egyik ujját Grimmjow-ba dugta, aki erre felnyögött. Meglepődött, hiszen épp az készítette elő a behatolásra, akitől ezt a legkevésbé várta. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerül a Quintával.
Nnoitra hosszú ujja egyre mélyebbre hatolt benne, majd hirtelen becsúsztatta a következőt is, és kicsivel később már három ujjával tágította partnerét. Grimmjow már épp kezdte volna élvezni a számára eléggé szokatlan helyzetet, mikor a három ujj hirtelen távozott, majd egy pillanatra lazult a kezeit fogva tartó szorítás. Nnoitra eközben meglazította felsőjét, megszabadult saját hakamájától és kezébe vette az ekkorra már teljesen megkeményedett férfiasságát, majd Grimmjow hátsójához érintette, aki erre megint felnyögött.
- Idefigyelj, Te idióta barom! Ha most elengedsz, akkor méég… Hagyd abba, hallod?! Engedj már eee… Ahh!- kiáltott fel, mikor hirtelen magában érezte Nnoitrát. El sem hitte, hogy életében először ő a passzív fél... Jiruga eközben szintén felsóhajtott, ám az ok nála nem a fájdalom volt, hanem a hirtelen jött gyönyör, amely akkor tört rá, mikor érezte Grimmjow még érintetlen, szűk ölelését. Nagyon oda kellett figyelnie, nehogy azonnal elélvezzen. Néhány pillanatra megmerevedett, majd mit sem törődve azzal, hogy a Sexta mit érezhet, egyre mélyebben kezdett mozogni benne. Néhány lökés után már nem csak mélyített, de gyorsított is a tempón, amit Grimmjow egyre nehezebben bírt. Pláne úgy, hogy már az előző lökéssel is azt a pontot találta el Jiruga, amire a Sexta egyre nagyobbat nyögött. Nnoitra sem tudta visszatartani hangját, és az extázistól fel sem tűnt neki, hogy Grimmjow-ból forró, vörös vér folyik. Mielőtt ezt észre vehette volna, a Sexta lökött egyet csípőjével, és a hirtelen jött gyönyörtől Nnoitra már nem tudott parancsolni magának, egy utolsó lökést követően elélvezett. Ekkorra már Grimmjow-t sem érdekelte az a fájdalom, ami később átjárta testét.
Nnoitra elengedte a Sexta - ekkorra már teljesen elzsibbadt - karjait, és néhány percre társa hátára ereszkedve pihent. Mikor elég erőt érzett magában, felkelt, rendbe szedte ruháját és a fal tövébe ült. Ahogy nézte a feltápászkodni próbáló Sextát hangosan felnevetett.
- Mekkora szerencsétlen barom vagy te… El sem hiszem, hogy egy ilyenből Espada lett.
- Fogd be azt a mocskos pofádat, vagy odamegyek! - nézett rá gyilkos tekintettel a még mindig a földön heverő arrancar.
- Megmozdulni sem tudsz… Szánalmas látvány vagy…
- Akkor meg miért dugtál meg, te szemétláda?! - Ekkor a Sexta megérezte, hogy valami furcsán csípi belül. Odakapott, majd mikor meglátta kezén a vért, megint a Quintára nézett. - Mi a faszt csináltál velem?!
- Felavattalak, baszd meg! És legalább én is lenyugodtam végre… Nem is értem, hogy kívánhattam egy olyan nagy rakás szart, mint te vagy…
Az este folyamán nem szóltak egymáshoz, mindketten fáradtak voltak, és Grimmjow jobbnak látta, ha nem firtatja a témát, sőt legszívesebben elfelejtette volna az egészet, de ezt nehéz volt attól az égető érzéstől, ami a hátsóját kínozta. Mindenesetre most még jobban gyűlölte Nnoitra Jigurát, mint valaha.
A szobából hirtelen felhangzott Ichimaru Gin ismerős nevetése.
- Nem tudom, mi volt a célod ezzel, Aizen-sama, de én jól szórakoztam! Nem hittem volna, hogy sikerül összehoznod!
- Ugyan, Gin! Csak észre kellett vennem az árulkodó jeleket és jó cellába zárni őket… A kivetítő pedig még mindig fantasztikusan működik, Kaname. |
