- Nem, ez varádics.

-Humpf... Akkor inkább idehozom. - sziszegi, s felemelve a batyut az ölembe teszi. Ki is veszem a cickafarkot, s mutatom neki, hogy melyik az, összehasonlítva a varádiccsal. Kissé értetlenül néz, de nem csinálok belõle ügyet. Hallom, ahogy a víz felforrt, így összeszedve magam odalépek, s belemorzsolom a gyógynövényt. Hátrafordulva szólok a mágusnak:

- Most fordulj el.

- Minek? - kérdez vissza.

- Az ne érdekeljen, csak tedd, amit mondtam!  - csattanok fel.

- Rendben van, rendben van. - még a kezeit is megemeli kissé, tenyereit felém tartva, hogy értette ám. Ahogy elfordul, kinyitom az egyik konyhaszekrényajtót, láthatóvá teszek egy titkos fiókot, s egy zöld mintás, arany-cirkalmas kicsiny tarsolyból elõveszem a válogatott kristályporomat. A batyut gondosan visszahelyezem, varázslatokkal rejtem el a fiókot újra, s becsukom a szekrényajtót.

- Nézhetsz.- szólok oda a fiúnak, mire õ megfordul, s kíváncsian szemügyre veszi a kezemben lévõ kristályport. Az edénybe szórom, majd jobb kezem középsõ ujjával a hüvelykhez hozzáérve mormolom: "Hah-mandé-leusa." a víz sárgán bugyogni kezd, s erõteljes illatokat áraszt. Egy szuszra lehúzom az éktelenül keserû és forró löttyöt, amitõl arcom önkéntelenül is megvonaglik.

- Nem tart soká és hatni kezd a fõzet. Addig is el akarom mondani neked ember, hogy amit tettél az olyan hiba volt, ami közel csillagászati.

A konyhából a a hálómba térve  ágyamhoz sietek, és leheveredek rá. A varázsló nem követ, füleit hegyezve várja mondandómat.

- Nem hagyhatod el soha ezt az erdõt már és meg kell tanulnod itt élni, ami nem könnyû. Holnap… holnap folytatjuk. Kint meghúzhatod magad a kamrában, kicsit hûvös lesz, de majd gyújtasz tüzet. - alig lihegem utolsó szavaimat, már el is nyom az álom...

Mire újra felébredek, ismét tûz a nap. Abból ítélve, hogy már nem a szobába süt be a fény, késõ délután lehet. Nincs mese, mozdulnom kell. Könyökeimre támaszkodva szisszenek egyet. Egyrészt, mert égetõen hasít minden testrészembe a fáradt fájdalom, másrészt pedig attól a kellemetlen érzéstõl, hogy bûzös izzadtságom mindenhol átitta a ruhanemûm, s az a hideg szobában szinte jégként tapad a testemre. Tényleg, érzem a hûvös szellõt. Felkapom a fejem, s szobám ablakát tárva nyitva látom. Nocsak. Kikecmeregve az ágyból az ajtóhoz tipegek. Szinte még ki sem nyitottam, látom, hogy a nappalimban Fithcrow olvas egyet a könyveim közül. Teszi ezt olyan otthonos nyugalommal, hogy szinte már én érzem magam vendégnek. Szemöldökét felhúzva pillant fel a könyv fölött, egyenesen rám, majd lágy nyugalommal böfögi ki magából a teljesen egyértelmût:

- Pensas, te bûzlesz. - Elvihetnének a barlanglakó koboldok, ember... Amint az utolsó szót formálják ajkai, én sarkon fordulok, s tiszta törölközõt, s tiszta, homokszín vászon munkásruhát veszek magamhoz. A mágusra nem nézve sietek a fürdõmig, majd ajtaját becsapva magamra engedem a vizet. Megremegek az undortól, ahogy hosszú, szõke hajamhoz érek, s konstatálom, szinte egy tömbbé ragasztotta a gusztustalan nyák. Gyógynövényes szappanommal jól megmosom magam mindenhol, majd tisztán kilépve alaposan megtörölközöm. Felöltözve kilépek a fürdõbõl, s az emberrel szemben lévõ fotelra helyezkedem el. Kíváncsian kutatom, vajon mit olvashat, de nem kell sokáig hunyorognom. Az öreg, díszes szarvasbõr kötés már a cirkalmas betûk elolvasása elõtt egyértelmûvé teszi, hogy a Kristály-elfek õstörténetének eredeti Kódexét tartja a kezeiben ezt a fráter. Mély levegõt véve inkább teát fõzni sietek. Az egyik befõttes üveget elõveszem, s vizet rakok forrni. Varázslatnak köszönhetõen pár másodperc múlva már lobog a víz, s öntöm is bele a szárított szederlevelet és epret. Kristályaim mozgolódnak, érzek rajtuk valamit, de nem veszek most róla tudomást. Egyik fiókot kihúzom, s lám, aszalt barack és szilva pihen egy piciny zsákban. Kiteszem õket egy tálra, s indulok a varázsló felé.

- Idd meg. - teszem elé a teát, õ pedig engedelmeskedik.

- Amit az elõbb voltál kedves észrevételezni az elõbb az annak a hatása volt, hogy mágiával felerõsítettem és módosítottam a cickafark hatásait. Ezáltal belülrõl csökkentettem a gyulladásokat és segítettem elõ a sebgyógyulást. -magyarázom.

- És ettõl teljesen rendben leszel?

- Nem.

- Hogyhogy?

- Ezek csak tüneti kezelések, ami nekem van arra ez csak ideiglenes gyógymód. Most kövess. -egyenesedem fel hirtelen, majd kilépve a házam mögötti ólakhoz, s konyhakerthez vezetem újdonsült lakótársam.

- Nem tetszel nekem. És nem tetszik a helyzeted sem a fõnixszel. De már nem lehet tenni ellene semmit, kötõdtök egymáshoz és ehhez a helyhez. Örökre itt kell maradnod és meg kell tanulnod itt élni. Viszont az erdõ többi lakóját sem vehetem figyelmen kívül, ezért – sóhajtok egyet - itt kell maradnod velem, hogy kordában tudjuk tartani a fõnixet. Ez azt jelenti, hogy mostantól te is ki fogod venni a részedet a háztáji feladatokból. Mint látod, erõsen megcsappant – pillantok körbe – minden. Ezt pótolnunk kell. Fel kell készülnünk a következõ idõszakra. Nagyon választásod nincs, mivel nem ismered az erdõt és mást sem csak engem. Ha most elindulnál, valószínûleg meghalnál. Értetted azt, amit eddig elmondtam ember? - jelezve felém, hogy felfogta, amit mondok, bólint, és érthetõen nem az öröm az, ami végigfutva az arcán megjelenik elsõként.

- Helyes. Menjünk be. - utasítom, s elindulunk a kunyhó bejárata felé újra. Az ajtón belépve már sietek is a könyvespolcom felé, s a méretes, vastag könyvet azonnal felismerve leemelem a polcról. Felnyitva gyorsan a kívánt részhez lapozok, ahol már a jelet mutatva magyarázni is kezdek.

- Ez a rész a fõnixekrõl szól és azokról, akikkel kapcsolatba lépnek. – kezdem, felpillantva, hogy figyel-e rám. Érdeklõdéssel pásztázza a könyvet. –az hogy a köztetek lévõ kapocs kialakult két dolog együtthatása volt. Egy mágus vagy és ezáltal képes voltál befogadni a fõnixet. Kettõ a fõnix mivel erõs mágikus teremtmény függ a környezetétõl és emiatt csak olyan helyeken él meg, ami bõvelkedik a mágiában.  Így volt rá lehetõsége, hogy a világra jöjjön, gyenge mágikus térben ez nem történt volna meg. A következõ: azzal, hogy hozzád kapcsolódott, azt mind testi, lelki és szellemi értelemben kell érteni. Ha éhes lesz, megérzed, ha valamitõl undorodsz, akkor õ is és ha valami történik veled, azt õ is megérzi. Ösztönösen védeni akarod, hiszen hozzád tartozik és ha õ is így látja majd, akkor õ is meg fog védeni téged. De a legfontosabb az, ha bármelyikõtök is meghal, a másik is vele pusztul. -Újra Fithcrowra pillantok, aki döbbent felismeréssel szögezi tekintetét a könyvre. Mély sóhajt véve a bejárat mellé pillant, én pedig követem a tekintetét. A -még- kicsiny, törékeny madár csendesen szendereg a bejárati ajtó mellett. Csoda, hogy nem fázik.

- Értem. -szögezi le tömören az ifjú varázsló, hogy tudatában van a felelõsségének. Elmosolyodva csapom be a könyvet, és csúsztatom vissza a helyére.

- Örülök, hogy értjük egymást... - fordulok vissza felé, majd kényelembe helyezve magam egy fotelban folytatom. - Most pedig kérlek, mondd el ki vagy és honnan jöttél, hogy tudjam, milyen embert engedtem be a házamba. - õ is leül, és látom, ahogyan ajkait összezárja, s pislantva oldalra pillant. Szóra nyitná ajkait.

- Ne merj hazudni nekem! - dörrenek rá, a kezemet felemelve. - Már jó ideje élek ezen a világon és sok mindent láttam, sok mindenkivel találkoztam, köztük számtalan emberrel, ostobaság lenne azt hinned, hogy hazudhatsz nekem. - szögezem le a miheztartás végett. Mély levegõt vesz, s tényleg nekikezd a történetének.

- A nevem Fithcrow. A nyugati mágusakadémián tanultam meg megbirkózni az erõmmel. Miután befejeztem a tanulmányaimat bérbe adtam a képességeimet és egy ideig egy céhnél is dolgoztam, most újra ott tartok, hogy bérbe adom a tudásomat. A gombát ki nem állhatom, az édességet pedig szeretem. Ennyi. - majd tart egy kis szünetet - Régen volt egy háziállatom az akadémián. -fejezi be. Tömören fejezte ki magát, de legalább nem hazudott.

- Értem, köszönöm a történetet, õszintének tûntél, ezért maradhatsz. Még van egy kis idõ éjszakáig, kezdjük el rendbe tenni a házat, ráfér. Kilépve az elhagyatott, de mégis éledezõ konyhakertben gazolni kezdünk, a zöldet egybõl kicsiny csirkémnek dobom, aki örömmel veti bele magát a gazrengetegbe, hogy lakmározhasson belõle. Örömmel látom, hogy a tavaly õsszel elduggatott fokhagyma, és elvetett borsó boldogan bújnak ki a földbõl. Az ólakat elnézve azokat festeni, újítani kell. Be kell szerezni még több hordót, ugyanis a fõnixnek sok víz kell majd, amilyen szomjas lesz állandóan. Ráadásul csak friss, tiszta vizet hajlandó fogyasztani. Kecskék helyett most birkákat fogok venni. Legalább nem zabálják le a gyümölcsfáim kérgét, mint azok a rettenetes kecskék. A juhtejbõl ugyanúgy fogok tudni tejterméket készíteni. A ház tetõszerkezetére is ráférni a bõvítés, és tán a tetõtér lakhatóvá tételérõl is gondoskodni kell. Elnézve a gazoló embert, nem is kár, hogy egy ilyen jó erõnlétû férfi lesz a háznál. Már ránézésre is sokkal szívósabb és erõsebb, mint én.

A nap már jócskán lement, intve jelzek Fithcrownak, hogy elég lesz mára. Adok neki enni s néhány eszközt, amivel lakájosabbá teheti az általa elfoglalt kamrát.

- Jó éjt! Holnap korán kelünk. -szögezem le, majd behajtom a kamraajtót, s kunyhómba vonulok.

Betérve mély levegõt veszek, s engedem kristályaimnak, hogy beszéljenek. elkezdenek mozgolódni, s lassacskán meghallom az elsõ halk hangokat.

"Fekete mágiát is alkalmaz!" Ah, rendben, persze, erre számítottam. "Vigyázz vele! Megpróbált minket ellopni!" Susogja ezt egy labradorit, amit hümmögve nyugtázok. Ezek szerint jól lerejtettem õket, hogy még nem kaparintotta meg, ellenben idõ kérdése, míg kiismeri a mágiáimat, ezért az ismeretemben lévõ összes védõ varázslatot be kell vetnem, hogy esélye se legyen a közelükbe férkõzni. "Kutya!" Hallom ezt valahonnan a távolból. Micsoda? Közelebb lépek az egyik polchoz, s kezembe veszem a rózsakvarcot. Apró villanás, semmi több, egy kedves zsemleszín kutyáról, melynek csak a sírját találhatjuk meg valahol. Ó, szóval kutyája volt. Értem.

"Magányos!" kiált valahol egy ametiszt, én pedig lassan összerakok egy képet Fithcrowról.

"Jó ember..." Hallom meg egy kristály hangját, majd az összes kõ között heves vita támad hogy azok alapján, amit megéreztek, jó, vagy rossz ember lehet-e vendégem. Sóhajtok. Még szerencse, hogy ezt a vehemens eszmecserét csak én hallom, kristályaim mások számára érzékelhetetlenek. Még. Gyorsan firkantok egy levelet, majd kiteszem a bejárati ajtómra:

„Részvétem a kutyád miatt. Tudom nagyon fájdalmas elveszíteni egy barátot.

A kristályaimról pedig még beszélünk.

Pensas”

Mosolyogva egy jót vetem bele magam az ágyamba... Illetve vetném, ha kicseréltem volna a cickafarkas, váladékos ágynemût. Sóhajtva gyorsan áthúzom, a szennyest csak bedobom a szoba sarkába.

+++

Sóhajtok egyet, majd lustán pislogva kinyitom a szemeimet. Éppen bevilágítanak a kelõ nap elsõ sugarai. Felülve arrébb hajtom a takarót, s felállva szekrényemhez sietek. Újabb munkás ruha, mára még nem lesz szükség másmilyenre. A nappaliba érve újra begyújtok a csikókályhában, s odateszek egy nagy lábos vizet. Kristályaim még mozgolódnak, de elcsitítom õket... Kivéve egyet. A könyvespolcomon egy nagyobb, fekete bazalt tufa mély, mennydörgõ hangon fakad ki.

"ELKEZDÕDÖTT!" Megremegve fordulok felé, de nem hajlandó tovább beszélni. Hirtelen fájdalom nyilal a hasamon lévõ sebbe, amitõl akaratlanul is szisszenve odakapok. Ajkaimba harapva egyenesedem ki újra, s sétálok oda a fekete kövemhez. Kezeimbe véve kérdem.

- Mit látsz?

A hirtelen látványtól elakad a lélegzetem. Fantimen grófját látom összecsuklott, élettelen testtel feküdni saját halljának lépcsõjén. Koldwa királyságából érkezett katonák dúlnak-fúlnak a városban...

Az elvarázsolt erdõhöz esõ legközelebb városban. Zihálva teszem vissza a követ a helyére, izzadtságomat ruházatom ujjával próbálom törölgetni. Jól van, Pensas, semmi gond. Seregek úgysem mernek az erdõbe jönni.... Igazából sokan még a legmerészebbek közül sem mernek az erdõbe jönni... Csak ez a félnótás és néhány elesett vándor. Az erdõ a legtöbbjüket elnyeli, megöli, felszippantja. No de mi történhetett a városban? Mi az, amiért a gróf halott? Még utoljára a kõhöz érek, de hallgatag marad. Sóhajtok. Információra lenne szükségem. Nem törhet ki már most a háború. Még nem vagyok felkészülve. Senki nincs felkészülve. Mély levegõt véve sietek a konyhába, kihúzom az egyik fiókot. Piciny üvegcsét veszek a kezembe, melynek kupakját lecsavarom, s csöpögtetek a számba egy keveset. Semmi egyéb, csak citromfû tinktúra. Reményeim szerint lenyugtatja háborgó elmémet. Az üvegcsét az asztalon hagyva rakok oda egy reggeli teát, majd térek vissza a nappalimba, kihúzom az egyik könyvet, kinyitom, s az elsõ oldalon lévõ nyolcba hajtott papirost kiveszem. A könyv visszasiklik a helyére, én pedig már hajtom is szét a térképet. Szerencsére nem kopott a tinta, így az ifjú varázsló mindent tisztán láthat. Sok feladat lesz rábízva, így ismernie kell az erdõt. Éppen kipillantok az ablakon, mennyire lehet korán, mikor bejárati ajtóm nyikorgása csapja meg a fülem.

- Jó reggelt! – Kezdi kicsit megszeppent arccal Fithcrow.

- Neked is. A konyhában találsz teát, utána megmutatom neked ezen a térképen az erdõt.

Társam a teához igyekszik, önt magának egy bögrébe, majd hozzám siet. Leülve érdeklõdõn rám pillant. Elé, a dohányzóasztalra teszem a nagy térképet, majd felé fordítom.

- Amit látsz, az szinte egészében az erdõt mutatja, ahol vagyunk. Ahogy az itt élõk nevezik, „Goarnar” erdõség. Mivel errõl az erdõrõl még soha nem készült térkép… Vagy ha készült is, azt eleink gondosan elégették, elrejtették... Szóval mivel nem áll rendelkezésünkre egyetlen térkép sem, ezért magam rajzoltam egyet a saját magam által feltérképezett területekrõl és a tündérek által ismert tájakról. Így jött össze ez a térképrész. Ezt ismerjük. Te minden bizonnyal Fantimen városából jöttél, az utadat elnézve, ahogy követtelek… Tõle keletre, az erdõn kívül még ott van a második erdõhöz legközelebb esõ város, Kodex városa. Komoly kereskedelmérõl, erõs feketepiacáról híres. Tõle keletre már a Koldwa királyság kezdõdik. Agresszív egy népség, ha nem muszáj, nem járok arra. – Fithcrow bólint, jelezvén, hogy érti, azokról a térségekrõl nem esik több szó – Tulajdonképpen Fantimenbõl a legegyszerûbb és veszélytelenebb ide jutni. Kodexbõl is általában inkább az erdõn kívül Fantimenbe vándorolnak azok az eszüket vesztettek, akik ebbe az erdõbe akarnak jönni, – pillantok sandán fel hallgatóságomra, de látszólag lepereg róla a mondanivalóm - mert a látomás síkság Kodex felett igen ködös, veszélyes és… tele van látomásokkal. Ha jól tudom, egy két nagy erejû harcost és mágust kivéve senki nem jutott ki onnan élve. Felette, Északról Dél irányába folyik az ezüstös Hold-folyó, mely a lápos vidéket is táplálja. Vize tiszta, és iható… Kivéve teliholdkor. Olyankor, bár a víz íze isteni, a folyó vizébõl ivó egyedek nem sokkal az eset után vért hánynak, majd keserves kínok között elpusztulnak. –

- Jól hangzik… - jegyzi meg a mágus.

- Egyébként szomjan halni az erdõben csak a legszerencsétlenebb félnótások tudnak, hiszen úton-útfélen forrásra bukkanhatunk. Ez azért pozitívum. – jegyzem meg, majd folytatom a terület ismertetését – Amikor visszafelé jöttünk a fõnixeddel, akkor megmásztuk a Kapu-hegyeket, s az Öreg Óriáshegy lábánál van az a rövidítõ út, amelyhez ha odajutunk, csak 2 nap a menedékházamhoz az út. Egyébként vagy le kell menni a völgybe, ahol trollok állják az utadat minden bokorban, vagy pedig feljebb kell mászni az Öreg Óriás-hegyen, át a Kristály-dombon, majd eljutsz a menedékházhoz a Kristálydomb fennsíkján gyalogolva, áttérve a Medve-hegyre. Így körülbelül 6 napi járásra van a menedékházam Fantimen városától. Ahogy látod, a Medve-hegy mögött vannak a Kobold-dombok. Velük még itt is rendszeresen meggyûlik a bajom, de ott hemzsegnek. Ettõl függetlenül rendszeresen átküszködöm azon a vidéken, hogy láthassam a tündéreket… Az állatokon kívül ezek a lények hoznak felüdülést a szívembe.

- Miért élnének ilyen nemes lények egy ilyen elátkozott erdõben? – töpreng vendégem.

- Biztos tanultad az iskoládban a tündérek gyógyító múltját. – pillantok fel a térképrõl Fithcrowra.

- A mai napig gyógyítanak. – ráncolja szemöldökét.

- Igen, de gyógyfüvekkel és nagyon gyenge gyógyító mágiával… - kezdem, de Fithcrow meglepve a szavamba vág.

- Tehát azt akarod mondani, hogy ezek a tündérek még… Az õsi tündérmódszerrel gyógyítanak?

- Igen, Mágus. Eltaláltad. A hajuk, szárnyuk, vérük pedig elképesztõ gyógyító erõvel bír. Azért menekültek be az erdõbe, hogy az emberek és más fajok ne vágják le õket a vérükért. Itt nyugalmuk van.

- Egy gyógyulást keresõ lidérc, vagy troll is értük mehetne, hogy lekaszabolja õket…

- Ebben igazad van. Lassan már ezer éve, hogy a tündérek ezen leszakadt, õsi ága idetévedt menedéket keresve. Az erdõ veszedelmes szörnyei már vártak rájuk. Kirian, ezen tündérközösség akkori vezetõje letépte a saját szárnyait, s az akkori legveszedelmesebb, ám egy nagy csatában halálosan megsérült sárkánynak adta azokat. A sárkány elfogadta, s kijelölte számukra a völgyet, melyben nyugalomra lelhetnek, s esküt tett a tündéreknek, hogy ha az erdõ lakóin múlik, egy hajuk szála sem fog görbülni soha többé. A sárkány meggyógyult, a tündérek pedig végre biztonságban érezhették magukat. A falu központjában e két alak szobrát majd te is meg fogod látni, ha arra visz a dolgunk.

- Értem. – szól az ifjú varázsló, majd a térkép északi részére mutat, a Nagy Medve-hegy mögötti üres részre – és itt? Itt síkság van? Mi található erre, észak felé?

- Nos, igen… - vakarom meg a fejem – Ide azért nem rajzoltam semmit, mert nem tudtam Északra utazni, a Medve-hegyen és az Ork-hegyen elakadtam. Ezt az „elakadást” pedig úgy kell elképzelni, hogy bizonyos, jellemzõen felismerhetõ helyeket megjegyezve haladtam egyenesen Észak felé. Egy idõ után pedig észrevettem, hogy ezt a helyet láttam már… Aztán ismét és ismét. Visszafelé ez nem történt meg, gond nélkül hazajutottam. Észak felé pedig valószínûleg egy védõ varázslat határolhat el bizonyos területeket.

- Van ötleted, hogy milyen területeket védhet a varázslat, amiért nem tudsz északabbra jutni? – teszi fel az érdeklõdõ kérdést a varázsló.

- Hallottál az elszigetelt tünde-országról, Alconiáról?

- Lehetséges lenne, hogy Alconia rejtõzik a varázshatár mögött?  -érinti meg állát Fithcrow.

- Igen, én erre tippelek. –bólintok.

- És ez a szakadék? Itt, ez után mi található? – mutat Fithcrow a térkép keleti sarkán lévõ természeti képzõdményekre.

- Az a Halál-szakadék, mögötte pedig a Fekete rengeteg. –sóhajtom. Én neveztem el ezeket így, az erdõ lényei, még a legveszedelmesebbek sem mernek róla beszélni. A legmerészebb, legfélelmetesebb sárkányok néha a mai napig átjárnak a másik oldalra, és vagy visszatérnek, vagy nem…

- Te megpróbáltál keresztüljutni a Fekete rengetegen? Tudod, hogy mi van arra?

- Megpróbáltam megközelíteni… Ez a kifejezés hitelesebb. Amikor kiértem az erdõbõl a szakadék határán, és megpillantottam azt a fekete sötétséget a túloldalon, a látványától rám jött a halálfélelem. Nem láttam le a szakadék aljába, csak hangokat hallottam, amiket azelõtt soha. Szörnyetegekét, halott ördögi boszorkányok lelkeiét, ki tudja, milyen lényekét… A heves szívdobogástól, mely erõt vett rajtam, vissza kellett vonulnom a már ismert elvarázsolt erdõbe, és haza. Soha többé nem kíséreltem meg az eljutást abba az erdõbe, és nem is fogom. Inkább meghalok itt. Mióta láttam azt a fekete rengeteget, egyáltalán nem tartom veszélyesnek ezt, amelyben élek, annak ellenére, hogy alig jutnak ki innen élve néhányan… Azok is az én segítségemmel. Soha nem tapasztaltam ilyen sötét erõket azelõtt, és nem is akarok. Hónapokig kellett tisztítanom az akkor nálam lévõ kristályokat elszeparálva és ügyelve arra, hogy ne fertõzzék meg a halálos átkokkal a többit. – mélyet sóhajtva fejezem be mondandóm, Fithcrow pedig csendben gondolkodik.

- Ja, igen. Még valami. – mélyítem el a hangom, Fith pedig gondolataiból kiszakadva a szemeimbe néz. – Kérlek, ne kíséreld meg többször a kristályaim ellopását. Nem lennének annyira hasznodra, mint amennyire nekem segítenek, és egyébként sem túl derék dolog a neked szállást és ételt adótól lopni. Megértetted? – látom, hogy meg van lepve, és nyel egyet. Szóra nyitja ajkait, mire is hirtelen megcsapják a füleinket egy bizonyos lény nehéz, lassú, dörömbölõ léptei, amint egyértelmûen a menedékház bejárata felé igyekszik.

- Hallod ezt? – kérdi.

- Igen! – mosolyodom el, s felpattanva a bejárati ajtóhoz sietek. Kitárom az ajtót, és jól tippeltem… Öreg kezét már éppen kopogtatásra emelõ fél troll, fél tündér barátommal nézek farkasszemet.

- Edor! – kiáltom.

- Pensas! – kiáltja mélyen a félvér meglepett örömmel, majd grabancomnál fogva elkap, és magához szorít.

- Ejj, barátom! Már mindenki arról sírdogált, hogy tán megmurdáltál! –üvölti, s testének közelében érzem az õ tipikus avarszagát, ruhájának mohás puhaságát.

- Majdnem! – nevetek, õ pedig elenged.

- Sápodt vagy, cimborám! Megsérültél?

- Semmi komoly, drága Edor. Tán megmaradok.

- Várj, Pensas! – súgja -  Van neked egy ajándékom. – ezzel zsebébe nyúl, s elõvesz egy apró, törékeny, sárgás hártyadarabot a zsebébõl. Hirtelen bennem marad a levegõ…

- Ez… Anna?

- Ne aggódj, elf. A leány jól van, csak nagyon aggódott érted. Áldott állapotban pedig nem indult neki velem az erdõnek.

- Letépett a szárnyából egy darabot csak nekem…?

- Igen, úgyhogy úgy fogadd! – remegõ kézzel a finom hártya felé nyúlok, s elrakom.

- Kérlek, Edor… Add át neki üdvözletemet és a hírt, hogy jól vagyok!

- Meg se kellett volna kérned, barátom. – mosolyog, majd a fejem fölött benéz a házba. Megfordulok, s Fithcrow áll mögöttem pár lépésnyire. – Oszt ez ki? Vándor?

- Hadd mutatkozzam be – lép közelebb hozzánk a varázsló, én pedig kicsit hártébb húzódok, hogy kezet tudjanak fogni – Fithcrow vagyok, nyugatról. Mágusként járom a világot, és most Pensashoz jöttem tanulni – mutatja be magát a varázsló, majd határozott kézfogás következik.

- Edor, erdei kereskedõ. Igyekszem minden hónapban erre járni, ha tudom, hogy Pensas is itt van. – közli, majd felém fordul – nézd meg, mit hoztam neked!  - s ezzel megfordul, s elindul egy néhány méterre lévõ, jól megrakott szekér felé. Intek Fithcrownak, hogy jöjjön õ is, így mindhárman odasétálunk a szekérhez.

- Láttam ám, hogy lefosztottak, mert többször voltam itt a tavasz folyamán, hogy megnézzem, megérkeztél-e. – szól Edor, s felmászik a szekérre, melynek mozgásától hirtelen kotkodácsolás és bégetés veszi kezdetét. Felkap egy fonott ketrecet. – Ezt leadom. Vegyétek el. – ketten nyúlunk érte az ifjú varázslóval, s együtt leemeljük a kotkodácsoló ketrecet. – 12 tyúk és 1 kakas van benne. A kezdeti tojásszükségletnek megteszi, oszt ha szaporodnak, már hússal is tudsz szolgálni a vendégeidnek, s magadnak. Aztán itt van még valami… -átmászik a szekér egy másik oldalára, fog egy deszkát, s letámasztja a szekér oldalára, ezzel egy kis lelépõt képezve a szekér tetejérõl. Valahonnan a kezébe vesz egy kötelet, s megrántva azt leindul a deszkán. – Pensas!, Gyere, lehet nem bír el ez a gyenge fadarab.

- Indulok! – megkerülöm a szekeret, és elindulok a deszkán, átvéve Edortól a kötelet, majd elkezdem lefelé húzni. Három fiatal juh indult meg félve lefelé a deszkán utánam a szekérrõl.

- Egy kos van, és két jerke. A jerkék már fedeztetve vannak, nyár végén csinálhatsz sajtot. – közli a félvér tárgyilagosan, én pedig bólintok.

- Nagyszerû. Lesz itt minden.

- Aztán van még itt a télrõl néhány tök, friss répa, hagyma, paszternák…

- Mindent kérek. Igazán semmim sincsen, így is koplaltattam a vendégem.

- Sejtettem ám! – ezzel hatalmas rekeszeket emel a nagy testû félvér, s lendületet vesz a szekéren, amitõl az fájdalmas nyikorgásba kezd, s ezzel le is ugrik. – A bejárati ajtó mellé jó lesz?

- Tökéletes! Köszönöm! - szólok, s nekiállok vezetni a juhokat a ház mögötti istállók felé. Fithcrow megemeli a ketrecet, s engem követve hozza a csirkéket. Gyorsan leellenõrzöm, hogy nincs-e bármilyen lyuk, vagy rés, ahol megszökhetnének a juhok vagy a csirkék, s miután nem találok, elengedjük õket. A juhok azonnal elkezdenek füvet legelészni a bekerített területükön, a csirkék pedig ijedten berohannak a tyúkólba, ahol halálra rémítik az én egyetlen megmaradt csirkémet. Együtt visszaérünk a ház elé, ahol Edor vár minket.

- No, akkor itt van neked 20 kiló sötõtök, 20 kiló répa, 10 kiló fehér répa és zeller, 20 kiló paszternák, 15 kg cékla, 50 kg krumpli, fûszerek. A rekeszek közt lesz majd papírba csomagolt füstölt hal és szalonna, és itt van 30 tojás is a legfelsõ rekesz tetején. Ezzel ellesztek, amíg nem indul be neked a föld.

- Elképesztõen jókor jöttél, Edor! Köszönöm! Kérlek, gyere be, hadd fõzzek neked egy teát, mesélj, mi van a tündér faluban!

- Nem lehet, Pensas, most sietnem kell a megmaradt áruval Fantimenbe, aztán vissza. Most sok a dolog, de ha lesz idõm, mesélek, és te is mesélj, hogy mi történt veled! Fantimenen egyébként is hamar túl akarok jutni… -sóhajt – átnézik az egész szekeret, nagy most ott a veszedelem… - görcs áll a gyomromba, ahogy kiejti e szavakat, s látom, a mágus is fülel.

- Miért? Mi történt Fantimenben?

- Nem tudom pontosan… Valami nagyon fontos dolgot elloptak a városból, ami nem Fantimen grófjáé volt, csak vigyázott rá… Oszt most idegen katonák randalíroznak mindenütt, a város elfoglalásáról beszélnek, meg újabb háborúról, de tudod, próbálja ezt nem komolyan venni a tündér fia…

- Hát persze… - lehelem ridegen – Rendben, Edor! Akkor jó utat, és vigyázz magadra! Remélem, eladsz mindent… Ja, igen! Mivel tartozom?

- Hát, az állatokkal együtt hét aranytallér… - nyújtja a tenyerét a félvér, én pedig rázom a fejem, egy kis erszényt elõvéve a zsebembõl.

- Túl nagyvonalú vagy velem, Edor. Tessék. Itt van 10 aranytallér. Nagyon köszönöm!

- Én is, barátom! – megcsapkodja a vállam a félvér, majd megfordul, a szekeréhez megy, ez elejébe áll, megemeli, s ahogy elindul, a kerekek lassan nyikorogni kezdenek, s tipikus lassú lépéseivel Fantimen felé veszi az irányt. Ahogy látom távolodni, a lefagyott Fithcrow ábrázatára mered a tekintetem.

- Rendben… Akkor most csinálok Eichusának, neked és magamnak egy rántottát, és a reggelinél szépen elmeséled, hogy honnan szerezted a fõnix szelencéjét, bár azt hiszem, van egy tippem. Utána pedig szívesen meghallgatok néhány ötletet arról, hogy ami most történik, azt hogyan oldjuk meg.

- Üdvözöllek, vándor. Én vagyok Pensas! Eltévedtél az erdõben?

- Üdv Pensas, én Fithcrow vagyok! –kezdi színpadiasan – Kérdésedre válaszolva pedig igen és nem. Téged kerestelek, illetve késõbb valakit, aki ki tud vezetni ebbõl az erdõbõl.  – Ismét egy szívesség, ismét egy embertõl. Mily meglepõ.

- Nos, bármiben is lehetek a segítségedre megpróbálom, addig is kerülj beljebb egy tea mellett biztos jobban fogunk tudni tárgyalni. –mondom, hiszen nem küldhetem el.  Palástomat felemelve és beljebb intve mutatom neki, hogy térjen be. Õ meg is teszi, kényelmesen lerakja a holmiját és orcátlanul végigméri a lakot, amelyben élek… Amelyben kellene élnem. Én a konyha felé veszem az irányt. A csapot megnyitva esõvízzel elõször kiöblögetem, majd meg is töltöm egyik rézedényemet. Fél szemmel végigmérem az embert, amint körülnéz a személyes dolgaim között. Megakad a szeme az ezüst dobozon. Lehajolva kinyitom a csikókályha ajtaját, s kályha mellõl a már jól kiszáradt gyújtóst beledobom. Zsebembõl két tûzkristályt veszek elõ, összepattintom õket. A keletkezõ szikra és a mágia egyvelegének köszönhetõen lángra lobban a fa, én pedig már rádobok egy nagyobbat is. Gyorsan bezárom a kályhaajtót, a vizet pedig odateszem melegedni.

– Felraktam a vizet. – Pördülök vendégem felé – Foglalj helyet és beszéljük addig is. Honnan jöttél?

Észrevéve, micsoda por van az asztalon, lesöpröm két mozdulattal, hátha javít valamit a helyzeten

 – Vándorló mágus vagyok. –kezdi  - Legutóbb a gróf városában jártam, de elõtte sok helyen megfordultam. Jelenleg bejárom ezt a vidéket. –semmi céllal?

– És mi vezetett el hozzám? - kérdem végül  máshogyan megfogalmazva.

– A kezembe akadt egy doboz, amit csak nehezen tudok kinyitni és reméltem te ebben tudsz segíteni. –aha– A szolgálataidat pedig kész vagyok megfizetni. Az említett dobozt itt hagytam a küszöbödnél. - Fogalma sincsen, hogy mit tett… Vérlázító, hogy ostobán összeszednek mindent, ami nem az övék.

– Valóban. Találtam egy dobozkát és ki is tudtam nyitni, de hidd el nekem mágus, ami abban van, az nem szolgálja senki érdekét. Ráadásul, ha hihetek annak, amit a dobozra írtál, akkor nem is lenne okos döntés neked adnom, ami benne van. – szûröm végül a fogaim között, amit mondani óhajtok.

– Miért mi van benne? –kérdezi pofátlan kíváncsisággal.

– Azt nem fontos tudnod, ember. –dörgöm végül – Nos, a teavíz felforrt. – A kályha felé pillantok, ahol már dobálja a rézfazék fedelét a víz, nagy zajt csapva. Felállok, leveszem a fedõt s egyik konyhaszekrénybõl egy fa dobozkát veszek elõ. A benne lévõ szárított málnalevélbõl két nagy csipetnyit dobok a gõzölgõ vízbe, s el is kezdik színezni azt. Tehát idejön ajándék nélkül és mivel õ nem méltó rá, velem nyittatja ki a dobozt. Megáll az ész. Egyre nagyobb szélhámosok. Leszûröm a tehát, s két kis csészébe öntöm. Az övét odaadom, s kényelmesen, mondhatni elégedetten kortyolgat belõle. Vajon mit tervez... ? Most, hogy van idõm megfigyelni, tán nem is csupán ember, hiszen ezüstös haja egyéb lények vérvonalára vall. Egy mágushoz képest kifejezetten erõteljes fizikumú, öltözetérõl pedig üvölt, hogy nagyon messzi, gazdagabb tájról érkezett. De persze csak a környezõ vidéket járja… Ugye. Leteszi  a csészéjét, s feláll. Én is így teszek, kikísérem a kicsiny tisztás végéig. Elõveszem napszín borostyánomat, ami már magától az égbe emelkedik, és mutatja neki az utat.

– Kövesd ezt és kijutsz az erdõbõl.  Legközelebb, ha erre jársz, már nem lesz szükséged erre, csak elsõnek kell az iránymutatásom. – Hazudom neki, õ pedig bólintva neki is indul, követi a sárga kis fényt a sötét erdõbe. Legalább legközelebb nem jön ide, hogy segítséget kérjen még. Mert abban biztos vagyok, hogy lenne pofája visszatérni. Még figyelem, ahogy alakja ténylegesen eltûnik a fák lombjai között, s sarkon fordulva a kunyhómba térek. Bezárva az ajtót mélyet sóhajtok. Vajon mikor bújhat ki a kicsiny élõlény a tojásból? Milyen elõkészületeket kell tennem? Kit keressek, ha tanácsra van szükségem? Újabb sóhaj után a szelencéhez lépek, hogy újra szemügyre vegyem a tojást, a fedelét felnyitva azonban gyomorszájon rúg a valóság.

- A Sssszentségit! – Sziszegem, majd saját vándorbotomat megragadva kirohanok a kunyhómból. Visszafordulva suhantok egyet vele, amitõl bejárati ajtóm és az összes ablak hirtelen becsapódik. Zsebembõl feldobva a kicsiny borostyán lelkesen mutatja az utat nekem is, fejem fölött repülve jön velem. Rohanok a fák között, s csak káromkodni tudok…. Nem vagyok hajlandó 3 napot gyalogolni, de azt sem tehetem meg, hogy hagyom, ahogy kiteszi a fõnixet a külvilágnak… És ahogy kiteszi a külvilágot a fõnixnek. vagy fél órát rohanok, mire végre a varázs-út végén lévõ erdõszél közelébe érkezem. Lassítok, ugyanis hangokat hallok, s mikor a hangokhoz látvány is társul, rájövök, hogy már elkéstem. A gyönyörû, ám még nagyon törékeny lény ezerszámra ontja magából a színes lángnyelveket, s kétségbeesetten csiripel. Közelebb török indulatosan, meg kell ölnöm a varázslót, ha rossz céljai vannak, ám megtorpanva látom, hogy az ifjú félelmet nem ismerve a lángok közé nyúl és magához emeli a kicsiny fõnixet. Ott csak figyeli õt, majd elkezd hebegni valamit... A fióka most már nyugodtabbnak tûnik...

Ahogy kiül a döbbenet Fithcrow arcára, úgy ül az enyémre az egyre erõsebben felemésztõ méreg. Itt marad. Itt marad a nyakamon ez a megbízhatatlan ember, mert a lény már õt fogadta el nevelõjének. Ezt nevezem. A fiú megrökönyödve észre vesz, én pedig határozott léptekkel közelítek felé.

- Gratulálok. - erõltetek egy ironikus mosolyt az arcomra - most nagyobb felelõsséget vettél a nyakadba, mint egy falunyi gyerek.

- Nem erre számítottam. -vallja be, ám õszinteségének nem tudok örülni.

- Mégis mire számítottál, ember? - élcelõdöm. - Egy ekkora tojással még talán jól is jártál, a másik lehetõség egy sárkány lett volna, amibõl, ha kiszabadul a fióka, te már halott lennél.

- A félnótás is felismer egy sárkány tojást. - szûri a fogai között engem viszont ez nem érdekel.

- Nem ölheted meg és nem viheted el! - szögezem le, õ pedig felkacag.

- Nem is tudnék elmenni ebbõl az átkozott erdõbõl! -csattan ki, majd fél kezébe veszi a madarat, aki csak szerelmesen bújik hozzá, és felmutatja jobb tenyerét. Hunyorítva közelebb lépek és a kezembe veszem az övét, szemügyre véve a friss pecsétet.

- Ejnye. - suttogom - Hát, ez tényleg nagyobb teher, mint egy falunyi gyerek. Sem az erdõbõl, sem pedig a fõnixtõl nem szakadhatsz el. Ha a lény elpusztul, te is -pillantok rá - Mi a terved? -engedem el a kezét.

- Neked van menedékházad, kristály-elf -vonja meg a vállát, de látom rajta az iróniát - kérnék egy szívességet.

- Ó, hogy az éjszakai koboldok vigyenek el, Fithcrow... - fordulok sarkon és indulnék, de õ még dobál egy kis száraz fát a tûzre.

- És ami azt illeti, elég éhes is vagyok, és te, nemes Pensas, mint fajához hû kristály-elf, tulajdonképpen el kell, hogy láss. - karjaimat kitárva fordulok vissza a varázslóhoz.

- Akkor vadássz, kedves vendégem, mert 3 napi járás, mire hazaérünk...

- Hogy mondod? - ráncolja össze a homlokát, táskáját felkapva.

- Jól hallottad! 3 napig fogunk felérni a kunyhómhoz, te mégis honnan jöttél?!

- Körülbelül egy óra volt, míg elértem az erdõ szélérõl hozzád, Pensas...

- Tessék? -lépek vissza az emberhez - mégis hol?!

- Hát, már nem emlékszem, de mégis miért lenne 2 napi út a kunyhód? Csak elindulunk Északkeleti irányba és...

- Igen, én is arra szoktam indulni, nem járom körbe az erdõt - vágok közbe - Ez egy elvarázsolt erdõ, hatalmas kiterjedéssel. Normális útvonalon eljutni a házamhoz 5-6 nap, és ezek szerint te egy olyan varázs útra, vagy varázslatos kõzetre léptél rá, ami megkönnyítette az utadat. Az én sárga kis útvonalvezetõmet is így találtam meg, sokadszorra. Én a második napi járásnál fedeztem fel egy üreget a kunyhóm felé, ami rövidít az utamon.

- Tehát azt akarod mondani, hogy ezek a varázsutak olyanok, mint a szélkulcsok, amikkel akár többezer mérföldre lévõ ajtókat nyithatunk ki?

- Olyasmik, igen. -bólintok. Õ pedig csak maga elé meredve realizálja a tényt, hogy nem lesz könnyû az út.

- Tehát a sárga köved csak és kizárólag a kunyhótól az erdõ felé visz gyorsan, visszafelé  ez nem mûködik. - töpreng emberi útitársam.

- Ahogy mondod, Fithcrow.

- Megpróbálok emlékezni, hogy honnantól nem ismerõs a táj. Hátha sikerül megtalálni azt a tényezõt, aminek köszönhetõen hamarabb odajutunk.

- Megpróbálhatod, nem veszítünk azzal semmit. - mormogom magam elé, s elindulunk, Én elöl, Fithcrow pedig a törékeny lényt fogva utánam. A fák rügyei most kezdenek kipattanni, most még egészen átlátható a táj, de két hónap ilyenkor már áthatolhatatlan, sûrû rengeteggel kell, hogy szembenézzen a vándor. Botomat néha kopogtatva a földhöz ütöm, varázslatos energiákat keresve, hátha megtaláljuk a követ. Nem kis könnyebség lenne megszerezni, minden vándorút után sokkal gyorsabban jutnék haza. A még tavaly õsszel lehullott és tegnap elázott avarban azonban nem nagyon talál magának utat a bot a bûvös energiákhoz. Lépteink neszén kívül csak egy-egy madárkárogást, vagy éppen halk csiripelést lehet hallani.

- Szerintem éhes... -hallom meg végül magam mögül a fiú hangját, s megfordulok. A fõnix csak hunyorog, néha kitátja a csõrét és szomorú csiripelést hallat. Ó... Hogy õ az, aki ilyen keservesen szól... Tüze kissé visszavesz mind terjeselembõl, mind színbõl.

- És fázik is. - teszem hozzá, Fithcrow pedig azonnal elkezdi fél kézzel gombolni a mellényét, hogy aládughassa a madarat. Nem tusom eldönteni, hogy ezt azért teszi-e annyira iparkodva, hogy az állatnak ne essen bántódása, vagy mert a saját életét is félti. A madárka szeretettel bújik hozzá, s kicsit mintha visszaszerezne a színébõl. - Vadásszunk naplemente után neki is, és magunknak is. - intézem felé, õ pedig bólint. Tovább  indulunk, már fej-fej mellett, s észreveszem, hogy Fithcrow hunyorít az úton elõre. Én is elõrepillantok, s látom, hogy ez elõttünk lévõ, hirtelen emelkedõt figyeli.

- Erre már nem emlékszem.

- Változik a táj. A fák sokszor nem ugyanott állnak, mint legutóbb, s néha a domborzat is változik.

- Hallottam ilyen õsi varázslatokról azelõtt, mellyekkel bizonyos területeket súlytottak, de úgy tudtam, az idõk során végül mindet feloldották.

- Kivéve ezt. Több legenda is szól errõl az erdõrõl. Egyes mendemondák szerint az elsõ õsfákkal nõtt a varázslat,  borította el a tájat. Mások arról beszélnek, régi köveket védelmezõ mágia ez. Kohrisen vándor  kétezer éves krónikáiban pedig az áll, hogy egy õsi, alapító mágus nagyon megharagudott  itt valakire, s az egész erdõt elátkozta. A halottak lelkei is itt bolyonganak, nem találnak ki az erdõbõl.

- Ez jól hangzik. -szögezi le, én pedig hümmögök egyet. Viccesnek találom, amit mond. Az erõs emelkedõhöz érünk és innen már sokkal fárasztóbb lesz az út. A nap pedig nagyon alacsonyan jár már. A csúszós avar nehezíti a dolgunkat, de néhol egy-egy szikla kiáll a földbõl, amibe belekapaszkodhatunk. Az egyik meredekebb szakasznál fellépek az egyik sziklára... Illetve fellépnék, de ekkor hirtelen elcsúszik a lábam, s mire felocsúdok, fél métert zuhantam, s éles fájdalom mar a hasamba. Akaratlanul is felszisszenek.

- Mi történt, Pensas?

- Áh... -sóhajtok, félrehúzom a palástom, s meglátva a véres foltot az ingemen realizálom, az történt sajnos, amire számítottam. - felszakadt az egyik sebem...

- Van nálad bármi, amivel elállíthatod a vérzést?  - bólintok, s néhány levelet veszek elõ a tarsolyomból, amit rátapasztok a sebemre, ingemet felhúzva.

- Hol szerezted ezeket? - hallom a kíváncsi kérdést. Ahogy felhúztam az inget, látni engedte az összes véraláfutást, ütõdést, és vágott sebet, amit az adott területen szereztem.

- Legyen elég annyi, ember, hogy emiatt késtem. - sóhajtom, majd megpróbálok felállni.

- Milyen messze van a legközelebbi sík terület, ahol letáborozhatunk? - kérdi feljebb mászva. A fõnix azóta szunyókál a mellkasán.

- Egy... Húsz percnyire. Azt még elérjük. - kimondva feltápászkodok, de össze kell szorítanom a fogaimat, úgyanis az egész hasi tájékom úgy fáj, mintha most akarna kiszakadni belõlem.

- Bírd ki, elf. Mit kezdek a kunyhódban a sok kéretlen vándorral? Én bizony ki nem szolgálom õket.

- Vicces vagy! -sziszegem, s elindulok.

Kínkeserves fél óra után elérkezünk egy barlang bejáratához.

- Itt  vagyunk. - Lehelem, majd nekidõlök a barlang szájának. Fitchrow is így tesz, lerakja a hátizsákját, s lepihen õ is. Éppen sikerül teljes sötétedés elõtt elérnünk ide. A varázsló még gyorsan összeszed néhány letört faágat, s tüzet gyújt. Ahogy körbeölel minket a sötétség, Fithcrow felpillantva megjegyzi:

- Még a csillagokat sem látni... -nincs kedvem magyarázni neki, hogy miért, ezért csak bólintok.

---

- Hé, elf. Gondoltam, te is éhes vagy. - ébreszt a varázsló, s megérzem a sült nyúl illatát.

- Köszönöm. - jegyzem meg, õ pedig a kezembe nyom egy adagot.

- Nehéz volt elfogni? - kérdem halkan.

- Nem. Az erdõ többi zaja jobban zavart.

- Rendben... Innentõl kezdve ne nagyon kóborolj, mert ha éjjel olyan helyre tévedsz, akár meg is õrülhetsz, vagy olyan szörnyek kapnak el, amiktõl nem szabadulsz.

- Megfogadom a tanácsod. - mondja, majd szemezget a saját porciójából, néha a kicsit is megkínálja, aki az illatra felébredve boldogan veszi el tõle a falatot. Néhány percnyi habozás után viszont nekikezd.

- Pensas. Te haldokolsz. - pillant rám, és mintha azt várná, hogy tagadjam.

- Igen.

- Hogyan tervezed, így is fogadsz vendégeket az idén?

- Természetesen. - mondom határozottan. Néhány falat után abba kell hagynom az evést, nem bírom tovább, s ezúttal eldõlve újra elalszom. 

Feltekintek az útra, s már látom a fák között megbúvó házikót. Elmosolyodom, s megemberelve magam gyorsítom lépteim.

Végül a saját magam által letett járólapokra érkezem, szélükön letörlöm sáros bõrbakancsomat. Sóhajtva támaszkodok a bejárati ajtóra, majd palástom mögötti kis erszényemben keresem a kulcscsomót, melynek egy darabja éppen annak az ajtónak a zárjába való. Tapintással választom ki a helyes darabot, s remegõ kézzel, többszöri tévesztés, félrecsúszás és karistolás után végre behelyezem. Ahogy félrefordítom a furcsa alakú acéldarabot, a zár kattan, s otthonomba enged. Az botladozva becsoszogok, s csizmám lerúgása, tarisznyám és csurom vizes palástom félrehajítása után ágyamba fekszem…

…

Négy helyett most 8 hónapot töltöttem távol, irgalmatlan viszontagságok közepette. Úgy éreztem, elárultam a menekülteket, a többi vándort, bárkit, aki rám számítva felkereste a kunyhót és azt zárva, üresen, hidegen találta.

Ezen gondolatok között nyomott el a mély, hosszantartó álom.

…

Mindenem fáj… Kinyitom a szemeimet, s nyugtázom az érzést, miszerint olyan, mintha éveket végigaludtam volna. Fejem hasogat, s mikor megpróbálok felülni, sebeim is húzódnak, égõen fájnak. Felszisszenek, bár számíthattam volna az élményre. Egyedül az ablakokon besütõ napsugár lehel életet sötét lelkembe, elgémberedett testembe. Felülve megcsap a tettvágy. Rengeteg dolgom van, mielõtt tovább pihenhetek. Szekrényajtómat kinyitva magamnak új ruhanemût és csizmát választok, kiszáradt, elrepedezett szappanom magamhoz veszem, s kilépek szobámból. Belépek a fürdõbe, ruháim a zsámolyra téve a csap felé fordulok, majd azt megnyitva magamra engedem a hordókból a jéghideg vizet. Szisszenve, remegve tûröm a didergetõ tisztulást, szappanommal rásegítek a folyamatra, majd a habot lemosva elzárom a csapot, s törölközõbe csavarom magam. Abban kilépek, s felmérem a szeretett otthon állapotát. Minden tökéletes és érintetlen… Persze néhol pókháló és porcicák rontják a látványt, de ez egy kristály-elfet legkevésbé sem érdekel. Még a múlt emlékei szorítanak, marcangolják a gyomrom, de mellette egyre nagyobb erõvel tör fel bennem a nyugalom, a hazatérés érzete. Ez pedig békét hoz, megnyugvást. Ablakot nyitok, hogy bejusson egy kis friss levegõ, majd a fürdõbe visszatérve felöltözöm. Eszembe jut a levelem, úgyhogy serényen az ajtóhoz rohanva s azt kitárva leakasztom az eddigi üzenetet az arra tévedõknek, melyben ez áll:

„Kedves utazó!

Örömmel tölt el, hogy pihenésedhez az én menedékházamat választottad. Ám minden esztendõ szeptembere és decembere között magam is vándorútra adom a fejem, anyagbeszerzés céljából.

Ha éhes vagy, végy a hátsókertbõl csirkét. A szerszámtárolóm mellett fát találsz tûz gyújtásához.

Ha szomjas vagy, merj a hordókból esõvizet, amennyit tudsz.

Ha álmos vagy, találsz kuckót, dunyhát a szerszámtárolómban, ám vigyázz, meg ne fagyj. Az nem olyan jó hely melegedésre, mint a házam.

A fõnixek évének kezdetekor már itt leszek.

Az Istenek vigyázzák utadat!

Tisztelettel: Pensas”

A táblát még egyszer, utoljára végigolvasva újabb fájdalom markol a szívembe.

Azt hittem, az évfordulóra már otthon leszek. A táblát eldobom valamerre,

majd észreveszem a kis ajándékdobozokat, melyeket az erre utazók hagytak itt nekem. Legyintek egyet, azokkal ráér késõbb foglalkozni. A hátsókertbe térve döbbenten veszem észre a nagy csendet. Az ólba benézve saját kecskéimnek csak hûlt helyét találom. Tovább sietek dobogó szívvel a tyúkólhoz, majd csak toporgok elõtte. Nem látom értelmét a baromfiudvar kiskapujának kinyitására, torokba markoló csönd ölel csak körbe. Eltûnt… Eltûnt az összes... Tarkómhoz emelem a tenyerem, s mélyet sóhajtok. Nem akarok vándorolni a legközelebbi piacig. 3 napi járásra van ugyanis a legközelebbi kis falu.

Gondolkodás közepette azonban halk nesz csapja meg hegyes füleim. Felkapva fejem egyetlen, utolsó, csontsovány kiscsirkémmel nézek farkasszemet.

- Ó, te szerencsétlen... - fakadok ki sajnálkozva. A csirke ijedten fut vissza az ólba, én pedig sarkon fordulok, hogy egy kis õrölt kukoricát hozzak neki a szerszámtárolóból, majd friss vizet öntsek a hosszú edénykébe. Bentrõl kannát, kukoricát hozok, a szerszámosból létrát emelek a víztározóhoz. Felmászva megmerítem a kannát, majd az ólhoz sietve megtöltöm a tálkát, s a sárga takarmányt is a jószág elé szórom. A kis, reszketõ lény eleinte a sarokban csipog, majd lassan megindul a szórt darabkák felé, s nemsokára csõrével boldogan kapkodja azokat. Sokáig nézem a kis állatkát, majd felegyenesedek, s körülnézek az ólban. Se szétszakadt tollakat, se vérontásnak jelét nem látom. Ez megnyugtat, mert a sötétség ezek szerint nem terjedt el idáig. Az utazók egyszerûen éhesek voltak.

A révedésbõl felrázódva rájövök, össze kell szednem magam és hamarosan újra elindulni, - bár a gyomrom forog a gondolattól – hogy új tanyasi csirkéket, kecskéket szerezzek magamnak, s vetõmagot. Még nem érzek magamban ehhez kellõ erõt. Eszembe jutnak a tölgyajtó elõtt felhalmozott ajándékcsomagok. Hátha hagyott nekem valaki élelmet, amivel ellehetek a faluba való út alatt, ugyanis az égegyadta világon semmim nincsen az õrölt takarmány kukoricán kívül. Odasietek az ajándékokhoz, s sorjában nekiállok bontogatni azokat, egy nagy faládával kezdve. A tetején -mint általában az összes ajándéknak – pergamen pihen, melyet megnyitva olvasni kezdek:

„Drága Pensas ...

Március idusán járunk, s aggódó lélekkel teszem le ezt a csekélységekkel teli dobozt, mégis reménykedve, hogy visszatérsz. Hallunk a vándoroktól ezt-azt, s mit mondjak... Nem hoznak történeteikkel megnyugvást a szívembe. Nagyon féltelek. Amint hazaértél, jelezd az ittléted. Az egész tündérfalu aggódik érted. A rosszmájúak rebesgetni kezdték, hogy tán elmúltál...

Kérlek, gyere haza, és mutasd meg nekik, hogy ez nem igaz.

Szeretõ Annád, s férje, Seamus

Utóirat: Várandós lettem! Nagyon vártuk a gyermeket, s nem bírtam várni a személyes találkozóig. Remélem láthatod a kicsit. A következõ évforduló környékén fog megszületni. Kérlek, majd csinálj neki számmisztikát, roppant kíváncsiak vagyunk reá.”

- Istenem, kisbabát vár! - csattanok fel boldogan, majd zsebembe rejtem a pergament, s a doboz tetején lévõ, még nedves kendõt leemelem az ajándékokról.

Hat darab jókora befõttesüveg bújik a ládában, s ahogy emelgetem õket, még nagyobb mosolyra fakadok. Két üveg sötét erdei méz van benne, mely nagyon jót tett a beteg vándoroknak. Másik kettõ üveg telis-tele fûszeres olajban eltett erdei gombákkal. Számban azon nyomban összefut a nyál, ahogy végigmérem. Imádom az erdei gombákat. Másik két üveg meg valami lekvár, ám hirtelen nem tudom megállapítani, hogy milyen. A ládát megemelve felugrok, s beviszem a konyha melletti hatalmas, ám jelenleg teljesen üres kamrába.

Teljesen poros és pókhálós, ám legalább most megtöltötte valami. Legalább egy kicsi. Van ott egy régebbi üveg is, odanyúlok érte, de látom, hogy a penész már vastagon átszõtte a valahai befõttet, így kilépek, s kihajítom azt az udvarra, az üveget pedig egy teknõbe teszem. Nézem a következõ csomagot, s a levelet vele:

„Uram,

A maga házának menedéke, s a tyúk nélkül nem éltem volna túl ezt az ordas, rideg utat. Az életemet mentette meg. Köszönöm.

Ajándékom igen csekély, ám nem is találtam volna olyat, amivel az életem köszönhetném meg Magának. Örök hálám, s az Istenek kegyelme õrizze Magát!”

Feltûnt az a tipikus cirádás, szép írás, amivel e levél íródott. Ez egy nemesebb faj kézírása. A levelet a másik mellé gyûrve kibontom a csomagot. Minõségi, címeres eperbor van benne, amit azonnal megismerek. Tudom, hogy ez a rejtélyes elf-királyságból való, Alconiából. Tudok a létezésérõl, s találtam már nyomokat arról, hogy merre lelhetõ. Egy vándort is ismerek, ki onnan szabadult… Nem irigylem az illetõt. Bizonyára csapásként éri az itteni világ, a burokból kiszabadulva, melyet erõs varázslatok védenek, s melybe nem lehet ki-vagy bejutni, csak a legnagyobbaknak…

Az utolsó dobozhoz fordulok, ami egyben a legérdekesebb is az összes közül. Az ezüst dobozt gyönyörû cirádák, motívumok borítják, s egy karcolt felirat ékeskedik rajta:

„Csak tiszta szívûek nyithatják ki!” Hümmögök egyet, majd felemelem a dobozt, hogy levelet keressek, ám nem találok. Nyelek egyet. Nem szeretem az üzenet nélküli ajándékot. Nem láthatom mögötte a vándort. És… Egyébként is… Ki hagy itt csak úgy, levél és aláírás nélkül egy ekkora, hatalmas csomagot? Mindegy is, megfogom a bort és az ezüst dobozt, s beviszem õket a kunyhóba. Magamra zárom az ajtót, majd kényelmes fotelemben elhelyezkedve ölembe veszem a dobozt.

„Csak tiszta szívûek nyithatják ki!” Na… Szép, mondhatom. Mindenkinek a lelkiismeretére van bízva a dolog, vagy hogy megy ez? Nem tudom pontosan, vajon kinyílik-e, fõleg ez után a vándorút után, hogy tiszta maradt-e a lelkem... De megpróbálom.

S a doboz teteje könnyeden felsiklik, a fekete bársonybélés védelmében pedig megpillanthatok egy…

 hatalmas, halvány lila alapon sárga pöttyös tojást??!

-Az összes Isten összes haragja csapjon le rád, te félnótás, hogy ezt rám hagytad itt, te… - Üvöltöm, bár hangom azonnal megcsuklik, mert neszeket hallok kintrõl, s a tölgyajtómon való finom kopogás mellett cinkosul kedves, már-már nyájas férfihang szûrõdik be a kunyhómba:

- Khm…Hahó! Van itt valaki? A híres-neves Pensas kristály-elfet keresem…

Beérek. Pont jókor az óra is épp most kezdõdik el. Látom, van egy új fiú, nem igazán érdekel, de azért észrevettem. Párszor még arra figyelek, valamirõl nagyon diskurálnak. A tanárnõ nem nézi jó szemmel ahogy ezek beszélgetnek.

– Igen, Bower? – meli fel hirtelen a kezét az egyik srác, Sommers hozzá szól.

– Elnézést, tanárnõ, de el tudná magyarázni még egyszer? Nem egészen értettem. –hát, szerintem csak füllent, hogy nem érti. Sommers beveszi és még meg  is dicséri a kis hülyét.

***

Végre vége az órának, erre vártam. A szünetben még többen gyûlnek a bizonyos asztal köré. Ott van az az Andrew is, akit rendkívül nem szeretek. Én a padba üldögélek, valami könyvet olvasok. Andrew az a túlságosan nyomuló srác, aki régen folyton utánam járt. Nem bírtam szegényt. Egyszer megpróbált megijeszteni egy egérrel, csak épp nem tudta, hogy én nem ijedek meg tõlük. Én azt az egeret eleresztettem. Na mindegy. A lényeg, hogy nem vagyok valami jóban a többiekkel. Utána, nem figyeltem rá többet, nem szeretem az állat bántalmazó személyeket.

***

Otthon se telik semmi se, épp olyan felhõtlenül, mint ahogy elképzeltem. Bár ez általában mindig így szokott lenni. Még az árvaházban élek, azt nem sikerül elhagynom. Annyit tudtam tenni, hogy külön szobám van, ahol nincs senki, így legalább nem zavarnak. És nem vonatkoznak rám nagyon az itteni szabályok, úgy értem akkor megyek ki, amikor akarok, és akkor fekszem le amikor akarok. Csak fizetnem kell minden hónapban a szállásomat, ami hála nem sok. Így mellék munkából ki tudom ezt fizetni. Ma azt hiszem, korán lefekszem, úgysincs mit csinálnom.

Másnap reggel, ugyanúgy, mint ahogy eddig pontban 8-ra érkezek be. Órák után azonnal felkapom a dolgaimat és kimegyek az osztályból. A folyóson már a többi diákok is pp indulnak kifelé. Hirtelen óriási tumultus lesz. A kapunál megállok, mert így sem tudok kimenni rajta. És ha elindulok, biztosan mindenki leütne és akkor a földön feküdnék, mintha senki sem venne észre.

– Marion! –kiált felém valaki. Jól hallom. A hang felé fordulok. Jön felém, hirtelen azt sem tudok mit csináljak. Már majdnem itt áll mellettem.

– Dominic? –Ismerem fel. Ez különös. Mit akarhat tõlem?

– Marion, én... bocsánatot szeretnék kérni. - Hm? MI VAN? Egy szavát sem értem. Vagy én vagyok a hülye vagy ez megint valami csapda akar lenni.

– Bocsánat, amiért... nos, mindenért. Az elmúlt évekért. És legfõképp Andrew-ért.

– Andrew-ért? – Kérdezek rá értetlenkedve.

– Igen, Andrew-ért. A... ez egy kicsit bonyolult – megvakarja a fejét. – Nem lenne kedved máshol megbeszélni? Mondjuk... egy cukrászdában?- Tessék?!!! Fogalmam sincs mit mondjak, hogy reagáljam le ezt az egészet. Aztán eszembe jut, ez biztosan csak megint valamelyik izé szórakozása.

- Megmondhatod Andrew-nak, hogy szálljon le rólam. És ha valami baja van, akkor ne téged küldözgessen hozzám. - válaszolom, és azzal kimegyek a kapun. Nagyot fújok. Még sosem voltam ennyire szigorú senkivel. Nem fordulok vissza, csak megyek tovább. De õ utánam jön.

- Várj. - szólongat. - Marion légy szíves. - mondja, de én csak nem állok, meg csak megyek tovább. - Marion esküszöm, hogy nem Andrew kérte tõlem ezt. - teszi hozzá hangosan. Õszintének hangzik, valahogy mégsem visz rá a végzet, hogy higgyek neki. Olyan nem létezik, hogy csak úgy beszélni akarjon velem. Senkit nem érdekeltem még, még csak annyira sem, hogy egyáltalán elbeszélgessünk. Valahogy, aztán mégis megtorpanok. Nem fordulok, hátra csak megtorpanok. Dominic közelebb jön hozzám.

- Figyelj. Semleges terülten beszélgessünk. Megbízhatsz bennem. Nem Andrew az aki, erre kért. Csak bizonyos dolog történt velem, ami segített abban, hogy megértselek. - mondja szomorúan. Vállam fölött hátra nézek, egyenesen a szemébe. Tényleg igazat beszél, én mégis félek vele barátkozni. Néma csend következik, Andrew liheg mivel hogy utánam sietett. - Na akkor, meghívhatlak egy kávéra, vagy üdítõre? - invitál újra. Pillanatnyi habozás után, bólintok. Még egy picit ácsorog, ott aztán elindul. Némi habozás után követem. Megáll egy cukrászda elõtt.

- Ez jó lesz? - kérdez rám.

- Ühüm. - válaszolom, ugyanis még mindig nem hiszem el, hogy ennyire akar beszélni velem. Bemegyünk. Nagyon kellemes kis helyiség, és barátságos is. Leülünk az egyik ablak melletti asztalhoz.  A pincér rögtön jön is. Én egy narancslevet rendelek Dominic meg egy üvegsört. Nem szól semmit, én zavartan ülök az asztalnál. Igazából nagyon feszengek. Várom, mit akar tõlem. Lenéz az asztalra és belekezd lassan.

- Nos. - nagyot sóhajt. - Az a helyzet, hogy meghaltak a szüleim egy autóbalesetben. - mondja ki egy szuszra, mintha így megkönnyebbülne. Felpillantok, erre nem számítottam.

- Sajnálom. - motyogom.

- Kösz. - hebegi. Bár egy kissé sem értem ennek mi köze van hozzám. Értetlenül meredek rá. Nem akarom megbánta, azzal, hogy ne tudom, mit akar. Arcán látom, hogy nagyon szomorú, bár nem sír. De érzem, hogy küszködik vele, és a fájdalmával. - Tudom, hogy el sem tudod képzelni, hogy mit akarok tõled. - mintha olvasna a gondolatomban. Félelmetes. - De nem akarok tõled semmi nagyot. - teszi, hozzá mielõtt megijednék. - Csak egyetlen kérdésem lenne? - néz rám. - Te hogyan éled túl, hogy nincsenek? - teszi fel egybõl. Lehajtom a fejem.

- Egyszerûen. - mondom - Én sosem ismertem a szüleimet. - válaszolom õszintén.

- Sosem? - kérdez rám kissé meghökkenve.

- Nem. - mondom egyszerûen. - Az én családom az árvaház volt. Vagyis jobban mondva, csak õk neveltek fel. - teszem hozzá. Igazából, egyáltalán nem tartom õket a családomnak. Mindig csúnyán viselkedtek velem. Dominic zavartan néz rám. Néma csend üti fel a fejét, egyikünk sem szól semmit. Csak elmerülten bámuljuk az italunkat. Aztán végre megszólal.

- Sajnálom. - ennyi.

- Ühm. - vonom meg a vállam, halkan. Nem tudom igazából, milyen annak, akinek szülei vannak. Sosem éreztem még át azt, engem senki sem akart örökbe fogadni, amikor kicsi voltam. És most már meg túl nagy vagyok. Senki sem szokott nagy gyereket örökbe venni. Szóval nem tudom teljesen átérezni az õ helyzetét. Illetve csak annyira, hogy tudom, milyen ürességet érez.

- Nehéz lehetett neked. - mondja szomorkásan.

- Lehet. De neked nehezebb, mert te ismerted a szüleidet. Sõt velük nevelkedtél fel. - magyarázom. - De azért eltudom képzelni mit, érzel. - teszem hozzá, hogy ne tûnjek érzéketlennek.

- Igazad van. De te tényleg sohasem találkoztál a szüleiddel?- kérdez rám, hitetlenül.

- Nem. - mondom határozottan. Mért olyan nehéz ezt elhinni? Nem. Nem találkoztam a szüleimmel soha. De nem is akarok.

- Értem. - mondja csendesen. Ezután még néhány percig ülünk csendben, amíg megisszuk az italunkat. Mintha mindkettõnknek szüksége volna egy kis idõre, hogy elgondolkozzon, mindazon ami ma történt. Ezután elköszönünk, és  ki ki megy a maga útjára, vagyis haza.

A mai napom is nagyjából ugyanúgy telt el mint a többi, lassan és unalmasan némi kivétellel mint ez aDominic ügy. Valahogy nem várom a holnapot. Ahogy eddig sem vártam.

Sajnálom Dominic-ot nagyon. Szegénynek tényleg nagyon nehéz lehet, hiszen mindkét szüleit elvesztette. Fogalmam sincs mit kellett volna mondanom neki, hogy kissé megnyugtassam. Igazából nagyon furcsán éreztem magam. Nagyon régen nem voltam társaságban el valahová.

Lassan lefekszem és elteszem magam holnapra. 

-         Felség a legnagyobb tisztelettel kívánnám megjegyezni – fordul felém, hogy mélykék szemeit az én íriszeimbe mélyeszti -, hogy egy kivizsgálás sosem árthat. – Neked!

-         Mint már mondtam, ez teljesen szükségtelen. – Váálat vonva, ripakodva nézem arcát. Még mindig sápadt, gondolom, aggódik miattam. – De ha már itt van kedves doktor… YuiSeit igazán megvizsgálhatja… még a szeme sem áll jól. – Kuncogok fel, mire õ also ajkába harapva, vörösre forduló szemekkel figyel. Csak nem mérges az én fõtanácsadóm?

-         Nos… azt hiszem itt nincs mit tenni. – Karba tett kézzel fordul a doctor felé. Valamit tervez, érzem. – A király lelkivilága igen érzékeny, nem bírja ezt a sok stressz hatást. Doktor úr, ezt igazán megértheti elvégre az a táska, ami a kezében lóg, már önmagában felér egy hadsereg látványával. És ez a köpeny… rémisztõ. Nem szégyen a félelem hercegem… - pillant rám mosolyogva. Arcom eltorzul, ahogy átlátom tervét és nekem nem igazán tetszik… Sem az õ szavai, sem ez a doctor, aki úgy néz, mint aki életében nem látott tündét.

-         Na, ide azokat a gyógyfüveket doktor, essünk túl rajta. – Lehuppanok az ágyamra morcosan és ismét diszkréten köhögök fel. – YuiSei veled még beszélek… ne hidd azt, hogy azért, mert a jobb kezem vagy már mindent szabad! Az életed a kezemben van… - Komoly hangom megcsendül a szobában, majd tanácsadóm oldalra biccentett feje mutatja, hogy tuja, hogy a tûzzel játszik. Azzal én is szeretek. YuiSei, öreg bolondom, ne hidd, hogy ennyivel megúszod.

 Vetkõzni kezdek, de õ csak néz. Tudom én, hogy elképesztõ látvány vagyok, de azért ne bámuljon már ilyen feltûnõen.

-         YuiSei ahelyett, hogy engem bámulsz, intézkedhetnél valami fontos ügyben.

-         Igen is. Ha szüksége van, rám csak hívjon.

-         Rendben. Most elmehetsz.

~*~

Én drága tanácsosaim, hát azt hiszik, hogy engem olyan könnyen be lehet csapni? Megvan nekem az a pár kém, aki annakidején apámnak szolgált. Amíg ti csendben tanácskoztok, én jó nyugodtan kiterveltem, hogy kicsit megtréfálom YuiSeit. Tudom, nem szép, de... kölcsön kenyér visszajár.

~*~

 Visszafogottan nevetek fel, ahogy a szöszi szórakoztat engem vicces gyakorlataival. YuiSei is felébred végre, fel is lép mellém. Kerek szemekkel nézi a szöszkét, mintha nem tudnás, hogy miért van itt.

-         Nézd YuiSei… olyan mókás ez a Sevil. Nem is tudtam, hogy vendéget hívtatok tájékoztathattál volna. – Játszom a szerepem kitûnõen, mintha semmit sem sejtenék.

-         Öhm… igen. Bocsánat. – Kér elnézést, miközben közelebb lép.

-         A hírhedt hadvezér, politikus, költõ, testõr, tanár és persze nem utolsó sorban félig démon… - Nevet fel Sevil, majd odalép tanácsosomhoz. Nem szabadna erre a helyre lépnie, de most játszunk, ugye, YuiSei? Szemei vörös parázsként izzanak fel, imádom, ahogy dühét próbálja visszatartani. Csak nem idegesít? – De cuki, csak nem bosszant? Megértem…

-         Idefigyelj! Te kis… - Na na, most szórakozni vagyunk itt, nem pedig azért, hogy levágd ezt a szõke fejet. Kezem felemelve hallgattatom el. Tudom, hogy ilyet sosem tettem vele, de most bosszút kell állnom az orvosos ügy miatt.

-         Ugyan már, csak szórakozik. Szerintem vicces. Sevil, ha gondolod, megmutatom a palotát… mit szólsz hozzá?

-         De mi lesz az államügyekkel?

-         Na Sei, az ráér… ugye? – Magamban felkuncogok ezen. Tanácsadóm keze ökölbe szorul. Szerintem most gondolta át rendesen, hogy mibe is ment bele az este. – Menjünk! Kíváncsi vagyok! – jelenti ki és rácsap fenekemre, mire ha lehet, még a  bíbor színû függönyöknél is vörösebb leszek. Azért ez már…

 Látom, ahogy YuiSei szemei felparázslanak. Szórakoztató ez a kis játék, hehe.

~*~

 Pár óráig hallgattam csak Sevil nyilvánvaló udvarlását tûrtem, aztán a náthámra hagyatkozva elmentem sétálni a kertbe, persze neki azt mondtam, a szobámba megyek. Nem hívatom magamhoz YuiSeit. Hidje csak, hogy Sevillel vagyok.

 Alkonyatkor csak a tájat csodálom, gyönyörû ahogy a narancs színû napsugarak a fák lombjait simogatják. Igen, a hátsó kerti kisebb pavilonban vagyok. YuiSei amúgy is rámtalál, ha akar.

 Nem is kell sokáig várnom rá. Vörösre fordult szemekkel, aggódó tekintettel fürkészi a királyi kertet, majd pillantása rám esik. Halk sóhajjal nyugtázom, hogy mára ennyi járt pihenõnek.

-         Felség – hajol meg, de tekintete végigjárja minden porcikám -, tisztelettel megjegyzem, hogy már ágyban lenne a helye. – Erre csak megforgatom a szemem. – Az úrfi?

-         Elküldtem – mondom és ismét a mélykék íriszekbe nézhetek. – YuiSei, nem maradhatnánk csak egy kicsit? Míg le megy a nap – kérlelem és próbálok olyan szépen rápislogni, mint a fõpénztárnokom folyton kóborgó macskája.

 Hallkan sóhajt fel és rámteríti a kezében lévõ selyem takarót. Minek az? Pár másodperc múlva úgyis lecsúszik a vállamról, ahogy már a ruhám is megtette.

-         A nevelõi ismét meg fognak szidni, ha megint kint alszik el – dörmögi az orra alatt, mire huncutan csillan fel a szemem.

-         Csak nem félsz tõlük?

-         Ne nézzen madárnak, hercegem.

 Felkuncogok, ahogy szemei egy pillanatra felparázslanak.

-         Na gyere ide és maradj csendben, élvezni akarom ezt a naplementét – jelentem ki, majd mikor helyet foglal mellettem, visszafordítom a fejem és végignézem, ahogy a nap elbújik és a féltékeny Hold átveszi a helyét.

 Az immár csendes békét az én halk hangom töri meg: - Yuisei, holnap választok magam mellé egy méltóságteljes királynõt.

 Kijelentésere úgy megdöbben, hogy még a szája is tátva marad. Kuncogva simítom álla alá ujjaim, hogy becsukjam azt.

-         Öhm... e...

-         Ennyi az összes mondanivalód? – kétségbeesett hangomra hirtelen elpirulok. Most szégyellem magam, hogy ilyen gyengén lát.

-         Nem, felség, csak... meglepett. Eddig dacolt a királynõválasztás ellen, mostmeg ilyen egyszerûen kijelenti. – Össze van zavarodva, nyiltan látom rajta.

-         Belátom, nagyon gyerekesen viselkedem. Na meg Sevil ráébresztett, hogyha szabadon maradok, elõbb-útóbb egy férfi ágymelegítõje leszek – mondom elvörösödve és mielõtt felnevetve szúrósan nézek rá. Nem akarom elmondani neki, hogy a szöszi megcsókolt volna, ha nem sikoltok egyet ijedtembe. Az nem királyhoz méltó... Úgy szégyellem, hogy felsikoltottam ahelyett, hogy pofon vágtam volna...

-         Rendben. Mikor szeretné átnézni a jelöltek listáját? – kérdi szórakozottan.

-         Jól van, YuiSei, nevess csak – fonom össze a karjaim mellkasom elõtt és büszkén emelem oldalra a fejem. Hallkan köhhintek egyet, majd visszaveszem az elõbbi pozíciót.

-         Honnan tudta, hercegem? – jön a ijedt hang, mikor rájön, hogy nem sikerült a „kiválló” tervük.

-         Ugyan már, sosem tudnátok átverni. Meg mi az, hogy a feltett okok miatt nem választok magamnak feleséget?!

-         Elnézést kérek az egész tanács nevében. Ostobák voltunk mindannyian – hajol meg és kezem önmagátólnyúl vállához.

-         Nem a te hibád, hû tanácsadóm. Belerángadtak. Viszont neked lehetett volna több eszed fõtanácsos lévén. – Dorgálom kicsit meg, aztán illedelmesen ásítpl egyet, mire megcsillan a szeme.

-         Ideje lenne már, hogy ágyban legyen.

-         Nem. Olyan jó idõ van. Maradjunk még. – Bár elég hûvös van, testem néha megremeg, de inkább maradok kinnt, mint a szolgálók ide-oda rohangálását hallgassam.

-         Ismét le fogják teremteni, így sem nagyon javult a köhögése.

-         Ezt nem mernéd mondani, ha nem lennék ilyen álmos – ásítok még egyet, aztán mivel jobb párnát nem kapok, eldõlök és YuiSei combján pihenek le. Jobb helyet nem is kaphattam volna. Azonnal el is alszom.

 Fogalmam sincs, hogyan fogom holnap kimenteni magam. Remélem, tanácsadóm ebben is segíteni fog, vagy nem? Ajj, hogy én mennyire nem akarom ezt a házasodásdit...

-         Hát legyen, de egyvalamit azért meg kell tennie. – Tekintetem fagyos, mindt a téli égbolt, ahogy rá meredek. – A birodalom nemesei számára már elõkészítettük az ünnepséget, a meghívókat kiküldtük. – Közelebblép. Nem lesz ez így jó… illata teljesen megrészegít. Fülemhez hajolva ejti a szavakat. – Az egyetlen dolga, hogy vegyen részt az ünnepségen, ahol jómagam bemutatom önnek a jelölteket. Csak nézze meg õket, én majd azt mondom választott.

-         Hazudjak? – kapom fel a fejem. Ezt nem várhatja el tõlem!

-         Nem, ez csak egy csel. A tanácsosok boldogok lesznek, a nép pedig még nem fog tudni róla. Várunk ameddig elérkezik az idõ, míg felkészül… mert egyszer fel kell készülnie és akkor higgye el, bármelyik tünde önhöz megy. Bárki. Ezzel halaszthatunk, így mindenki boldog lesz.

-         Ennyi? – kérdem egy gyanakvó pillantás kíséretében.

-         Igen, de azért idõrõl idõre egy hölgynek a palotába kell látogatnia. Havonta mondjuk, teázik vele, megajándékozza.

-         Tudtam, hogy van még valami. YuiSei, elõttem te nem tudsz titkolózni… - húzom félmosolyra ajkaim. – De legyen, ez még mindig jobb, mint az elõzõ verzió. Intézz el mindent, addig én koncentrálok a többi feladatomra. Most távozhatsz.

-         Igen is, királyom – hajol meg. Vajon meddig lesz ez “jó” megoldás?

~*~  5 nappal késõbb ~*~

-         Hercegem, ideje indulnia. – Lép be szobámba tanácsadóm. Vajon, miért nem szólít királynak, mint a többi alatvaló? Nem bánom, ha neki mindig is a hercege maradok, akkor sem fogom bánni. De…

-         Úgy legelted rajtam a szemed, mint valami szerelmes kislány. Tán az vagy? – kérdem gúnyosan, mire tekintete egy pillanatra felparázslik, aztán meg ismét mélykékre változik.

-         Kérem, komolyodjon meg. Csupán ellenõriztem az öltözékét, ugyan is úgy hallom ma egyedül öltözködött. Kifogástalanul fest. Gratulálok.

-         Ne kezelj le YuiSei. Induljunk.

-         Igen. És elnézést.

-         Elnézem, neked elnézem. Nem mellesleg te is elég fess vagy, viszont nem egyedül öltözködtél. – dobom vissza a képzeletbeli labdát, mire sójat egyet.

 Elindulunk, majd már a lépcsõhöz érve a nép elcsendesül és felhangzanak a harsonák. A szokásos felvezetés és formalitás után elérünk a trónhoz, ahol végre leülhetek.

-         Meddig kell itt maradnom?

-         Csupán néhány órát. De ha gondolja, még élvezheti is, felkérhetne valakit táncolni. Például Sova lányát, Firielt. Õ szívesen táncolna önnel, ahogy látom, ugyan is megállás nélkül önt nézi. – Az a lány, aki engem bámul? YuiSei, hová lett a jó ízlésed?

-         Kérd fel te, megmulattatnál vele. Parancsoljam? – magamban elfojtok egy vigyort. Imádok vele tréfálni. Mindig olyan tisztelettudó. – Csak vicceltem. Maradj mellettem. Ebben a forgatagban elveszettnek érzem magam nélküled. – suttogom, majd a mulatozó népet kezdem nézni.

 Szépen játszom a szerepem, hibátlanul alakítok, mikor valaki leborítja az egyik pultot. Mindek oda pult?

-         Fenség vigyázzon! – órdít fel YuiSei, mire összerezzenek. Mégis mire vigyázzak? Elém áll, így nem sokat látok, csak azt, hogy vállábafúródik egy apró nyíl.

-         YuiSei! – pattanok fel egybõl emrémûlten.

-         Elfogni! A 3. osztag balról menjen a kapuk felé, a 2. jobbról. Az 1. osztag közvetlen az erkély felé! – kiabál fel a testõröknek, mire mindt az õrültek, mind rohangálni kezdenek. Istenek…, még ilyenkor is csak a munkájával törõdik. Idióta! – Fenség bocsásson meg, de… - De? Annyit érzékelek, hogy felkep a karjaiba és elindul velem. Ez bolond, megsérült és még hõsködik. Óvatosan, mégis szorosan szorítom karjaimmal nyakát, õ meg ugyanolyan szorosan ölel magához. Olyan, mintha mindig is itt lett volna a helyem…

 Beérünk egy szobába, ami nemigen olyan, amihez én szoktam. YuiSei gyertyákat gyújt, hogy legyen némi fényi is, , ugyanis sehol egy ablak.

-         Felség, jól van? Nem sérült meg? Bocsásson meg, nem gondoltam volna, hogy használjuk ezt a szobát… ezért ilyen poros és dohos. – Esküszöm, mindjárt leütöm!

-         YuiSei! – kiáltok rá és bármennyire is visszatartom, mégis szemem sarkából elszabadul pár könnycsepp.

-         Ne aggódjon, ide nem juthat be! – lép közelebb. Istenek…

-         Nem érdekel az az ostoba merénylõ. Te érdekelsz… megsérültél, miattam. Nagyon fáj igaz? – kérdem rekedtes hangon, majd lábaim összecsuklonak és térdre esem hallkan sírdogálva. Letérdel mellém.

-         Hercegem, félig… démon vagyok. Hamar begyógyul, 3-4 nap és kutya bajom. Kérem… - Nem hagyom, hogy folytassa, karjait köré fonom. Ijedten reszketeg testem hozzásimul.

-         Az mindegy, akkor is megsérültél. Nem azért ijedtem… meg… mert megtámadtak. Hanem… azért, mert… téged ért az a nyíl. Nem tudnám elviselni… ha téged is elveszítenélek. – Azt sem tudom szavaim hogyan tartanak össze…

 Végül karjai körülölelik derekam és magáhozszorít. Arcom mellkasába fúrom és ott szippogok egyet-egyet. A hátam kezdi simogatni, ami kicsit tényleg megnyugtat.

-         Ne… ne mondd el senkinek… hogy…

-         Soha nem árulom el.

 Tudom, hogy megérti mit akarok, akár egy szavamból is. Sosem akarok innen elmenni. Biztonságban érzem magam vele, illata is bódító. Reszketeg testem könnyedén illik karjaiba. Miért van az, hogy most úgy érzem, boldog vagyok? Tudom én egyáltalán, mi az a boldogság?

 Pár perc múlva kibontakozok ölelésébõl és elfordulva tõle letörlöm könnyeimet, kihúzom magam. Visszafordulva felé pillantásom megakad fejdíszén, amit egy gyenge mozdulattal le is veszek helyérõl és kezembeszorítom. Haja lágyan hullik vállára, szemei meglepettséget tükröznek, borvörösen izzanak. Ajkaim apró mosolyra húzom.

-         Emlékszel? Alig voltam 9 éves, mikor ezt adtam. Csoda, hogy megõrizted és nem dobtad el, mint valami kacatot. Sosem gondoltam, hogy ilyen sokáig kitartassz majd mellettem, végülis én mindig egy elkényeztetett kölyökként viselkedtem veled. Te vagy az egyetlen, akiben teljesen megbízom, akivel bizonságban érzem magam, aki a legközelebb áll hozzám.

-         Hercegem, honnan jönnek ezek a kétségbeesett szavak?

-         Csupán boldog vagyok, hogy velem vagy, de ezek szerint még azt is elfelejtettem, hogyan kell boldognak lenni. Megtanítod nekem? – Hirtelen örült kérdések ezrei cikáznak át a fejemen, talán, ha kérdezek, megtudom rájuk a választ. – YuiSei, te kire gondolsz, mikor azt mondod egy nõnek, hogy szereted? – azt hiszem arcom kipirult, de a válaszokat már nem hallom, azt hiszem túlságosan hajtottam magam az utobbi idõben. Testem elernyed, csak azt érzem, hogy puha anyag landol fejemen és valaki ölbevesz. Nem akarok most gondolkodni, túl hívogató a sötétség.

~*~

 Napsugarak cirogatására ébredek, de inkább fejemrehúzom párnám és folytatom az alvást, mikor a lenge haloing, ami rajtam van félrecsúszik testemrõl és mivel voltam olyan jóságos magammal, hogy lebírkóztam magamról a takarót, érzem, ahogy a hideg végigsimít immár meztelen combomon. Sóhajtva nyitom ki szemeimet és visszaköszönök a nevelõimnek.

-         Lea, hívd ide YuiSeit, beszédem van vele. – motyogom kissé álmosan, de mire tanácsadóm belép már ébren vagyok és reggelimet piszkálom, mert egyáltalán nem vagyok éhes.

-         Jó regelt, hercegem!

-         Neked is, YuiSei! Csak érdeklõdés szintjén kérdem, hogy megkaptuk már az Északi tündenép szállítmányait? – Félretolom a tálcám, mire legszigorúbb nevelõm csúnyán néz rám. Elnézõen pillantok rá. Megejt egy mosolyt, aztán kimegy.

-         Ha jól tájékoztattak, akkor még nem. – Hmm…

-         Küldjetek egy futárt és addig ne indítsátok útnak a mi szállítmányainkat. A merénylõ?

-         Elkapták. – Sóhajt fel.

-         Védezzétek ki! Elmehetsz, fel szeretnék öltözni.

-         Igen is, felség. – meghajolva kimegy. Csak most jutott eszembe, hogy nem kaptam választ a kérdéseimre.

~*~

 Már a trónteremben osztogatom a parancsokat, mire ismét felhozódik a nõsülésdi. Szinte kétségbeesetten nézek YuiSeire, de elkap egy kisebb köhögési roham, mire illedelmesen szám elé teszem tenyerem.

-         Hívjak orvost? – kérdi kissé sápadtan. Ha magának hívatná még rá is bólintanék most.

-         Jól vagyok – mondom egybõl.

 YuiSei valahogy, óriási küszködés árán elhalassza a témát, közben rám pillant, ha elkap egy újabb köhõgõroham, már vagy ötödszörre. Fáradtan dõlök hátra trónomban. Még csak dél van, de úgy érzem mindjárt elalszom. Tanácsadóm fülemhez hajolva suttog, illata orromba szökik és elbódítja érzékeimet.

-         Talán mégiscsak jobb lenne orvost hívni, hercegem.

-         Nem kell, jól vagyok – rázom meg a fejem.

-         Én nem így látom – néz szúrós szemekkel.

-         Vegyél szemüveget, a sok színváltogatástól biztos megromlott – huncut mosolyra húzom ajkaimat, mire megingatja a fejét.

~*~

 Szürkönyedkor õ kísér vissza hálómba, mikor belébek és õ is, kattan a zár. He? Hátrafordulva nézek rá értetlenül, majd elõttem meghajló udvariorvosomra.

- Mondtam, hogy jól vagyok. Nem kell ide orvos – bújok el YuiSei háta mögött és egy aprót köhintek. 

-         Nos, mindazonáltal, hogy Önöknek szükségük van elég területre, javaslom a Keleti Ligetet ideiglenes megoldásként – szólok fel végre én is.

-         Tisztelettel megjegyzem, hogy a Keleti Ligetben élõ sirella törpék nem szívesen látnak bennünket, és ami azt illeti mi sem õket… - felemelt hangja és dobbantása igen idegesítõ. – Látszik uram, mennyire fiatal, aligha ért a kormányzáshoz. De persze, mi türelmesek vagyunk… - Hmm, ha jobban meggondolom YuiSeinél biztosan van egy tõr…

-         Még  is hogy képzeled!? Hogy merészelsz ilyen hangnemben szólni a Herceghez? – Tanácsadóm kardot rant. De sajnos nem lehet egyszerûen elintézni ezeket, inkább hallgatom a nyafogást, minthogy háború legyen birodalmaink közt.

-         YuiSei, kérlek. Nem történt semmi… - intek felé, mire lenyugszik. – Nem hiszem, hogy bármiféle konfliktus akadhatna. Ezzel az ügyet le is zárnám. Köszönöm, hogy idefáradtak.

-         Én rendben vagyok, sokkal inkább te vagy az, akinek pihennie kell. Három napja érkeztél vissza a legutóbbi küldetésedrõl, azóta éjjel nappal mellettem vagy. Sajnálom, hogy ennyi feladattal bízlak meg YuiSei. – Bûntudattal pillantok a talaj felé és mikor mondanivalóm fokoznám kezeimmel is, egy mosolyt látok arcán. – Csak nem kinevetsz? – kérdem mosolyogva. Igen, csak vele érzem szabadnak és vidámnak magam, mégha belül keserûséget rejtegetek is.

-         Nem felség, eszemben sem lenne. Csupán furcsa, hogy gyöngének tart… az a kötelességem, hogy Ön mellett legyek, ez sosem fáradság.

-         A rettenthetetlen…

-         Igen. Kissé aggódom YuiSei. A segítségedet kérem.

-         Állok rendelkezésére… miben segíthetek? – Hozd ki az ágyamat! Bár, amilyen szófogadó, még megtenné…

-         Furcsa érzések merültek fel bennem, a napokban. Aggodalom és valami más… bizonyára a koronázás miatt. Úgy érzem, mintha rossz lenne ez a dolog, pedig tudom, hogy nem. Olyan mintha egy fontos embert veszítenék el… - tekintetem rá, majd a holdfényben tündöklõ csillagokra vezetem. – Egy hozzám nagyon is közel álló személyt. Félek, a sok feladattal nem fogok tudni megbirkózni. Mi lesz, ha nem megfelelõen vezetem a népem? – nézek rá tanácstalanul.

-         Fenség a népe szereti és tiszteli önt. Háborúk nem dúlnak, emiatt nem kell aggódnia. Már most is, fiatal kora ellenére elvezet egy országot. Oly’ kevés a konfliktus és ez önnek köszönhetõ… édesapja, az ég nyugosztalja, büszke lenne önre. Én is büszke vagyok.

-         Valóban?

-         Igen.

-         És a másik dolog? Az a szívbemarkoló? Mi lehet? – tekintetem folyamatosan õt pásztázza. Tanácstalan. Vicces. Az én tanácsadóm tanácstalan. Hát mit kezzek én egy tanácstalan tanácsadóval? – Ilyen nehéz kérdést tettem fel? – kérdem szinte suttogva. Nem tudom meghallotta-e, vagy a hûvös esti szellõ továbbrepítette-e a hangomat.

-         Csak épp nem tudom, mit kellene válaszolnom… - vallja be hallkan, mire megeresztek egy mosolyt és ujjaim arcára simulnak.

-         Egy király elvárná, hogy tudd. De mivel még “csak” herceg vagyok, meghagyom neked és magamnak a tudatlanságot. Látod, ez is bizonyítja, mennyire engedékeny vagyok. Inkább hagyom a bájolgást és parancsolgatást holnapra. – Illedelmesen ásítok aprót tenyerembe, majd küldök egy jelentõségteljes pillantást felé.

-         Bocsásson meg tudatlanságomért. Visszakísérjem hálójába?

-         Nem! Mégcsak az kéne, hogy Matsumoto-dona leteremtsen, mert kint sétálgattam – megszeppenve nézek rá. Csak õ látta eddig igazi énem. Benne megbízom, õ az egyetlen.

-         Majd megvédem Önt, hercegem. – ereszt meg egy mosolyt, mire… Jesszus! Elpirultam…

-         Re-rendben – elcsuklim hangom kissé, de végül sikerül visszatalálnom magamhoz.

-         Mit, felség?

-         A meghajlást, a mögöttem loholást, a folytonos ébrenlétet, a…

-         Ez úgy hangzik, mintha aggódna miattam, kivételezne velem.

-         Ne légy pimasz! Csupán már meguntam, hogy hajlongsz elõttem, mint a szolgák.

-         Felség, én is egy szolga vagyok.

-         Nem, te... te más vagy... – Túl álmos vagyok. Azt hiszem nem is tudom mit mondhattam.

-         Pihenjen rá egyet, hecegem.

-         YuiSei... – ejtem ki hallkan a nevét, aztán csak azt érzékelem, hogy sötétbe burkolózik minden és nincsen más, csak én és a nyugtató csend.

Nevelõim ébresztési módszere kissé rosszul érint. Elhúzzák ágyam baladachinjáról lelógó selyemzöld függönyeit és beengedik a napfényt, ami addig cirogatja arcomat, míg magamhoz nem térek. Aztán jön a szokásos köszöngetés, reggelizés, ágyból kiráncigálás, mosakodás... Napestig sorolhatnám. A kedvencem az, mikor selyemruhába bújtatnak, ami csak úgy simogatja hófehér bõrm. Kezdõdhet a nap... Jujj, de lelkes voltam...

-         Felség, kérem…

-         Ne kérj semmire, inkább állítsd le ezeket. Hát nem érted, hogy nem akarok feleséget? – ragadom meg felkarját és elveszetten, szinte hisztérikusan tekintek szemeibe.

-         Gondoskodnia kell az…

-         …az utódomról, tudom. De ahhoz én… Segíts, kérlek, nem akarok feleséget, még… még értelen vagyok hozzá… - Valójában csak félek… félek attól, hogy nem vagyok képes szeretni anyámon kívól más nõt, és nem is akarok… - YuiSei…

-         Hercegem, kérem, nyugodjon meg…

-         Talán te nyugodt vagy, de én nem… - jelentem ki elfulló hangon. Mit csinálok? Olyan vagyok, mint valami elkényeztetett ficsúr… Uhm, de hiszen az vagyok.

-         Azzal nem lesz jobb, ha felsúlja magát.

-         Ez sehogysem lesz jobb! – pattanok fel ismét és újból körözni kezdek. Csodálom, hogy nem kopott el még a padló. El tud kopni egyáltalán a márvány?

-         Her…

-         Inkább ne mondj semmit!

-         Meghallgatna végre?! – morran rám, mire összerezzenek és ijedten kapom rá kékeszöldben csillogó tekintetem.

-         YuiSei…

-         Elnézést a hangváltás miatt. Tudnia kell helyesen dönteni. Mindenben blöcs a véleménye, de ebben a dologban nem, pedig ez is olyan, mint egy békenyilatkozat, amit alá kell írni.

-         Én nem akarok semmit sem aláírni errõl. Hát nem értessz?

-         Értem, felség, csak nem értek egyet. Egy királynak kell valaki, aki mellette áll és utódot nemz neki.

-         Ch… - odamegyek hozzá és mélyen nézek immár vörösen izzó szemébe. Nem riadok meg, kedvelem, mikor ennyire hevesen ellenkezik az akaratommal. – Neked fogalmad sincs róla, hogy mit érzek! Olyan, mintha kijelentenéd azt, hogy a szüleim csak érdekbõl akartak engem! Én nem akarok kényszerbõl gyereket!

-         Hercegem, talán úgy gondolja, hogy még gyerek… és talán mélyen belül ez így is van… De mi elsõsorban a birodalomról kell gondoskodnunk, hogy legyen kire bíznunk az irányítást akkor is, ha eljön az idõ.

-         És ha most jön el? Ki lenne a király, hmm? Vagy feltámasztanátok és ezzel nyaggatnátok? Utálom ezt!

 Csípõjéhez nyúlva kezembeveszem görbe kardját és uralkodóhoz méltóan emelem fel. Talán ez a kard majd segít nekem, hisz már többször is megmentette az életem, gazdájával együtt. Bár most is megvédene…