|
Horrorlé
Én spec nem szeretem tudni, hogyan készül az ételem.
Süteményeknél nem vagyok hisztis, ott mindenféle jó dolgot keverünk össze,nem veszi el az étvágyam a vaniliás cukor meg a liszt látványa, a vajat megpillantva sem kezd hullámozni a gyomrom.
( Viszont amikor nagymamám előttem csinálta a kedvenc sütimet,amiről kiderült,hogy hájas – na az gyerekkorom nagy traumája volt,még ma is rosszat álmodok néha, csoda,hogy nem vizelek ágyba.)
Meglátogattam apámat, ott volt nővére is. Főztek húslevest.
Elkezdődött az étkezés, szép nagy levesestál, cuki szalvéták, virág az asztalon. Apámnővére:
-Hm,milyen szép is ez a leves,benne van a kakas íze.
Apám:
- Egy fél kakas van benne, még a piacon kettévágattam, a belét otthagytam.
*Lorian köhintve nagyot nyel
Apám mókázgat:
- De ez kétfejű kakasleves ám!
Apámnővére:
- Hogyhogy? Beteg kakasból főztél?
Apám:
- Nem, csak mondtam az árusnak amikor elvágta, hogy a fejét meg a taraját kérem! És még a múltkor É. (apámcsaja) is vett kakast, de hiába trancsírozta,nem tudta levágni a csőrét,hát félretette a fejet... Na azt is elhoztam,belefőztem a levesbe.
*Lorian kezében megáll a kanál
Apám halászgat a nagy tálban, beledob valamit a tányéromba. Kis izé.
Apám:
-Kakas here, edd meg! Valahol itt van a fütyije is...
*Lorian reflexei, mint a macskáké; kapásból továbbdobja a kakasnemiszervet apja tányérjába
Apám tovább halászgat, büszkén kimer valamit a levesből,s indítja felém a merőkanalat a Valamivel. A Valami egy képlékeny, rezegő, figyegő, hajladozó belsőszerv színű bőrdarab. Nagy.
Apám:
-Na, tessék, neked szántam!
Lorian:
-Mi ez???!!!!!!!!!!
Apám:
-Hát a taraja!
*Lorian elsápadva keresi a poént, esetleg a kandikamerát
Apám fejét csóválva fogadja a visszautasítást, majd elkezdi rágcsálni meg a kanalával nyiszálni a rezegve ellenálló kakastaréjt.
Eközben apámnővére boldogan kimer magának egy újabb ijesztő darabot a Rémségek Kicsiny Leveséből. Egy lábat,melytől én mindig agyfaszt kaptam,mint egy horrorfilm,minek lábat tenni egy levesbe,az csak bőr meg karom,de tényleg? Apámnővére boldogan kommentálja zsákmányát:
- Na, én ezt a lábot eszem meg.. ezt a lábocskát-körmöcskét-bőröcskét.... ez már aztán nem szalad sehova többé...nem kapirgál ezzel már a kiskakas!
*Lorian nagyokat nyel, görcsösen szorítja a kanalat, mélyeket lélegzik, miközben apja és apjanővére kitárgyalják,hogy az estére vett halat hogyan vágták fel, mennyi ikra volt benne, mennyi zsír, milyen véres volt.
Apám újra merít a kakaslevesből, Lorian önkéntelenül is felnéz, és meglátja Azt.
Először beazonosíthatatlan. Aztán a két szemgödörből ráismer.
Egy fej.
Egy fej a levesben.
Mint valamelyik horrorfilmben.
Apám boldogan: na,itt a lényeg, a kakaska feje!
És elkezdi szörcsölgetni- cupákolni a megboldogult fejét, miközben az üres szemgödrök vádlón néznek ki a szájából. Ezzel végezve Apám leteszi a fejmaradékot a kistálba,mely az én tányérom mellett volt, majd kést ragadva felkiált: Agyműtét!
És nekiesik a koponyának,mely recsegve nyílik ketté, majd apám kikanalazza a kakas agyát.
*Lorian ekkor már zöld, és nagyon szeretné, ha elfogyna már a leves a tányérjából, amibe csak combot meg zöldséget tett, semmi gyanús elemet. Nagy levegőt vesz, és nekiáll gyorsabban kanalazni, már csak pár kanálnyi...
Apámővére:
- Igazán sűrű,laktató...
Apám:
- Bizony, mert ez igazi kakastejes leves!
Ez volt a kegyelemdöfés.
Nem tudom,pontosan mit takar a kakastej kifejezés.
A kakasnak nincs teje. Fütyije van, meg heréje. Embereknél az apatej az a.....
Na és itt volt az a pont,amikor azt éreztem, a háborús hősök is mély áhitattal s tisztelettel hajtanának fejet előttem,mert kibírtam ezt az ebédet.
Végigültem az egész hullaleltárt, na de hogy aztán a végén közöljék, hogy a megboldogult kakas még bele is recskázott a levesembe?
|
