|
Még csak most írogatom ezt a történetett, nem tudom ki hogy szereti a hosszú storykat, de ez igen hosszúra fog nyúlni, de remélem majd találtok benne egy kedves jelenetett. Annyit kérnék viszont, hogy léci véleményt írjatok, igaz kevés történetett tettem fel, sokan olvastátok is, de nem írtatok véleményt. Kérnék szépen mindenkit rá, csak akkor tudom meg, hogy írom a történetett (jól vagy rosszul) ha írtok írtok véleményt :) akármilyen jó, csak vélemény legyen, mert szeretném a gondolataitokat látni, mit gondoltok a mostani világomról :P Írjatok léccciiii!!!!
Jó szórakozást! :)
I.
Mi is az a mágus? Talán valami boszorkányos dolog? Igen, hasonló. Szigorú szabályok szerint élő, könyvtárakban meghúzodó, különleges emberek. Nagyon sok eltérő mágus létezik... elemeket irányító, mágiákat idéző... A gondolataikat láthatóvá képesek tenni. Az emberek nem fogadták el a létezésüket, ember nem teremthet csak Isten. Gyakran a varázslók gonoszak lesznek, mert hatalommániásokká válnak, és a fekete mágián nem tud mind uralkodni. A mi időnk egy fejezete, a sokkal fejlettebb mágusokat mutatja, melyek már lényeket idéznek, szövetségeket kötnek és szakítanak. A vér és eskü marasztal, vagy taszít. A nevem Seran Kaharu, és te most léptél be a Mágusok Párbajába!
I. A végzet kezdetté változik
"Tenebraes et lux unum fieri"
Történetünk egy árvaházban kezdődik, annak is kicsiny udvarában, nem is más mint a többi árvaház... A gyerekek játszanak a délutáni napsütésben, a nevelőnők az árnyékban egy padon üldögélnek, beszélgetnek. Az udvar közepén lévő fa ágai közt, egy 10 éves kislány ül csendben, nézi a fa leveleit, a lent lévő gyerekek játékát. Ő nem szokott velük játszani, valahogy mindig a fa ágai közt köt ki, és csak nézelődik. Majd észrevesz egy szürke hajú fiút bejönni a kapun. A lány gyorsan lemászik a fáról, és egyenesen odaszalad a fiúhoz.
- Oni-san! Isten hozott! - köszönti a kislány.
A fiú leteszi táskáját, és legugol a lányhoz.
- Szia Seran, milyen volt a napod? - simogatta meg Seran fejét.
- Mióta hazajött, téged kérdezett...
- Kaguya asszony. - egyenesedett újra fel a fiú.
- Mindig csak azt kérdezte, hol van Aido? Seran nagyon megkedvelt.
- Nem bánja Kaguya asszony, ha Seran bekísér? Hoztam valamit a számára, de csak mutatóba!
- Csak nyugodtan Aido. - felelte mosolyogva Kaguya asszony.
- Akkor... - fogta meg a táskáját, azután Seran kis kezét, és besétáltak az épületbe. Aido a szobájában lerakta a táskáját az asztalra, és előhúzott valamit, addig Seran leült az ágyra.
-Tessék nézd csak! - adott egy könyvet Seran kezébe, majd ő is felült az ágyra Seran mellé.
- Ezek sárkányok! - örült meg Seran.
- Tudom mennyire szereted őket, így az osztálytársamtól kölcsönkértem, hogy neked megmutassam. Rajta, nyisd ki bátran!
Seran kinyitotta a könyvet, a sok sok kép lekötötte figyelmét, a sárkányok iránti szeretete nagyon nagy volt, mivel Aido sokat mesélt neki régi történeteket sárkányokról, és a velük kapcsolatba lépő emberekről. A könyv több oldalon írt történeteket, melyek varázslatos tájakon játszottak, és pár oldalanként képek is megjelentek. A következő lapozásnál egy csillagos égbolt fényképe volt látható. A több ezer csillag közül, csak pár világított élesen. Seran megis állt ennél a képnél.
- Ez itt a sárkány csillagképe... - kezdte Aido... - amikor telihold készülődik, az udvarról nyugatra nézve megpillanthatod őt, a sárkányt, fentről tekint le ránk.
- Tényleg Oni-san? - nézett fel Aidora.
- Igen, de csak tiszta égbolton látszik. - mosolygott Seranra.
- Értem Oni-san.
Ezután kopogtak az ajtón, és lassan benyitottak. Yuki volt az, Aido osztálytársa, és ő is az árvaházban lakott.
- Tudtam, hoyg itt vagytok, Aido! - mondta Yuki.
- Yuki, csak nem történt valami? - kérdezte meglepődve Aido.
- Kész a vacsora, ti sárkányimádók!
Seran visszaadta Aidonak a könyvet, és lebotorkált az ágyról, Yuki már kezdett is hátrálni.
- Vigyázz One-san, még a végén elkaplak!
Ekkor Yuki elfutott, és Seran Pedig utána eredt. Vacsora után Seran, és a szobatársai, Ayame, Lena, Suzua, várták Aidot, hogy mint minden nap, elköszönjön tőlük egy rövid történettel. Mikor kinyílt az ajtó, nagy boldogságukra Aido lépett be, és hozott magával egy könyvet.
- Végre Aido-san, ugye mesélsz ma is?
- Persze hogy mesélek. - ült le az ágy szélére, és kinyitotta a könyvet.
- Ez nem az a könyv, amit hoztál Oni-san?
- De az, de nem nézted végig, így ma ebből mesélek. - lapozta a könyvet.
Volt egy világ, amit a kegyetlen és hatalmas Jade irányított. Ennek az irányítónak volt négy sárkánya, egy fehér, egy fekete, egy vörös, és egy kék. A csodaszép Szin-Jing, az irányító lánya, sokat aggódott a népért, aszáj súlytotta a földet. A sárkányok megsajnálták az embereket, ketten fölforralták, ketten pedig felemelték az óceánt a felhők fölé. Így elhozva az esőt. De Jadet az irányítót elárulták, hisz a sárkányok a parancsa ellenére cselekedtek. Úgy döntött, bezárja őket négy hegy belsejébe. - Pont olyan önző vagy, amennyire gonosz! - mondta Szin-Jing. A sárkányok elvarázsolták magukat, a négy fényoszlop egyszerre érte el Szin-Jinget, és így ő is csatlakozott a sárkányokhoz. A fényoszlop alatt ő is sárkányá változott, s ahogy elrepült, csak egy kristálygömböt hagyott maga után. És Jade ezt a kristálygömböt élete végéig őrizte.
Miután Aido végigmesélte a történetett, elbúcsúzott a lányoktól, és elhagyta a szobát...
- Szegény sárkányok, Jade nagyon gonosz irányító lehetett, ha a sárkányok is ellene szegültek! - mondta Ayame. Majd betakaróztak, és becsukták a szemüket.
- Jó éjt! - mondta Lena.
- Jó éjt! - válaszolta Ayame.
- Jó éjszakát! - fejezte be Seran.
Az éjszaka nagyon csendes volt, Seran pedig forgolódott az ágyában, nem tudott aludni. Miután felült, ránézett Ayamera és Lenara, mind a ketten mélyen aludtak. Seran kinézett az ablakon, tiszta égboltú este volt. Kikecmergett az ágyból, a bejárat előtt felhúzta a papucsát, és kisétált az ajtón. Beült a tornácon lévő hintába, és gondolkodott. Vajon merre lehet nyugat - gondolta magában, hogy az a fa amelyiken ülni szokott, nyugati irányban van. Pillanatokkal később az égre pillantott, ott díszelgett a sárkány csillagkép, csak a fa lombja takarta az utolsó csillagokat.
Később feltámadt a szél, és hozta magával az utca porát, ami Seran szemét is zavarta. Miután megtörölgette a szemét, a párkányzaton előtte volt egy lap, nem látta mi van rajta, ezért felállt a hintából, és tett pár lépést.
- De hisz ez nem is az eleje!
Majd ahogy megfordította, nagy szemekkel tekintett a lapra, egy fekete sárkány volt rajta, sötét tollakkal borított szárnnyal, és gyönyörű ezüst szemekkel.
-Cros... Cros... szeria... hm... ez lenne a neve?
Seran körbenézett, de nem látott a környéken senkit. Ezután elmosolyodott, és boldogan visszasétált. Mikor leült az ágyra, Ayame fordult egyett.
- Rosszul érzed magad?
- Nem, csak kimentem levegőzni. - aztán bedugta a lapot, a könyve laplai közé, és bedőlt aludni.
Másnap az iskolai órák unalmasan teltek, és mikor véget ért az utcsó óra, Seran sietve elhagyta az iskolát. Gondolta sétálnia kellene az árvaházig, úgyis jó idő van. Ahogy sétált az úton, a kártyalapot vizsgálgatta, semmi szöveg, semmi márka, semmi logó. De a sárkány külleme egyáltalán egyáltalán nem volt rémisztő, sőt inkább nyugtató. Mintha azt mondaná, hogy ne félj. Mikor belépett a kapun, körbenézett, senki sem volt az udvaron, utána besietett a házba.
- Megjöttem. - jelentette ki Seran.
- Isten hozott! - halatszott ki a konyharészből, majd Seran felsétált a szobájába, letette a táskáját és lement ebédelni. Miután végzett az ebéddel, a táskájából kipakolt, és kiült az ablakba, mikor lenézett Aidot látta elhaladni az ablak alatt, nagy táskával. Azonnal lefutotott a lépcsőn, és találkozott is Yukivel.
- Oni-san, merre megy? - erre Yuki megfogta Seran vállát.
- Tudod Seran, Aido most elhagyja a házat.
- De miért One-san?
- Mert ő már letette a vizsgáit, más iskolát kell keresnie, ahol tovább tudd tanulni, ezért hagy el minket. Seran lehajtotta a fejét, az arcán végigfolytak a könnyek...
- De ezt hagyta itt neked, kedvenc nővérének. - adott át egy díszes csomagban valamit
- Köszi, vagyis köszönöm szépen. Lassú léptekkel a szobájába ment, felült az ágyra, és kinyitotta a csomagott. Ugyanaz a könyv volt benne, amit Aido hozott, és egy levél. Seran kinyitotta a levelet és olvasta.
Kedves Seran!
Tudom felismerted a könyvet, miután nagyon tetszett neked, különösen a csillagkép, ezért mielőtt összecsomagoltam volna, megvettem neked. Tudom,
hogy használni fogod. Örülök, hogy a bátyádnak tekintették, de nekem másfelé kell kezdenem az életem, másik iskola, új környezet. Remélem egy nap, újra látjuk egymást.
A Szeretett Oni-sanod! Aido!
Seran ezután a könyvel, és Cross kártályával sétált a házban, majd valahogy a padlás ajtajánál kötött ki. Egy darabig megtorpant az ajtó előtt, aztán lépett egyett, és benyitott. A poros ablakok szürke fénnyel világították a padlózatott. Ahogy beljebb lépett a padlásszobába az ajtó hallkan becsukódott. Seran hallkan elkezdte végignézni a dolgokat, gyertyatartó, eg ycsomó füstölő...
- És még Daisuke rinyál, hogy nincs füstölő a házban... - jegyezte meg hallkan Seran. Régi függönyök, játékok, hinták, és pár láda. Az egyiket kinyitva, régi ruhákat, yukatákat talált, kiegészítőkkel együtt. A másodikba egy csomó iratott, a házhoz régi szerződéseket. A harmadikhoz már kulcs kellett, kereste itt, kereste ott, s amikor vissza akart indulni, rálépett valamire, ahogy jobban szemügyre veszi a vastag porrétegből egy kulcs formáját veszi ki. Felvette, és odasétált az egyik ablakhoz, mikor kinyitotta, a játszó gyerekek hangját hallotta. De, az ablak kinyitásától több fény is lett. Az ablak fényéhez húzta a ládát, és kinyitotta. Egy régi címeres talár volt a tetején, ahogy azt arrébbtette egy kesztyű volt ott, de párja nem volt, nem is volt átlagos kesztyű, újrészénél csak a fele volt, és hosszúságban felért az ember könyökéig. Seran azt kivette és letette a földre. Majd ahogy mélyebbre haladt a ládában, egy könyvet talált, smaragdzöld kötésű csattos könyv.
- Hát ezért mondják, hogy a padlásokon rejtett kincsek is vannak...
De mielőtt kinyithatta volna, hallotta a vacsorára csengető, nevelőnőket, így visszarakott mindent, és lesietett. Mint mindig, ő az egyetlen aki vacsora előtt ágyaz, így megágyazott magának, és utána lesétált a földszintre, épp akkor köszönt volna el Kaguya asszony egy pártól...
- Ó, hát megvagy... - mosolygott Seranra. - Hanabusa és Ruka, ő itt Seran.
Az asszony ránézett és meghajolt, Seran ugyanígy tett.
- Örvendek, Seran Kaharu vagyok.
Ezután a házaspár elhagyta az árvaházat. A következő hetekben lejártak az árvaházhoz, Serannal mindig beszélgettek, ha alkalmuk volt rá. Ám egyik este a vacsora után, a fővezető nővér magához hivatta Serant.
- Ugye tudod, hogy mi miatt vagy itt Kaharu?
- Nem igazán asszonyom, elkövettem valamit? - a fővezető nővér felnevetett.
- Dehogy nincs ilyenről szó, gondolom tisztában vagy azzal, hogy az elmúlt napokban voltak látogatóid!
- Igen a Kusanagi házaspár.
- Nos, Hanabusa, és Ruka, akikkel beszélgettél, beadtak egy papírt, mi szerint magukhoz akarnak venni, a papírokat ők már elintézték, már csak a te döntésed van hátra.
Seran Cross kártyájára nézett.
- Igazán kedvesek meg minden, mindenki kívánná, hogy ilyen szülei legyenek...
- Mi a baj gyermekem, ne hidd azt, hogyha ezt választod, akkor nem fogunk rád gondolni! Yukit majd hozzád zavarjuk, úgyis elvállalja, hogy meglátogat! - Mosolygott a fővezető nővér.
Igazán szeretnék menni meg minden, de félek ezt a helyet elhagyni, gondolta Seran. Ekkor a kártyalap furcsa aurát kezdett kibocsátani, amitől Seran jobban érezte magát, és így fejet bólintott.
- Akkor holnap jönnek is érted.
Seran felállt, meghajolt, és távozott az irodából. mikor belépett a szobájába, Yuki az ágyon ült, és Lena és Suzua is, aztán Yuki megszólalt:
- Nos?
- Holnap jönnek értem. - mondta Seran.
Ekkor Suzua szipogni kezdett, és Lena mellett elkezdett sírni.
- Ugyan lányok, nekem se jobb a kedvem, de valami azt súgja, hogy tovább kell mennem. Megértettem Oni-sant is. - Yuki bólintva helyeselte a dolgot.
- A kislány felnőtt. - jegyezte meg Yuki.
- A főnővér azt mondta téged küld majd látogatóba, ezt majd behajtom rajtad.
Ült fel az ágyra, és mind a három lány egyszerre ölelte meg.
- Na jó, ideje lesz aludni lányok. - mondta Yuki, és elhagyta a szobát.
Másnap reggel, a reggeli után elkezdett Seran pakolni, az utazótáskája így is félig volt, mikor Yuki belépett a szobába.
- Nos, látom bepakoltál, a könyvet is beraktad?
Ekkor Seran eszébe jutott, hogy a padláson lévő könyvet még nem hozta le. Gyorsan kinyitotta az ajtót...
- Pillanat... - mondta.
Felszaladt a padlásra, gyorsan kinyitotta a ládát, a talárba becsomagolta a kesztyűt meg a könyvet és visszasétált.
- Hát az? -kérdezte Yuki.
- Ezt a padláson találtam. - Yuki szemügyre vette a taláron lévő varrást.
- Ez veled jött 6 éve, csak nyugodtan vidd el. - Seran nézett egy nagyott, aztán betette a táskájába.
- És jöttek mások is velem? - kérdezte Seran az ágyra ülve.
- Egy fekete kabátos uriember hozott, Kaguya asszony szerint a férfi véres volt, és akkoriban sok rongálás, és épület összeomlás is történt. És másnap ezek az események elmúltak. majd Yuki megölelte Serant, és ő is visszaölelt.
- Akármi is töténjen veled, ígérd meg, hogy vigyázol magadra!
- Ígérem. - válaszolta Seran. Percekkel később autóduda hallatszott. Seranért jöttek. Ő pedig Yukivel lesétált az udvarra. A kocsiból kiszállt a sofőr, meghajolt.
- Örvendek a találkozásnak Kaharu kisasszony, az én nevem Takashirou, én fogom elvinni a kisasszonyt a birtokra. - Seran is meghajolt.
- Részemről a szerencse, Takashirou- sama.
takashirou átvette Serantól a táskát, betette a kocsiba, amjd a nyitott ajtó mellett megállt, és várt.
Seran pedig búcsút vett a többiektől. Mindenki sok szerencsét, kellemes utat kívánt, és persze, hogy majd mennek látogatóba. A kocsi pedig elindult, ment egy másik élet felé. A Kusanagi birtok egy másik város mellett helyezkedik el, Szapporo környékén. Az út hosszú kívánkozik, Takashirou féluton megkérdezte Serant:
- Nem éhes kisasszony? - Seran kicsit gondolkodott.
- Egy kicsit igen. - majd takashirou hátra adott egy dobozt.
- Ezt az úrnőm csomagolta a kisasszonynak.
Seran elvette a dobozt, s ahogy kinyitotta mindenféle sütemény volt benne. Ezután elővette a zsebkendőjét, és felpakolta a legszembetűnöbb süteményekkel, majd ekőre adta Takashirounak.
- Ó nem kellet volna! - szabadkozott Takashirou. Seran visszaült a helyére, és Takashirouval együtt, megették a sütiket. Késő délutánra járt, mire Szappororn áthaladtak, Seran folyamatosan kinézett az ablakon, nézve a festői tájat.
- Kisasszony a birtokra mindjárt megérkezünk.
Seran gyönyörű réteket, állatokat pillantott meg a narancssárga napfényben. Majd teljesen meglepődött, a régi kori rezidencián, mikor előtte állt meg az autó. Takashirou kinyitotta az ajtót és kisegítette Serant.
- Isten hozta új otthonában!
Takashirou átadta a táskát az egyik szolgálólánynak, majd az meghajolt.
- Rin vagyok, kisasszony.
- Örvendek.
Rin bekísérte Serant a szobájába, és kipakolt Seran táskájából a szekrénybe.
- Ezt hagyjam az ágyon kisasszony? - kezében volt a tallárral becsomagolt holmik. - Vagy rakjam be a szekrénybe?
- Nyugodtan rakd be a szekrénybe. - mondta Seran.
Kicsit később Rin már mindent a helyére pakolt.
- Engedelmével nekem még van egy kis dolgom, az uram és az úrnőm vacsorára hazaér.
- Rendben értettem.
Rin elhagyta a szobát, Seran pedig kihúzta az erkélyajtót, kiállt a teraszra. Nézte a tájat, melyet eddig csak könyvekben látott, majd kopogtak az ajtón.
- Ichijo vagyok, beléphetek?
- Persze, szabad. - válaszolta Seran. Ichijo kihúzta az ajtót és kisétált Seran mellé.
- Isten hozott, hugocskám.
Seran meglepődve nézett fel a fiúra. Közepesen hosszú barna haja volt, sötéten csillogó szeme és normális öltözködése, farmer nadrág, póló és cipzáros felső. Seran nem tudta, megszólaljon e vagy ne.
- Gondolom még idegen vagyok a számodra. - állt a korláthoz Ichijo.
- Még meg kell szoknom, furcsa ez az érzés, furcsa, hogy itt lehetek, ilyen tájakat csak a könyvekben láttam.
ichijo mosolygott a lányon, majd megsimogatta Seran fejét. Ekkor a lenti autóból kiszáltak a Kusanagi birtok tulajdonosai, és gyorsan felsiettek, Seran szobájához érve Ruka besétált a szobába és megölelte Serant.
- Isten hozott. - majd ahogy elengedte Serant mosolygott.
- Jól viselkedett a bátyád, amíd haza nem értünk?
Kérdezte Hanabusa a Kusanagi birtok vezetője, aki ugyanúgy mosolygott Seranra, mint Ruka.
- Igen, beszélgettünk. - mosolygott Seran, majd megjelent egy másik szolgálónő.
- Hamarosan kész a vacsora, kérem átöltöznének valami kényelmesbe. - mondta a szolgálónő.
- Akkor lent találkozunk. - szólt Ruka, ahogy elhagyta a szobát.
Este hetet ütött az óram, a szűk kis család együtt ült az asztalnál. A konyha, a nappali, és az ebédlő modernizálva volt. A házban tv-től kezdve minden volt. Régi külső modern belsőt takart. Vacsora után még egy picit beszélgettek az asztalnál.
- És mond csak Seran, van valami hobbid, amit szeretsz? - kérdezte Hanabusa.
- Hát, a modern emberek egyáltalán nem örülnek az én hobbimnak, ugyanis az a sárkányszeretett. Sárkányokról álmodom amióta az eszemet tudom. Az árvaházban a legközelebb álló személytől Aido-santól, kaptam egy sárkányos könyvet. Gondolom te nem az ilyet szereted Ichijo oni-san.
- Én inkább a könyveket bújom, de sokat olvastam a sárkányokról, érdekes lények.
- Hát úgy látszik, egy pici közös dolog van bennetek. - mondta vidáman Ruka.
- Ez így van anyám, és ha a hugocskám is úgy akarja, akkor nyugodtan beszélhet róla nekem, bármikor meghallgatom.
- Ez így van... - kezdte Hanabusa. -... egy család vagyunk, akármikor megoszthatjuk örömünket bánatunkat a családdal.
Seran jól érezte magát újy otthonában, de a régi is hiányzott neki. Ichijo mindent megmutatott a házban, azt akarta, hogy Seran nagyon jól érezze magát. Másmap Ruka ébresztette, hogy iskolába kell mennie. Seran felöltözött, lent megreggelizett mikor Ichijo belépett a konyhába.
- Jó reggelt. - köszönt Ichijo.
- Jó reggelt! - mondta Seran.
- Szia kicsim... - kezdte Ruka... - ugye akkor veled megy Seran ma?
- Igen úgy volt megbeszélve.
Seran felkapta a táskáját, és Ichijoval elindult a kocsihoz. Az iskolához érve Ichijo az osztályához vezette Serant.
- A kocsi délután egykor jön érted.
- Rendben.
- Akkor további szép napot. - és Ichijo ment a saját osztályába. Seran belépett a terembe, mindeki őt nézte.
- Jó reggelt, mindenkinek! - hajolt meg Seran, az osztály egy része kórusban köszönt az új lánynak. Majd egy kékhajú lány lépett Seran mellé.
- Jó reggelt! - köszöntötte. - Mi a neved?
- Kusanagi Seran. - válaszolta.
- Engem Yononaka Hinatanak hívnak. Gyere megmutatom hol fogsz ülni.
Hinata a harmadik sor középső padjához vitte Serant.
-Tessék, ez a te helyed! - mosolygott rá Hinata.
-Köszönöm. - mondta Seran majd leült a helyére.
Pillanatokkal később csengettek is, és a tanár már bent is volt az ajtón. A diákok egyszerre köszöntek a tanárúrnak.
- Jó reggelt gyerekek. Mint már tudjátok, ma egy új osztálytárssal bővülünk, a neve Kusanagi Seran, kérlek mesélj magadról. - Seran pedig felállt a székből.
- A nevem Seran, nos, szeretem az állatokat, nagyon rajongok a középkori könyvekért, a lovagokért, de főleg a sárkányokért!
Az osztály teljes néma csendben hallgatta végig Serant, majd ahogy befejezte a bemutatkozást visszaült a helyére. Onnantól kezdve már a tanórák voltak hátra, Utolsó szünetben, Hinata Seran mellé lépett.
- Szóval középkor szerető vagy, a szamurájokat is szereted?
- Persze, hisz ők is részévé váltak a középkornak. Tudod mindenki másnak, másfajtának tar, csak amiatt mert nem igazán megyek a butikokba vásárolni. Én inkább lefoglalom magam.
- Szerintem ez egy tök jó dolog. - Seran meglepődve nézett fel Hinatara. - Hogy van saját mániád, neked a lovagok meg a sárkányok, nekem meg a szamurájok.
Amikor ezeket Hinata kimondta, Seran szétnézett az osztályban, mindenki őket nézte. Majd az egyik fiú megszólalt:
- Szerintem mindenki életében ott vannak a szamurájok, a sárkányok. Hisz ezek mind bennünk vannak, mindenkinek vannak hobbijai. Na lányok mosoly!
- Igaz, igaz! - szólalt meg egy másik srác a sarokban.
- Ne is törődj Asanoval, néha olyan hülye, hogy a százas szög hozzá képest integrált áramkor!
- Matsuda ez nem volt szép!
- Jól van na Asano, tudod hogy csak hülyülök!
Az egész osztály röhögött, majd elkezdődött az utcsó óra. Seran figyelmesen hallgatta végig a szamurájok történetét, történelem órán, csak úgy mint az egész osztály. Majd mikor kicsengettek, szinte az egész osztály megindult kifelé. Seran lassan összepakolt.
- Megvárlak jó. - mondta Hinata, de Seran már össze is pakolt.
- Mehetünk. - ahogy kiléptek az ajtón, Ichijo állt a folyosón, Seran odalépett hozzá.
- Mi az Oni-san?
- Nos, mi lyen volt az első napod? - kérdezte.
- Nagyon jó! - mosolygott.
- Ne aggódj, az osztály nagyon megkedvelte, és mi is vigyázunk rá, Ichijo-sama. - mondta Hinata.
- Akkor rendben, én csak három küröl érek haza.
- Rendben, akkor szia.
Seranék kisétáltak az iskolából. Takashirou már várta.
- Akkor holnap. - mondta Hinata.
-Oké, szia. - köszönt el. - Szia Takashirou.
- Kisasszony. - majd ahogy beült a kocsiba, és elindultak, integetett Hinatanak. - Látom már szerzett egy új barátott.
- Igen.
Ahogy hazaértek, Ruka már otthon volt. Seran leült a nappaliban, mert fáradt volt.
- Látom az első nap elég fárasztó volt. - Seran bólintott, utána elmesélte mi történt, és ez így ment folyamatosan, új barátokat szerzett, akikkel közös témájuk, közös hobbijuk volt. Néha napján elidőztek a városi parkban, s hallgatták Serant, ahogy a sok sok évvel ezelőtti sárkányok csatáját mesélte el. Olyan hangulat kerekedett, hogy öröm volt látni a felnőtteknek, még a parkban játszó gyerekek is odamentek hallgatni. Hamar befogadták Serant, hetekkel később Yuki látogatta meg Serant, aki szószerint a nyakába ugrott. Kérdezte Yukit a többiekről, Aidoról. Yukimindenre válaszolt, aztán Serant hallgatta meg. Azután hónapok teltek így, Seran új barátokra talált a szomszédos osztályból, Tsukumo és Touko személyében, akik testvérek voltak. Ichijo osztálytársai is sokat beszélgettek Serannal. De ahogy nőt, úgy általában egy órával később is ért haza, minden délután a parkban voltak, sok játékot ajánlottak Serannak, de ő mindig ugyanazt válaszolta, a fantáziám nekem a legjobb időtöltés. És ez így is volt, Seran soha nem videójátékozott, csak nézte ahogy Ichijo játszik vele, mindig leírta a gondolatait aféle naplóba, de ezt bárki elolvashatta, mert a fantázia világa valósult meg benne.
6 évvel később
Egyik este nem tudott elaludni, Cross kártyája mint mindig, az ágy melletti szekrényre volt lerakva.
- Mióta itt vagyok, meg se néztem azt a könyvet, a beilleszkedés, meg minden, teljsen kiverte a fejemből.
Így hát kinyitotta a szekrényt, igaz hat év eltelt, de a tallár nem volt poros, Seran elmosolyodott. - Biztos Rin törölte le mindig. - gondolta magában. Aztán levette az alsó polcról, magához vette Cross kártyáját és csöndben Lesétált a nappaliba. A kandallóban égett a tűz, jó meleg is volt, de kint tombolt a szél és hideg volt. Seran a kandallójoz húzta az egyik kényelmes fotelt és beleült, Cross kártyáját letette az asztalra, kihajtogatta a tallárból a könyvet, és kicsatolta. Egy régi levél pottyant ki belőle. A levélen egy pecsét volt, egy nyolc ágú csillag, és benne egy nagy M betű. Óvatosan kibontotta a levelet, és elkezdte olvasni.
" Ha íme, ezeket a sorokat olvasod, akkor már elég idős lettél, hogy megtudd a múltat. Minden nemzedékben létrejön egy olyan történés, ami az emberiség hátamögött zajlik le. Csak nagyon kevesen tudnak róla, ez a mágusok párbajának is nevezett körforgás. ha jól tudom, betöltötted a 14-15 életévedett, isten értessen! De innentől kezdve új életfejezett kezdődik el, a kesztyű mely ennek a doboznak a tartalma is, az segít neked ifjú mágus, a könyvben találsz egy paklit, lenyűgöző lények lapjaival benne, ezekkel tudod majd felvenni, a hét másikkal a versenyt, de egy lap hiányzik a pakilból, a fő lény, aki erősebb a többinél, sárkány típusúnak kell lennie. A kesztyű felvevésével, és a rajta lévő nyílláson áthúzott lappal keltheted életre a szörnyeket. De ha a könyvet elolvasod, a kérdéseidre amik most születnek meg, benne választ fogsz kapni. És most mint egyszerű ember, nem pedig egy mágus szavaival szólnék hozzád. Tudom nagyon bánt a dolog, hogy egyedül vagy a világon, de hidd el nem vagy egyedül. Gondolom a mostani családod is nagyon szeret téged, vannak barátaid. Nekem útra kellett mennem, hogy megnyerjem a párbajt, de ha ezt olvasod, akkor elbuktam. Az édesanyád gyönyörű asszony és kivételes anya volt. Nagyon szeretett ő téged, ahogy én is! Bárcsak láthatnálak, biztosan anyád szépségét örökölted. Bármi is lesz eztuán, mi örökké a szívedben élünk tovább, ha küzdelem előtt állsz a szíved a legnagyobb fegyver! Mi mindig melletted állunk.
Szeretettel atyád!"
Mire Seran végigolvasta a levelet, addigra már sírni kezdett, megtudta, hogy volt egy családja akik szerették, és van öröksége. A fotelban sírt, szinte zokogott, mikor Ruka lépett be az ajtón, leült a fotel szélére, és magához ölelte Serant.
- Mi abaj kicsim? - Seran egyből megölelte Rukát, a levél a kezében volt. Ruka óvatosan elvette tőle, közben nyugatatgatta Serant, simogatta a fejét és a hátát. Majd Seran arrébb húzódott, hogy Ruka leüljön mellé, de így is szorosan ölelte Rukát, aki miközebn Seran hátát simogatta, olvasni kezdte a levelet.
- Aha, hát ez most rosszkor jött, igaz. - letette a levelet, és jól magához ölelte Serant. - Mi is itt vagyunk kicsim.
- De miért most? - kérdezte szipogva Seran, ahogy már normálisan ült, szemei még mindig könnyesek voltak voltak.
- A sorsod nem kerülheted el, ha nem most akkor később derül ki, de várj egy picit. - felállt a fotelból és felsétált a hálószobába. Hanabusa is ébren volt.
- Mi az, megint nem tudsz aludni? - kérdezte Hanabusa.
- Van egy kis gond, nem jönnél le?
- De, megyek. - ült fel az ágyon.
Ruka vissza lesétált, és egy pohár narancslevet adott Serannak.
- Semmi baj. - leült Seran mellé, ő pedig lehajtotta a fejét Ruka vállára, akkor jelent meg Hanabusa. Ruka egyből adta a levelet, Hanabusa pedig elolvasta.
- Ez tölünk kicsim, nem áll távol. A mi őseink is mágusok voltak.
- De ezt nem értem, kikkel kell párbajoznom?
- Annyit mondhatok, hét ellenfeled lesz, hét másik mágus akik szintén nyerni akarnak.
- És mit lehet nyerni?
- Azt senki sem tudja, a végső harc előtt dől csak el. A legfejlettebb mágusok közt zajlik a párbaj. A Kaharu kúria mindig is a nyolc nagyághoz tartozott, mágusok voltak kiket sárkányok szolgáltak. A nagy sárkányszereteted is innen eredhet. - Seran megfogta Cross lapját.
- Ha jól látom az a fő lényed, igaz?
- Vicces, hogy Crosst a szél hozta hozzám, még hét évvel ezelőtt, mielőtt örökbe fogadtatok, mindig magamnál hordtam. - Seran Hanabusa felé nyújtotta a lapott, ő pedig alaposan szemügyre vette.
- Crosszeria. -mondta hallkan Hanabusa.
- A sötétség lapja. - jegyezte meg Ruka.
- Fekete lap típus, fekete démonsárkány, a neve Crosszeria, a fekete mágia megtestesítője, a démonsárkánykirály jobb keze. Csak ennyit tudok. - visszaadta a lapot Serannak.
- Majd holnap délután meglátjuk mit tehetünk.
- Rendben. - Seran összepakolta a dolgait, elköszönt Rukától és Hanabusatól, és felsétált a szobájába. Fent leült az ágyára, felkapcsolta a kislámpát, és kinyitotta a könyvet, a képek részletesek, a mágia szövegek pedig latinul voltak leírva, de ott volt a jelentése. Seran egy bejegyzést olvasott a mágusok bekezdésénél.
- "Tenebraes te lux unum fieri" A sötétség és a fény messze eggyé válik.
Majd megnézte a kesztyű részeit a könyvben, hogyan kell felvenni, és a kövek jelentését. A kesztyű alkar belső oldalánál hat darab követ tartalmazott, ezek jelentették az elemeket, a tüzet, a vizet, a földet, a levegőt, a fényt és a sötétéséget. A kövek hat ágú csillagként helyezkedtek el, a közepén egy kis nyíllás, itt kellett áthúzni a kártyát. Seran felhúzta a ball karjára, a kézfejét elhelyezte, és felcsatolta. Ezután fájdalom hasított az egész testébe, a karja égett mint a tűz, a szíve hevesen vert, majd a könyv mellett lévő pakli felizzott, és utána Cross kártyája. Lassan kezdett csitulni a fájdalom, és a forróság. Így letette a földre a dolgait, és befeküdt aludni.
Másnap a telefonja ébresztette, kikecmergett az ágyból, és keresett egy olyan felsőt ami hosszú és bő, a keleti stílusú felsője megfelelt, így azt felvette, és egy szoknyát, rendberakta magát, és lement az ebédlőbe reggelizni, sose volt még ennyire csend a reggeli közben. Hanabusa csak meredt az asztalra. Majd a reggeli után Seran és Ichijo indult is az iskolába. Az órák most olyan nyugtalanul kezdődtek, és az egész nap is ilyen volt. Az utolsó szünetben Seran felhívta Takashirout:
- Csak azt szeretném mondani, nem kell értem jönnöd, szeretnék sétálni.
- Biztos.
- Igen nem lesz bajom. - majd letette a telefont. Hinata Seran padjára ült.
- Ma kijösz velünk? - kérdezte Hinata.
- Bocsi, de ma nem tudok. - válaszolta, gondolkozva Seran. Mert a ball karja ismét forró lett.
Hinata bólintott, és visszaült a helyére. Az órák lassan, unottan és nyugtalanul teltek, aztán az utolsó óráról is kicsengettek. Mindenki ment ahova akart. Seran pedig elindult gyalog, szép lassan, közben pedig azon gondolkodott mikor fog elmúlni a zsibbadás, és a meleg, amit érzett. A város zajos nyugodtsága addig tartott amíg el nem érte a Szapporo határát, onnantól kezdve hulla csönd volt. Seran az út mellett haladt, mikor hátranézett milyen a város messziről, két alakot látott meg, felé tartottak. Gyorsan elkezdte szendni a lábát, de az ösztöne azt súgta fusson, a lába és az ösztöne futásra késztette, futott, futott ahogy csak a lába bírta, már majd nem bent volt az erdőben, mikor az egyik futó alak nekiment, és ő a fának csapódott. Mikor megfordult alig hitt a szemének, vérfarkasok, az orra előtt igazi, élő vérfarkasok. Ekkor az egyik farkasszemet nézett Serannal, majd emelte a karmos kezét, Seran kikerülte, hogy felszeleteljék, futásnak eredt s az egyik vérfarkas majdnem elkapta a szoknyáját. Az erdő fái gabajodtak, megnehezítették az elfutást. - Mit csináljak, mit csináljak! - gondolta miközben futott az erdő fái közt. Egyszer csak a lába beleakadt az egyik gyökérbe, és nagyott vágódott. A farkasok a nyomában loholtak. A zsebéből kiesett Cross kártyája - Próbálkozni szabad, de ha nem igaz ez az egész, itt döglök meg! - majd áthúzta a kesztyű nyíllásán a kártyalapott, ami azután azonnal eltűnt a kezéből. Hallotta, hogy a farkasok valamivel verekednek, mert az egyik nyüszített, aztán nagy csend lett, Seran pedig csak ült az avaros földön, mikor mellé lépett valaki. Még mindig a farkasok előli menekülés érzése volt benne, mert egész testében remegett, majd lassan felnézett. Egy fekete bőrkabátos férfi állt előtte, majd levette a napszemüvegét. Ezüstösen csillogó szeme ismerős volt Seran számára. A fiú felé nyújtotta a kezét.
- Segítek. - hangja egyszerűen csenget a szélben, de Serant teljesen megnyugtatta. Így volt akarata megfogni a férfi kezét. És a lábára állt, de a fa gyökerében meghúzta a lábát, így felszisszentett mikor a lábára állt. A férfi csak nézte, semmilyen reakció nem volt az arcán.
- Vérfarkas a mai korban, megáll az eszem. - nyújtózott egyett, majd elhaladt a férfi mellett, pár lépés után visszafordult, még mindig csak nézte Serant.
- Mágus által idézett vérfarkasok voltak. - ahogy ezt meghallotta, lenézett a földre.
- Hurrá, amúgy kösz a mentőakciót. - mondta hallkan, azután ismét a férfira nézett. - Mi a neved? - kérdezte.
- Crosszeria. - mondta a férfi. Seran azt se tudta köpjön vagy nyeljen. Cross pedig Seran elé sétált. - Azt hittem tudod. - mondta Cross.
Ekkor Seran karja fájni kezdett, ahogy ránézett a kesztyűre, elmosódottan látta. Majd hátrafelé kezdett el dőlni, de Cross megfogta. Seran tiszta vörös lett, alig tudta elhinni mi történt. Percekkel később Cross a karjaiba vette:
- Merre. - Seran nézett egy nagyott.
- Hogy érted azt, hogy merre? És azonnal tegyél le! - mordult Crossra.
- Azt kérdeztem merre laksz. Merre menjek. Nem akarok semmi rosszat. - szorította meg Seran vállát. Seran csak nézett azokba az ezüstösen csillogó szemekbe.
- Keleti irányba kell menni, az erdő túl. - mondta Seran, majd a fejét Cross mellkasára tette.
- Köszönöm. - mondta Cross, majd elindult kelet felé, Serant pedig csak tartotta az ölében. Az erdő egyenletlen útjain mentek, a nap néha besütött a lombok között. Útközben Seran megtörte a csendet:
- Ha sárkány vagy, miért pont human alakban jöttél elő? - kíváncsiskodott Seran. - Elvégre démonsárkány vagy, a karmaidon és a szemfogaidon semmi sem démoni!
- Emberi alakunk is van, minden lénynek. - Mikor aztán kértek az erdőből Seran felszólalt.
- Oké letehetsz! - szólt rá Crossra.
- Biztos, rá tudsz állni?
- Igen, kérlek tegyél le. - Cross pedig úgy is tett, de ott volt Seran mögött, ha netán rosszul sül el a dolog. De Seran lábra tudott állni, ám mielőtt indult volna a birtok felé, Cross megfogta a karját, és megállította. Ahogy Seran visszafordult Cross térdre ereszkedett, ball kezét a mellkasára helyezte.
- Te mit csinálsz? - kérdezte Seran.
- Megesküszöm neked... Életem lesz a pajzsod, és a testem a kardod. Amíg meg nem halok, ígérem, hogy megvédelek mindentől!
Seran azt se tudta, hogy ehhez az ígérethez mit szóljon, majd odalépett Crosshoz, és kezét a férfi vállára tette.
- Majd lesz ami lesz, de azért hálás vagyok, hogy nem is ismersz, de esküt teszel! Most menjünk, jó.
Crossal a birtokon elkezdték tanulmányozni a könyvet, a konyhában ülve Seran a hűtőhöz lépett, és Cross elé egy tálca süteményt rakott. Kezdték a paklival, Cross elmagyarázta, hogy mindegyik lap egy élőlény, és nagyon meg kell fontolni, hogy milyen szörny ellen melyiket küldi. Például ha sötét lapos szörny az ellenfele, ne küldjön se víz eleműt, se tüzet, se föld eleműt, jobb ha a levegő, fény, sötétség típussal támad. És hogy a mágiákat akkor használja, ha már nincs más esélye, a mágia idézés nagy erőt rejt, akkor a saját szörnyének ereje megduplázódik. A magusok arra törekednek, hogy megnyerjék a párbajt, mert ezálltak ők lehetnek a mágusok urai, és ezálltal beleavatkozhatnak az emberi életbe.
- De én ezt nem akarom. - mondta Cross. - Nem akarok a körforgást zavarni, én mindig is azért álltam a mágusok oldalára, hogy ennek vége legyen. Nem vagyunk istenek, hogy teremtsünk és pusztítsunk. Nem akartam rossz útra térni, hiába mondanak démonnak.
- Ez igaz. - nézet rá az egyik lapra a könyvben. - Ennek nem szabad folytatódni, így is a múlkori sok kárral járt, úgy hallottam.
Cross egyből ránézett Seranra, honnan tudhatja mi volt legutóbb, hisz akkor még csak újszülött volt. Majd aztán elvetette, hogy megkérdezze. Majd Ruka lépett be az ajtón, teljesen megállt az ajtóban, és csak nézte Crosst, majd Hanabusa is feltünt.
- Ő kicsoda? - kérdezte Hanabusa.
- Ő Cross, a partnerem. - mondta Seran, és felállt az asztalnál.
- Akkor már gondolom tudod használni a kesztyűt. - mondta Hanabusa.
- Nagyjából, igen, Cross beszámol arról mit hogyan használjak. De tudom, erre akkor fogok rájönni ha harcolnom kellesz. Tudom kezdő mágus vagyok, de az erőm egy darabját ismerem, és igyekszem, hogy ne én legyek aki kullogva veszt! Megmutatom, a mágusok igazi erejét, ha nehéz is lesz!
Hanabusai bólintott, Cross pedig csak csöndbe figyelt. Nem igen találni olyan mágust, aki kezdő, és ennyire tisztalelkű. Aznap este Seran a szobájában vacsorázott, meg akarta tudni mi vezetett a háborúhoz, és erre a kérdésre a választ a könyv tartalmazta. Cross ott ült a falnál, és nézte Serant, aki koncentrálva olvasott minden sort. Cross annyit vett észre, hogy Seran arcán végigfolynak a könnyek, miközben olvassa. Egy átérző mágus? Gondolta Cross, de nem lehet az, az ereje magasan az erzők felett áll. Majd Seran becsukta a könyvet, és könnyes szemmel ránézett Crossra. Egy viszály, és mégis milyen borzalmas véghez vezetett. Az avilági lények legtöbbje lappá változott, és őket kellett szolgálniuk, a gonosz mágusokat, majd miután egy ifjú mágus megtudta az igazat, szétkürtőlte a többiek közt, és hogy megtalálják azt a mágust aki tisztaságot hoz a többi mágus közé, azért kellett ezt az egész párbajt mindik újrakezdeni. Az összes lény, nem azért harcol, mert hogy gonoszak, hanem mert szabadulni akarnak.
Cross kisétált az erkélyre, egyszerűen túl sok minden jár a fejében. Seran utána ment és hátulról megölelte, és Seran keze megszorította a felsőjét.
- Sajnálom. - mondta hallkan.
- Ugyan mit, hogy egy mágus ostobasága miatt szenvedünk, igazság szerint én örülök neki. Mindig is harcoltam, de így, hogy kártyaként létezek, van okom, hogy a többi mágusnak szétrúgjam a seggét.
- De ezzel megakarják találni azt az egy mágust, aki végétvethet mindennek?
- Így is mondhatjuk. De nem tudjuk mi lesz a következő párbaj díjja. - fordult meg, és Serant megölelte. - Köszönöm, hogy soha nem dobtál el, hogy mindig ott lehettem melletted. Így láthattam hogyan nősz fel mágusom.
- Pedig elfelejtkeztem a könyvről, 6 év eltelt...
- Annyi baj legyen, hisz a többi mágusnak is kell pár hét, hogy tudatukra ébredjenek, én pedig segítek, hogy fejlődj, rendben?
- Rendben.
Ekkor Seran kesztyűje fénybe borult, és más alakot öltött. Kezénél láncszemes anyag lett, borítása olyan volt mint a vas, és az ékkővek is szebben ragyogtak.
- Hát ez? - lepődött meg Seran.
- Most alkalmazkodott az erődhöz, a kesztyűk is fejlődnek, ahogy a mágus ereje. Így aztán te is fogsz majd tudni harcolni.
- Én?
- Igen, kell szerezni egy felszerelés lapott, azzal te is páncélban lehetsz és harcolhatsz. A mágusok nagyrésze együtt harcol a szörnyeivel. Ezért ilyan sikeresek.
- Értem, van olyan lapom, de nem tudok kardott forgatni.
- Arra ráérsz később, most a legfontosabb megtudni kik az ellenfeleink. Ki a másik hét mágus, és milyen fő lényük van, csak úgy szálhatunk velük szembe. Addig is meg kell tanulnod mindent amit lehet, hogy mágus lehess.
|
