Úszó felhõ, fehér, puha, távol a világtól.
Apró csillag, szép fénye volt… épphogy csak pislákol.
Könnyed szellõ, lágy érintés, tán nem is létezett…
Minden mosoly, minden kacaj veled együtt elveszett.

Percek múlnak, minden halad, én egy helyben állok,
Szemem elõtt felderengnek elfelejtett álmok…
Hallgatom a napfényt és bámulom a szelet…
Újabb fülledt nyár követ egy újabb fagyos telet.

Ajtó csattan, kattan a zár, börtönben a múltam.
Továbblépni sajnos mindig nagyon gyenge voltam,
Ujjaim a kilincsen, de nem mozdul kezem,
A jövõt rejtõ sötét kaput kinyitni nem merem.

Homályos a létezésem, az idõ megtorpan,
Elillanó végtelenség, könnycseppek a porban,
Piciny mosoly, hamis, hazug, ne higgy szemednek,
Én még most is, mindörökké, csak téged szeretlek.