Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Miért éltem...?
Korhatár: 16+
Műfaj: Dráma
Kategória: Naruto
Feltöltő: Rauko
Feltöltve: 2011. 07. 03. 11:41:15
Megtekintve: 1733 db
Kritikák: 8 db
Nem mai darab... de gondoltam, felteszem ide is.:)
Zabuza-Haku
Shounen-ai/yaoi utalás.

_____

Feláldoztam az életem. Mindenemet feladtam, bár semmim sem volt igazán, és egyetlen álmom maradt: őt szolgálni. Mellette kell lennem, minden percben vele akarok lenni!

Tisztán emlékszem az első pillanatra, az első percre, tekintetünk első találkozására. Egyszerre rémített meg és varázsolt el. A szemeiben fénylő tűz felperzselt, elégetett, mégsem tudtam ellenállni. Csak mosolyogtam, pedig gyermek voltam még. Egy kisfiú, aki mindenét túl korán vesztette el. A szerető családnak már illúziója sem maradt, ahogy a gondtalan élet és az ártatlan gyermekkor is homokszemekként peregtek ki kis kezeim közül.

Azon az estén hópelyhek színezték az eget, tiszta, fehér pihék. A sötét semmiben villanó parányi pontocskák mintha engem tükröztek volna. Lelkem feketeségét úgy tépte szét Zabuza első pillantása, ahogy az éjjelt a fagyott vízcseppeken csillanó fények.

Attól a perctől kezdve kezdve csak ő létezett számomra. Lelkemet azonnal neki adtam, testemre azonban csak később tartott igényt. Egy esős estén rótta fel rám először hozzátartozásom jeleit.

Én nem vettem észre, ahogy mindenem felnőtté érik... a testem, a lelkem. Kitartóan edzettem, eltűrve minden kínt, hiszen érte tettem. Azért kellett erősebbé válnom, hogy méltó lehessek hozzá. Ez hajtott előre minden nap. Ott lehettem mellette, érezhettem a közelségét. Érintései nyomán néha fájdalmat éreztem, a vérem is kiserkent, de ha miatta volt, ha az ő keze okozta, akkor ez is édes semmiség volt.

Azon az esős estén is nézte, ahogy lemosom magamról az aznapi edzés mocskát: sarat, vért, izzadtságot. Ekkorra már hosszú hajam makacsul, vizesen tapadt vállaimra, hátamra. Ő csak nézett, egész testem megborzongott attól, ahogy méregetett. Addig ismeretlen érzések, gondolatok jártak fejemben, tudtam, hogy most valami megváltozott.

Ő volt az, aki először elfogadott szüleim halála után, ő volt az első, aki éreztette velem, hogy szüksége van rám, akkor is, ha csak egy fegyverként, céljai eléréséhez tökéletes eszközként tekintett rám. Neki adtam el először a lelkem és testem ártatlanságát is ő vette el. Csókjai, érintései, szavai beleégtek testem minden porcikájába. Örök emlékként kísértett életem során első szeretkezésünk.

Vad, követelőző kezek találtak utat testemen, általam csak néha láthatott ajkak tépték az enyéimet; immáron teljesen az övé voltam. A harcokban az életemet adtam érte, éjszakánként a testemet kapta meg. Mindennél fontosabb lett nekem, örökre mellette akartam maradni még akkor is, ha tudtam, hogy csak eszköz vagyok a kezében. Bármire hajlandó lettem volna érte, bárkit megöltem, akit szerinte meg kellett.

Most mégis mindennek vége. Felesküdtem már az elején: az életem árán is meg fogom védeni. Hát most beváltottam ígéretemet.

Meghalok, de érted, Zabuza!
Egyet akartam volna még…
Látni az arcod, hallani a hangod, ahogy az első éjszaka a nevemen szólítottál.
Érezni vérszaggal keveredett illatod…
De az én sorsom az volt, hogy a te eszközödként végezzem.
…és ez így volt jó.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).