Ismét az ablaknál állt. Úgy bámulta a lemenõ nap fényét, mintha valami csodát látna. Pedig ez sem volt másmilyen, mint az eddigiek. A nap sugarai aranylottak a távolban, az ég alján úszó felhõk pedig vöröses, lilás színt öltöttek magukra a búcsú tiszteletére. A hófödte táj még egyszer szikrázott, majd mélységes sötétségbe burkolózott, ahogy a nap alábukott a hegyek mögé: elkezdõdött az éjszaka. Hosszú, egyenes haját még egyszer átfésülte, megigazította vadító sminkjét, és kisétált a szobából. Aznapra is találkát beszélt meg azzal a bizonyos illetõvel. Azzal, akivel pár napja találkozott a bárban… Ismét.

      Ahogy belépett a lágy, vörös fénytõl úszó helyiségbe, a zene mintha halkabbra váltott volna. A csapos intett neki, és az egyik távoli bokszra mutatott, ahol már várt rá a férfi. Rövid, fekete haja kissé kócosan, de nagy vadítóan illeszkedett koponyájára. Világító kék szemei most is épp olyan idézõek voltak, mint évekkel ezelõtt. Azon a vérfagyasztó éjszakán. A hõség szinte elviselhetetlen volt, de õ most is elegáns zakóban ült ott.

      A nõ odasétált az asztalhoz, és helyet kért. A férfi pedig elegáns mozdulattal kérte, hogy legyen a társasága. Lágyan megcsókolta a nõ finom kezét, majd igézõen szemébe nézett. Egész éjszaka beszélgettek. Arról társalogtak, ki hogyan látja a világot, melyik kedvenc éttermük, miket szeretnek enni.  A férfi többször is megérintette ajkaival a nõ bõrét.  A fehér bõrû szépség úgy érezte égetik a csókok, mégis egyre többet akart belõlük.

      Ám ahogy közeledett a hajnal, a férfi bocsánatot kérve felállt, és távozott. Épp olyan gyorsan, és kérlelhetetlenül, mint amikor legelõször találkoztak. A nõ szívébe üresség költözött, amint megfosztották kedves partnerétõl. Utána akart futni, de visszatartotta vágyát, mert tudta, sosem érheti utol a titokzatos öltönyöst. Csak egy apró cetli maradt utána az asztalon a következõ idõponttal: másnap este… Este…

      A billentyûzet halkan kattan, amint lenyomja a vékony ujj a billentyûket. Aztán mély sóhaj szakad fel a mellkasából.

-          Ez a történet sosem lesz kész – mondja halkan, majd visszatörli az utolsó mondatot.

-         Ugyan már! – A hang egy kedves, világos barna hajú, napbarnított bõrû lányhoz tartozik, aki éppen átöleli barátnõjét. – Te is tudod, hogy sikerülni fog. Ez csak írói válság. Gyere, egyél egy kis pudingot! –Invitálja a konyhába.

-         Nem lehet. A holnapi órára meg kéne írn... – egy hirtelen rántás félbeszakítja a mondatot, sõt, lerántja õt a karjánál fogva a székrõl. – Héé Kath, ez fájt! Lehetnél ám óvatosabb is – Ám az utolsó két szót már lassan, és szaggatottan ejti ki. Ugyanis az orra elõtt egy fagylalttorta jelenik meg.

-         Na kit szeretsz? – jelenik meg látókörében egy mosolygós barna szempár.

-         Téged! – kiáltja Nini, elkapja a tányért a villával, és már kanalazza is befelé a jegyes finomságot.

-         Azért csak óvatosan – nevet Kath, majd kimegy a szobából. Hátközépig érõ szõkésbarna haja a jókedvéhez illõen lengedezik.

      Nini, miután befalta a fagylaltot, kimegy a konyhába, de nem találja ott barátnõjét. Keresgéli, de miután nem találja a cipõjét, arra gondol, hogy lement a boltba. Vállat vonva visszamegy a konyhába, hogy elmossa a tányérját. Meg is engedi a vizet, mikor valaki hirtelen hátulról átkarolja õt, és elzárja a vizet. Izmai megfeszülnek, ahogy egy erõs férfi kar fonódik a nyaka köré. Az idegen a füléhez hajol és belesuttog.

-         Ha sikítasz, megöllek téged és a kis barátnõdet is.

-         Mit akar tõlem? – kérdezi Nini rémülten. – Pénzt? Értéktárgyakat?

-         Ne nézz madárnak – feleli kicsit dühösen a férfi. Nini jobb kezét hátracsavarja, hogy kevésbé legyen beszédes kedvében. – Mikor láttad utoljára? – Teszi fel hirtelen az õ kérdését.

-          Kit? – kérdez vissza rövid töprengés után a lány. Ám hamar rájön, hogy rossz válasz volt, mert támadója izomzata is megfeszül, ezzel együtt szorul a hurok a nyaka körül.

-         Ne játssz velem kislány, mert megjárod – sziszegi.

-         Nem játszom! Esküszöm nem tudom, kire gondol! – kiabálja hevesen, de a férfi karja még jobban megszorítja, és így kénytelen levegõ után kapkodni. Szabad kezével a férfi karját markolássza, hátha le tudja magáról fejteni.

-         Tudod te nagyon jól, kirõl beszélek. Arról, akirõl azt a nevetséges, nyálas sztorit írtad. Akivel együtt jársz az egyetemre. Magas, fekete hajú, kék szemû és folyton sápadt a bõre.

-         Szóval õrá gondol – nyöszörgi elhaló hangon, mire a szorítás enyhül a nyakán, és el is engedi. De mielõtt biztonságban érezhetné magát, a jobb karját megrántja a férfi, mire Nini a falnak kenõdik, és két kéz csapódik a feje mellett a falnak. Elõször nem meri kinyitni a szemét, de mikor végre megteszi, döbbenet járja végig egész testét. Egy 180 centi magas fiú áll elõtte, kinek arcán látszik, hogy még nem érte el végsõ szögletességét, de az aranyló napot idézõ szemeiben tûz ég, hófehér haja pedig majd a derekáig ér, és ami a legfurcsább, hogy feje tetején a kutyákéhoz hasonló hegyes fülek helyezkednek el. Felsõtestét egy kigombol világos barna ing és egy fekete, testhezálló póló takarja. Emellett még egy jól szabott farmer van rajta.

-         Arra a piperkõcre gondoltam, akire éjszakánként gondolsz. Arra a hegyes fogúra – látja a lány a arcán a megdöbbenést, és ezzel együtt kéjes vigyor ül ki arcára. – Tudod te, kirõl beszélek. Róla álmodozol már két éve, õt nézed az órákon, és az õ képét nézegeted lefekvés elõtt.

-         Csak mert segített az elsõ vizsgáimnál – suttogja szégyenlõsen a lány, és arca belevörösödik a mondottakba.

-         Ugyan kérlek. Azt várod, hogy mikor fog végre észrevenni. Mikor fogja édes ajkait a bõrödhöz érinteni.

-         Dehogyis! – kiabálja Nini hevesen a fiú szemébe nézve, ám ezzel végzetes hibát követett el. A fiú elkapja a karját, és óvatos csókot lehel kézfejére. Érzi, hogy még jobban elvörösödik, amit észre is vesz az idegen.

-         Pontosan ezt szeretnéd, hogy tegye. Meg hogy ajkai a nyakadra simuljanak, és fogai mélyen a bõrödbe vágjanak. Ha jó kislány leszel, még élvezni is fogod, ahogy kiszívja a véred – Minden szavának kiélvezi a rá gyakorolt hatását. Élvezi, hogy nem mer ellentmondani, hiszen õ is nagyon jól tudja, mennyire igaza van. Sõt, ahogy lefestette a helyzetet, bele is élte magát.

      Combjait erõsen összeszorítja, hogy valahogy vissza tudja fogni a belsejébõl feltörõ forróságot, és ezzel még inkább magára vonja a fiú figyelmét. Ha eddig nem is tervezte, hogy eljátszik vele, most már biztos benne, hogy ezt fogja tenni.

      Nini nyakához hajol, minden elõzetes figyelmeztetés vagy jel nélkül beleharap a lány nyakába és erõsen megszívja bõrét. A lány megragadja a fiú ruháját, de túlságosan jól esik neki, hogy ellökje magától. Többször is megharapja a lányt, mire Nini felsikolt, és eltaszítja magától a tolakodót. De a szívverése kihagy egy ütemet, mikor meglátja az arcát. A sima, fehér bõrön cakkozott szélû csík jelenik meg az arc két oldalán, és szemei vérben forognak. Ajkain vér vöröslik, melyet egyetlen kéjes nyelvmozdulattal lenyal. Nini térdei megremegnek, ahogy a szörnyeteget nézi. Felsikolt, és átszalad a konyhából a nappaliba, de nem menekülhet sokáig. A démon elsodorja õt, és a kanapéra löki. Apró ökleivel megpróbálja távozásra bírni a fiút, de az szorosan hozzá bújik, így nem nagyon tudja ütlegelni. Közelrõl az arcába néz, és zihálva próbálja kitalálni mit akar tõle ez a vörös szemû rém.

-         Szö-szörnyeteg – suttogja Nini, mire a fiú még jobban hozzá préseli testét az övéhez, térdét a két lába közé fúrja, egyik kezét a lány belsõ combjára csúsztatja, majd a füléhez nyomja az orrát.

-         Szólíts csak Inuyashának – amint kiejti a nevet a száján, keze becsúszik a lány combjai közé.

-         Ne! Inuyasha, elég! – próbál erõsnek mutatkozni Nini, de a hangja reszket, és kezeiben sincs annyi erõ, hogy akárcsak megszorítsa a fiú felsõjét. De a fiú kihúzza a kezét Nini szoknyája alól, és a szeme elé emeli a kezét, melyen ott csillog a lány nedvessége.

-         A szád azt mondja, hogy „ne”, de a tested azt akarja, hogy folytassam – Mielõtt Nini megszólalhatna, Inuyasha ajkai betapasztják a száját, és ujjaival újból benyúl a vékony szoknyácska alá, de ezúttal az apró fehérnemût egyetlen mozdulattal összetépi. Ajkai a lány ajkairól a nyakára, majd onnan lejjebb a kulcscsontjára vándorolnak. Mikor Nini újból ellenkezni próbál, szabad kezével, a feje fölé szorítja a kezeit, és elveszi kezét a forró, nedves puncijától. Ekkor Nini halkan felnyög. Inuyasha arcán még szélesebb mosoly terül szét. Szemei most már teljesen vörösek, arcán a csíkok pedig élesen elhatárolódnak a halovány arcbõrtõl. Aztán hirtelen körmei helyett karmai nõnek, amivel egy pillanat alatt darabokra szaggatja a vékony ruhadarabokat. Ahogy kinyitja a száját, ajkai mögül hegyes szemfogak merednek ki, melyekkel belemar a bõrébe. A harapás helyén vörös fognyomok, és halványkék zúzódás jelenik meg. Ilyen harapásnyomok maradnak a vállain, a nyakán, a mellein, a karjain, majd egy az oldalán, és akkor leér a combjához. Ninit halálfélelem kerülgeti, mikor hirtelen elengedi Inuyasha, a csípõjénél fogva a hasára fordítja, és a fenekébe harap.

-         Ez fáj! – szisszen fel, de abban a pillanatban el is akad a szava, mert Inuyasha megragadta a csípõjét, és felhúzta annyira, hogy térdre emelkedjen, és mélyen a puncijába nyalt. Reszketve megragadja a pamlag karfáját, és rádõlve mély nyögések, és halk sikkantásokat hallat, Inuyasha pedig erre felbuzdulva még hevesebben kezdi nyalni, kényeztetni. Mikor Nini elõször eléri a csúcsot, hangosan felkiált, majd zihálva elõre billen a feje. Inuyasha ezt az idõt kihasználja arra, hogy levegye a saját ruháját, és félig feltérdelve a lány csípõjéhez nyomja a sajátját. Merev férfiassága a lány fenekének nyomódik, mire Nini élvezettel felnyög.

-         Ugye, hogy akarod – mondja Inuyasha nyugodtan inkább kijelentve, mint kérdezve. Nini egy fél pillanatra hátrafordul, és meglátja az izmoktól dagadó férfi testet, de nincs sok ideje gyönyörködi benne, mert Inuyasha hátrébb húzza a csípõjét, és egyetlen határozott lökéssel a lány testébe fúrja magát. A szobát kéjes nyögések töltik. A levegõ szinte szikrázik a felgyülemlett szexuális feszültségtõl. Inuyasha nem is fogja vissza magát. Megragadja Nini csípõjét, és vadul mozgatni kezdi. A lány felsikít az élvezettõl, de nem érheti újból a csúcsot. Inuyasha pont a csúcspont elõtt megáll a mozgásban, felkapja a lányt az ölébe, és feláll vele. Nini erõsen a nyakába kapaszkodik, de nem mer a vöröslõ szemekbe nézni. Fejét a vállára dönti, de mikor az erõs marok megragadja a fenekét, és a fiú csípõje eszement sebességgel mozogni kezd, hátraveti és újból kéjesen felnyög.

      Aztán Inuyasha lép párat, és a lány hátát a falnak nyomja. Ezúttal mozgása sokkal inkább erõteljes, mint gyors. A mellkasának feszülõ puha mell még inkább rátesz szexuális feltöltöttségére, így nem csoda, hogy egy határozott lökéssel, és egy férfias nyögéssel eléri a csúcsot. Forró magja teljesen betölti a lány belsejét, amitõl õ is eléri az újabb csúcsot. De Inuyasha itt nem áll meg. Leengedi a lábait, majd megfordítja, hogy a háta legyen felé. Kicsit elhátrál a faltól, és a lányt derékszögben elõre hajlásra kényszeríti, és ismételten hátulról veszi birtokba. Mozgása heves, és akaratos. Birtokba akarja venni a lány teljes lényét. Azt akarja, hogy csak rá gondoljon. Annyira elragadtatja magát, hogy Nini harmadik orgazmushangjára figyel csak fel. Akkor kicsit eltávolodik az izzadtságtól csillogó bõrû lánytól, és megcsodálja mûvét.

      Nini karjai, és lábai reszketnek, így leguggol a fal tövébe, és élvezettel bújik a hideg falnak, hogy lehûtse égõ testét. Ezt sem élvezheti sokáig, mert a démon elkapja a kezeit, és annál fogva felemeli õt álló helyzetbe, majd karjába kapja, és újból a kanapéra fekteti, bemászik a lábai közé, és fölé mászik. Ismét belé hatol, de ezúttal már szemei arany színben pompáznak, mikor a lány arcához közel kerül. Szenvedélyesen megcsókolja, és addig abba sem hagyja a mozgást, míg egyszerre el nem érik a csúcsot. Akkor aztán feláll, és magára veszi a ruháját.

-         Látlak még valaha? – kérdi Nini halkan.

      Inuyasha visszafordul, és elmosolyodik.

-         Holnap ugyanitt, ugyanekkor – kacsit rá, és kisétál a szobából. 

The End