Leteszem a lakosztályához tartozó erkélyen őt és magára hagyom. 

A saját lakrészemben már várnak a szolgák. 

– Jó hírekkel érkeztél, hercegem? - mosolyog rám az ágyasom. Gyönyörű férfi, erős izmos, hosszú szőke haja hullámokban öleli körül testét, amely tele van a harapásnyomaimmal, és csak áttetsző fátyol takarja, meg aranyláncok. Intek neki és lassan, csábítóan sétál hozzám. 

– Lett egy lovasom, Momo.

– Végre! Veled örülök hercegem! 

Haját feltekerem kezemre, és füléhez hajolok. 

– Tanítsd meg mindenre, férkőzz a bizalmába, ha kell bolondítsd magadba. Ne okozzon csalódást, mert akkor téged büntetlek meg, világos? Ha kell éjjel nappal vele leszel, eteted, itatod, lesed a kegyeit. Azt akarom, hogy legyen igazi kezesbárány!

– Igen hercegem… 

– Kapjon szolgákat, szabót, este megünnepeljük hogy újra mehetek csatába, Azúr is eljön... Holnap Tanácskozás… Vigyázz rá, hogy egy lovas se tegyen kárt benne! 

– Életem árán is megvédem őt! 

– Vegyél magadhoz testőröket ha kell. Aladrielt pedig kerüljétek el - a nőstény sárkányomat-, mert tojásrakásra készül, ilyenkor nagyon aljas tud lenni. Pár nap múlva eltűnik megint egy évre költeni a hegyekbe, addig bírjátok ki. Ha megtámadja őt, megfogod és elfutsz vele érted?

– Ott lesz az ünnepen este? 

– Talán. Mehetsz!

Elengedem a szőke hajzuhatagot és ő meghajolva elsiet intézkedni. 

Magamra öltök egy nadrágot és puha bőrcsizmát, felveszek egy nagy tálca ételt amit nekem készítettek elő, és besétálok a lovasomhoz. Köntösben lép ki a fürdőszobából, hajtincsei nedvesen kunkorodnak a nyaka körül, testének finom illata orromba kúszik. Lepakolom neki az ételt, a többit majd úgyis hozzák a szolgái. Éhesen harapok egy hússzeletbe, habár szemfogaim inkább az ő idomait látva sajdulnak bele a vágyba. 

– Vedd le a köntöst - hadd lássam mid van… 

A fotel kényelmében elterülve legeltetem szemem.

– Miért? – felszegett állal, homlokát ráncolva néz rám. 

– Emlékeztetlek, hogy a tested az enyém, és látni akarom a szerzeményemet.

Arcán undor fut végig, szórakoztató látvány a felhaborodása. Élvezet lesz megbaszni, de nem ma. Unalmas lenne, Momo még nem tanította meg semmire. 

Meglepő módon Myrren szót fogad, és a köntös a földre csúszik. Hm. Gyenge fizikum, de a lábak izmosak és hosszúak, ágyéka felett a pecsétem mesésen fest. 

Kisétál az öltözőszobába, megmutatva ennivaló kis seggét nekem. Mrr.

Még érzem vérének izgató ízét a számban, a kóstoló nagyon kevéske volt. Szemfogaim hegyesednek a gondolattól, hogy itt és most kicsit megharapjam, de semmi értelme energiával telítődni, hiszen nem harcolok. Alig várom a holnapi csatát, és előtte az ő vérének élvezetét. Azt hiszem én nem pohárból fogom inni ahogy a többség, hanem inkább közvetlenül belőle, ahogy Azúr is szokta. Nemesvérű lovasból inni gyönyör, semmihez sem fogható, és mostmár nekem is ilyenem van! Tagadhatatlanul örülök, ez nem is kérdés. A szex is remek lesz így! 

Nem fejezte be az akadémiát, tehát még tapasztalatlan. Momo majd betöri nekem…

– Még szűz vagy? – kérdezem, és kíváncsian figyelem ahogy öltözik. Mögötte állok, de arcát látom a tükörből. 

– Nem.

– Nem tűröm, hogy hazudjanak nekem, főleg egy ember – köpöm undorral. Ki nem állhatom ha hülyének néznek.

– Már a lovasod vagyok - mondja. 

Elé állok, állánál fogva kényszerítem hogy a szemembe nézzen.

– A lovasom vagy, de ugyanolyan sebezhető halandó, mint korábban, ezt ne feledd, Myrren.

Megszagolom és éhes vággyal megnyalom arcát. Félelmének íze étvágygerjesztő aperitif, most annyira de annyira megharapnám! 

– Kik voltak az őseid? – karcolom fogammal sápadtfehér bőrét, érzem ahogy szám alatt pulzál az ér, vérének illata akár egy erős fűszer, csábító és kívánatos. 

– Egyszerű földbirtokos nemesek.

Tetszik hogy ilyen higgadt, nem mutat félelmet.

- Nem érzem, hogy hazudnál - morgom. Ezek az íriszek, a vére… Hm. Átkozottul szerencsés vagyok, ő pedig nem is sejti milyen ősi mágia lakik benne, és ez az erő engem szolgál. – Tehát tényleg nem tudod.

– Mit? – kérdezi, de nem mondom el neki. Úgysem tudna mit kezdeni ezzel.

– Ma egy vendégemmel vacsorázunk, de lehet hogy többen is csatlakoznak. Elvárom, hogy gyönyörű legyél. Küldök valakit, aki rád igazíttatja a ruhákat és segít neked mindenben. 

Csodásan fog kinézni. Az biztos. 

Kisétálok, de utánam szól.

– Szabadon járhatok a kastélyban? 

– Igen. A pecséttel ellátott ajtókon ne próbálj bejutni, azon kívül bárhová mehetsz.

Az ajtón túl Momo áll, türelmesen várakozik a szabó és két szolga mellett. Gyönyörű mint mindig a csillogó arany láncokkal és fátyol ruhájában. Biccentek neki, és ő bemegy hozzá.

Momo a legszebb férfi a birodalmamban, eddig minden lovasom beleszeretett, és készségesen az ágyába engedte őt, hogy kitanulja a gyönyörszerzés mesterségét. A legkényelmesebb módszer volt a fegyelmezésre, mert ha hibáztak vagy ellenkeztek, Momo bűnhődött, ő pedig gyönyörűen tud sírni, és nagyon szerelmes tud lenni. 

***

A vacsora a stílusos Felhő-teremben van. A falakon freskók felhőkkel és sárkányokkal, sápadtfehér márványpadló, hatalmas ablakok és rengeteg gyertya, meg sok bűvös kristálylámpa szórja a fényt, mintha fényes nappal lenne. A sarokban hárfán játszik egy zenész.

Én fehér nadrágban és szétnyíló ingben vagyok, az asztalfőn ülök. Mellettem balról nőstényem széke üres, vendégem pedig az asztalfő túlvégén Azúr sárkány, a Mennyei Klánból. Sápadtfehér bőrű, rövid ezüsthajú, koronája és ruhája csillog a jégkristályoktól, szeme pont olyan mint enyém, világító kék, de amíg az övé fagyos, az enyém szikrázó. Rivalizálunk fióka korunk óta. Ő amolyan rideg komor típus, nem sok életöröm vibrál lelkében, nincs is igazán semmi ami a harcon és az anyagi javakon túl érdekelné. 

Jobbján ül a lovasa, Davidof. Rövid hajú, szőke, kék szemű férfi, nagyon szép fehér bőrruhában aranymintázatú díszítőszegélyekkel. Híres arról, hogy nem visel ékszert. Csendes szemlélő és nagyon territoriális, nem közösködik, nem beszél más lovasokkal, távolságtartó és rideg. Vére erős, ő maga pedig szívós. Nagyon régóta él, Azúr vigyáz rá mint egy tojásra.

Nyílik az ajtó és besétál rajta az én lovasom. Elégedetten nézek végig rajta, egyszerűen meseszép a világoskék nadrágban és a hozzá színben illő testére tapadó felsőjében. A ruha mintázata apró villámokat imitál, amelyek kis szikrázó drágakövekkel vannak díszítve, így minden mozdulatára ugyanúgy szikrázik, mint az én testem körül a valódi elektromosság. 

Vörösesbarna haja lágyan öleli körül alabástromfehér arcát, szépséges többszínű szemei kiragyognak arcából. Elégedetten biccentek Momonak, aki mögötte áll földig érő sötétkék ruhában, amely tökéletes háttere a lovasom szépségének. Hosszú szőke haját egy szép fonatban viseli a bal vállán, hajába fonva szépen csillogó drágakövek, elégedett vagyok vele is. 

– Azúr, bemutatom neked a lovasomat - intek. - Myrren közelebb lép az asztalhoz és udvariasan meghajol először felém, majd Azúr felé. 

– Myrren Nytherael vagyok, Zarg herceg lovasa, fogadd tiszteletem felség. Biccent az őt figyelő Davidof felé is, aki vissza biccent. Azúr végigméri.

– Hn. - Ez több figyelem mint amit eddig bármikor. Elvigyorodom, amikor a szemembe néz, tagadhatatlanul bosszúsan. Bizony ám, hehe. 

Myrren székére mutatok a jobbomon, és ő leül mellém, Momo pedig megáll mögötte, hogy bármiben segítse őt, ha szükséges. 

Berúgják az ajtót és belép rajta a nőstényem. Aladriel. Fekete haja feltűzve, mandulavágású szemeiben lenéző pillantás. Szép arcán érzéki vörös ajkai kívánatosan csillognak. Ő igazi aranysárány, valódi ritkaság.