Ajkai a bõrömhöz érnek , engem pedig azonnal kiráz a hideg . Nagyot szuszog , és hatalmas kezei a derekamra csúsznak , most már teljesen hozzám feszül egész teste , érzem a bõre melegét ,  és ez az érzés teljesen megrészegít . Ekkor öléhez szorít és teljesen lefagyok mert megérzem… jesszusom , a-a gatyája…  oké ezt mind én váltottam volna ki belõle ? Észre sem vettem de automatikusan hangot adtam a gondolataimnak , amin õ édes hangon kuncogni kezd , majd folytatja amit elkezdett . A nyakamra ér , amitõl én még jobban elgyengülök ,  hirtelen olyanná válok mint egy szalmából készült madárijesztõ  . Hagyja hogy az idõjárás cincálja , és játszadozzon vele . És most én is hagyom , hadd játszadozzon velem Adam , mert egyre jobban kezdem élvezni az apró kis mozdulatait . Megharapdálja a nyakamat , és ez még jobban bejön így kap egy adag kis Ace-t  , majd újból kis hangokat hallatok örömére . Észre sem veszem , de kezei eltûnnek az oldalamról , és megperdít a tengelyem körül , pont hogy szemben állhassak vele . Rohadtul zavarban vagyok , és szerintem ez látszik is , mert egyre melegem van , viszont már póló sincs rajtam . Ó anyám mit fogok én kapni …

Széles mosoly terül el arcán , és közelebb hajolva kicsit erõszakosan ugyan , de megcsókol  , én pedig hagyom mert én vagyok a gyengébbik fél . Elvben a gyengébbik fél , egyre jobban felizgat a kis Pumukli , és kezdem valamelyest megszokni a jelenlétét . Fuhh.. jól csókol az hétszentség , csoda hogy össze nem esem , remeg a lábam és elgyengültek a karjaim . Derekamra szorítja újból hatalmas mancsait , és közelebb von magához , egyfolytában csókol , és én mint egy jó kisfiú engedelmeskedem . Fenekemre csúszik keze ,  és kéjes hangokat csikar ki belõlem , ám ezeket a csókunk elfolytja . Másik keze sem tétlenkedik , végigsimítja a nyirkos bõrömet , én pedig még kicsit vizes kezeimmel beletúrok selymes lángvörös hajába . Ha így megy tovább engem itt …

- Hé, fõnök, mi legyen a még itt lézengõ vendégekkel? – ront ránk az a pultos Barbie aki anyázott még a múltkor . – Oh, bocsika. Elfelejtettem. – még is mit felejtett el ? Bár nem csodálkoznék ha mindent elfelejtene , ekkora agykapacitással .Jézusom de itt elõtte , és látta mit csinálunk , és úgy néz rám mint egy élõhalottra .

- N-nekem… mennem kell .- hadarom , mert igen kínosan érzem magam , azt sem tudom hol áll a fejem . Kikászálódom a karjaiból és próbálok lenyugodni . - Köszönöm, hogy segítettél.

- Hú, de segített!- végigmér az az értetlen picsa az ajtóból , és folytatja az értetlen dumát .

 – Nem tudtam, hogy bevágós gyanús, fõnök. – na hát most kaptam infarktust ! Bevágós gyanús ? É-én ennyire bejönnék Adamnél ? Ha már ennyire rám gerjedt a drága .. de ez a szituáció azért még is kínos , meg kell ússzam valahogy .

- M-mi? – e közben Adam fejéhez kap . Gondolom õ is a „kisasszony” értelmességén  csodálkozott el .

- Betty, drága, akarsz te még itt dolgozni?

- Jól van, bocsi na – hanyagul becsapja maga után az ajtót , és elhúzza a csíkot végre .

- Akkor én megyek – jegyzem meg halkan , mire arcomra pillant és fürkészi a tekintetem .

- A haverjaid elmentek, ki visz haza?

- Megoldom. Van busz. -ez a random válasz is megfelel , kínozzuk egy kicsit , amúgy sem adom magam olyan könnyen hehehe.. tettetjük a félõs kisfiút , így még aranyosabb lesz az összhatás .

- Így akarsz buszozni?- bök felém finoman fejével , én pedig még mindig azt a balszerencsés kis pólót szorongatom mancsaimban . Nem tudom a tekintetemet levenni róla , neki is jól esett az elõbbi nyelves , hát akkor meg miért ver ilyen hevesen a szívem ? De most még nem … játszunk még vele egy kicsit .

- Felhívok valakit, aki hazavisz. – veszem kezembe a bõrkabátomat .

- Hazaviszlek – még mindig erõsködik , ja , aztán véletlenül az ágyon kötünk ki. Ez még pindurit korai nem ? Csupán fejmozgásom tudatja vele , hogy itt ma nem lesz ropi csata . De kénytelen vagyok szavakkal megtoldani .

- Nem, nem kell. Megoldom, eddig is megoldottam. – na most fog elkapni és leteperni , add Uram hogy ne ! Vagy is még ne …

- Ace , komolyan…- felém tesz egy apró lépést , és tessék leteper 3, 2 , 1 … de ezt megakadályozva szólok , felé mutatva .

- Poénból kérdeztem a ropit, most nem kell a tiéd – jelentem ki , és erre kapok egy széles vigyort , és egy pár zsebre rakott kezet . Olvadozom ettõl a faszitól , ó mamám !

- Jól van, kölyök. Vigyázz magadra, s ha ropi kell tudod hova kell jönnöd – rám kacsint , amitõl mosolyogni támad kedvem .

 - Jó, kösz. ’Estét! – igyekszem ki az ajtón meztelen felsõtesttel  , majd amint kiléptem magamra kapom a kabátom . Az elsõ gondolatom hogy „ Hogy a picsába jutok én haza ?!  „ .  Elõkapom a mobilomat , és azonnal tárcsázom Phill-t . Kicseng , kicseng! Egy hosszú sípolás repesztette azonnal be a dobhártyámat . Nem kapcsolható , nem igaz hogy meg kell süketítsék az embert a miatt , mert az egyik haverja éppen el van foglalva , miért nem lehet szépen bemondani hogy „ Foglalt , kérjük próbálkozzon újra késõbb „ ? basszameg .  na ma is gyalog megyünk haza , holnap amúgy is Hétfõ , megint . Lassan egy hete húzódik ez a dolog Adammel . Lassacskán az utcámban kötök ki , és még mindig ott van a teljesen gyûrött pólóm , amit elsõ dolgom lesz kiaggatni valahova amint beértem a lakásba . Hol van az a nyamvadt kulcs ? Matatok gatyám zsebében , sehol nincs , hol van ? Végül sikeresen ráakadok a ball zsebem legalján . És lõn , nyílik az ajtó , és világosság fogad . Rob éppen nassol valamit úgy látom , ott guggol a hûtõ elõtt . Így le fog olvadni , és én nem vagyok hajlandó háziasszonyt játszani hogy leolvasszam .

- Csukd be ! – rúgom le cipõimet és próbálom elrejteni a vizes pólót , így azonnal a fürdõszoba felé veszem az irányt . Erre egy igen értelmes választ kapok …

- Hmmm … - hunyorogva kukkol be  a hûtõbe és keres valami harapnivalót . Rám sem bagózik az istenadta .

- Azt mondtam csukd be! – üvöltöm a fürdõbõl , végre a pólómnak is meglett a helye a szárogatón . Semmi választ nem kapok , lehúzom a kabát cipzárját , és kitotyogok a konyhába . Még mindig ott guggol. Ezt , most úgy õszintén , mi lelte ? Hirtelen muszáj odakapnom a tekintetem , mert eldõl . Én meg meresztem a szemeimet , és kussolok mint hal a szatyorban . Hûtõ nyitva , Rob vízszintesben , és még én ittam ma le magam . Ez fergeteges , már a könnyem csorog , de visszatartom a röhögést , mert nem akarok zajt csapni . Talán ha elvisítom magam ,  még felébred az az összeszottyadt vén öreglány alattunk  , és feljön idáig kísérteni . Akkor aztán visszazavarnám az biztos Isten . Na de térjünk csak vissza erre a kiütött KingKongra  . Elcibálom onnan , és becsukom a hûtõt , nehogy le kelljen olvasztanom ! Nincs hideg , én meg nem fogom fárasztani magam , holnap jelenésem lesz , és hulla vagyok . A pillanat tört része alatt  rádobok Robra egy pokrócot , aztán csókolom ! Nincs hideg , nem fog megfázni . Én pedig fogom magam , és alsógatyában végigcsörtetek mindenen. Behuppanok a puha paplan alá , és már el is szenderülök . Még mindig érzem hogy hol érintett meg Adam … égnek azok a helyek ahol hozzámért . Az álommanók végre álomba ringatnak .

*~*~*~*

Csipog az a kis rohadék … gondolom magamban , miközben egy hatalmasat csapok az ébresztõórára . Tök sötét van , kómásan rápillantok az idegesítõ ketyegõre . Dél után egy óra múlt tíz perccel . Az úgy konkrét , még jó ,  hogy nem holnap reggel 8 órakor ébresztett volna ez a vacak . Nagy sóhajtással kelek ki a jó meleg paplanból , és a sötétítõfüggönyhöz tipegek . Nagy suhanással eltépem magam elõl a textildarabot , egy szál alsógatyában álldogálok az ablak elõtt . És már megint mit kell látnom , a nemrég  emlegetett matróna ott locsolta a muskátlikat az ablakban . És nyál csorgatva nézte a félistenekre hajazó izmaimat . Egy groteszk vigyorral szegezem mutatóujjam rá , e közben kacsintok egy kacérat . Az meg majdnem elejti a locsolókannát , én meg nagyot vihogok . Legyen már neki is egy jó napja . Kislattyogok egy pólót magamra kapva , és orra esek a tegnap este nyomaiban . Izé, akarom mondani Rob-ban . Megtörlöm arcomat , és csinálok magamnak egy erõs feketét . Végre felébredek , és  emlékeztetem magam , hogy a bátyus bárjába kell mennem kicsípve , és jófiúnak kell lennem ,  nem szabad rá szégyent hozni , hisz én leszek az új társtulajdonos az üzletben ! A nap többi részét , a szokásos monotonságban vagyok hajlandó eltölteni .

Este 7 óra … egy kicsit érdekes öltözékben leszek majd látható . Egy kicsit gótikus stílusú öltönyben , vörös nyakkendõvel , pont olyan árnyalatú mint a haja … Lassan rábírom magamat az öltözködésre , és csörög is a telefonom , amiben a bátyus hangja fogad .

- Eléd jöttem , gyere le ! – nagyszerû , nem lehet teljes inkognitóban elszambázni odáig . Leslattyogok és a bejárati ajtó üvegében , még egy pillantást vetek fekete kifestett szememre . Kicsit mintha hasonlítanék Adam Lambert-re . Gyorsan bepattanok az elsõ ülésre , és köszöntöm testvérkémet .

- Szia Troy ! Nos ? Ennyire nagy dolog lesz ? – nézek rá , becsatolva a biztonsági övet , õ pedig ad egy kövér gázfröccsöt .

- Igen , már nagyon várják hogy ki lesz a társtulaj . – végigmérem , egy fejjel magasabb mint én és világos barna fürtjei által ,  egyáltalán nem hasonlítunk egymásra . Gyorsan odaérünk , és le is parkolunk . Mint valami olasz maffiózó . Belépünk a hátsó ajtón és azonnal eligazítást kapunk , mi merre van . Még elszívok egy cigit a jelenés elõtt , ekkor Troy aggódó hangja már keresni is kezd .

- A tömeg minket követel ! Gyerünk ! – egy színpad féle függönye mögé vezetnek . Innen hallgatjuk a tömeg harsogását . A felkonferáló húzta még egy kicsit nekünk az idõt …

- A mai este , eljött hozzánk a vadonat új társtulajdonos . Kíváncsiak vagytok vajon ki lehet az ? – a tömeg egy hatalmas csatakiáltással válaszolt csupán . Gombóc van a torkomban , add Istenem hogy ne dobáljanak meg semmivel !

- Az új társtulajdonos nem más… mint fõnökünk Troy Richardson kisöccse… - szétnyílt a hatalmas vörös függöny , és elködösítik a hosszú színpadot egy kis száraz jéggel . Ekkor a bátyus és én elindulunk  méltóságteljes léptekkel . A hûvös füst lassan vitorlázgat , teljes alakunkat kiadva , lassan elõbukkanunk . És a felkonf már folytatja is .

- Troy , és Ace Richardson ! – szemeim végigmérik a sok sok embert , és egy vörös fejnél állapodik meg tekintetem , Adam ? Egy kaján vigyor csúszik arcomra , és ezt õ is kiszúrja . A bátyus szónokol egy sort  , én pedig csak Adam tekintetét vizslatom . De észhez kapok amikor elköszönünk mindenkitõl , és jó bulizást kívánunk . A Pumukli meg mint egy árva kiskutya nézelõdik utánam . Ne félj ,  én is bulizni fogok .. csak egy pillanat , még átöltözöm . Egy ujjatlan halálfejes pólót ,és  egy sötét buggyos gatyát veszek fel , egy acélbetétessel , ami fedi az egész lábszáramat .

Bevegyülök a tömegbe , tök egyedül . A háttérben már lecsúszott egy két rövid , és jó zene is szól . Így Ace drága táncra perdül . Nem telik bele 10 perc , és valaki hátulról simulni kezd hozzám . Átpillantok a vállam felett , és egy ismerõs szempárt pillantok meg , Adam . Egyre jobb számokat játszanak , és én nem bírok a véremmel . Adam örömére . Készségesen simulok a Pumuklihoz , és ezt viszonozza is , fülön harapdál , és pedig szembefordulok vele . Hatalmas sötétlõ szemeim az õ tekintetét fürkészik , és csalogatom hogy hajoljon lejjebb az én szintemre .

- Mondjuk egy whiskyt? Az most jól esne – könyököl a pultra, s felvont szemöldökkel vizslat engem. Két lépés, s máris elõ rakom a jégkockákkal dúsított piáját, hogy belekortyolhasson. Ajkai közé veszi a pohár üvegfalát, majd kortyolgatja is… én meg máris totál másra gondolok. Kicsit nagyobbra táthatná a száját, a kezébe nagyobb dolgot adnák, mint a pohár, s azt is hasonló élvezettel szívhatná… Képemen hatalmas vigyor terül el. Lehet leesik neki, hogy gondolatban épp engem cumiz, ezért lép le. Pohár üres, nyálam csorog, õ meg már valahol máshol csörög. Nincs idõm tovább ezen gondolkodni, a fiatalok szomjasak, a kasszám pedig éhezik a pénzre.

Miután megunom a dolgot, intek Tomnak, hogy álljon be helyettem, mint a második férfi a brigádban. Tizenegy körül van, a tüdõm pedig ordít a nikotinért. Meló közben nem szoktam rágyújtani – túl sokszor -, hisz senki sem gerjed a hamus sörre. Nincs olyan tömeg már, aki részegnek bizonyult valaki hazarángatta, a táncos lábúak meg tovaálltak kukákat borogatni. Bár azt sose szerettem, ha a hátsó kis sikátorban csinálták, ahová cigizni jártam. Mikor kilépek megpillantok egy ismerõs tökmagot. Õ már cigizik, én meg beszélgetni akarok vele. Meg baszélgetni is…

- Ace kapok tüzet? – dorombolom neki, mire felém fordul, s meggyújtja a cigimet. - Anyukád sohasem mondta, hogy a cigi káros? – kötekedek kicsit vele, mire kapok egy grimaszt.

- Már nem is mondhatja. És jól teszed ha nem emlegeted – néz a szemeimbe, amitõl rögtön elönt a teszetoszóteron. Szépek a szemei, s fú de nézegetném õket, miközben rajta feküdve, nagyokat lökve kergetném a csúcs felé, õ meg alig kapna levegõt…

- Miért? –kérdezem, de inkább magamtól, hogy miért nem esek neki. Karunk szinte összeér, õ pedig csak pislog, mint a kisbreki a zacskóban.

- Mert oda fentrõl nézelõdik éppen – mutat a csillagos ég felé. Meghalt. Értem.

- És apád? – Érdeklõdöm tovább, mintha tényleg annyira piszkálná a csõrömet a családja. Egyszerûen jól esik beszéltetni, a képzeltem így jobban össze tudja rakni milyen, lehet ha kéjtõl tajtékozva nyög. Szembefordul velem, közben nyakon önti magát piával, de ahelyett, hogy felsikkantana, még válaszol nekem.

- A kóterben haldoklik, vagy mit tudom én… nem is érdekel – nyomja el a cigit a kukatetõn.

- Nem lehetett könnyû életed. És nem is szerethettek annyira  – teszem hozzá isteni színjátszással, miszerint én annyira együtt érzek vele. Oké, nekem sem voltak szüleim, s ha nagyon akarja, úgy megszeretgetem mindenét, hogy soha többé nem érzi majd magát egyedül…

- Fogjuk rá – feleli nagyfiúsan, majd együtt visszasétálunk a kocsmába. Jól tudom, ha aznap este nem kapom el, csökken rá az esélyem, hogy valaha is megteszem. A haverjai azonban leléptek már, õ meg ottmaradt piában tocsogva. Dörzsöli, nézi, éppen csak rá nem köp, de elárulom bizalmasan: az se segítene. Green Day villog rajta, nem csodálom, hogy olyan lelkesen próbálkozik. Nem fogom neki megmondani, hogy komoly gond nélkül az biza nem fog kijönni.

- Ömm… ezt átdörzsölhetem valahol? – Pislog fel rám édesen, nekem pedig kedvem lenne dorombolni. Helyette azonban egy mosollyal az ajkamon hátravezetem a kis pihenõféleségbe, ahol mosdókagyló is van. Míg õ a pólójával vacakol, kimegyek és egy határozott mondattal közlöm mindenkivel:

- Takarítás, de úgy, hogy nincs bejövetel a pihenõbe! – Páran értik miért, azok csak rágják tovább a rágójukat, míg a többi csak összesúg, hogy mi üthetett belém. Gyorsan visszaslisszolok Ace-hez, óvatosan behúzom magam mögött az ajtót, majd figyelem mit csinál. Félmeztelen már, a pólóját áztatja. Tekintetemet végigfutatom a hátán. Szép, fehér bõre van, lapockái élesen kirínak, amitõl totál beindulok. Nagyon szívesen rásimítanék, hogy aztán ajkaimmal érinthessem… Az izmai se semmik, de az nem hoz úgy lázba. Szembefordul velem, nekem meg még nincs idõm összeszedni magamat, fõleg, mikor meglátom a kulcscsontját is. Fúj, rossz kutya vagyok, rágnék itt minden csontot meg kolbászt!

- Sikerül? – Érdeklõdöm, bár marhára drukkolok azért, hogy ne. Jó így, félmeztelenül. tetszik. Imádás a kis pöttöm, komolyan felszedem. Lassan közelítem meg, igazi nagykutyának érzem magam, aki mindjárt ráveti magát a húsra, amit elrágcsálhat majd élvezetek között.

- Pe-persze csak há-hát… - szorongatja a pólóját, mintha az megmentené. Már ott vagyok, szinte súrolom meztelen felsõjét. Ekkor pillantom meg a füle mögött lévõ tetkót, s ez az utolsó csepp a poharamba. Lassan hajolok oda, hátulról. Ajkamat tapasztom a csillagformára, õ pedig beleborzong, de nem húzódik el. Szaggatottan szívom be a levegõt, majd fogok rá meztelen derekára. Mellkasommal simulok meztelen hátának, ölemet a fenekének nyomom, amitõl végre kibukkan belõle egy hangocska.

Kuncogva csókolok lejjebb a füle mögött, haját félresöpröm s ajkamat a nyakára tapasztom. Beleremeg, ahogy én is. Kegyetlenül jó! De mivel nem húzódik el, úgy veszem akarja, hogy felfaljam, mint egy krémes sütit, így kicsit tovább megyek. Kicsit megharapdálom a nyakát, amitõl felnyög. Igen, igen! Marha jó úton vagyok, atyaég. Elengedem az oldalát, majd egy határozott mozdulattal szembefordítom magammal. Ég az arca, szemei vágytól csillognak, én pedig fokozni akarom ezt a tüzet.

Széles vigyorral a képemen hajolok ajkaira, hogy durván birtokba vegyem õket. Nincs ellenkezés, s ha lenne is, azt eltusolom. Hamar rákap a dologra, nyelve az enyémre simul. A derekánál fogva húzom magamhoz. Kicsi, nem tudok dörgölõzöset játszani vele, ami kicsit bánt, de megoldom. A fenekére markolok, amitõl a csókunkba nyög.  Kibaszott édes! Egyik kezemmel felsimítok a hátára, cirógatom meztelen bõrét, míg õ vizes mancsaival a hajamba túr.

- Hé, fõnök, mi legyen a még itt lézengõ vendégekkel? – nyit be Betty, mire elválok Ace ajkaitól, s a lehetõ legcsúnyábban nézek rá. – Oh, bocsika. Elfelejtettem.

- N-nekem… mennem kell – habogja a srác, majd kislisszol a karjaim közül. – Köszönöm, hogy segítettél.

- Hú, de segített! – méri végig Betty. – Nem tudtam, hogy bevágós gyanús, fõnök.

- M-mi? – nyögi ki Ace, míg én végigsimítok az arcomon. Szõke picsa…

- Betty, drága, akarsz te még itt dolgozni?

- Jól van, bocsi na – fordít hátat, majd csámpázik el. Ezt jól elkúrta nekem!

- Akkor én megyek – habogja Ace, míg én a csóktól duzzadt ajkait nézem.

- A haverjaid elmentek, ki visz haza?

- Megoldom – vágja rá. – Van busz.

- Így akarsz buszozni? – bökök a fejemmel felé. A vizes pólóját a kezében csavargatja, és rá sem volt hatástalan az elõzõ nyelvcsatánk.

- Felhívok valakit, aki hazavisz.

- Hazaviszlek – javasolom, mire megrázza a fejét. Baszki, baszki, baszki! Betty, én nagyon elrendezlek ezek után!

- Nem, nem kell. Megoldom, eddig is megoldottam.

- Ace, komolyan… - lépek felé, mire rám mutat komoly képpel.

- Poénból kérdeztem a ropit, most nem kell a tiéd – jelenti ki, mire én elvigyorodom, s zsebre vágom a kezeimet.

- Jól van, kölyök. Vigyázz magadra, s ha ropi kell tudod hova kell jönnöd – kacsintok rá, amitõl mosoly kúszik az ajkára.

- Jó, kösz. ’Estét! – int, majd siet ki, félmeztelenül. Én meg csak figyelem azt a formás seggét. Tényleg nem ropiztunk, pedig milyen sósat kapott volna!

Imádtam motorozni , csak az volt a baj hogy az én kis liliputinyi méretemmel nem értem fel a kormányt . De erre volt Marco , és amúgy is kell az agy a bandába , már ha ezt annak lehet nevezni . A tökmag irányít , hehe de nagyon is élvezi . Azt hiszik hogy aki mélynövésû az gyenge is , na kérem szépen ez nálam máshogy alakult , ha kell akaratos és igen is erõs tudok lenni . De valljuk be nem állok a helyzet magaslatán , mert tudom hogy vannak nálam erõsebbek , de rajtam ez a csivava szindróma  és nem tudok leállni , még ha be is verik azt a pici buksimat . A fiúk hazafuvaroznak , és utam azonnal a lakásba vezet . Ha nem lesz ott az a tökkelütött Rob , én nem is tudom mit fogok csinálni . Megvan ! Hagyom had élje a kis életét , elvégre az én lakásomon osztozunk , ezt is azért mert a bátyus haverja . De hol van már Troy könyörgöm , azt csinálok amit akarok , neki már családja van , velem pedig nem is foglalkozik . Pontosan úgy ahogy az a szörnyeteg tette annak idején mind kettõnkkel . Megrázom fejemet , hogy kiszálljon belõle az a sok összekombinált gondolat , arról hogy ez a szerencsecsomag hol kóvályog . Felkocogok , és a zörgõ kulcscsomó már nyitja is az ajtót . Körbekémlelek , és lám , ott döglõdik az ágyon . Alszik , kuncogok egy halkat , és már tudom mit is fogok tenni ez ellen . Hasznomra lesz az apró termetem , végre egyszer az életemben . Levetem a cipõmet , és belopakodok odáig , alaposan körbevizslatva . Olyan pózban aludt el amit én még soha nem láttam . Hassal fekszik az ágyon , a feje szabadon lóg le róla , és a nyál patakokban csorog alá . Rá a frissen lerakott szõnyegre , na ezt megkapod öregem . Rákészülök , és lendületet veszek . Pont mint a pankrátorok , a könyökömmel végigszántom a hátát , és kap egy ordításos ébresztõt Ace módra .

- Jó reggelt Vietnááám ! – huppanok egy hatalmasat az egyszemélyes ágyra . Amint összeszedem magam és felállok , és a reakciója könnyfakasztóan röhögtetni kezd .

- Hogy rohadj meeeg ! Mi az Isten van már ? Éppen aludtam te kis töpörödött ! – ül fel és töröl egyet száján , ami mondhatom igen gusztusos látvány volt .Én meg mint egy zárt osztályos kacagok , és könnyeimet törölgetem .

- Ezt muszáj volt ! Összetaknyoztad az új szõnyeget töki . Amúgy is , miért nem írtál legalább egy SMS-t hogy hol vagy ? – tettem karba kezeimet , és figyeltem az ágyról felkecmergõ colost . Mindenki magasabb nálam , ez nem ér ! De nézzük más szemmel , köztudott hogy jól nézek ki . Csak kicsit nagyon balfék vagyok a szerelem terén , így sosem foglalkoztam vele . Amúgy is én szeretni akarok , és nem futó kapcsolatokat , én abba belehalnék esküszöm .

- Nagyon vicces vagy , azért nem írtam mert csajoztam . De gondolom te addig bulizni voltál , nemde ?  - nézegeti az átázott szõnyeget , és borostás arcát dörzsölgeti .

- Mint mindig , de miért is foglalkoztat ez téged ? – indulok valamit harapni a konyha irányába . Ne legyen köze az én dolgaimhoz , örüljön hogy egyáltalán betolhatta a seggét a házba .

- Hát csak kérdeztem , na . Harapd le a fejemet . – indult dolgára , lelohasztva azt a fene nagy jókedvemet .

*~*~*~*

 Minden nap ugyan abban a monoton hangulatban folyik tovább ahogy szokott . Én pedig csak arra a nagyra nõtt Pumuklira vagyok képes gondolni . Ilyen még nem történt velem , basszus . Lehet hogy szerelmes vagyok ? Gondolataimban elmélyedek , de egy hangos és éles hangra leszek figyelmes . Csörög a telefonom , Phill hív .  

- Helló ! Nem akarsz velünk bóklászni kicsit ? – kapva kapok az ötleten , és már ide is rendelem magamnak a sofõrömet , Marcot is . Sebesen kivágtatok az ajtón magamra kapva koromfekete bõrkabátomat , és pattanok is fel a motorra , és rábízom magam a fiúkra . Egy átlagos kis utcában kötünk ki , majd le is parkoltunk és elrakták a bukókat . Imádtam az enyémet , mert nem volt az az átlagos kis fekete bukó . Mindegyikünkén a ránk tetovált kígyó díszelgett , és már távolról kiszúrható volt . Követtem õket , és végül egy számomra ismeretlen házba jutottunk .

- Még is mit akartok itt ? – forgatom fejemet a két hegyomlás között .

- Majd meglátod , egyébként egy kis boldogságot jöttünk venni . – egy kisebb sokk után ráripakodtam , mert rájöttem hogy mit értett „ egy kis boldogságon „ .

- Én nem vagyok hajlandó ! Hova hoztatok engem ? Én nem … - tiltakoztam hevesen , de egyikük lecsitított , és óvatosságra intett . Marco közölte hogy itt nem szeretik azokat akik gyanúsan viselkednek és pattognak . Így elcsitulok , és halkan követem õket . Phill intézi a cuccost , mi meg addig várunk a folyosón , elbambulok a kopott falakat vizslatva , de Marco mondatán feleszmélek .

- Hé Ace, az nem a múltkori vörös faszi? – nagyot dobban a szívem és mély levegõt veszek .

– De nagyon az! – szakad ki torkomon egy kis örömmel vegyítve ez a három szó . Gyõzök betelni a látvánnyal . Az a vörös haj … – Nincs kicsit korán még a koki állapothoz? – lépdel egyre közelebb , és szeme végigsiklik rajtam , amitõl kicsit furcsán érzem magam .

- Szín józanok vagyunk – jelentem ki hetykén , és egy széles mosoly húzódik végig az arcomon . A fiúk is kiszúrták Adamet , és már akcióba is akartak lendülni , de csitítani kezdem õket .

– Maradjatok . Azt hittem már nem találkozunk. – hízelegtem egy picit , és hallgattam azt a csábító baritont .

- Hé, kölyök, ha nem jössz a kocsmámba, akkor nem is . – felpillantok rá , és sötétlõ szemeim végigfutnak a hatalmas és izmos férfi testen .

- Aha… - csodálkozásomban csak vállat vonok , és stírölni kezdem a szegényes berendezést , majd újból felpillantok a Pumuklira .

– Nem jártunk mostanság arra. Talán ma . – válaszom picit határozatlan volt , mert nem tudtam biztosat ígérni .

- Ma zárva vagyunk ,  mint minden Hétfõn. – még csak most fedeztem fel ezt a helyet , aminek õ a tulaja , de hasznos infó volt .

- Hétfõn zárva vagytok . Kedden ?  - kérdezek rá azonnal . Alaposan ki foglak tanulmányozni  Pumuklim , alaposan …

- Holnap nyitva vagyunk. Határozottan . – csupán bólogat egyetértését kifejezve . Aztán egy érdekes mondattal folytatja .

– Na jól van gyerekek, nyalókázzatok meg fagyikázzatok, én megyek . – höhh… oké nyalóka , és fagyi . Mi-mi az Istent is akadtál te ezeken fent Ace ? Ostorozom magam , de még mindig nem tudom elhinni , hogy ennyire kisgyereknek nézek ki mellette . És a földbe tiporta az egómat , ez kicsit megalázó , de nem tudok hogy visszavágni . Jelenleg még . Kicsit morcosan ugyan de lekezelek vele , és kapok még egy kis adag Adamet .

– Akkor majd, Ace. Tudod, hol találsz meg . – kaján vigyor csúszik arcára , ami még hívogatóbbá varázsolja , elengedi kezemet , és azonnal fülébe rakja a fülest , és gyors léptekkel indul meg a folyosón .

- Ja, akkor majd! – kiabálok utána , bár tudom hogy úgy sem hallja meg . Phill megvette a cuccost , de én onnantól kezdve tartottam tõle a távolságot , bár azt hinni hogy ilyen kis elvont mitugrászok biztos hogy füveznek , meg drogoznak , én mind ezt nem teszem . Én csak ordas módon piálok , meg bagózom , ha ideges vagyok de csak ennyi . Nem áll szándékomban ekkora baromságokhoz folyamodni . Én boldog vagyok így is … fõleg most .

*~*~*~*

- Mit tökölsz már fõnök ? – elégedetlenkedik a nappaliban a ratyi rambó duó . Éppen megoldanám a felöltözést , de még ezt is fárasztó nekik felfogni . És Ace igazán fontos momentumhoz érkezik , elõveszi a fekete szemceruzát . Na most biztos azt a kijelentést kapnám hogy „ Ez buzi „ . És láss csodát , bár ezt szebben is ki lehet fejezni , de nem érdekel . Ha a nõk nem érdekelnek , és nem marad más ,  kérem . Én pedig a papi életet nem fogom választani , meg kolostorba vonulni . Inkább felakasztom magam , na de már készen is van . Stílusomhoz illõen , most egy kicsit lazább összeállítást öltök magamra . Green Dayes  póló , szegecses bõrkabát , fekete gatya és cipõ . Ace startra kész . De a kezdõ löket sem maradhat el , így legurítunk egy kis sört . Kezdem megutálni , már lassan egy napja ezen éldegélek , meg egy kis chipsen .

- Mit nyávogtok már ? Két perce jöttetek . – összeráncolom szemöldökömet , és a két egymás mellett üldögélõ madárkára nézek. Szép szép , de a buli már javában elkezdõdött . Kitessékelem õket , és gondosan bezárom az ajtót , majd levágtatunk , és most kivételesen nem Marco mögé pattanok fel . Gyorsan oda is érünk, a skacokra bízom a parkolást,  és én azonnal a hely felé veszem az irányt .  Nagyot fújok , és betipegek . Azonnal a bárpultra szegezõdik halvány barna szemem , és kiszúrom az éppen fejébõl kibámuló Adamet . Szájában cigi , és a tömeget kémleli . És meglepetés ! A bárszékek felé veszem az irányt , és nagy keservesen , de sikerül az egyikre felmásznom . Tortúra volt , de most már kizökkenthetem Pumuklit a rózsaszín ködbõl .

- Hé, ropi van? Ha nincs egy kis pia is megteszi. – vágtam fejéhez így hirtelen , õ meg mint ha citromba harapott volna , ráncolja szemöldökét , én meg  , mint egy jóllakott óvodás vigyorgok .

- Kicsiknek csak kóla jár . – egy null oda . Kuncog azon hogy helyezkedni próbálnék a bárszéken , hát most mi ilyen vicces ezen hee ? – Na de mondjad mit szeretnél inni, míg olyan jó fej vagyok, hogy szemet hunyok a hamis személyid fölött. – ez a faszi kurvára irritálja a csõröm . Nem elég hogy folyton cikiz , meg célozgat arra hogy milyen kis kerti törpe vagyok , meg hogy  fiatal vagyok .  Cöhh …

- Kár, hogy igazi – szólok vissza .

 - Ezt már te tudod, hogy kár e – megint vigyorog , ha tudná hogy mennyire tetszik ez nekem .

– Na mit szeretnél?

- Csak ne sört, azt ittam ma már eleget. Mondjuk egy whiskyt ? Az most jól esne . – könyökölök a pultra , és felhúzom szemöldökömet , és még mindig a vörit vizslatom . Kis koccanással ér a pohár a pulthoz , jég és bele az Isteni nedû . Hófehér kezem a pohárért nyúl , és elégedetten belekortyolok , amit végig szemmel kísér . Csak iszom , most ezen mit lehet nézni ? Álljon meg a fáklyás menet !! Egyfolytában engem vizslat , fülig ér a szája , mint egy botoxos  szõkének a Playboy villából  . Felhajtottam az italomat gondolkodás közben , és körbenézek . A fiúk is rendesen elvegyültek , és már talán a harmadik piájuknál tartanak . Egészség ! Visszafordulok Adam felé , és látom ahogy sürög forog a pult mögött , és kiszolgálja a szomjas vendégeit . Én meg belevetem magam a buliba , iszogatunk és táncolunk egyet , de már lassan tizenegy körül járhat az idõ , így kimegyek egyet rágyújtani . Sötét van , csak a Hold világít kicsit , én pedig a falnak támaszkodva füstölgök és kiszellõztetem a fejem . Már csak páran lézengenek rajtunk kívül a helyen , de nyílik a hátsó  bejárat . Rá se hederítek , úgy sem hozzám jön , hát akkor meg ? De tévedtem .

- Ace kapok tüzet ? – hirtelen megüti fülemet jellegzetes rekedtes hangja , és felé fordítom arcomat , meggyújtva az öngyújtót . Halvány parázzsal égni kezd , és már is beleszív egyet .

- Anyukád sohasem mondta hogy a cigi káros ? – jegyzi meg halkan , és felém fordul egész mivoltával . Egy grimasszal tarkított arcot kap csupán .

- Már nem is mondhatja . És jól teszed ha nem emlegeted . – nézek fel rá , és szemeit kémlelem . Világosan rájött már hogy mit szeretnék , legalább is szerintem .

- Mert oda fentrõl nézelõdik éppen . – mutatok fel a csillagos égre , amibõl azonnal leszûri hogy miért is nem kéne szidnia .

- És apád ? – tovább faggat , most már teljes mivoltomban felé fordulok . Jó kis témát találtunk mondhatom , hoppácska úgy látszik leöntöttem a pólómat , de még mennyire ! Piában úszom ! Na de elõször válaszoljunk a kérdésre .

- A kóterben haldoklik , vagy mit tudom én … nem is érdekel – elnyomom a már kialvó csikket a kukatetõn .

- Nem lehetett könnyû életed . És nem is szerethettek annyira .  – teszi hozzá eggyüttérzõen .

- Fogjuk rá . – visszatérünk a most már halk kocsmába , és keresni kezdem azt a két áldást . Elhúzták a csíkot nélkülem , ez nem lehet igaz . Pólómat figyelem , ami ragad a már megszáradt piától , és észre sem veszem hogy Adam eddig ott állt elõttem ,  és kifejezéstelen arccal figyeli hogy mit szerencsétlenkedek . Ezt muszáj lesz kiszedni belõle , ez a kedvenc pólóm .

- Ömm … ezt átdörzsölhetem valahol ? – nézek fel rá , mint egy árva kismacska . Elmosolyodva hátrébb vezet , egy picit eldugottabb helyre ahol átnedvesíthetem a ruhadarabot  , és addig elvonul és távozásra inti , a már végzõ pultos Barbie-kat . Hirtelen csend ül az egész helyre , én pedig egy laza mozdulattal lekapom pólómat , majd átitatom,  és próbálom kiszedni az a rohadt nagy foltot . Fehér bõröm világított a tompább tónusú falak között , és halk neszezésre leszek figyelmes  . Hátra pillantok és kit látnak szemeim ? A Pumuklit , kicsit elvörösödve , hát szó mi szó izmosnak izmos vagyok , de hirtelen nekem is vér szökik arcomba ,  és zavartan kapom vissza tekintetemet a már csurom víz pólómra . Hát ezt sem húzzuk fel mostanában …

- Sikerül ? – lágyabb hangon szólal meg , ami megrekeszti bennem a levegõt . Közelebb lép des hozzám , és átnéz a vállaim felett ,én pedig kislányos zavaromban hebegek csak .

- Pe-persze csak há-hát … - kezemben tartogatom a csurom vizes pólómat , és egy laza mozdulattal kicsavarom belõle a vizet . Egyre közelebb simul hozzám , én pedig lehajtom fejemet és hajam nyakamba hullik . Majd lélegzetvételeit közelebb hallom  , és ajkai egy apró puszit nyomnak a fülem mögött kirajzolódó csillagos tetoválásra .

- Na jó, bár a hányinger elkap ettõl, de elõször is bocsánatot szeretnék kérni azért amit tegnap este mûveltem  – áll fel a székrõl, s felsorakozik elém. S lám, milyen kis mitugrásszal akad dolgom, aki a mellkasomig ér. Akár egy ázsiai kiscsaj. Nagyon durva!

- Csak ennyi? – nézek le rá. Ezért kellett abbahagynom a kedvderítõ cigimet?

- Nem, de… - kezd bele, azonban az ajtón két srác lép be. Már a nyelvem hegyén van, hogy még nem nyitottunk ki, de õk hamarabb akcióba lépnek.

- Hééé! Fõnök, látom itt vagy! – Ez nem nekem szólt…

- Csak nem pasizol?  – Nyögi be az egyik, mire én cseppet ledöbbenek. Ezért jött volna? Azt akarta, hogy gerincre vágjam? Kezdhette volna ezzel! A mitugrász a kijelentésre csak kifújja a levegõt idegesen, majd újra felnéz. Mármint rám…

- Már csak ti kellettetek ide! Nincs egy nyugodt pillanatom tõletek! – Indul a haverjaihoz, miközben papírt nem tûrõ szavak hagyják el a száját. Pacsiznak meg hasonlókat mûvelnek, amikor figyelmes leszek a kezén lévõ kígyótetkóra. Az oké, hogy a többieknek is van, de hogy neki is… A bal karja után nyúlok, s kicsit visszahúzom.

- Nem vagyok kölyök, nemrég múltam huszonnégy, öregem ne nevettess már! – Erre elengedem a kezét. Viccelt velem… Tuti!

- Hogy lehet valaki ilyen pici, 24 éves létére? – motyogom az orrom alatt. - Csak hogy tudd kivel van dolgod : Adam Pate – hagyom inkább az egészet a picsába, majd nyújtok egy baráti jobbot. Ha már annyira pasizni akar a kis cukorpöttömborsóka… Én nem leszek örömrontó. Egy darabig azonban csak a csuklóját dörzsölgeti, végül pedig csak lepacsizik velem.

- Ace Richardson. – Más helyzetben biztosan jót nevetnék volna azon, ahogy hercegnõsen felnéz rám, a lovagra. Akkor azonban nem jönne volna ki jól, hogy kedvesen képen röhögöm.

- Na, de nekünk zúznunk kéne nem? –les hátra a kétszemélyes csapatára.

- Ha akarsz, mehetünk – jegyzi meg az egyik, mire Ace mitugrász elõkap egy cigit s rágyújt. Szépek az ajkai, jól áll közöttük a cigi. A stílusa is még mindig lebilincselõ, szóval komolyan gondolom, ha pasizni akar a kis pöttöm, én elrendezem.

- Viszlát! – szólok utánuk, amire kapok egy nagyfiús legyintést. Hah, azt hiszi tudja mitõl döglik a légy… Szeretem a hozzá hasonlóknak megmutatni az én légycsapómat. Olyankor van ám szájtátás. S én szeretem a szájtátást. De még hogy!

- Fõnök – nyújtja el ezt az egy szót Betty, mire én unottan felé nézek. – Nincs kedved egy kis suvickolásra?

- Gondolatolvasó vagy – vigyorgok teli szájból, mire csillogó szemekkel libben oda hozzám. – Tökre pontosat lehet kérni? – duruzsolom, mire egy kuncogást kapok válaszul. Szóval igen… az jó.

*~(¤)~*

Öt nap is eltelt már a verekedéstõl számítva, én pedig a hétfõi szabadnapomat élvezem. Hisz ki megy vasárnap után hétfõn, másnaposan bulizni? Ha akad bárki is, nálam egy sem fog. Nekem is kell egy nap mikor kiheverek mindent és mindenkit, elmegyek veszek a sör mellé egy rakatnyi pizzát a hûtõbe, hogy esténkét legyen mit bevágni a sütõbe.

Fülemben a társadalom süketítõjével, számban egy cigivel, zsebre vágott kezekkel rovom az utcát. Nem érdekel senki és semmi, az se zavar, hogy többen is megbámulnak. Azért vannak, hogy meresszék a szemüket, ha már a saját akaratukat képtelenek érvényesíteni. Nekem sikerült s lám: csodás bigék vesznek körül a báromban. Lehet irigykedni hölgyeim és uraim, nekem is lehet jönni. Szeretek verekedni.

- Szevasz Adam! – köszön rám a kidobó srác, majd egy gyors kezelés után beenged. – Szokásos?

- Csakis – intézem el egy vállrándítással, majd elkísér a kis szobáig, ahol a füvet lehet venni. Lerakom az asztalra a pénzt, a srác kiméri, majd egy gyors kézfogás után, zsebre vágott vidítóval indulok kifelé. A füles madzagjával bajlódom, csakis ezért hallom meg a következõ mondatot:

- Hé Ace, az nem a múltkori vörös faszi? – Megállok, majd lassan megfordulok. A kis mitugrász és a kígyós haverjai. – De nagyon az!

- Nektek is kézcsók – köszönök nekik. – Nincs kicsit korán még a koki állapothoz? – lépek pár lépést közelebb, de tekintetemet le nem veszem Ace-rõl. Nem hiába akadt meg rajta a tekintetem, a stílusa és a csinos kis pofija együtt észvesztõ.

- Szín józanok vagyunk – jelenti ki a kicsi, arcán egy halovány mosollyal. – Maradjatok – szól a srácoknak, majd feláll s odalép hozzám. – Azt hittem már nem találkozunk.

- Hé, kölyök, ha nem jössz a kocsmámba, akkor nem is – intézem el a dolgot. Még rémlik a pasizós benyögése az egyik haverjának. Nekem nem szokásom senki után futni, hisz õk szaladnak utánam, ha nõrõl vagy férfiról is van szó. Láthatóan méreget, s még mindig marha vicces, ahogy felfelé néz rám.

- Aha… - intézi el egy vállrándítással, miközben a berendezést nézi. – Nem jártunk mostanság arra. Talán ma – les fel újra rám.

- Ma zárva vagyunk – jegyzem meg. – Mint minden hétfõn.

 - Hétfõn zárva vagytok – memorizálja. – Kedden?

- Holnap nyitva vagyunk. Határozottan – bólogatok lassan. – Na jól van gyerekek, nyalókázzatok meg fagyikázzatok, én megyek – kezet nyújtok a pöttömnek, aki láthatóan az elõzõ benyögéseim után morcos képpel ráz velem kezet. – Akkor majd, Ace. Tudod, hol találsz meg – vigyorgok rá, majd elengedem a kezét, s egy gyors mozdulattal el is dugaszolom hallójárataimat egy kis rockkal.

- Ja, akkor majd! – kiált utánam, én pedig csak sétálok tovább zsebre vágott kezekkel, fütyörészve. Otthon aztán elõkapom a kis zacskót, sodrok egy szeretnivaló szálat, majd ellebegek a nappalimban, boldogan.

*~(¤)~*

A pult mögött állok s kiszolgálom a vendégeket. Egynek sör, másiknak tömény, harmadiknak koktél, negyediknek pohár víz… Õ csak egy szemöldökhúzást kap, majd a palackos vizét. Fúj! Buliban illik legalább egy koktélt beszörpölni. Illik! Nem lényeg, tovább szórakoztatom a soron lévõket a határozott megjelenésemmel s széles vigyorommal. Aznapra várom Ace-t meg a haverjait, aztán meglátjuk betérnek e vagy sem.

Cigivel a számban támasztom a pultot, hisz mindenki boldog az itókájával. Táncolnak és traccsolnak, én meg marha büszke vagyok magamra, hogy mindezt az én kocsmámban. Elnézem õket, ahogy élik a hétköznapi életüket, nevetnek vagy sírnak, szeretnek vagy utálnak. Jó ez a világ, nagyon jó. Szeretek élni, szeretek felül lenni, szeretem ha szeretnek…

- Hé, ropi van? – összevont szemöldökkel fordulok a hang irányába. Ace az, pimasz vigyorral a képén. – Ha nincs egy kis pia is megteszi.

- kicsiknek csak kóla jár – röhögöm, ugyanis még a bárszéken is eltörpül. – Na de mondjad mit szeretnél inni, míg olyan jó fej vagyok, hogy szemet hunyok a hamis személyid fölött.

- Kár, hogy igazi – vág vissza.

- Ezt már te tudod, hogy kár e – vigyorgok. – Na mit szeretnél?

- Csak ne sört, azt ittam ma már eleget.

Megint dögunalom , csak fekszem a kanapén és élvezem a semmittevést . Senki nincs a lakásban rajtam kívül , hála égnek . Az az idegesítõ Robert meg valamelyik csajánál alszik , biztos nem unatkozott az éjszaka  , és megint idegesítették  a szomszédokat . Nem szokták zavartatni magukat , a csaj sikonyálását viszont az én idegeim nem bírják . Pedig külön szobában alszunk , legszívesebben kiugranék az ablakon , de ehelyett inkább lelépek egyet csavarogni . Hívom a srácokat , és már zúzunk is . Baromi idiótán nézhet ki egy törpe , két hegyomlással az oldalán amikor megpróbálnak feszíteni mindenki elõtt . De legalább van ki hazaráncigáljon , mert akkor már régen olyan sorsra jutottam volna mint jó apám . Rob mindig papol nekem a csajokról , de valahogy nem indítja be a fantáziámat akár hogy is próbálkozik . Ezerszer megmondtam neki hogy én egyedül fogok elpatkolni , de nem hajlandó felfogni . Ezért hagyom is a francba , addig is nem csinál semmi baromságot amíg beszél . Õ is keményen nyomja a piát , de hogy ennyit füvezik , ez már nem normális . Én inkább maradok a jól megszokott piánál , akkor csak rókát reptetek másnap , meg egy kicsit rosszul vagyok , de hogy öntudatomon kívül sétafikáljak és azt se tudjam hogy mi a nevem . Nem azt azért nem . Hát ez nem jön haza , de nem is baj . Azonnal kutatni kezdek a telefonom után  , és már hívom is a Phill és Marco párost , azt a két hegyomlást hogy kísérjenek el . Nem is mondtak nemet , és tíz perc múlva már vártak is a ház elõtt .

- Indulhatunk Fõnök ? – dörmögte az egyik , és már egy lépéssel elõttem járt . Követte a Phill is , majd gyors léptekkel utánuk siettem .

- Az ég áldjon meg titeket ! Várjatok már ! – ragadtam meg a vállukon feszülõ bõrkabátot . Lassítottak a tempón , és közre fognak . Lassan beérünk az éjszaka forgatagába , és a fiúkra bízom a választást abból a szempontból hogy hova megyünk . Végül egy kicsit csendesebb bárnál kötöttünk ki , és azonnal be is sodródtunk a tömeggel . A bárbulltól nem messze foglaltunk helyet  , de a fiúk már is a pincércsajokat fixírozták . Ott hagytak egyedül , én pedig csak iszogattam , és iszogattam . Ez hányadik pohár is volt ? Nem is számít , egyedül ennyi piával , maga a mennyország . Kezdenek egy kicsit sokan lenni , nem mint ha zavarna a tömeg , de nagyon nem tetszik az hogy felém mutogatnak . Az egyik mondatot csak fél füllel hallottam , de az is elég volt hogy kiverje a biztosítékot . Abban a srácban is volt bõven pia , amelyik engem emlegetett . Alaposan végigmértem , tiszta nyomorék feje van  pfff… számhoz emelem a poharat és még mindig hallom ahogy löki az értelmetlen dumát a társainak .

- Hát ez meg kinek érzi magát  , ez a kis törpe… - irányomba fordult tekintete , én pedig szépen lassan felálltam az asztaltól , és a kezembe kerülõ poharammal felé céloztam .

- Ha akarsz valamit ,  a szemembe mondd te dekormajom !- fintorodtam el kissé , ami irritálhatta picit mert viszonozta az elõbbi széttört poharat .

 Élveztem hogy felhúzhatom  , még ha kapok pár pofont  is  esetleg . Mellkasát verve ordított , és közeledik felém bizonytalan léptekkel . Megragadott a felsõmnél fogva , és felemelt a talajtól . Éktelen nevetés kapott el ,  amikor láttam hogy milyen komolyan veszi , és próbál fogást találni rajtam . Ám nem tétovázott , és kapásból lekevert egyet , komolyra fordult a dolog . Meg mert ütni ? Hmm… van vér a pucájában , akkor lássunk is neki .Letepertem , és ütni kezdtem ahol csak értem . Persze õ sem hagyta magát sikerült másodjára is eltalálnia . Hangos tömeg gyûlt körénk , valaki engem buzdított valaki a srácnak drukkolt , de evvel mit sem törõdve folytattuk tovább . Hangos fémes kocogtatásra lettem figyelmes , biztosan más is kedvet kapott , és többen is verekednek . Egy hangos és dörmögõ férfi hang furakodott át a tömegen , a debella biztonsági õrrel karöltve .

- Na jól van oszoljatok ! – terelte el útjából , a sok sok embert aki közrefogott minket . A hegyomlás biztonság õr kikaparta alólam , a már vérzõ képû felbujtót .

-Jól van elég lesz ! -  engem is megragadott valaki hátulról ,  és izmos karjai nem eresztettek .

- Kiverem a fogadat ha nem hagyod abba – fenyegetett meg a nyakamba hajolva , de minden erõmbõl kapálóztam , és mielõbb szabadulni akartam . Nem elég hogy ez a srác felhúzta az agyam , még ez is nyugtatni próbál .

- Ne avatkozz bele, mert én verem ki a tiédet! – mondtam neki , és éreztem hogy még jobban szorít .

– Engedj… már el! - nem tudtam mást tenni belemartam a karjába és próbálkozásom sikeresnek bizonyult . Végre elengedett , én pedig nagy levegõt véve elõrébb léptem , és alaposan megnéztem magamnak fogva tartómat . Égõ vörös haján akadt meg elõször tekintetem , amit még tetézett az a mocskosan jó képe , körülbelül egyezett a stílusunk , de rohadt magas volt hozzám képest .

- Két perced van, hogy elhúzd a beledet – szólt rám mérgesen , de ettõl majdnem megint elkapott a röhögõ görcs . Közelebb léptem az óriásra nõtt Pumuklihoz  , és közelebb hajoltam szinte már összeért az orrunk , és susogva feleseltem vissza .

- Mert ha nem? – felhúztam finom ívû szemöldökömet ,  és valami értelmes pofát kíséreltem meg felvenni .

- Nem csak a fogadat verem ki. Aztán majd leadlak a zsaruknak. Tûnés . – lerendezett egy mondattal , nem is érdekelte igazán a mi kismacskákéhoz hasonlító csetepaténk . Nem is kellett sok , és a smasszer már is a hónom alá nyúlva tette ki a seggemet a helyrõl . Én meg mint egy holtkóros , keresem azt a két lököttet , elvileg õk visznek haza , de hol kujtorognak ?! Valaki megbökdösi a vállamat , hátranézek és végre ráakadok a keresett személyekre . Nincsenek annyira beállva mint én , sõt szerintem  Marco teljesen tiszta , és õ vállalta a felelõsséget hogy hazacibáljon . Felkéredzkedek Mark hátára és elõre nyújtom egyik kezemet , elüvöltve magam .

- Indulás !! – kicsit megingok , amit pár szóval tolerál csupán .

- A helyedben befognám . – csitít , de ekkor már a nyakába dõlve szenderegtem . Ez volt az utolsó emlékem aznap .

~*~*~*~

Hatalmasat aludtam , és kora délelõtt tértem észhez , a szokásos fehér plafon fogadott . A tegnap esti mérhetetlen ivásom megtette a maga jótékony hatását , mert porzik a torkom . Lassan felülök és az ágyamban találom magam , gondosan betakargatva,  a kulcs és egy üzenet várt az asztalon .

„ Csak gondoltam  , tájékoztatlak a helyzetrõl , mert este rendesen kiütötted magad . Sikeresen össze is verekedtél egy sráccal , a bárban ahol voltunk , jó lenne ha visszanéznél oda és bocsánatot kérnél a viselkedésedért .    Marco „

Remek , szusszanok egy hatalmasat és körbenéztem a házban . Kikecmergek az ágyamból és készülõdni kezdek , nincs messze ,  de utálok a földön csúszva mászva bocsánatért esedezni . Valahogy sérti az egómat , vagy mit tudom én . Dzseki , cipõ fel  , és felkapom a nagy kulcscsomót az asztalról . Kicsit ugyan még hûvös volt a reggeli levegõ , de a nap sütött , én pedig hunyorogva közlekedtem egészen addig az utcáig , ameddig tegnap is eljutottunk . Lássuk csak , nem volt feltûnõ… azt hiszem talán a végén volt .Egy csomó szõke bigét kéne keresni , akiket a skacok taperoltak az este .  Tekintetem betéved az egyik bár üvegén , és már meg is látom azt a jelet amit kerestem . Egy szõke plasztik baba törölgeti a poharakat . Egy ideig még gondolkodom , hogy be kéne-e mennem , de aztán a lábaim maguktól visznek be a helyre . Szemeit rám szegezi , és kérdéssel köszönt .

- Halika ! Mit adhatok ?- könyököl a pultra , dekoltázsát megvillantva . Ez nálam egyáltalán nem jön be baba , hiába próbálkozol .

- A tulajdonost adjad , most . – rágom szájába a szavakat , hogy fel tudja fogni .

- A fõnök nem beszél ilyen mitugrászokkal mint te . – ezek után kétszer is felemlegette anyámat , ami igazán nem fogott rajtam , mert már nincs kit szidjon .

- Azért jöttél, hogy alázatosan bocsánatot kérj? – elém tárul a tegnap esti hapsi aki annyira gondolkodóba ejtett . Soha nem néztem még meg egy embert sem,  így fõleg nem pasit , mert nem akartam eddig senkivel sem kezdeni , de minden ember véthet nem ? Ezért vagyunk emberek .

- Valami olyasmi – feleltem , amitõl ráncolni kezdte a homlokát , de így is helyes a képe , nem tudom nem észrevenni .

- Komolyan?

- Nem teljesen… - igazítottam meg a fekete hajzuhatagomat , az óriás reakcióként a bárpultra könyökölt , és kíváncsian közelebb hajolt .

- Ember, ne szívass. Épp egy nagyon fontos tárgyalás közepén voltam – hangosan fújt egyet , és tartotta tõlem a tisztes távolságot .

- Önmagával . Bocsika, fõnök.  – tett kicsit bunkó megjegyzést ami mosolyt csalt az arcomra .

- Betty, inkább törölgesd a poharakat ,  te meg addig menj el, míg jó kedvemben vagyok . – osztotta le a Barbiet , és egyben engem is egyszerre . Erõs jelleme van az hétszentség , és piszkosul tetszik nekem , csak azt nem tudom hogy hogyan kéne ezt vele tudatni .

- Tetszik a hajszíned. – kezdésnek ennyi megteszi . Életemben nem páráztam , de ahogy belenézek ezekbe a világos színû szemekbe .

- Kösz . Oké kölyök… Mit akarsz itt ? Komolyan. Ne kímélj mert már édes mindegy . – karba tett kézzel álldogál elõttem és várja a válaszomat .

- Na jó , bár a hányinger elkap ettõl , de elõször is bocsánatot szeretnék kérni azért amit tegnap este mûveltem . – felállok a székrõl , pontosan vele szemben . Már megszoktam hogy a többi pasihoz képest egy kis seggdugasz vagyok , de hát ekkorára nõttem , és ezen még a bagózásom is rontott .

- Csak ennyi ? – pillantott le rám , ez annyira megalázó , pont hogy a mellkasáig érek . És piszkosul zavarban vagyok , hogy még is mit kéne mondanom .

- Nem , de… - már éppen kinyögtem volna amit szeretnék , de az ajtón 2 ismerõs lép be , és azonnal egy beszólással kezdenek .

- Hééé ! Fõnök , látom itt vagy !

- Csak nem pasizol ?  – láthatóan ideges lettem , mert nagyot fújva pillantok vissza a kikerekedett szemû Pumuklira .

- Már csak ti kellettetek ide ! Nincs egy nyugodt pillanatom tõletek ! – odafordultam a két klienshez , egy csomó megbotránkoztató jelzõt hozzájuk vágva . Mind a hármunk kezén ott figyelt az a kígyó alakú varrás , amit még a bandával csináltattunk , és rohadtul imádok . Hirtelen megragadja hátulról valaki a ball karomat , hátra húzta és így szólt  .

- Hogy hogy az ilyen kölyköknek tetoválásuk van ? – sötét szemeim kérdõen meredtek rá , és azonnal válaszoltam is neki .

- Nem vagyok kölyök , nemrég múltam 24 , öregem ne nevettess már ! – eleresztette a kacsómat , aminek kifejezetten örültem , mert erõsen szorított .

- Hogy lehet valaki ilyen pici , 24 éves létére ? Csak hogy tudd kivel van dolgod : Adam Pate .- mosolyogva nyújtja felém kezét , én pedig fájó csuklómat tapogatom , bizonytalanul ugyan , de lekezelek vele .

- Ace Richardson . – nyakam automatikusan emeli fejemet feljebb , hogy arcára nézhessek .

Na , de nekünk zúznunk kéne nem ? – pillantok a mögöttem álldogáló tépett frizkós  testõrségemre .

- Ha akarsz , mehetünk . – elõkaptam egy cigit , hát én ezt a sok adrenalint már nem bírom ! Ezt is rendesen eltoltad Ace , gratulálok . Fogadjunk amint kiléptél az ajtón el is felejti a nevedet , csak a bolondok szerencséje révén találkozhattam ezzel a … egyikük meggyújtja a feszültég oldómat , és közrefogva kísérnek .

A számban egy cigivel ültem a bárpult elõtt. A nyitás még messze volt, én azonban jobb szerettem a bárban tölteni az idõmet, mint otthon a kanapén vergõdni. Jó, az is marha jó lett volna, de ott nem nézhettem volna élõben, ahogy a drága lányaim testüket megerõltetõ hajlongásokkal takarítják ki a helyet. Nem hiába vettem fel õket, s ezt õk is jól tudták. Két szép szem nem elég. Két szép csöcs is kell.

- Kihagytál egy kicsit – böktem a fejemmel egy apró kis foltocskára a bárpult szélén, amit éppen Lilith törölgetett nagy mellbedobással. Ajkára széles mosoly kúszott, majd elõrébb hajolva, hogy még jobban kihangsúlyozza a kirakott ciciket, letörölte a jelzett helyet.

- Így fõnök? – rebegtette meg mûszempilláit, mire én bólintottam egyet lelkesen.

- Csodásan csináltad. Cso-dá-san! – álltam fel a pulttól, majd indultam el felé. Láttam rajta, hogy pontosan ez volt a célja, csak egy gond volt: nyitás elõtt egy órával nem kezdtem semmi piszkos dologba. Munka volt, s a sok részeg között kellett egy józan… félig-meddig józan… mindegy. Mellesleg az alkalmazottaimat sem kellett volna szexuálisan zaklatnom. Csak ha õk is akarták, és nos, õk is akarták.

Nyitás után máris özönlettek befele a vendégek. Nem volt olyan felkapott hely, mint egy-egy szórakozóhely, de jól hozott a konyhámra. Sokak szerint jól is értettem ahhoz, ha valaki betért hozzánk vissza is jöjjön. Zene, csinos pincérlányok, jó piák, jó árak… Mi kellett még? Persze. Én. De ez nem vitás, ezt jól tudtam. A törzsvendégek mind köszöntöttek, valaki kezet is fogott velem, s leült mellém beszélgetni. Sokszor én álltam be a pulthoz, nem bíztam mindent a lányokra, meg arra az egy szem srácra, akit foglalkoztattam.  Hisz én mindent jobban csináltam, s még plusz embernek sem kellett érte fizetnem.

Azaz este is jól indult, fogytak az italok, jó volt a hangulat is. Több baráti társaság is betévedt, valaki egyedül jött, hogy ismerkedjen, vagy csak jól berúgjon. Hála a jó arcmemóriámnak a legtöbbjüket már látásból ismertem, s mindig meg tudtam mondani ki az aktuális friss hús a bárban. Így akadt meg a tekintetem egy srácon, aki a bárpulttól nem messze lévõ asztalnál ücsörgött. Hosszabb, tépett, oldalt felnyírt haj, fülében több piercing, kereszt… szerettem a hasonló dolgokat. Meg a jóképû srácokat.

Az este ment tovább, a lányok kivitték a piát, én pedig a bárpult mögött álltam. Még kidobó emberünk is volt, a kétajtós Sweety, aki olyan gyilkos képpel tudott rád nézni, hogy önkéntelenül is bevallottad a bûneidet. Nem volt gyakran rá szükség, mivel mindenki fizetett, kiskorúak pedig hamis diákkal jutottak csak be, az pedig nem az én gondom volt, hanem anyué és apué. Verekedés pedig szinte sosem volt, meg tudtam volna egy kezemen számolni a székpankrációt a bárban. Azonban nem gondoltam volna, hogy aznap este is lesz egy kis csetepaté.

Utat törtem a tömegben, ami a kis banda köré csoportosult. Volt aki csak szörnyülködött, de akadt olyan is, aki biztatta õket. Az egyik ilyen srácot sikerült kicsit oldalba vágnom a tálcával, amitõl rögtön elnémult. Örülhetett, hogy nem képen vágtam vele…

- Na jól van, oszoljatok! – csapkodtam meg a fémet, miközben a lehetõ leghangosabban szóltam rájuk. Persze, pár rám nézett, de nem foglalkoztak velem. Erre felbuzdulva indultam meg feléjük, oldalamon Sweetyvel, aki akkor ért oda. Õ a tömeg egyikfeléért felelt, én meg a másikért. Hamar rend lett, bár ehhez kellett egy adagnyi vérzõ orr, s feldagadt szem felrepedt ajkakkal. Már csak egy szerelmespár maradt hátra. Sweety az egyiket, én pedig a másikat kaptam két karom közé.

- Jól van, elég lesz – dörmögte a nagydarab, míg én azzal voltam elfoglalva, hogy a másikat lefogjam.

- Kiverem a fogadat, ha nem hagyod abba – hörögtem a fülébe, ugyanis lelkesen kapálózott még.

- Ne avatkozz bele, mert én verem ki a tiédet! – ugatott vissza. Összevont szemöldökkel szorítottam kicsit rajta, míg õ a karomba markolt. – Engedj… már el! – Unott képpel engedtem nyávogásának, mire egyet elõrébb lépve szembefordult velem. Hamar ráismertem a srácra, akit még nemrégiben nézegettem.

- Két perced van, hogy elhúzd a beledet – suttogtam mérgesen, mire szisszent egyet.

- Mert ha nem? – lépett oly közel hozzám, hogy az orrunk már szinte összeért. A pia szaga mellett megcsapott a kellemes, férfias illata is.

- Nem csak a fogadat verem ki. Aztán majd leadlak a zsaruknak. Tûnés – köptem felé a szavakat, majd intettem Sweetynek, hogy intézkedjen az ügyben. Meghúztam a nyakamat, és nem volt kedvem szétverni azt a csinos képét. Amúgy se tett volna jót az üzletnek.

*~(¤)~*

Másnap reggelre már el is felejtettem az esti kis csetepatét. A berendezésben nem tettek kárt, az pedig ha pár foguk látta kárát, esetleg belilult a szemük alja bõven nem az én bajom volt. Persze a lányoknak így volt min csacsogniuk, nekem meg gondolkoznom. Azt a srácot igazán nem akartam elküldeni melegebb éghajlatra, csak így alakult. Így jártam.

Kimentem hátra, a kis sikátorhoz, ahol a kukák voltak. Mindig ott szívtam el a cigimet – ami hol sima volt, hol pedig füves. Adott egy kis extra löketet, pulzálást, akármit. Feldobott és megnevetetett, mert olyankor olyan viccesen állt a kuka teteje. Lelkesen szívtam a vidám cigit, jó sokáig benntartottam a füstöt, hogy egy kicsi se menjen kárba. Ekkor nyílt ki az ajtó, s Betty szõke buksija tûnt fel.

- Fõnök, egy srác keres.

- Nem érek rá – morogtam. – Fontos dolgom van – hadonásztam a cigivel, mire elhúzta a száját.

- Jó, fõnök, megmondom. – Szerettem, hogy olyan engedelmesek voltak. És csendesek. Nem tett volna jót, ha feljelentenek drogozásért. Gondtalanul fordultam vissza, hogy a mocskos falat nézzem, mikor újra kinyílt az ajtó.

- Mi van már? – mordultam rá egyre mérgesebben, míg õ csak csücsörítve pislogott rám.

- Azt mondta akkor megvár téged, fõnök.

- Elküldted az anyukájába?

- Kétszer is. De nem zavartatta magát, leült a pulthoz. Azt mondta ideje, mint a tenger.

- De az enyém nem – dörmögtem az orrom alatt mérgesen. – Felháborító milyen mitugrászok vannak. Mindet meg kéne ölni – nyomtam el a kukatetõn a cigit. – Még a kikapcsolódásomat is elbasszák. Van képük hozzá! – sétáltam be Betty mellett, aki vett egy mély levegõt, majd lassan kifújta.

Nagy léptekkel indultam meg a bárpult felé. Már messzirõl kiszúrtam az ott ücsörgõ alakot, s már legszívesebben kipüföltem volna a bárból. Meghallotta, hogy megyek, ugyanis lassan felém fordult. Ekkor ismertem fel az elõzõ esti srácot, aki mûprotézist akart nekem intézni.

- Azért jöttél, hogy alázatosan bocsánatot kérj? – kérdeztem gúnyosan.

- Valami olyasmi – felelte, mire értetlenül ráncolni kezdtem a homlokomat.

- Komolyan?

- Nem teljesen… - túrt bele a hajába, mire én a bárpultnak támaszkodva közelebb hajoltam hozzá.

- Ember, ne szívass. Épp egy nagyon fontos tárgyalás közepén voltam – fújtam ki mérgesen a levegõt.

- Önmagával – lépkedett a pult mögött Betty, mire én küldtem felé egy mérges pillantást. – Bocsika, fõnök.

- Betty, inkább törölgesd a poharakat – mutattam rá. – Te meg addig menj el, míg jó kedvemben vagyok – fordultam a srác felé, aki halovány mosollyal az ajkán figyelt engem.

- Tetszik a hajszíned.

- Kösz – dörmögtem. -  Oké, kölyök… Mit akarsz itt? Komolyan – álltam meg elõtte karba tett kezekkel. – Ne kímélj, mert már édes mindegy.

Hallom felgyorsult szívverését, könnyeinek sós illata marja az orrom, de nem érdekel… Gyere ide hozzám kedvesem, jöjj vissza hozzám… Bármit megteszek! Bármit…

- Camo! – sikolt fel földöntúli hangon, én pedig automatikusan engedelmeskedek kimondatlan kérésének, és elengedem bátyját. Az köhögve hátrál, a dárdát még megforgatja bennem, de végül kirántja. Sír… Ne sírj… Átöleli testvérét, zokogva, én pedig szinte kínzón égek a fájdalomtól.

- Mi folyik it… mit keres itt…? – hallom halk, akadozó hangját, de a hangszálaim még nem jöttek rendbe, a regenerációm pedig rohadt lassú vér nélkül... Szerelmem… jöjj vissza hozzám…

- Idejött. Érted… - köpi Camo, mint valami átkot, Ananke rám néz, tekintete elidõzik sanyargatott testemen. Összerándul a mellkasom, torkomban forró tûz kél, ahogy gyönge testében felfedezni vélem a vénákat.

- Nem… ne tegyétek ezt vele… - halkabban szállnak szavai, mint a hûs esti szellõ. Bensõm megremeg, vérszomjamat a sárga földig tiporja bûntudatom, és a kurva szar érzés, hogy mit mûveltem vele…

Hogy is tehettem…

Ananke…

- Ananke! – elfordítja tõlem gyönyörû, és szépséges szemeit, melyben afféle büntetésként látva saját magam, és az Õ kínkeserves érzéseit láttam felszínre törni… Szerelmem… Jöjj vissza hozzám…

- Ne bántsátok azt, akit szeretek… - bizsergés árad szét bennem, halott szívem nagyot dobban, mikor hallom, ahogyan szenvedõ alakomat látva kéri testvérét, hogy enyhítsenek kínjaimon…

 Édesem, drágám, szeress! Szeress újra, mint régen!

- Szedjétek le. Most – utasítja a körülötte állókat, és pár hozzám közelebb lépõ férfi le is szed engem. Térdre hullok, hörögve köhögöm fel a vért, az utolsó pár csepp, értékes vért a testembõl… mindet neked adnám! Mindenem! Feltérdelek, hogy láthassam gyönyörû arcát, és szépséges testét, ragyogó szemeit, úgy, mint régen…

- És most takarodj… mit akarsz még elvenni tõlem? Nem volt elég a játszma a kastélyban? Takarodj… - fuldokolja könnyeitõl, nekem minden szó felér egy ostorcsapással, mélyen, a bensõmben egy jéghideg vasmarok tépked szavai hallatán.

- Ananke… - próbálok beszélni, de csak artikulálatlan hörgésre futja. Meg akarom magyarázni… Érezni akarom puha, meleg húsát az enyémen… Akarom ölelését, forró szerelmét, parázsló szemeit! Akarom!

Hisztérikusan az arcához kap, és sikoltozni kezd. Sikolya olyan, mintha a körmök karcolnának valamiféle fémet, szinte beleremeg az egész mellkasom, hörögve nézek fel rá, fújtatva, próbálom elnyomni vérszomjam, csak csodás alakját figyelem, egyetlen támaszom, egyetlen józan pontom…

Ananke…

- Ne! Takarodj! – visítja, hangjából megkapom az ezeréves pofonokat mindannyi összetört szívtõl, és nõtõl, akiket tönkretettem… Sikolya felér a halálhörgéssel, könnybe lábadt arca megannyi bánatos és megtört nõt juttat eszembe… Nem, nem akarom… nem!

Ananke!

Szerelmem… jöjj… jöjj vissza hozzám!

Elrohan, én pedig a felbõszült falusiak gyûrûjében keservesen felüvöltök, és akkorát vágok a földre öklömmel, hogy több ház is összedõl, mély kráterben találom magam, mikor a por és kosz felhõ leülepedik, hátamra megannyi szikla gördül, de leszarom…

Nem érdekel.

- Öljétek meg.

- De uram… Van még benne erõ! – hallom a tétova hangokat fentrõl, két kezembe temetem arcomat, és legörnyedve a földre fogom vissza üvöltésem, kínjaim nem enyhülnek, minden izzón tép és mar…

Ananke…

- Öljétek ki akkor azt is.

Halk kaparászás, az emberek leereszkednek hozzám a kráterbe, én pedig még mindig lebukva a földre zihálok, próbálok nem lélegezni, de most, a kiszáradás és éhhalál torkában lehetetlen visszafogni a szapora kapkodást.

Persze, öljetek meg… Arra vágyom most… Meg is érdemlem, nem?

Ananke…

Szerelmem… jöjj vissza, jöjj, jöjj… Kétségbeesetten markolászom a hajam, mint aki meghibbant, szinte már remegek, számra gúnyos vicsor kerül, és õrülten felröhögök.

Egy kard sújt a nyakam felé, de karom kicsapódik, és ujjaim ezer darabra morzsolják a pengét. Még mit nem. Meghalni? Én? Meg a nagy büdös lófaszt. Elmegyek érte, és elrabolom…

Együtt legyünk megint, mint régen…

Igen!

- Eddig Ananke miatt nem nyúltam hozzátok, hitvány férgek… Azt hiszitek, hogy most se fogok védekezni? – röhögök kegyetlenül, és megragadva a férfi kezét ívesen kilódítom, majd az összeset kivágom. Felfelé nézek, lassan fordulok, s látom, hogy körbe állták a kráter peremét, és mindegyiknél van egy dárda vagy szurony, és az összes hegy felém irányul.

- Megölünk – érkezik a jeges hangnem, én pedig csupán vállat vonok. Gyertek csak, gyertek… Elhajítják mindegyiket, suhannak a fegyverek, szinte hasítják a levegõt, én pedig lassítva látom az egészet. Intek egyet, varázslatom megfordítja az összeset, s visszaküldöm mindet a feladónak.

Felszögezem õket a házak és oszlopok falára, de még az utolsó pillanatban intézem úgy, hogy ne mélyedjenek beléjük. Ananke… Nem szeretné, hogy bántsam azokat, akiket szeret…

Engem is szeret.

Mert szeret még.

Camohoz lassú, kimért léptekkel közeledek, Õ az egyetlen, aki nem vonaglik saját háza bejáróján, a falra felszögezve. Bénító lövedékeket köpdös felém, csap, vág, mindennel, amivel kárt tud okozni bennem. Ocsmányul felröhögök, és beletépek szõke hajába, annál fogva rángatom magam után.

A karomat szurkálja egy késsel, de nekem az csak fogpiszkáló. Nekem már a nap se árt, semmi sem árt, semmi sem fáj már, mindent megkaptam már, amit megérdemeltem… És most…

Anankét akarom.

Felvágom az András keresztre, és kikötöm.

- Eressz el! – rángatja a köteleket, de sajnos a saját törzse igen jó béklyók és csomók készítésében, nem hazudtolták meg önmagukat. Rávicsorgok, és karmos kezeim nyakára szorulnak, akárcsak a satu. Hörögni kezd, és köhögni.

- Ez az! Ölj meg! Ananke még jobban fog gyûlölni! – üvölt rám, én pedig fokozom szorításom intenzitását légcsövén, ellilul a feje.

- Féreg, pondró, egy kis semmi vagy, egy porszem – fröcsögöm, arcát beterítem sikeresen vérrel. – Örülj, hogy nem koncollak fel, nyomorult…

Nem tud válaszolni, kezei kétségbeesetten markolják markomat, de esélytelen. Hirtelen a levegõbe valami éles és erõs hasít végig, én pedig nagyot szippantva a szagból elengedem Camot, aki hörögve nyeldekli az éltetõ oxigént.

- Vámpír – jelentem ki fagyos hangon, mire ledermed.

- Mihhh? – hördül fel, de én leszarva magasról eliramodok az erdõ felé. Szinte hasít az ellenszél, de már mikor odaérek, nem látok semmit. Csak Ananke édes hajszálainak illatát érzem meg a fûben heverve.

Ivory…

Megdöglesz.

***

A kastélya elé érve már kezdek belassulni. Fel kell falnom valakit, itt nincs mese… Nem lehetek Ananke miatt puhány és semmirekellõ, mert még megmenteni sem tudom… Elragadok egy mosónõt az egyik pataknál, és állatiasan tépem fel a torkát, kiszívva minden csepp vérét… Élvezem, ahogy a forró, éltetõ nedû berobban a számba, és mohón nyeldeklem, míg õ csak zihál és sóhajtozik…

Eldobom hasznavehetetlen testét, és nagyokat nyelve küldök le minden egyes cseppet, kell az erõm, kell a hatalmam…

Ananke…

Természetesen, nem engedik le nekem a hidat, mi több, még kiküldenek elébem pár lovas katonát. Széttépem mindet, függetlenül szándéktól vagy bármitõl. Idegbetegen caplatok elõre, kezem folyamatosan megmártódik valami forróban, kéjesen nyalogatom le alkaromról a csorgó vért. Megdöglenek, mindannyian, mindenki, aki az utamba áll!

Mindenki.

Felmászok a várfalon, karmaim mélyen a méretes sziklákba vájnak, feltornázom magam az udvarra, ahol a rémülten rohangáló lovak megbokrosodva tapossák halálra gazdáikat.

Kitöröm a nagykaput, ami majd’ húsz méteres nagyságában tokostól szakad ki erõmre. Pedig még csak rendesen fel sem vagyok töltõdve… A csarnokban csend van, hörgéssel mozdulok elõre, hosszú vércsíkot húzva magam után. Nem nézek se jobbra, se balra, csakis elõre, érzékeimmel megkeresem szerelmem életének lobogó fényét…

Megint páncélos katonák, konzervet csinálok belõlük.

A lépcsõkön lelépdelve nem érzek vámpíri jelenlétet, az egész kastélyban csak csicskások és szolgák lebzselnek, elõbbiek megölni szeretnének, utóbbiak menekülni. Elkapok párat, kiszipolyozva belõlük mindent, amit csak tudok.

Életet, vért, hatalmat, erõt…

Ananke!

Ismét szeretni fog, tudom, elrabolom, újra kezdünk mindent, mindent újra, én édes szerelmem, egyetlen tündöklõ kedvesem… Jöjj vissza hozzám, jöjj…

Az alagsorban megérzem illatát, mely félelemtõl és dactól csöpög, nem törõdök azzal, hogy teljesen felhívom magamra az õrök és a kastély urának figyelmét. Bekanyarodok az egyik sarkon, az egyik õr hulláját húzom magam után, bordájába kapaszkodva.

- Állapotodhoz képest hamarabb ideértél, mint vártam – hallom meg a nyugodt hangot, ami olyan szinten felhergel, hogy már csak annyi ideje van, hogy a felé zúgó tetem elõl ellépjen.

- A nõvérem említette, hogy eléggé ragaszkodsz ehhez… a nõhöz. Mi lenne, ha alkut ajánlanék? Félévente beadod hozzám, harcost faragok belõle, méltót hozzád – lép egy kicsit hátra, sunyi ábrázatát látva felhorgad bennem a düh.

- Ugyan már, csak nem fogod felkoncolni sógorod?

Felhörgök, olyan erõvel feszülök testének, hogy elvágódik a folyosón, át a falakon, hosszú szõke haja lebegve úszik utána, arcán átsuhan a meglepettség, de kuncogva perdül egyet a levegõben, és maga mászik ki az egyik ablakon.

Kitépem az cella ajtaját.

Térdre roskadok elõtte.

Õ elõtte.

Fogadjon vissza…

Jöjj vissza…

Hozzám… Szeress… légy újra az enyém, szerelmem, kedvesem…

Nem szól semmit, görnyedten térdelek elõtte, remegõ kezeimmel megtámaszkodom a földön, hajam elõre hullik. Szánalmasan festhetek, de nekem rá van szükségem, Õt akarom!

Senki mást…

- Ananke… - szakad fel a hörgés a torkomból, siralmasan ragadom meg ruhájának szegélyét, de elhúzódik tõlem. Karom elernyed és mellém hull, elkínzottan temetem bele az arcom, a másikkal még mindig a koszos földön támaszkodom.

- Kérlek… - hallom gyenge hangját, mezítelen lábujjainak csattogása jelzi, hogy eltávolodott tõlem.

- Nem! – kiáltom kétségbeesetten, majd elhalkul hangom. - Én kérlek… kérlek… szerelmem… kedvesem… jöjj vissza hozzám… minden olyan lesz mint régen…

- Hogy lehetne ezek után bármi is…? – érzem sós könnyeit, kínomban az arcomba marok, vérem és az Õ könnyei halkan kopognak a siralmas zárka lucskos padlóján. Nem gondoltam komolyan… az Õ érdekében volt…

Szeretem, ezért tettem azt, amit…

Meggyötört hangon felordítok, a homlokom belepréselem a kövezetbe, majd felkapva a fejem hozzá csúszok, átkarolva derekát és szorosan magamhoz ölelem, fejem hasán pihen, kényszeresen préselem magamhoz, némán könyörgõn.

Akármi a válasza…

Hazaviszem…

És minden olyan lesz, mint régen…