Elindulok, húzom magam után, majd hogy lássam mit szól hozzá, kiseprem arcából a tincseket. Élvezi, na azért! Hamar rám is csimpaszkodik, én pedig besimítok a két farpofája közé, hogy alagutat építsek a pajtásomnak odalent. Ekkor tûnik fel a tükör az ebédlõben, így fordítok a helyzeten, hogy figyelhessem a benne mozgó ujjaimat. Fuh, be kell szereznem egy tükröt a szobámba! Már csupán ettõl úgy érzem el tudnék menni. Bár neki sem kell panaszkodnia, mellkasomnak dõlve gagyogat nekem kínaiul az élvezettõl. Jó tudni, hogy elõjáték közben az ember különféle nyelveket tud elsajátítani.

- Eszméletlen a kilátás – jegyzem meg vigyorogva. Elszórakozom én a seggével meg a tükörrel.

- Én sem panaszkodhatom – feleli, de mielõtt visszakérdezhetnék, már a farkammal játszik. Fuh, tudja hova kell nyúlni! Sõt, mozgatni is tudja…! Azonban ettõl jobban csak az sokkol le, mikor letérdel elém. Igen, letérdel. Le - tér - del!

- Nem illik röhögni –motyogja, mielõtt letorkozna. Meleg, nedves, és mittudomén még milyen, de egy a lényeg, hogy isteni. Hajába markolok, már úgy is kócos, és még engem Pumuklizik… Szaggatottan veszem a levegõt, a szívem hevesen ver. Remekül csinálja. Fuhu… túl jól, ebbõl töltött nyalóka lesz, amit nagyon nem szeretnék, de nem hagy más választást.  

Ennyi nem elég, nem hiába ténykedtem én hátul is. Felkapom, majd megindulok vele a szobájába. Csinálhatnánk az ebédlõasztalon is, de szerintem a Rob gyerek már így is végigokádta a szobáját a hangoktól, fõleg, hogy egyikünk se éppen fájdalmában nyögdécselt. Elõkerül a védõruha is, míg õ türelmesen, de vágytól csillogó szemekkel várja a végítéletet. Rásimítok a csípõjére, majd eligazgatom a lábacskáit, feljebb emelem, s egy határozott lökéssel elmerülök benne.

Imádat a kissrác, olyan erõsen szorít rám minden lökésnél, hogy vissza kell tartanom magamat, nehogy elmenjek. Marha ciki lenne, ha két lökés után kifeküdnék rajta az élvezettõl… de õt sem kell félteni. Nyitott szájjal, teli torokból nyögi a nevemet, már amennyire összejön neki.

Elõre hajolok, s elkezdem a fülcimpáját rágcsálni. Totál rá vagyok kattanva, imádat, az íze meg minden. Tekereg és nyögdécsel, felismerem a nevemet a szófoszlányokból. Õ hamarabb elélvez, magához húz s úgy megy el. Nekem még kell pár lökés, s míg õ is pulzál engem is elér a vég. Fél órán belül másodszor…

Amint csillapodik az extázis s fel tudok tápászkodni, lemászom róla s lihegve felállok. Ace csak fekszik ott, saját örömében. Az enyém a kukába kerül a gumival, ami az ágy alatt van. Hmm… megtölthetnénk hasonlókkal, de dolgoznom is kéne. Nincs kedvem, de kéne. Nélkülem halott a bár.

Libabõrös kissé, lehet fázik. Izzadságban úszik, szóval felkapom a földrõl a plédet, amivel le volt takarva az ágya, s rádobom.

- Ha ezek után Betty-t mered nézegetni… én eskü csomót kötök a farkadra – szólal meg, sõt, sziszegi nekem, míg én a ruháimat keresgélem a földön. Hajaj, féltékeny kis fütykösöm van, vigyáznom kell.

 - Az meg kicsoda? Nem ismerek semmi féle Betty-t – hajolok oda hozzá, hogy egy gyors cuppanóst nyomjak az ajkaira, miután kisöpörtem sörényét az arcából.

Azonban nem enged el, nyakam köré csavarja karjait, s elmélyíti a csókot. Vadul simít nyelvével enyémre, nem hagyja lankadni a figyelmemet. Hajamba túr, majd a lábaival is közelebb evickél hozzám, hogy minden mocskos kis négyzetcentiméterét hozzám tudja dörgölni.

- Most mentél el… - morgom a csókba.

- Nem minden arról szól! – vág vissza, majd inkább ajkaimat harapdálja gyengéden, pajkosan csillogó szemekkel. – Itt maradsz még egy kicsit?

- Dolgoznom is kéne… - felelem, amivel még erõsebben húz magához, sõt, már a lábaival is belém kapaszkodik.

- Egy napot kibírnak nélküled! – sóhajtja, miközben arcomat csókolgatja fel s alá. – Csak ma… na…

- Egy délelõttre meghalnak nélkülem – morgom, de nem bánom a dolgot, csak kéretem magam. Marha jól esik, hogy így lóg rajtam s kényeztet.

- Megmosnám a hátadat… - suttogja halkan a fülembe, olyan túlfûtött hangon, hogy totálisan meggyõz vele.

- A farkamat is… - kérlelem, majd orrommal megcirógatom orcáját. – Olyan kedvesen. – Kuncogva bólint egy aprót, majd a takaró után nyúl, s ránk teríti.

- Elõtte rosszalkodjunk még kicsit.

- Megint dugunk? – kérdezek rá, mire kapok egy tagadó fejcsóválását. – Akkor?

- Falakodunk – dünnyögi, s nyelve hegyét kidugva megnyalja a nyakamat, az állkapcsom alatt.

- Mit…? – sóhajtom, míg õ a takaró alatt már a seggemet fogdossa. – Tudod mit? Szarok rá, csináljuk! – marok ajkaira, majd az ágyba préselem testemmel. Nagyot nyögve hagyja, hogy kisajátítsam. Mind két kezemmel megkeresem övéit, s összekulcsolom ujjainkat, majd a feje fölé szegezem õket.

Nem tudom meddig „falakodunk”, bõven fél óráig csak csókolózunk, a másikat kényeztetjük, de semmi mást nem csinálunk. Esetleg dörgölõzünk, vagy lökök rajta párat, amit nagy sóhajokkal élvez. Végül – miután már tuti, hogy a kis kölyök lelépett – együtt kimászunk az ágyból, s megcélozzuk a fürdõszobát.

Míg odáig eljutunk végigfaljuk egymást. Én legalábbis beállok mögé, s végig csókolgatom a hátát s a nyakát. Ha lehajol törölközõért, oda is követem, amit kuncogva hagy nekem.  A fürdõszobában azonban elpattan bennem valami. Mögé lépek s a csípõjére fogva lökök hátulról egyet rajta. Nagyot nyög, majd kérdõen hátranéz rám.

- Megint?

- Mit megint? – morgok neki vissza, míg a fenekénél körzök. – Csak élvezkedem.

- Mekkora kan vagy – sóhajtja, amin teli szájból vigyorgom.

- Köszönöm – engedem el, majd csapok a seggére.

 Ígért nekem hát és farok mosást, itt az ideje, hogy behajtsam, s õ jó kis drágasághoz illõen megmossa a tökéletes testemet. Elsétálok mellette, s bemegyek a zuhanyfülkébe. Hátamat a csempének vetem, lábaimat kissé szétterpesztem, s térdemet berogyasztva integetek neki a mutatóujjammal. Látom ám rajta, hogy nem ilyenre számított, sõt, nagyon nem. Azonban széles vigyorral az ajkán indul meg felém, s még a zuhanyfülkének az ajtaját is úgy húzza be, hogy végig engem néz.

- Mivel kezdjük? – kérdezi, mire én félreérthetetlenül a felég feléledt tagomra lesek. – Adam, Adam, Adam… - csóválja a fejét, de ajkán széles, perverz vigyor ül.

- Viszonzom – kacsintok rá pajkosan. 

- Jó reggelt!- fején egy Jokerre hajazó vigyor fut végig, és végigméri a Dávid szobrot megszégyenítõ testemet.

- Neked is! Na mi jót látsz már rajtam?- mint ha az ufók vitték volna el, pedig tegnap rohadt jól szórakoztunk. Hmmm… nagyon jól.

- Nem tudok dönteni az éledezõ farkad, a formás segged és a pici kis mellbimbóid között. - hogy mi a picsa?Megpróbálok kicsit arrébbtoszmi rajta, a mellkasánál fogva de semmi erõm nem maradt a tegnapi ungibungi után. Nevet egyet rajtam, én pedig próbálok elslisszolni a narancslevemmel a jobbján. Arra viszont nem készültem hogy hosszú, izmos karjaival elfog, és magához ölel.

- Nem mész te sehová!- dönt meg hátra, az én kezeimbõl pedig kicsúszik a doboz. Mi az isten ütött ebbe?Kangörcse van újból? Az én kis testem meg tele van az általa okozott lila foltokkal.

- Így nem is… - az arcom után a második legszebb felületnél fogva emel a magasba, pille súlyommal  úgy dobálhat ahogy akar. Hevesen csókolni kezd, így ádámkosztümben, újból leereszt, hála égnek. A mancsa még mindig a seggemet markolássza, és annál fogva húz magához. Bõrünk összesimul és mind ketten hangot adunk  a cselekvésünk következményének . Mit is kéne reggelizni ? Egy kis cserkészkolbászt? Höhh, ez már nem cserkész . Arcomra egy beszívott  vigyor ül ki. Ezeket a parabola nagyságú kéjsóvár szemeket már ismerem.

- Várj, várj!- próbálok becézõ karjaiból szabadulni, mellkasát verve. – Egy kicsit várj már! Rob még itthon van!- errõl a kis porba fingóról meg elfelejtkeztem!

- Milyen Rob?- kételkedik hangosan.

- Az én Robom! – kaffantok oda neki, nem szeretném hogy egy szál pöcsben lásson meg minket, fõleg ilyen szituációban.

- Milyen Robod?Lemaradtam valamirõl?- felegyenesedünk, én pedig  meleg bõrén, vállán tartom kacsóimat. Adam olyan fejet vág, mint egy összeszottyadt barack,  én pedig beletörõdve kifújom a levegõt. És az én kis haszonemberem ordítása hallatszik, és gondolkodás nélkül csapja ki az ajtót. Barom.

- Baszki, baszki, baszkkii!Ugye nem most kezdtetek bele?Ugye KÜLÖN vagytok?!- olyan kuncogás fog el hogy muszáj az ajkaimra harapnom hogy visszafojtsam.

- Mi?. visszanézek a Pumuklira, Rob meg mint valami szende szûz egyik kezét fejére csapva takarja látását,a másikkal meg keresi a Braille írású helyzetkezelési útmutatót.  „Miért ne zavard a ház urát?” címmel.

- Én erre nem vagyok felkészülve!- visítja az a kis bakfis.

- Õ az én Robom. – könnyek szöknek a szemembe a röhögéstõl. Adamben már biztos tisztázódott az a tény, hogy a ficsúr, és köztem nincs semmi.

- Nem, nem ,nem… félreértendõ. Nem vagyok a tiéd! Így…így…nem ! És miért nincs rajtatok semmi?

- Doktor bácsisat játszottunk. Én voltam a doki, õ meg a beteg. Kikúráltam. – mondja egyhangúan, Rob és én már visítva röhögünk, legalább is én röhögök, õ visít.

- Fú de nem!Amúgy meg… mit játssza ez itt a megrontott lelket?- kérdi tõlem. – Neki  talán nincs farka a gatyájában?- egy „ Ezt én honnan szopjam elõ?A kisujjamból?” fejet vágtam, és vállat rántottam .

- Jó én… összepakolok, és lelépek kicsit… ti meg… na…- végre megtalálja azt a szájba tekert ajtót, és kifordul onnan azzal a lendülettel.

- Nem hordasz fel gyakran faszikat- búgja felém, én pedig folytatom amit elkezdtünk, átfonom karjaimat a nyaka körül, és csókot lehelek ajkaira. - Hol is hagytuk abba?

- Itt…- mar rá fenekemre, mire csókunkba nyögök. Hajam arcomba hullik, õ pedig lépkedni kezd, magával véve engem is, és közben kisöpri a profilomból a loboncomat. Hatalmas testének hasonmását vélem felfedezni a konyhai hatalmas tükörben. Egyik lábammal körbeölelem az övét, õ pedig lecsúsztatja kezeit, és tágítani kezd egy ujjal. Helyet cserélünk, õ pedig kiéhezett fejjel méregeti tevékenységét  a tükörbõl. Én pedig mellkasának bújva nyögök érthetetlen szavakat.

- Eszméletlen a kilátás. – húzza fel íves szemöldökeit, vigyorogva.

- Én sem panaszkodhatom. – nyögöm el mondatom végét, és merevedésére markolok. Felnyög, én pedig kezdem is a kezem mozgatását. Kezeim lecsúsznak izmos hasfalán, és térdre kényszerítem saját magamat. Pirulva nyögöm oda neki.

Hirtelen ölébe kap, és újsmint  az ágyamon kötünk ki. Megint kibontunk egy kis csomagocskát, és teljesen engedelmessé válok kezei között. Csípõmnél fogva mozdít meg, és azonnal ki is tölt. Nyögéseim elárulják neki, hogy jó úton halad, eddig senkinek nem hagytam magam, még a volt faszimnak sem. Pedig lett volna alkalmam, csak nem mozgatta meg a fantáziámat, és nem is láttuk egymást sokszor. Na és pluszban én imádok szabad lenni, nekem ne korlátozza le az idõmet senki, és ne szaggasson el a haverjaimtól. Ezért kiraktam a seggét a francba.  De Adamben valami megragadott, talán a kisugárzása, vagy mi a szösz.

Közelebb hajol, és fülemet harapdálja, én pedig teljesen ellazulva , alatta tekergek és nevét susogom. Már nem kell sok, és felsõtestünk összeér, és magamhoz szorítva élvezek el, és õ is a végét járta.

Lemászik rólam, és lihegve feláll az ágyról. Én pedig, mint egy boncolásra váró kisbéka kiterültem, Adam pedig rám dobja a vékony takarót.

- Ha ezek után Betty-t mered nézegetni… én eskü csomót kötök a farkadra. – szegezem neki a mondatot , mire csillogó szemekkel feleli.

 - Az meg kicsoda? Nem ismerek semmi féle Betty-t. – hajol vissza egy gyors cuppanósért, félrehajtva hajamat.

Pajkos tekintettel vizslat, majd hátrálni kezd az ágyon, amitõl beindul a vadászösztönöm. Le. Kell. Tepernem. Utána mászok az ágyon, felé magasodok.

Szóval ennyire akarja? Hmm… Az ajkamon csüng, faljuk egymást, mint kisgyerek a fagyiját. Lehámozom róla az egyetlen ruhadarabját, majd ugyanazt magamról is. Szóval, egy szál farokban állunk – szó szerint – egymással szemben. Közben õ az éjjeli szekrényen matat hamar elõkerül a gumi, ami létszükség. Mert na… lehet itt szeretet, ha bekopog az AIDS bácsi egy „Megnyerted az immunrendszer csökkentõ játékot!” cédulával. Fénysebességgel görgetem magamra, lábakat szét, majd vonatozunk. Keményen célzom az érzékeny pontját, minden lökésemnél eltorzul az arca az élvezettõl. És a hangja, oh atyaég…!

- Ne-nem válthatnánk pózt? – hajol kicsit közelebb, majd körbecsókol. - Kérlek szépeen… - No, ehhez nagyon nincs kedvem, nagyon jó volt így. De lássa a szeretetet, kilihegem magam, majd felülök vele lassan. Összekulcsolja körülöttem a végtagjait, s úgy folytatjuk tovább. Hátamat marja, de nem bánom. Lesznek harci sérüléseim, amiket imádok. Újabb bizonyíték, hogy isteni vagyok az ágyban.

Érzem, hogy a végét járom, ahogy õ is. Még pár jól célzott lökés, s repülünk is. Õ amiatt, mert remekül célzom, én pedig mert a pulzáló izmai megõrjítenek… Liheg az ölemben, de kihúzódom belõle, majd lehúzom magamról az óvszert, görcsöt kötök rá, míg õ láthatóan ki akar nyögni valamit, csak kurvára nem találja a szavakat.

- Adam sze- szeretlek – nyekergi, majd tolná a seggét arrébb, hogy mellém ülhessen, de nem jön neki össze, ugyanis elkapom, s visszahúzom.  Na nee… komolyan jól hallottam?

- Elismételnéd?- búgom neki. Naphosszat elnézném a vörös képet, s dadogó ajkait.

 - Szeretlek az istenit! – kiáltja szinte el magát, míg inkább lefelé néz, mint a képembe. No nem csoda, olyan vörös már, mint a fõtrák. Zabálnivalóan édes. Imádom ezt a kistökit! Komolyan. Fene tudja miért, de álla alá nyúlok, s magamhoz édesgetem egy csókocskára.

- Én is szeretlek, az istenit! – dörmögöm neki. Szemei kistányér méretûre mereszti, majd a nyakamba csimpaszkodik, beszívott vigyorral. Hajaj… szóval szerelemrõl beszéltünk? Akkor lehet kissé félreértettem…

- Asszem oxigénhiányos  állapotba kerülök… - motyogja, én viszont kezdek elfáradni az alváshiány s a fergeteges dugás miatt.

- Nem tudlak elengedni, nem megy. Fáradt vagyok – közlöm vele a tényt.

- Hát akkor így alszunk – rendezi le nemes egyszerûséggel, míg eldõlünk együtt. Õ gondoskodik a takaróról, no meg befészkelõdik a karjaim közé Nem zavar, melegít, jó úgy. Így alszunk el. 

*~(¤)~*

Reggel félálomban tapogatom a mellettem lévõ helyet az ágyon. Üres. Tudom, hogy nem otthon vagyok, szóval így eléggé gázos a dolog… igen, mert üres. Felülök egy határozott mozdulattal, de úgy is maradok. Kell egy kis idõ, míg az agyam is beéri ezt a gyors testmozgást. Megborzolom a hajamat, majd úgy ahogy vagyok – vagyis lóbálva – elindulok a konyhába, hogy megkeressem a mitugrászt.

Ace is hasonlóan kiöltõzve guggol a hûtõ elõtt – vagy hûtõben? – s míg odamászom hozzá, felegyenesedik. Ekkor érek oda hozzá, s üdvözlöm egy seggre pacsival. Ugrik egy aprót, amitõl széles vigyor terül el a képemen, de mikor felém fordul, rögtön el is felejtem a dolgot.

- Jó reggelt! – köszönök neki, majd futtatom rajta végig tekintetem. Tele van harapás és szívás nyomokkal a mellkasa, válla és a nyaka. S maga a tudat, hogy mindezt ÉN tettem vele, õ pedig hagyta, s büszkén viseli… felkorbácsol.

- Neked is – feleli, míg én egyre szélesebb vigyorral méregetem. – Na mi jót látsz már rajtam?

- Nem tudok dönteni az éledezõ farkad, a formás segged és a pici kis mellbimbóid között – vágom rá, mire én zavarában a mellkasomnál fogva lök kicsit arrébb. Felnevetek a gyenge próbálkozáson, majd mielõtt eliszkolhatna a reggeli innivalójával elkapom és magamhoz húzom.

- Nem mész te sehová! – döntöm kicsit hátra, mint azokban a gagyi szerelmes filmekben szokás, mire õ elejti a szerencsére lezárt narancslevet. Mit ne mondjak a pofájára van írva egy bazi nagy kérdõjel, nem nagyon tudja hova tenni mi a fészkes fekete bajom van.  

- Így nem is… - nyögi, míg fél lába a levegõben van, vagy várjunk csak, mindkettõ. Nem mondanám nehéznek, szóval nem gond kicsit így tartani. Rámarok ajakira, nyelvének narancslé íze van. Hm, nyami! Falom kicsit, a fenekénél fogva húzom kicsit közelebb magamhoz. Összesimulunk, mire mindketten felnyögünk. Nos, én benne lennék egy kis reggeli kisautókázásban, ha õ a garázs én pedig az autó…

- Várj… várj…! – pihegi, míg a mellkasomat ütögeti. – Egy kicsit várj már! Rob még itthon van!

- Milyen Rob…? – pislogok rá értetlenül.

- Az én Robom! – vágja rá kissé ingerülten.

- Milyen Robod? – egyenesedem ki vele, míg õ a vállaimba kapaszkodik. – Lemaradtam valamirõl? – ráncolom a szemöldökömet, mire õ sóhajt egyet, s szólásra nyitja a száját. Azonban ahelyett, hogy megszólalhatna, nyílik egy ajtó, majd éktelen ordítás hallatszódik.

- Baszki, baszki, baasszkkiii! Ugye nem most kezdtetek bele? Ugye KÜLÖN vagytok?!! – értetlenül nézek arra, míg Ace már az ajkába harap a röhögéstõl.

- Mi? – kérdezek vissza, míg az elõzõ napi hülyegyerek a szemeit takargatja az egyik kezével, a másikkal meg ide-oda hadonászik.

- Én erre nem vagyok felkészülve, ember!

- Mire?! – szólok rá erõteljesen, míg Ace már a száját fogja be. – Te meg ne vinnyogj itt!

- Õ az én Robom…

- Nem, nem, nem… félreérthetõ. Nem vagyok a tiéd! Így… így… nem! És miért nincs rajtatok semmi?!

- Doktor bácsisat játszottunk. Én voltam a doki, õ meg a beteg. Kikúráltam – felelem komoran, míg a szerencsétlen ott vonyít. Ace is, csak épp a röhögéstõl.

- Atyaég, ezt nem akartam tudni… azt hittem tegnap este Ace fájdalmában nyöszörgött.

- Fú, de nem! – dagad a mellem, hogy ilyen hangosak voltunk. -  Amúgy meg… mit játssza ez itt a megrontott lelket? – fordulok tökmaghoz. – Neki talán nincs farka a gatyájában? – A válasz egy határozott vállrándítás mit tudom én fejjel.

- Jó én… összepakolok és lelépek kicsit… ti meg… na…- hadonászik a kölyök, majd bevágja az ajtót.

- Nem hordasz fel gyakran faszikat – állapítom meg, mire Ace a nyakamba csimpaszkodik, s az ajkamra cuppan.

- Nem ám... – csókolgat. – De hol is tartottunk?

Rámarkol a kofferomra, szórakoztató azt tudni hogy ennyire élvezi. Csiklandós nyakamat összepuszilgatja, amitõl arcomba melegség költözik, ám nem pirulok ki. Nyelve felsimít a fülem mögötti tetoválásra, amire én mancsára tapasztom kezeimet, és megkérdem.

- Gyógypuszikákat kapok?- kuncogom el magam, mire dorombolva válaszol.

- Ah, az jó… - nem bír beszélni, a hétszentségit , ennyire rám izgult volna a Cukrosbááácsi? ~

Hamiskásan lesimít lábaim közé, én pedig az izgatottságtól levegõhiányosan, produkálok egy kacarászással kevert nyögést. És az én gatyám sem dudorodik hiába, ölét a királyi felemhez dörzsöli, nála is pont ugyan ez a helyzet, aszta, ez mind az enyém ? Szépen finoman karjaiban tartva kezd mohón csókolni. Igaz hogy sokat pihentem, de a testem most csak egy menetet fog kibírni, mert még a véremben lehet az a patkányméregnek szánt fehér por.

- Arra… a szobám… arra… - úgy csapkodok kezeimmel a szobám felé mint egy retardált fóka, de õ két keze közé fogja arcomat, és össze vissza csókolgat. Egymáson csüngve indít meg a szoba irányába, én kirúgom az ajtót, és akár egy prédájára vadászó oroszlán lehajít az ágyra.

- Ohh, baszki. De csak módjával, majdnem megerõszakolt ember vagyok!- egy széles vigyor húzódik el arcán, ami nekem borzasztóan tetszik, imádom ha így láthatom. Jellegzetes csilingelés, az öv fém része kiold, én pedig csak erre a kis mozzanatsorozatra tudok koncentrálni , és húzza is le a sliccet. Legszívesebben ezt én csinálnám, és utána… höhh…

– Vagy tudod mit? Kicsit durvulhatunk…- gondolom meg magam hirtelen, egy kis durvulás még belefér, felépültem már talán annyira .

- Ahogy kívánod. – duruzsolja, s közben leráncigálja magáról a gatyáját . Teperj csak le, imádom ha sarokba szorítasz , és szerintem te is mocskosul élvezed hogy hagyom magam. Azonnal falni kezdett, így elnémítva, de én sem bírok magammal, így a seggére csúszik a tenyerem, atyám milyen formás, de még milyen ! Õ sem tétlenkedik, felgyûri a pólómat egészen a nyakamba, és harapdálja a mellbimbóimat, amikor már nem tudom visszafogni a kéjes hangokat, hát szabadjára engedem õket. Miután egy kicsit elhalkulok, megragadja a gatyámat, és azonnal gombolni kezd, és már húzza is a sliccet.

- Ahw, Adam…- már az alsómban matat, és éppen a kishaverommal játszadozik, de én még mindig csak nyögdécselni vagyok képes. – Lassíts… hamar vége lesz…- lélegzetvételem sûrû , és kapkodó.

- Nyugi…- dettó ugyan az a helyzet, teljesen kipirulva kukucskálok ki a szûkre zárt szemecskéimen keresztül, majd kimérten felém hajol, és kapok egy újabb nyelves sorozatot. Igaz hogy rajta még alsó van, és rajtam is, de derekát hintáztatni kezdi és még jobban izgatni kezd vele. Minden egyes lökés után egy aprócska, halk hang hagyja el torkomat. Megszakítja a nyelvest, én pedig automatikusan pólójának anyagára szorítok, hova akar menni? Felizgatott aztán faképnél hagy ?

- Várj…  Mindjárt jövök. – dörmögi, és én hisztis nyüsszögéssel fejezem ki nem tetszésemet. Feláll, és ajtót nyit. Jaj hogy csapna már el egy turista busz! Rob az, és érdekesen nézelõdne be az ajtón ha látna valamit, az én hatalmasra nõtt Pumuklimtól. Nem is figyelek beszélgetésükre, csak akkor eszmélek fel, amikor becsapja az ajtót, és kattan a zár. Adam falazása alatt, én felültem az ágyon, hé, öm, izé, szóval én nem csak gatyán keresztül szeretném ám.

- Miért van rajtad ennyi ruha?-

- Jól van, most jól jött. Folytassuk a gyógy kúrát. – tekintete csillog, tudom mit szeretne, pont azt mint én, és ebben most nem ellenkezem. Kicsit hátrálni kezdek az ágyon, lábaim maguk alatt gyûrik a takarót, õ pedig ügyesen becserkész . Megrogy a matrac a súlya alatt ahogy ránehezedik, és újból felettem tornyosul.

- Hadd segítsek egy kicsit. – nyúlnak be kezeim a pólója alá, és igyekszem minél gyorsabban   lesimogatni róla. A mûveletem sikeres, átrángatom a fején a ruhadarabot, és csókolgatja mellkasomat továbbra is. Célzó jelleggel ölébe simulok, és egy kis idõ után azonnal kapcsol is. Megperdít, és nyakába kapaszkodva falom. tovább. Lehúzza rólam a boxert, és õ is fél kézzel lerángatja magáról az alsóját. Azért nálam is vannak ám szabályok, egyik kezem a mellettem lévõ komódon matat, áhh és meg is van. Meglóbálom szemei elõtt vigyorogva . Határozottan viszi be az elsõ lökést, én pedig egy mondhatni kislányosat nyögtem .

Ezt a pózt én már-már nem bírom… így könyörögni kezdek Adamnek.

- Ne-nem válthatnánk pózt?- hajolok közelebb arcához, és egy csomó puszit nyomok arcára. - Kérlek szépeen~

Nem felel csupán liheg, de azonnal ölében találom magam, felülve, és karjaim, na meg lábaim összefonódnak a háta mögött. Így sem ússza meg karmolások nélkül.  Egészen sikerül hozzá simulnom, és már közel volt a vég.

Erõsen magához szorít, és elélvez, egyszerre…

Lihegve ülök még mindig ölében, de kihúzódik belõlem, én pedig kicsit hebegve kezdem mondogatni.

- Adam sze- szeretlek. – mellé akarok huppanni , de visszahúz, és szemeimbe nézve kérdezi suttogva.

- Elismételnéd?- most aztán tényleg fülig pirultam. Hát süket ez ? Vagy direkt játsza meg?!

- Szeretlek az istenit!- fakadok ki és szakítom meg a szemkontaktust, õ az elsõ aki így zavarba tudott hozni. Megint az a mosoly~ Állam alá hajtja ujjait, és magához húz egy csókra.

- Én is szeretlek , az istenit!- szemeim nagyra kerekednek, végre valaki akit szerethetek is. A hévtõl elvakultan, hogy viszonozta érzéseimet, átölelem ezt a hatalmas Pumuklit, és vigyorgok mint a vadalma.

- Asszem oxigénhiányos  állapotba kerülök… - nyökörgöm, és próbálok szavakkal szabadulni szorításából.

- Nem tudlak elengedni, nem megy. Fáradt vagyok. – hangzik tompábban hangja.

- Hát akkor így alszunk. - húzom magunkra a hatalmas takarót, és helyet keresek karjai között.

*~*~*~*

Ekkor toppan be a doki bá’ kedves, hogy rám szóljon, hol a helyem ilyenkor.

- Uram, a betegnek pihenésre van szüksége! Még benntartjuk egy napig megfigyelésen, aztán már szabad madárka lesz!

- Doktor úr drága! - szólal meg az a híres nagy beteg vigyorogva. - Nem lehetne valamit innom, mert porzik a vesém!

- De csak vizet kap egyelõre. Semmi pia! A véralkoholszintje is kicsit magas volt! Csoda hogy meg nem halt! Eszméletlen hogy már így ficánkol! - jegyezi meg a doki, én meg a ficánkol szótól máris arra gondolok, hogy milyen lehetne a kórházban a beteg ágyon dugni a kis mocsokkal… mármint az Ace-szel.

- Na én mentem, jó pihenést! Ha valami van tudod…- szólok tökmaghoz, majd le is lépek. Belegondolva, marha fáradt vagyok.

- Rendben! – hallom még a hangját.

*~(¤)~*

Otthon kialszom magamat, ahogy kifekszem az ágyban, másnap reggel úgy is kelek fel. Belövöm magamat fél liter kávéval, különben bealudnék, s aznap még akad dolgom. Pár papírt intézek, nem megyek be a bárba, nincs erõm. A zsarukhoz is be kell majd ugranom, de ráér másnap is. Remek. akadhatna idõm pihenni, de hív a kistöki.

- Mondd! – veszem fel a telefont.

- Nos, azt mondták, hogy nem ülhetek motorra, és az a két balfék sem ér rá. – A hangsúlyból kiveszem, hogyha elviszem, lehet még egy plusz kört is kapok.

- Jó akkor elmegyek érted! El ne mozdulj onnan! – Csapom rá a telefont, s öltözök fel normálisan, meg egy újabb bögre feketelevest nyomok a gyomromba, hogy el ne aludjak a volán mögött. Persze, hogy dugó van az úton. Maxon bömböltetem a zenét, hogy teljen az idõ. Végül megunom, s a sor szélére araszolva mellékutakon jutok el a kórházig, de így is tíz kerek percet kések. Már kint vár, felöltözve. Amint meglát, bepattan mellém a kocsiba.

- Majd kicsattanok! – nyújtózik, én pedig odahajolok hozzá s szájon cuppantom.

- Örülök, nem tudom, hogy hol laksz, de lehetsz élõ GPS! – Lépek rá a gázpedálra, míg õ elcsicsergi a címét. Tudom merre van, szóval gond nélkül arra kanyarodunk. Csinos kis társasház, én kevésbé jó környéken lakom, de szeretem, s hiába futná a pénzembõl, jó nekem ott. Kipattan a verdámból, majd mutatja az utat. Aha, szóval menjek fel hozzá… oké. Nem ellenkezem én!

- Itt is volnánk – kapja elõ a kulcsát, s kinyitja a bejárati ajtót. Egy gondom van ezzel a háta mögött való kullogással, hogy nagyon csinos seggére tökéletes a rálátásom. Emellett még bõsze ég az emlékeimben, mekkorát kettyintettünk nemrégiben.

Szóval mögé lopózom, majd a farmerjának a farzsebeimbe süllyesztem mohó mancsocskáimat. Igen, Ace segg, még mindig formás, még mindig jó. Megmarkolom, közben a nyakára hajolok, s jól összecsókolgatom. Felkuncog, mikor a füle mögötti tetkókat nyalogatom, majd hátrasimít mancsaival a kezeimre.

- Gyógypuszikákat kapok? – kuncogja, mire felmorranok válaszul. – Ah, az jó…

Kihúzom a kezemet a zsebekbõl, majd célirányzottan a lába közé simítok. Kuncogással teli nyögést hallat, totál felizgat vele, no meg ami a gatyájában lapul, az is… Dorombolva lököm a csípõmet a seggének, s jól oda is dörgölöm. Ennnyire akarlak már, tökmag. Megfordítom a kezeim között, s az ajkaira csapok mohón. Jó, azért vigyázok, hisz nemrég drogozták be, de szerencsére hamar kiheverte. Legalábbis a nyelve, keze s csípõje mozgásából ítélve eléggé…

- Arra… a szobám… arra… - hadonászik, miközben két kezem közé fogom arcát, s ott csókolom, ahol érem. Egymást falva, de nem vetkõztetve indulunk el abba az irányba. Ajtót kicsapja, én pedig arra sem méltatom magam, hogy bezárjam, hisz nincs ott senki rajtunk kívül. Rálököm az ágyra, õ meg csak nyekken.

- Oh, baszki… - nyögi. – De csak módjával, majdnem megerõszakolt ember vagyok! – Vigyorogva bontogatom az övemet, míg õ kiéhezett fejjel figyeli, ahogy a sliccet is elhúzom. – Vagy tudod mit? Kicsit durvulhatunk…

- Ahogy kívánod – felelem, majd miközben lerugdosom magamról a nadrágot, felé mászom, s betapasztom a locsi-fecsi szájacskáját. Míg a száját falom, õ a bokszerbe bújtatott seggemet markolássza nyögdécselve. Én a felsõjét kissé feltúrva simogatom mellkasát, idõzök el mellbimbóinál, amikért farok pöccintõ nyögéseket kapok.

Eddig bírom, a nadrágja után kapok s türelmetlenül bontogatom a tökmagot. Kell, most, azonnal! Ha más nem, csak játszunk egymással a csúcsig, nem kell feltétlenül elmerülnöm benne egy alapos végbélkezelésre. Csak érezni akarom, ahogy hozzám simul, ahogy keményedik, ahogy lüktet, pontosan úgy, ahogy én. Rég csináltam már, idõm nem volt rá, Bettyhez meg nem volt kedvem. Azok után, amiket az elmúlt idõben lemûvelt…

- Ahw, Adam… - jön egy hangos nyögés a tökmagtól, míg könyékig a gatyájában matatok, s éppen a mellkasát csókolgatom. – Lassíts… hamar vége lesz…

- Nyugi… - válaszolom hasonló szaggatott légzéssel. Én még elég jól bírom a helyzet ellenére. Hisz Ace kipirulva, résnyire nyitott szájjal kapkodja a levegõt, szemeiben ott csillog a vágy. Hr, fel tudnám falni! Szóval inkább rátapadok az ajkaira, a szorításomon is enyhítek a kishaverja körül, aztán csak kihúzom a gatyájából a mancsomat. Ölemet az ölének dörgölöm, aprókat lökök rajta, õ pedig lelkesen nyögdécsel. imádnivaló ilyenkor, nem elég, hogy csendben is van, totál lerí róla, hogy a nagy pofája ellenére õ tartja. Nálam legalábbis biztosan.

Aztán egyszer csak lépések zaja jut el az agyamig, meg az, hogy valaki Ace-t hívogatja lelkesen. Még egy utolsó nyelvsimítás, majd elhajolok a pöttömtõl, aki vágytól ködös tekintettel, szerintem a nevét se ismerte fel. Kétségbeesetten kapaszkodik a felsõmbe, míg rajta már csak a bokszer van. Értem én, nem akarja abbahagyni, de ha egyszer ránk fognak találni, baszki!

- Várj… - dörmögöm – Mindjárt jövök – hámozom le magamról a mancsait, míg õ kiskutyásan nyüszög. Ember, ne csináld, befejezzük csak azért is! Feltápászkodom, majd kinyitom az ajtót. A srác, aki bent kószál már majdnem ott van, így gyorsan elõre lépek.

- Öh… Ki vagy? – pislog rám döbbenten.

- Adam. Én hoztam haza Ace-t. Pihen. Még rá- ránézek, te meg nyugodtan azt csinálhatsz, amit akarsz.

- Láthatom?

- Alszik. Nincs rajta semmi érdekes – vágom rá, majd kinyitom az ajtót s visszahátrálok. – Szevasz – mosolygom a bamba képén, majd bezárom az ajtót. Ace az ágyon ül, morcoson, lankadatlan lelkesedéssel s engem vizslat.

- Miért van rajtad ennyi ruha?

- Jól van, most jól jött – kattan a zár, míg én csak vigyorgom. – Folytassuk a gyógy kúrát.

Felkap, de nem tudom hova vihet. Csak éles,  sipító hangokat hallok a  közvetlen közelembõl. A lehetõ legerõsebben megmarkolom a Pumukli pólóját, mert csukva van a szemem, nem tudom magam kontrollálni, és kezem lábam csapkodna ha nem feszíteném be az izmaimat. Hallom az a jellegzetes dörmögést, és érzem a heves fujtatását. Nem tudom összerakni hogy mit motyog, egyrészt mert hadar, másrészt… na azt nem kell ecsetelnem. Valaki csiklandozza az orromat, én pedig rángatom magammal Adamet, és e mellé még nyüsszögök is mint valami aberált. Most már tompábban hallom a jellegzetes hangú szirénát, talán egy mentõben lehetek. De biztosan tudom hogy Adam még mellettem van, mert a meleg kezével szorítja az enyémet. Vizsgálódnak rajtam, én pedig tûröm, hiszen csak jót akarnak, én pedig ilyen fiatalon nem kívánok elpatkolni egy csomó perverz skinhead kangörcse miatt. Lassacskán már kezdem érteni a körülöttem lévõk beszélgetését, de még mindig vannak homályos foltok.

 - Súlyos?

- Nem a legjobb… Ha kicsivel többet adnak neki, lehet túladagolják. – halkan beszélnek felettem, én pedig még mindig rosszul vagyok, ahammm …. túladagoltak volna… BASSZ@MEG!

*~**~*

Szemeimet csíkban nyitva tartom,  de nagy fényesség szûrõdik át azon a kis résen is, Adam keze kicsúszik az enyémbõl. Hova megyünk ? Hova visznek? Még is mi ez az egész ? Nem … nem akarom megint ugyan azt átélni !! Teljesen felnyílnak szemeim, és a kicsit homályos és távolodó Adam alakját szemlélem utoljára.

Egy mondhatni puha ágyra fektetnek, ahol is körbeállnak. Mint ha valami NCIS-es hulla lennék. Én még élni szeretnék csókolom! Mindenféle orvosi szakszavat kántálnak, és egyfolytában adatokat szajkóznak,  akár egy mandalát. Én meg kussolok az ágyon, vagy is … nem teljesen , nyöszörgök egy kicsit,  tudatva hogy nem vagyok még apróléknak való. Mindenféle mûszerpityegés, köpenysusogás zaja kavarog körülöttem. Aztán kapok egy infúziót a karomba, hát nem mondhatnám hogy  kellemesen érintett, mondhatni hogy a meglepettségtõl majdnem beszippantotta a seggem a lepedõt (X”D ). Végre nincs tumultus, csak egy doki van bent , egy kemény fedeles irattartót szorongatva. Adam, vajon itt van még , vagy csak addig volt itt még behoztak ?

- A Pumuklit, kérem, hívják be … ha itt van még. – nyöszörgöm a maradék kis hangomon, mert nagy lélegzetet kell vennem minden egyes alkalommal. Ilyen ütõs lett volna az a cucc, utálom , és utálni is fogom ezeket a patkánymérgekbõl kotyvasztott szarságokat. A köpenyes csak bólint , aztán távozik. Remélem itt vagy még… te szélhámos. Elmélázva veszem szemügyre a benyitó alakot, Adam az. Hála égnek! Nem akarok a büdös életben több bõrfejût látni.

- Szia! Hallom a dokinak bemutattál. – az a számomra fantáziabuzeráló szempár alaposan végignézeget. – Úgy jött ki hogy Pumuklit keresi. – ez van ropipajti, nem tudtam mást kinyögni. Ennyi lélekjelenléttel meg pláne.

- Tényleg?Az szép… - mondom kis egérke hangomon, máskor üvöltöttem mint az atom. De most?!

Akár csak egy kasztrált Ken baba.

- Szóval, ha ilyen állapotban is kibaszol velem, megmaradsz. No de, mesélj. – beszélj még nekem egy kicsit, olyan jó hallani a hangod, el sem hinnéd hogy mennyire jó ez most nekem.

- Mit ?

- Nem tudom, milyen volt? – ránt vállat. Mire elintézem egy szóval.

- Szar…- ez a kifejezés tökéletes ide . Egyszerû, és kifejezi az eddig átélteket.

- Oké, dolog letudva. A zsaruk keresik õket. Adtam személyleírást is. Ha jobban leszel tõled is kérnek. - azt kötve hi9szem , így vallatni ? Még azt sem tudom megmondani hogy hol voltam , banyek.

- Én nem hinném…

- Ssst! Ez nem most lesz, s természetesen nem várják el tõled, hogy mindenre emlékezz. Melyiknek volt anyajegye a szeme alatt, meg ilyenek… de az is segít, ha elmondod mire emlékszel. De mondom, ráérünk még.- elõször csitít, aztán a dumája után síri csend lesz. Akkor akartam átmenni hozzá , erre tessék egy rakat kangörcsös fazon leteper, bedrogoz, és majdnem meg is… jaj ! inkább nem emlékezzünk ilyesmire!

- Köszönöm… - hasít hangom a csendbe burkolózott kórteremre, most már nagyjából minden tiszta , és felfogható. Majd egy finom vigyor kúszik az ajkaira. Hát ömmm, olvadozom a gyönyörtõl~

- Mit köszönsz tökmag?

- Hogy segítettél… - kicsit közelít arca az enyémhez, de finoman bánik velem, és egy lázadó kis tincset kisimít az arcomból.

- Nincs mit prücsök…- úgy beszél velem mint ha valami kisgyerek lennék, aki elesett és betörte a fejét. Attól még hogy bedrogoztak akaratom ellenére , nem vagyok fogyatékos. De önkéntelenül is elmosolyodom, majd sértõdést szimulálva elfordítom a fejemet.

- Nem vagyok a fiad! – durcázom egy kicsit, de megint felcsendül az a kellemes tónusú hang.

- Nem ám!Bõven nem ! – és még mindig vigyorog, kedvem lenne most a nyakába ugrani, de olyan nehezek a végtagjaim, mint ha csak a vasember valami elcseszett reinkarnációja lennék.

És ekkor toppan be a doktor úr drága!Mikor már kezdtem volna megint extázisba esni. Na szép mondhatom !

- Uram , a betegnek pihenésre van szüksége! Még benntartjuk egy napig megfigyelésen, aztánmár szabad madárka lesz !- kaján vigyor kanyarodik arcomon, és a dokihoz szólok.

- Doktor úr drága! Nem lehetne valamit innom, mert porzik a vesém !- pislogok rá , és próbálom meggyõzni.

- De csak vizet kap egyenlõre. Semmi pia! A véralkoholszintje is kicsit magas volt! Csoda hogy meg nem halt! Eszméletlen hogy már így ficánkol!- jegyezte meg kedvesen a doki, mire a ficánkol szónál szerintem mind a kettõnknek ugyan az jutott eszébe.

- Na én mentem, jó pihenést! Ha valami van tudod…- rázza meg kezét, és megy ki az ajtón.

- Rendben !

*~*~*~*

Nem volt érdekes a kórházi tartózkodás, az összes életkedvem elment nyaralni a járdaszigetekre . Egy nõvérke tipeg be hozzám, kivételesen egy szép kis barna bige, és elõször nézegeti a kórlapot.

- Nos az értékek már normálisak, nem észleltünk semmi különös eredményt. Így hazaengedhetjük. – néz rám, én pedig már felültem az ágyban , és ki is libbenek a takaró alól. Észre sem véve, hogy a kórházi köpeny olyan hatást kelt, mint ha én lennék a rocker Tarzan. Magyarul csupasz volt a királyi alfelem. Ez aztán tetszene Adamnek azt hiszem ! De a nõvérke is vörösödik, én pedig csak nézek rá, meg sem lepõdve a reakcióján.

Kiment a kislány, és azonnal fel is öltöztem, valahogy tiszta lett a fehér motyóm, Isten se tudja milyen csoda folytán. Felráncigáltam a gatyámat, majd a glóriás fehér felsõmet. Kijelentkeztem, és elsõ dolgom volt tárcsázni a RopiKirályt.

- Mondd!- hallottam meg nyugodt hangját.

- Nos, azt mondták hogy nem ülhetek motorra, és az a két balfék sem ér rá. – dorombolom neki hízelgõsen, hogy jöjjön el értem.

- Jó akkor elmegyek érted! El ne mozdulj onnan!- és már csapja is le a telefont. Már dél után három óra felé járt, és már 10 perce álldogálok a kórház elõtt. De végül megjelenik a többi autó közül kirívó vörös verda, na kérem! Bepattanok, és már kérdez is.

- Nos jobban vagy ?

- Majd kicsattanok! – nyújtózom egyet, és kapok egy puszit. Juuj~

- Örülök, nem tudom hogy hol laksz, de lehetsz élõ GPS!- ad egy gis gázt, majd közlöm a címet, és már suhanunk is. Egy kellemes és nagyjából igényes környéken lakom. Leparkol a társasház elõtt, és beinvitálom . Remélhetõleg Rob nincs itthon. Én megyek elöl, õ pedig követ engem a két lépcsõsoron.

- Itt is volnánk .- kapom elõ kulcsomat, és nyitom ki a bejárati ajtót. Csak három lakója volt a társasháznak, de az enyém volt a legnagyobb rész. Nem kell várnom egy percet, és már is a farzsebeimbe csúsztatja hatalmas mancsit, hátranézek. Ebbõl lesz még valami huhúúú …

Lesz ám gyógyszeres kezelés… nyeles aszpirinnel .

Kezemben egy pohárral ücsörögtem a bárpultnál. Azért vannak az alkalmazottak, hogy dolgozzanak. Néha rájuk morrantam, hogy tempósabban és nagyobb vigyorral a képükön, amit roppant módon élveztek is. Betty rengeteg csúnya pillantást kapott, nem elsõnek baszta el nekem a dolgokat. Érthetetlen módon, még fel is fogta, hogy mérges vagyok rá. Bár azt már nem, hogy miért…

Telnek a napok, azt hiszem már két napja nem láttam a mitugrászt. A telefonszámát megtaláltam – magamon. Szóval meg volt kistöki száma, egy kemény este alatt sikerült le is vakarnom magamról, nagyjából, de pár helyen még látszódik egy kis fekete paca. A szívás, harapás és karmolás nyomokról pedig ne is essék szó. Szóval úgy döntök, hogy írok neki egy édes, szerelmetes sms-t.

Gondolkozom azon, hogy valami szaftosat is utána biggyesszek e, de maradok úriember, szóval nem. Ha még azt is odaírnám, hogy bevágnám neki a lompost újra, akár a szertárban is, ha szereti az extrém helyeket, lenne olyan kis szemét, hogy nem tolná be a képét. Szóval, okoskodom és ravaszkodom, ha jön, majd elkapom. A szíve mélyén – vagy a farka mélyén – biztosan érzi, hogy nem csak beszélgetni akarok vele. Szalad az idõ, hamar parti van, mindenki bulizik és iszogat, Ace azonban még sehol. Végtére is nem gáz, akad más, akit elrendezhetek. Kiszolgálom a vendégeket, traccsolok, flörtölök, nevetgélek. Jól telik az este, panaszra nincs okom. Még beszívnom sem kell, bár lehet ezt azért se teszem, mert elõérzetem szerint, még nem kéne. S lám! Rob robog be, liheg meg köpköd, s csak végül ennyi nyög nekem oda:

- A törpét kefélik a sikátorban… és nagyon nem akarja… - Nagy szemekkel pislogok rá, de felfogom mirõl hadovál.

- Hívd a zsarukat. A mentõsöket is.

- Mit mondjak…?

- Faszom tudja, csak csináld! – Ordítom még oda, majd kiszaladok. Tudom melyik sikátor az, a szomszéd lebúj épülettel közös. Oda már hívtam ki párszor a zsarukat, erõszakolástól kezdve verésig minden volt már ott. Csak úgy szedem a lábaimat, s hamar feltûnik a kis csoport. Ezek hárman akarják..? Szemetek!

- Takarodjatok a picsába! – ordítom oda nekik, mire felém kapják a fejüket. – Kihívtam a zsarukat, pöcsök! - Megkapom, hogy a kurva anyámat, meg hogy dögöljek meg, de végül csak elszaladnak. Láttam mindegyiknek az arcát, sõt, az elmémbe égetem õket, ha kell, még le is tudjam rajzoltatni. Meglesztek ti szemetek!

Tekintetem Acere téved. Pocsékul fest. Odasietek hozzá, nevén szólítom, mire végre könnyes, zavart tekintettel felnéz rám. Belõtték! Jó, hogy hívattam a mentõsöket is… Némán zokog, rossz nézni, hogy az én menõ farkon pörgõ mitugrászommal így elbántak… Végigmérem, zilált a külseje, a nadrágja félig lehúzva. Oh, ember! Az orrán még ott a cucc maradványa. Kegyetlenül elintézték volna, ha Rob nem látja meg. Ki tudja, talán ki is nyírják. Kérdezgetem errõl meg arról, hogy hall e, felismer e, hol fáj neki, tud e járni. Semmi válasz. Messzirõl hallom a szirénákat, nem érdekel nyomozás ide vagy oda, valamit kezdenem kell vele. Felkapom az ölembe, õ pedig sebzett kiscicaként bújik hozzám. Ezek szerint felismert…

A bárhoz viszem, ahol már a rendõrök vannak. Kapok egy alapos fejmosást, miszerint a tetthelyen randalíroztam, mire közlöm velük, hogy le is csukhatnak, majd szépen elmondom, hogy ez nem az elsõ alkalom volt, s basztak bármit is csinálni. Ha nem megyek oda, a kölyök lehet ott döglik meg. Ahogy a mentõsök megérkeznek, átadom nekik, mintát vesznek az orrán lévõ porról, a zsaruknak kell. Ace nem enged, végig fogja a kezemet, halkan nyüszög is. Ennek hála, hogy beengednek vele a kórházba. Leültnek a kocsiban mellé, végig foghatom a kezét, míg õk az alapvetõ dolgokat mérik meg rajta. Pulzus, vérnyomás, a szemét is megnézik, fejüket csóválják. Összeszorul a gyomrom, értetlenül meredek rájuk.

- Súlyos?

- Nem a legjobb… Ha kicsivel többet adnak neki, lehet túladagolják – suttogja az egyik. – De rendbe jön. Talán ismeri?

- Törzsvendégünk. Jó srác – felelem, mire kapok egy bólintást. Ahogy megérkezünk a közeli kórházhoz, Acet viszik is. Nem tudja tovább fogni a kezemet, tekintete riadt, tanácstalan. Össze-vissza hadoválnak, én meg ott maradok a váróban. Ez fasza.

*~(¤)~*

Belekortyolok a kapott finomságba , és óvatosan lehelyezem királyi alfelemet vissza az ágyra . Leül mellém , én pedig le sem veszem a számat a bögrérõl . Mit kaptam én tegnap este , atyaég ! Finoman szólva megkaptam amire vágytam , de csak egyszer . Bár mértékletes vagyok , de hát Istenem … amit akarok azt általában meg szoktam kapni . És ha nem akkor kicsikarom , kegyetlenül tudok hisztizni .

- Te nem eszel ? – nézek a Pumuklira , de már is tagadóan rázza fejét . Jól van , nem éhes , vagy lehet, hogy amíg én itt húztam a lóbõrt addig õ jól bepakolt . 

- Ha csak téged nem lehet még egyszer megrágcsálni… - duruzsol , mire vigyor csúszik arcomra . – Már kajáltam . – válaszol az eredeti kérdésemre . Én mohó vagyok , nagyon is mohó , és ennél a kakaónál egy hangyányival több kéne . Finoman tovább kérdezgetem , de Adam is majd kiugrik a bõrébõl .

- Be kell menned dolgozni? – kiürült a finomsággal teli bögre, és most valami másik finomság kéne … Szemeibe tekintek , már hízelegnem sem kell , mert felfogta mit is szándékozom.

- Kéne… Fõnökként azonban kicsit késhetek, az nem baj. – mondja irányomba sejtelmes hangon , és valahogy közelebb kerül hozzám . Tekintetem szinte szikrázik , és kicsit közelebb hajolok hozzá  majd várom hogy behozza a távolságot . Nem is kell sokat várnom , egy pillanat és már is vadul fal engem .

Karjai magához ölelnek , és már is készségesen hozzá dörgölõzöm .   Hátamon simít végig hatalmas kacsója és a királyi felemnél köt ki . Tenyereibe csücsülök , és érzem hogy rám markol mind két kezével . Nyelvcsatánkkal teljesen eltereli a figyelmemet , és a nemrég felvett ruhadarab , megint lekívánkozik rólam . Na , és pont ekkor csörömpöl az a szájbatekert telefonja . Elõször mint ha meg sem hallaná , oké , még mindig taperol aztán kezei kicsúsznak a gatyámból , és mint egy plüssmackót lerak az ágyra . Nagyot sóhajtok , nem lesz második menet , ez  tuti fix.

 - Mi van?- ordít bele fülsüketítõ hangon a ketyerébe . - Jó reggelt fõnök. Nem zavarok?- már megint ez a hülye picsa , eszméletlen , ha legközelebb meglátom biztosan kiosztom .

- Betty, az istenit… Kurvára zavarsz! – az biztos , már rég harapdálnám , ha nem hívott volna ez a picsa . De nem , neki muszáj mindig akkor hívnia amikor action lenne !

- Oh.. De fõnök, nem tudunk bemenni a bárba, mert nem adott kulcsot. Most álljunk itt kint?- rúgd be az ajtót bazmeg , hát ez nem igaz , én feladtam és azonnal neki is állok öltözni . Ha akarsz valamit drága Pumukli csapd le a telefont , de csak dumál tovább …

- Betty drága, figyelj tagolom, AZ A KURVA KULCS A HÁTSÓ AJTÓ MELLETTI KUKA MÖGÖTT VAN! Ha az a töketlen seggfej is ott van melletted… - na most rendesen megkapják az biztos , csak úgy röpködni fognak mint az öregasszonyok a templomlépcsõrõl .

- Hé Rob, a fõnök üdvözöl! – hát a hajamat fogom tépni már ettõl a nõszemélytõl eskü , én megfojtom , de úgy látom Adamnél is felment a pumpa .

- Nem üdvözlöm, hanem üzenem neki, hogy adtam neki kulcsot, szóval… SZOPJON LE! – én ez alatt a derítõ  beszélgetés alatt felöltöztem . Jobb is így , legalább is szerintem , nem kell mohónak lenni . Lecsapja a telefont , és hátranéz rám . Igen , felöltöztem csókolom !

 - Nos…Azt hiszem jobb, ha most megyek. – jelentem ki hetykén .

- Nem kell – nyögdécseli kicsit hisztisen , öregem tegnap este engedtem magam , úgyhogy hálás lehetnél , mert nem szoktam csak úgy valakit a közelembe engedni .

- De jobb – kikecmereg a franciaágy szélére , egy ragaszkodó búcsú puszit kap tõlem , de le sem akar szakadni rólam , hékás ! Csigavér vöröske ! Húzni fogom még az agyacskádat még egy darabig …

- Azért még kiverhetnénk egymásnak – milyen kétségbeesetten próbálkozik a szentem ! De nekem egyenlõre elég volt ennyi , ha kapnék még egy menetnyit belõle biztos tolószékben kötnék ki . Felkuncogok az ötleten , már szinte a könnyeim csorognak , mikor egy kicsit enyhe elutasító választ adok neki.

- Legközelebb.

- Szemét kis szaros vagy . Találj ki egyedül! – kicsit morcosan rám mered , mire én megpördülök a tengelyem körül , intek egyet és az ajtó felé veszem az irányt . Még hátranézek az ágyon üldögélõ ropi betyárra és becsapom magam mögött az ajtót .

*~*~*~*

Haza igyekszem , mert az a legjobbnak tûnõ ötlet , most jelenleg . Egy csomót gyalogolok , nincs olyan messze de hogy is mondjam . Egy lusta dög vagyok és kész , na meg fáradt is , na meg az a reggeli pöcökállítás is . Édes jó Istenem ! Na jó ne vernyákoljunk , nem vagyok az a tipikus selyemfiú . Zsebemben matatok , cigit keresgélek  és rá is akadok egy kicsit meggyötört szálra . Na nem baj , te is jó leszel pajtás,  gyere csak ! Meg is gyújtom , és füstölgök még el nem fogy . De ez alatt legalább odavonszolom a seggemet a lakáshoz . Felsietek , és óvatosan benyitok , de már azonnal ram kell hozni a szívbajt .

- Még egy SMS-t sem küldtél ! – ordít Rob , kifigurázva a múltkori aggódásomat .

- Na húzz a picsába , jó !? – fakadok ki hülyeségén , és visító hangon csapkodni kezdem a fejét ,  az éppen kezem ügyébe akadó kemény kötésû könyvvel .

- Töki , nyugalom ! Mi volt az éjjel papás mamás,  vagy mi ? – vihog , és vigyorog  , miközben csuklóimnál fogva megfékez .

- Vigyázz vagy seggbe raklak muhahhaaa… - akasztom ki teljesen Robot . Végre elengedett , én pedig ennek örömére végre lerúgom magamról a bakancsot , és ledobom a kabátom .

- Hát Ace nem mondom , de ezt nem lehetett nem észre venni . – böködi a hátam , én meg odatolatok a tükörhöz . Enyhén szólva lila a hátam pár helyen , meg egy két karmolás nyom is díszeleg rajta . Hát akkor nem csak én aktívkodtam az éjjel , és hogy nézhet most ki Adam , miáú . Unott pofával húzok bérlõm mellett , aki nagyokat hurrog , és kérdezõsködik ,  hogy mit csináltam még nem voltam itthon . Ahhoz neki pont hogy semmi köze nincsen . Megyek és veszek egy jó forró fürdõt , majd lerakom a fájó seggemet tévézni . El is nyomott az álom , mert dög unalom volt a mai mûsorválaszték . Két napig ki sem mozdulok otthonról , csak döglök a kanapén . Mikor halk pittyenést hallok .            Elõkotrom a telefonomat a párnák közül , és álmosan oldom fel . Kiégette a retinámat ! Na de ne a látásoddal foglalkozz most Ace , hanem azzal ami ott figyel a telefon kijelzõjén . Egy általam még ismeretlennek tûnõ szám , az üzenetben meg csak ennyi áll :

„ Mi újság veled ? Már két napja nem dugtad ide az orrodat

                                                            Adam „

El is mentem azonnal a számot , és visszaírok . De pont ekkor nyit be az a féleszû Rob a teljesen elsötétített szobába .

- Mi van hétalvó ? Nem tolod el a képedet velem bulizni ? – áll az ajtóban , és felvágja a villanykapcsolót . Én meg éppen hogy kikászálódom a takaró alól . Morfondírozok egy pillanatig , aztán rögtön felpattanok , és készülõdni kezdek , az a töketlen meg csak ott álldogál .

- Kapd össze magad ! Akkor mi lesz ? Megyünk ? – pillantok a máris futkosni kezdõ társam után . Semmi választ nem kapok , csak egy fel alá járkáló fazont aki gyorsan öltözködik . Hozzám képest egész dzsigolósra vette a fazont , én meg világos cuccba öltöztem , csõfarmerbe , ezt sem értem miért ? Rám jött az 5 perc , vagy valami csõfarmer fétis . Nem érdekel , egy fehér póló amin egy glória virít … ez nem te vagy Ace , most ki szeretnék tûnni , Adamnek viszont megírom hogy bulizni megyek a kocsmája közelébe .

- Indulás! – ordítja el magát a tökkelütött , és már zárkózom is . Taxit hívunk nincs kedvem a motorommal menni , mert simán összetöri valami barom,  amint lerakom . Oda is érünk , és Rob már fizet is . Megindulunk a hely felé , ma este vigyáznom kell Robertre , mert még felelõtlen 20 éves kölyök . Feszítünk egymás mellett , amint beérünk a tömegbe felfigyelek egy csomó skinhead fazonra . Próbáltam kerülni a tekintetüket , de a mellettem folyamatosan fecsegõ Rob miatt azonnal ránk néztek .Lecsitítottam ezt  a dzsigolót , és mentünk is inni . Mit ne mondjak , jó volt a hangulat , rendesen csúszott a pia a társamnál is , de nekem ki kellett mennem egyet rágyújtani . Talán 2 hellyel arrébb lehetünk a Pumuklitól . Adam . Beleszívok a rákkeltõ pálcikába , és elnézek a kocsma irányába , biztos odabent sürög forog . Már rágom magam egy ideje azon , hogy átmegyek hozzá , de itt van a töki akire vigyázni kell . Eldöntöttem , átmegyünk Adam ékhez ! Elindulok az eddigi hely bejárata felé , de egy hatalmas erdõnyi kopasz jön ki éppen a helyrõl . Ne figyeld õket , ne ne …

- Mi van picúr ? – szegezi felém a kérdést az egyik . Ott állnak sorfalat az ajtóban , hogy fogok én bejutni ?

- Engedjetek .- egy halk választ kapnak , és próbálom félreböködni õket .

- Ne szórakozz törpike .  Gyere ide . Naaa… - bökdösnek , löködnek , és körbeálltak 3-an is . Mindegyiknek olyan fura a tekintete , ezek még nekem is nagyok , nem tudnám õket leverni .

- Engedjetek ! Most azonnal , vagy különben … - az egyik hátracsavarja minkét csuklómat , és cibálni kezdenek . Én persze hevesen tiltakozom , és torkom szakadtából üvöltöttem . Elcibáltak a kocsma elõtt is … az… az a pultos kiscsávó !!  Adam kérlek vegyél észre , kérlek . Segíts .

- Nagyon heves valaki , ne félj picuri nem fog fájni . – egy átlátszó üvegecskét tart az orrom alá . Mi ez a fehér por ? Drog ? Még hozzá nem is akármi , kokain . Félek valaki segítsen . Valaki ! Lélegeznem muszáj , így a fehér por is az orromon át , a szervezetembe jut . A koksz még az orromra is rátapadt , és azonnal elernyedek , majd a harmadik bõregér vetkõztetni kezd , nem tudok ellenállni . Elgyengültem , és a második is babrálni kezd velem , az elsõ pedig a pólóm alá nyúlkál .

- Hé , ne-ne csináld . Ne … - nyögöm kábán . Pulzusom szapora , és erõsen remeg az egész testem . Mi-mi a franc ? Ezért utálom a drogokat , azt sem tudod hogy hol , és mit csinálsz . És hogy kivel . Lásd a példámat , három skinhead élvezkedik rajtam , amíg én tehetetlenül remegek , és  a szívem majd kiugrik a helyérõl .

- Segítség ! – az egyik végignyal a nyakamon , a szemembõl már a kínkeserv jeleként  könnyek csorognak . Hangos léptek zaja víz hangzik a fülemben , és ismerõs hang ordít kegyetlenül .

Mikor felkelek, Ace még alszik. Levakarom magamról, majd ránézek az órára. Reggel hét. Kávé idõ. Felkelek, kivánszorgok fütykösben a konyhába. Lámpát kapcsolok, s csak akkor tûnik fel mit mûvelt velem éjszaka az a kis pöttöm. Felháborodottan hápogok, majd visszasietek a szobába. Szedek elõ pólót, alsót és kész. Nincs kedvem zuhanyozni, a számot meg késõbb is be tudom pötyögni a mobilomba.

Kávé kell. Míg lecsöpög, bemegyek a fürdõbe. Hitler bajusz. Ace, én megbaszlak! Morogva törlöm le, vöröslik már a bõröm, de nem hagyhatom magamon. Míg szerencsétlenkedem a kávém is kész. A kis szemétnek egy kakaót ütök össze. Megkajálok, vajas kenyér jó, nincs kedvem pizzát sütni. Ezután megmelegítem újra a kakaót, majd beviszem a szobába. Ace meg alszik, így gyengéd hátsimivel ébresztgetem, mikor ezekért alapos seggberúgás járna. De ha akarok még menetet, nem lehet olyan kegyetlen…

- Ébresztõ, itt a kakaód! – Dörmögöm, mikor végre felkel és rám néz. Pislog, de aztán lassan feldolgozza az infot.

- Köszi. – ül fel az ágyban, de közben az elõzõ esti durvulásunknak hála akad egy kis problémája. Elégtétel? Kegyetlenül.  Ejajjajajjj… - nyekergi a seggére tapasztott manccsal, majd vörös képpel magára húzza a takarót. Éppen hogy nem szólok be neki, végtére is már láttam is, meg fogtam is a kishaverját… nem lényeg, ráhagyom. Kuncogok rajta egyet.

- Na gyere – Nyújtok segítõ jobbot neki, majd felhúzom. Elsõ dolga, hogy magára rángassa a gatyáját, csak ezután veszi el a kakaóját, s ül vissza az ágyra. Boldogan szürcsölgeti a babakávét. Leülök mellé az ágyra, míg õ a kakaóját szürcsölgeti lelkesen. Kielégült képe van, bár atyaég, ilyen lepedõakrobata után, ami mellékesen velem volt, nem csodálom. Olyat kettyintettünk, hogy csoda lenne, ha nem ülne ki a képére. Szerény vagyok? Mindig is az voltam, szóval igen, az vagyok. Bár ahogy az ágyamban ücsörög – már alsóban – újra meghozza az étvágyamat.

- Te nem eszel? – pislog rám, míg én tagadóan megrázom a fejemet.

- Ha csak téged nem lehet még egyszer megrágcsálni… - jegyzem meg, mire a bögre mögött elvigyorodik. – Már kajáltam – teszem hozzá, hogy a tényleges kérdésére is válaszoljak.

- Be kell menned dolgozni? - puhatolózik, majd az éjjeliszekrényre rakja a bögrét. Szemeiben ott csillog az a jól ismert pajkos fény. Ebbõl lesz valami… fú, de lesz.

- Kéne… - dörmögöm, de azért kicsit közelebb araszolok felé. – Fõnökként azonban kicsit késhetek, az nem baj. – Már mellettem ücsörög, csillogó tekintettel vizslat. Felém hajol, de nem csókol meg, csak az agyamat húzza. Kis dög! Pótlom a kis gesztust, ajkára tapadok s csak úgy falom kakaó ízû száját.

Átkarolom, magamhoz húzom s máris hozzám simulva csókol vissza. Isteni így a csók, édesebb mint valaha. Hátára simítok, majd lejjebb. Formás segge van, de hah, már igen jól tudom. Volt szerencsém közelebbi találkozáshoz is. Belemarkolok, s kicsit megemelem, hogy szó szerint ez ölembe rakjam. Ajkát persze nem engedem, hülye lennék! Kis Ace és Nem Annyira Kis Adam újra egymásra találnak. Igaz, mindkettõnkön van még alul ruházat, rajtam még póló is, de ezt olyan könnyen lehet orvosolni.

Besimítok az alsója alá, a két farpofája még mindig harapnivaló almák gyülekezete. Tenyerembe simulnak, gyengéden rájuk szorítok. Ezután az alsójával kezdek el foglalkozni, lefelé tolom, hisz bõven nem lesz rá szüksége egy darabig, nem ám… S ekkor csörren meg a telefonom. Megállunk csók közben, matató kezei a felsõm alatt is abbahagyják a ténykedést. Én folytatnám, ha az a nyamvadt nem csörögne olyan lelkesen. Kihúzom mancsaimat a gatyájából, lerakom az ágyra, mire õ sóhajt egyet. Ne kínozz! Már rég benned lennék, ha nem csörögne ez a szar…

- Mi van? – mordulok a telefonba. Akárki is az, én kinyírom!

- Jó reggelt fõnök – csacsog vidáman Betty a vonal másik végén. – Nem zavarok?

- Betty, az istenit… Kurvára zavarsz! – vonyítom a kagylóba.

- Oh.. De fõnök, nem tudunk bemenni a bárba, mert nem adott kulcsot. Most álljunk itt kint?

- Betty drága, figyelj tagolom – beszélek lassan, majd aztán belezendítek. – AZ A KURVA KULCS A HÁTSÓ AJTÓ MELLETTI KUKA MÖGÖTT VAN! – ordítom a telefonba. – Ha az a töketlen seggfej is ott van melletted…

- Hé Rob, a fõnök üdvözöl! – szól oda az említettnek, amitõl újra felmegy az agyvizem hõfoka.

- Nem üdvözlöm, hanem üzenem neki, hogy adtam neki kulcsot, szóval… SZOPJON LE! – majd egy határozott mozdulattal lecsapom a kagylót. Mikor hátranézek, Ace az ágy mellett áll felöltözve. Eléggé kedvromboló…

- Nos… - kezd bele. – Azt hiszem jobb, ha most megyek.

- Nem kell – nyögöm. Még mindig kívánom, nehogy itt hagyjon a szarban!

- De jobb – jelenti ki. Kiülök az ágy szélére, õ pedig odalép hozzám s lehajol egy búcsúcsókért. Megrágcsálom ajkait, még egy utolsó nyelvsimítás, majd elhajolok.

- Azért még kiverhetnénk egymásnak – próbálkozom, mire elröhögi magát.

- Legközelebb.

- Szemét kis szaros vagy – ráncolom a szemöldökömet, mire õ színpadiasan megfordul, s int egyet. – Találj ki egyedül!

Kicsit vadul csókolom , de látszik ki a dominánsabb fél , mert nem hagyja magát vezetni . Egy két emberke halk szisszenést hallat , ahogy meglát bennünket , de rájuk sem hederítünk . Kezem görcsösen a Cukros bácsi pólóját szorongatja , mert nem szeretnék még elválni ajkaitól. Még ha meg is fulladok , de akkor sem vagyok hajlandó elengedni , mert irtózatosan rágerjedtem … E közben kezei kalandozni kezdenek , és oldalamat csiklandozzák . Apró kis kuncogást folytok el  , és nagyot fujtatok . Kapok még pár dobhártyarepesztõen cuppanósat , és kicsit elválunk egymástól . Szemeim szinte szikrát hánytak , amiért elváltunk egymástól , de azon nyomban elvezet egy kicsit csendesebb részhez . Pár tánclépés után , hívogató ajkai megint arra késztetnek hogy szájon csókoljam . Most nincs itt semmilyen pultos plasztik költemény hogy félbeszakítson minket mint a múltkor. Mint a múltkor . Akkor kis ártatlan cicusként fülemet , farkamat behúzva andalogtam el a karjaiból , de most mohónak mondhatnám magam . Kezei most minden egyes porcikámat végigmérik , majd egy pillanatra megint elszakadunk .

- Részeg vagyok – vettem észre , nagyot sóhajtok mert már az elején kiszúrtam hogy nem csak nekem dudorodik a gatyám .

- Nem érdekel . – nekem így is úgy is kelleni fog ma éjszaka .

- Haza kéne vinned Ace… - mi vagyok én ? Futárszolgálat ? Nincs sok idõm ezen filózni , a mancsait sunyin felcsúsztatja a combjaim között .  Ez hirtelen ért , és a pia miatt nem tudom magam féken tartani és felnyögök . Erõsen magához szorít az én arcom meg a mellkasában kötött ki .

- Szemét – így leszerelni ! Pedig ezt én mocskos módon élvezem … Újból a fülembe súgja az elsõ mondatot .

- Részeg vagyok , nem vezethetek . – úgy szintén Pumukli , ha én vezetnék lenne akkora mázlim  hogy pont akkor meszelnek le a fakabátok .

- Én is ittam – most mit mondhatnék ? Mind a ketten marha kanosan itt állunk a táncplaccon , és várjuk a megváltást . De csak tovább vakerol , és harapdálja a fülecskémet .

- Haza kell mennem …vigyél haza – ez olyan terminátor feeling. Aztán nekem lesz  "Hasta la vista, baby" a következõkben .

- Mi van ? – értetlen fejem rámered , és egy csábos szájnyalintással hívja fel a figyelmemet , majd felhúzza a szemöldökeit is célzás jellegû leg , én pedig végre rájövök hogy mit is szeretne . Engem .

- De én is ittam – tárom elé a tényt , mire kuncogva újból magához húz . Olyan érzésem van mint ha egy medve ölelgetne . Pont kezelhetõ vagyok a számára .

- Az nem lényeg – suttogja fülembe , majd ajkait nyakamra tapasztva megmerevedik , mint egy kõszobor .

Ez így nem lesz jó ! Ha ropi csatát kezdeményez , és ilyen szépen kérlel... nem várakoztathatom .

- Jó de te vezetsz – közlöm vele, és azon nyomban kézen fog , és kivezet a tömegbõl egészen a parkolóig . Egy vörös kocsihoz igyekszünk ami – úgy látom – az övé , én pedig belibbenek az anyósülésre  , majd lábaimat keresztberakom és váltunk még egy csókot , ez addig is el nem érjük  az úti célt . Az úti célt , tehát valószínû hogy a lakása lesz az . Már ezer variációjú forgatókönyv siklik át agyamon . Nyami .

Gyorsan megérkezünk , nem kacsáztunk annyira a sávok között , sõt , nem is ! Kipattanunk a tüzes vörös verdából , és egy másik tüzes vörös kap el azonnal , majd vadul megcsókol . Rácsimpaszkodom , akár egy kis koalamaci , és igyekszem lerángatni róla a kabátot , ami félig sikerül is . Babrál a kulccsal , de végül nyílik az ajtó , e közben lefeszeget magáról , de én friss husit szeretnék . Pólója alá simítom a kezeimet , és mellkasát cirógatom , csillogó tekintettel  figyelem . Betaszít az ajtón , és én azonnal lefabrikálom lábaimról az acélbetétest és a falnak dõlök , és magamhoz csalogatom . Az ajtó becsapódik , tekintete végigmér és kitapétázza velem a falat . Mohón fal engem , és én is õt , kezei levetkõztetik a felsõ testemet , majd az õ pólója , és kabátja is landol a padlón .

- Háló balra – dörmögi , én pedig csak aprót biccentek tudomásul véve . Ezzazzz ! Na végre !

Közelebb lépek , és kidomborodó kulcscsontját ízlelgetem ajkaimmal , õ pedig babrál a gatyámmal . A szobáig vezet , és mint egy fenevad letépi rólam a ruhadarabot . Felkönyöklök , és figyelem ezt a félistent magam elõtt . Csípjen már meg valaki nem álmodom-e ! Ez… aszta … valahogy levarázsolta rólam  az alsót is , és õ is meztelen .  Én meg az ajkaimat harapdálom kacéran , és nyálamat csorgatom . Ehhez képest a Harry Potterben látható Baziliszkusz smafu . Nem tétovázik , és egy pillanat alatt felettem tornyosul . Ügyel a biztonságra , és rám is . Belém csúszik , és már hintáztatja is a derekát . Ó anyám ! Ez rettenetesen jó ! Olyanná válok , mit egy vadmacska , karmolok , tépek és marok. Persze ez nálam önkéntelen reflex , ilyen vagyok ha élvezkedem . Egyre bizsergetõbb az érzés , õ pedig lepillant rám ,és figyeli az önkéntelenül összehúzódó izmaimat , és az élvezetet az arcomon , és már nem kell sok a beteljesüléshez . Mellém fekszik , én pedig dorombolva oldalához simulok . Lepillant rám , és beletúr összekócolódott hajamba , én pedig felnézek égetõ gondom csillapítójára . Lejjebb hajol , és köszönet képen csókkal jutalmaz .

- Ropi mellé van sósmogyoróm is – mormogja mire kuncogni kezdek .

- Feltûnt .  – hihetetlenül elfáradtam , és most csak egy jó kiadós alvásra vágyom Adam mellett . Így egyik karomat átvetem felsõ testén , és halk szuszogással szívom be férfias illatát , majd lehunyom szemeimet .

*~*~*~*

Felébredek , hajnal lehet talán . Kinyitom a szemeimet , de nem látok semmit . Mondom én , ránézek a digitális óra pirosan vakítóan tudatja velem hogy hajnali 5 óra . Hmm… tapogatózni kezdek , és elmegyek WC- re .Felkapcsolom a villanyt , elvégzem a dolgom , de nem fekszem rögtön vissza mellé . Feltûnik az éjjeli szekrényen egy toll szerû valami . Ó egy alkoholos fekete filc , ez tökéletes lesz arra , hogy  felfirkantsam valahova a számomat gyorsan . De mire ? Forgatom fejemet jobbra ballra , de sehol nincs egy papír fecni sem .Tekintetem ráterelõdik a Cukros bácsim fel, le mozgó mellkasára . Bingó !  

Csak így Ádámkosztümben takaróval fedett ölébe csücsülök , és leszedem a filc kupakját .

„ Ropi Király „ , és a számomat is ráfirkantom óvatosan . Kiegyenesítve gerincemet nézek vissza kis buja arcára . Még kéne egy kis ajándékot hagyni , itt a filc… hmm … meg is van egy kis bajuszkát ide az orra alá , és már kész is . Virgonc vagyok , pedig sajog a derekam mint az állat , Adam rendesen megrakott ( XD ) . Lerakom a filcet vissza a helyére , és visszafekszem a puha ágyikóba , és átölelem Adam hatalmas és izmos jobb karját . Lassan megint álomra hajtom a fejemet .

Felszenderedem , és valaki gyengéden simogatja a hátamat , hason fekszem a fejem pedig belegyógyult a párnába . Aranyosan , és kicsit kómásan felpillantok és azonnal meghallom Adam érces hangját felcsendülni .

- Ébresztõ , itt a kakaód ! – én csak pislogok , és végre sikerül felfognom hogy mit is mond . Ott áll az ágy mellett , egy bögrével a kezében , és kikerekedett szemekkel figyeli hogy mit reagálok erre .

- Köszi – egy nagy lendülettel ültem fel az ágyban , de arra nem számítottam, hogy belém áll a görcs és egy apró nyekkenést hallatok .- Ejajjajajjj… - kezemet a szebbik felemre tapasztom  és kicsit elvörösödve húzom maugamra a takarót . Adam pedig egy édeset felkuncog , észrevéve hogy félig meddig leamortizálódtam .