|
Jó éjt, hercegnőm
A fizika leckével bajlódom, mikor odacsapódik mellém egy barna hajú fiú. Ha már itt van, legalább segít. A füzetemre pillant, és máris felsóhajt.
- Te egyre hülyébb vagy, az tuti – mondja és megcsóválja a fejét. Lenézek én is és vállat vonok.
- Egyszer írok házit és az sem jó. – dobom a ceruzát az asztalra és félre söprök arcomból egy kósza tincset.
- Akkor miért írsz házit, beteg vagy? – kérdi és a homlokomra simítja tenyerét. Felsóhajtok a kellemes érzéstől és felé fordulva adok arcára egy puszit.
- Nem vagyok beteg, csak nem szeretnék megbukni.
Meglazítja a nyakkendőjét és az ölembe telepszik.
- Mi történt az „engem az sem érdekel ha fejre állnak a tanárok” stílussal? – A vállamra hajtja a fejét én meg átölelem derekát és kényelmesen hátra dőlök vele a székben.
- A fizika teremben hagytam – mormogom az orrom alatt, mire felnevet. Kellemes bizsergés fut végig rajtam. – És a te napod milyen volt? – kérdem, és egyből elsötétedik a tekintete.
- A matek tanár elkezdett engem szívatgatni, csakhogy nem számolt vele, hogy ő csak helyetesítő és gyorsan le lehet vátani. Randim volt egy kokuchival, ami nem volt épp egy könnyű küzdelem volt, hulla vagyok. – bújik hozzám én meg elkezdem simogatni a haját.
- Gyere, kapjunk be valami ételt – paskolom meg a fenekét, hogy álljon fel, de csak fészkelődik kicsit és nyakamat karolja át. – Na, nem vagy éhes, én igen. – mondom és próbálok felállni vele.
- Maradj még, csak egy kicsit – suttogja a nyakamba.
- Ne aludj el, kérlek, éhen halok. – mondom és a barna tincsei közé túrok.
- Késő bánat... – motyogja és belecsókol nyakamba, amitől kellemes érzés áramlik végig testemen.
- Kapaszkodj, felviszlek – szólok neki, majd mikor ézem, hogy megkapaszkodott, felállok és felviszem őt a lépcsőn. Ott áll Yuki szobája előtt Luka. Szó nélül megyek el mellette és beviszem hercegnőmet a szobájába. Félre rúgok valamit és leteszem az ágyra. – Végállomás, leszállás. – mondom mosolyogva és felemelem a takarót.
- Mardj itt – motyogja. Jajj, de éde, megzabálom.
- Bocs, de éhes vagyok, és te sem néznéd jó szemmel, ha téged falnálak fel. Pedig te lennél a legfinomabb, biztos vagyok benne. – Beleharapok nyakába és megfogom karjait, hogy szabaduljak ki. Hátrálok egy lépést, leveszem a cipőjét.
- Gyere vissza – kezd kapálózni a kezeivel. Odahajolok egy gyors csókot hintek ajkára is kimegyek.
*-*-*-*-*-*
Amikor végeztem az evéssel és az összerittyentett házimat belepakoltam a táskámba, felmegyek megnézni Shuseit. Kopogás nékül nyitok be és zárom be magam mögött az ajtót. Körülnézek, de nem találom. Még alszik. Odamegyek hozzá és föléhajolok.
- Csipkerózsikám, ébredj fel. – kuncogom és gyengén megcsókolom.
- Hagy’aludni – motyogja és elfordítja a fejét.
- Akkor ki fog helyetted velem őrjáratozni. Hm... ha megkére Yukit, biztos velem jön. – Kipattannak a szemei és hajamba túrva lehúz magához.
- Álmodhatsz, tőlem nem szabadulsz. – Nem is akarok, hercegnőm. Leesik neki is, hogy ma nem mi vagyunkőrjáraton, ahogy látom. – Ha már potyárra felkeltettél, talán kaphatnék egy kis kárpótlást. – Milyen élénklett hirtelen.
- 10 pont az ébresztési módszerért, és a versenynyertese Hotsuma, a fődíj pedig... – kezdem el csókolgatni a nyakát. – Shusei, ezüst tálcán. – vigyorodom el és kezemmelcombját kezdem simogatni. Édesen nyögdécsel, pedig még csak nem is értem hozzá olyan helyt.
- Bolond – nyögi ki és beletúr hajamba. Lejebb haladva leveszem róla ingjét és a mellkasát kezdem nyalogatni, elidőzök a mellbimbóinál, majd alhasát kezdem puszilgatni. Végigsimítok vágyán nadrágon keresztül és lehúzom róla a többi felesleges ruhát. Mikor teljesen mesztelenül, kipirult arcál néz a szemeimbe, végigfut rajtam a vágy. Férfiasságára hajolva kezdem el szopni és közben egyik ujjamat bejáratához illesztem, majd lassan beléhatolok. Hangosabban nyög fel, mire én megremegek.
- Ez az, enged ki a hangod, hercegnőm – suttogom és combjait puszilgatom. Mikor befejeztem a tágítást fölé hajolok és a fülébe harapok. – Lazíts... – Felsóhajtés átöleli a nyakamat, közelebb húzva magához. Lassan hatolok belé, látom arcán a fájdalmat átsuhanni, majd nem marad más csak a vágy. Egy pillanat múlva kéjesen homályos tekintettel néz a szemembe és bólint. Én meg elkezdek mozogni benne. Apró nyögéseink zaja tölti be a szobát és forró levegő. Szinte perzselnek ajkaink, ahogy egymás száját marjuk. A gyönyör pillanatában egymás nyakába harapunk és nyögdécseljünk. Pihegek és ki akarok húzódni belőle, de visszatart.
- Csak mégh egyh kihcsiht – lihegi és megcsókol. Szenvedélyesen csókolok vissza és arcát simogatom.
- Szeretlek, hercegnőm – suttogom ajkaira, majd kihátrálok belőle és melléfekve húzom magamhoz.
- Én is szeretlek – pirulva bújik mellkasomhoz és pár perc málva ismét elalszik.
- Jó éjt, hercegnőm – suttogom még halkan és nemsokára rámtalál az álommanó és édes álmot hozva ölelem magamhoz szerelmem testét.
|
