|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| CsigaBiga | 2026. 07. 31. 12:01:03 | #36774 |
 Karakter: Yona Kawakami
– Megkérdezhetem, miért érdekel?
Megállunk és mosolyogva felém fordul. Zavartan nézek fel szemeibe. Valami fura, vad csillogást látok… Mire gondolsz, Gaara-san?
– Hasznos, ha idejében kiderül. Főleg ha nagyon komoly a kekkei genkai - duruzsolja mély hangján. Ez vitathatalan válasz…
– Mire gondolsz most? – kérdezem oldalra billentett fejjel, annyira nem tudok benne olvasni…
– Azt olvastam néhány könyvben, hogy a sérülékeny, törékeny nő látványa felébreszti a férfiban a védelmező ösztönt.
Érdekes, hogy ilyen tárgyilagosan beszél az érzésekről, és hogy ennyire nem mutat semmit az arcán. Vajon tudatosan nem mutat semmit? Elvégre egy tehetséges és sikeres diplomata, nehezen tudom elképzelni, hogy ne tudna olvasni az emberekben.
– És érzed most ezt az ösztönt?
– Hn.
– Milyen regényeket szeretsz olvasni?
– Romantikusak a kedvenceim - Pardon?
– Valóban? - őszinte csodálkozással nézek fel szemeibe. – Te romantikus alkat vagy, Gaara-san?
– Nem. - Na, azért. Kisebb zsebszívrohamomat visszatuszkolom a jobb pitvarba. - Az érzelmekről szeretek olvasni, tanulmányozom, de amíg a könyvekben értem a logikáját, mert látom a szereplő gondolatait, addig a valóságban úgy tapasztaltam, hogy inkább összetettek az érzelmek, nem olyan egyszerű.
Megértően bólintok, a regényekben lévő érzelmek szinte faék-egyszerűségűek, és a legtöbb ember is az. Akiben viszont van annyi önfegyelem, képes magát mélyebben megérteni, és észreveszi az árnyalatokat, az átmenetet. Például, amikor egy dugásból érzelmi kapcsolódás lesz… és jó esetben azt is, mikor kellene megállni… és mint sejthető, ezen van mit csiszolnom… Bahh…
– A romantikus irodalom könnyen emészthető, mert leegyszerűsített és elnagyolt, mondhatni kisarkított vagy szélsőséges. Ha az érzelmi világ és a lelki folyamatok érdekelnek, szívesen adok kölcsön néhány komolyabb szépirodalmi dráma regényt, ami alaposabban tárgyalja a lélek bugyrait.
A türkiz szemek lenéznek rám, most veszem csak észre, milyen magas valójában… szinte a válláig érek.
– Okos vagy - Újabb megállapítás.
– Bizony - mosolyodok el huncutul.
– Elfogadom, köszönöm. Holnap este el is hozhatod - “vávávávávávárjuuuuuunk….”
– Rendben - “jó, akkor nem várunk…”
Addig figyelem arcát, nyakát, hogy enyhén bele is botlok, ahogy megáll. Egy közeli kis tóhoz sétáltunk, egy part menti étterem előtt álltunk meg.
– Megfelel ez az étterem?
– Még nem jártam itt, de jól néz ki.
A helyiség magával ragadó, varázslatos. Bevezet a kis szobákkal kialakított helyiségbe, klasszikus stílusú bútorzattal van berendezve minden. Gyönyörű intarzia, tele természetes anyagokkal, sötét és meleg színekkel. Nagyon kellemes hangulata van. Gyönyörű kis szobához vezet minket a felszolgáló. A párnákkal teli alacsony asztalhoz ülünk, ő szorosan mellém. Kellemes, nyugtató illata van…
– Yona, szereted a tradicionális japán ételeket? - bólintok, de a kérdés kicsit furán hat, most, hogy már itt ülünk. Ezt az elején szoktuk megbeszélni, nem a közepén…
Az étlapot gyorsan forgatom, a pincér nagyon kedves, hálásan mosolygok rá, ahogy lelkesen javasolja, mit érdemes kipróbálnunk. Gaara-san csendesen figyeli beszélgetésünket.
Ahogy távozik, a lámpásokkal kivilágított tóra fordítom a tekintetem, némán csodálom ahogy a tóra esteledik a lemenő nap utolsó sugara és a papírlámpások a víz felszínén világítva úszkálnak, mint világító kis pontyok.
Kihozzák az italokat, apránként kortyolgatjuk a szakét és beszélgetünk. Rákérdez a családomra, bevillan, amikor otthon Kankuro is megkérdezte… basszus már.
Őszintén elmondok neki mindent, nem akarok még egy félreértést. Nem akarok több félreértést. Ahogy mesélek, élveteg mosolyra húzódik szája.
– Mire gondolsz, Gaara-san? Mi ez a mosoly? - szakítom félbe gondolatmenetem, és összeérnek karjaink, ahogy felé fordítom felsőtestem.
– Egy másik világban élsz, ahol biztonságban érzed magad, háborítatlan béke és nyugalom vesz körül.
– Igen, és ezt nektek a védelmező harcos ninjáknak köszönhetjük, nagyon jól tudom én is, ahogy minden civil a faluban - pislogok egy pillanatra zavartan, de komolyan bólintok. - Kakashi-sama reformjainak köszönhetően sokat fejlődött a falu, és Naruto-sama tovább folytatja a munkáját.
Egyetértően bólint.
– Suna milyen hely? Megkóstolod? - kérdezem, ahogy nekilátunk a vacsorának, felé nyújtok egy falatot. Tekintetétől elpirulok, ahogy szemeimet fogva tartva fogadja el pálcikámról az ételt. Olyan izgatóak azok a szemek, mint a végtelen tenger…
– Nem rossz. Suna egy klasszikus harcos város, nagyon kevés a civil. Azok a környező településeken laknak inkább.
– Szép város? Hasonlít Konohára?
Most én kapok egy falatot tőle. Tetszik a játék, ahogy feszegeti, meddig bírom tartani a szemkontaktot vele, kihívóan csillannak szemeim felé.
– Más. Nálunk nem faházak meg téglaházak vannak, hanem kőházak. Nyáron a forróságtól, télen a hidegtől védenek. Sivatagos homokos terület volt, amíg Kakashi Hokage szövetséget nem kötött velem, és együtt kialakítottunk egy csatornahálózatot. Azóta zölden burjánzik a város és a környező termőföldek.
– Biztosan szép - mosolyog, ahogy elgondolkodik.. Tölt még egy kis szakét, ami lehet, már nem kellene, mégis elfogadom, csak rá akarok figyelni, a gondolataimat el akarom zárni…
– Gyere velem és nézz körül, Yona! Neked nem kell engedély, bármikor utazhatsz bárhová. A házamban van vendégszoba, hozhatsz barátokat magaddal.
– Ez kedves tőled - kedvesen elmosolyodok, de már nem is emlékszem mire… jelenleg teljesen más dolgok foglalkoztatnak a sake varázslatos hatására…
– Ez mi? - nézi a desszertemet.
– Cseresznyevirág zselé és barack, van benne még valami fűszer is, de nem tudom eldönteni mit érzek. Megkóstolod? - nyújtom felé a kanalat, de kikerülve kezem, hozzám hajol, kiesik a kezemből, amit addig tartottam. Megadóan sóhajtok és hagyom, hogy hátra fektessen. Olyan meleg a teste…
Megadóan nyögök fel, ahogy nyelvével birtokba veszi számat, kezeim maguktól futnak fel ruháján nyakára, majd tarkójára… gyengéd és óvatos, de nem tolakodó… nagyon figyelmes.
Kezeivel végigsimít combomon, amire jólesőn megborzongva húzom fel oldalára, hogy jobban érezhessem… szoknyám “véletlenül” felcsúszik a mozdulatra…
Szabad kezemmel nadrágját veszem célba, rámarkolok férfiasságára és meglepve nyögök fel…
– Gaara-san… mmhh… folytassuk ezt máshol… kérlek…
Szolidan biccent, és kapok egy csókot… majd még egyet… és megint…. olyan kellemes, nyugtató csókjai vannak, hogy eszem ágában nincs ellenkezni, kényeztetem, ahol csak hagyja…
Kigombolja blúzom, vágyakozva néz végig melltartómon. Az elől lévő kis kapcsot én magam oldozom el, miközben ajkába sóhajtom vágyam. Izgató lassúsággal, ráérősen ingerli mellbimbóim, nem akaratos…
Aprót sikkantok szájába, ahogy tangámat félretolva rögtön két ujjal kezd el kényeztetni, megremegek alatta, hevesen harapok ajkára, kezemmel továbbra sem engedem tarkóját, karcolva markolok hajába.
Ahogy harmadik ujja csatlakozik a játékhoz először csak felnyögök, majd sikkantok, ahogy ő is olyan szakértő pontossággal találja meg G-pontomat, hogy pillanatokon belül élvezek el ujjain. Nem mond semmit, csak csókol… belém fojtja sikolyomat, ahogy hosszan rándulok meg alatta… belassít, hogy szinte újra elélvezzek alatta…
Sokáig pihegek alatta, kapkodom a levegőt, mérsékelem szapora szívverésem, ő addig kényelmesen nyalja melleim…
– Ehz… ehh… ez volt ah…
– G-pont - közli egyszerűen, majd kihúzza belőlem ujjait. A szaké jótékony hatására mindenféle gátlásom elillan, így azonnal számba veszem ujjait és szemeiben elmerülve nyalom le saját élvezetem. Elpirult… nocsak… a vágy az ő szemében is örvénylik, de mélyet lélegezve visszafogja magát és felül tőlem.
– Köszönöm Gaara-san, nagyon finom volt… a vacsora is - bújok hozzá huncut mosollyal. – De még éhes vagyok.
Érdeklődve húzza fel szemöldökét, mintha nem értené… pedig elég egyértelmű szándékaim vannak, Kazekage-sama…
– Éhezem rád, Yona - morogja vágytól rekedt hangján, mire kiscicaként simulok hozzá és izgatva ülök férfiasságára, ahogy félrehúzom tangám.
– Én is rád… - felig lehunyt szemmel, suttogva hajolok ajkaira.
A vacsora után egy közeli hotel felé terelem…
– Hozzám is mehetünk - jegyzi meg, mintegy mellékesen, de egy “egyemaszíved” kacajjal fordulok hozzá és rántom egy csókra magamhoz ingét megragadva.
– Nem akarok várni - suttogom fülébe, ajkaimat végighúzom bőrén, mire jólesően megremeg. - Egy jolly joker van a lábad között, Kazekage-sama. - harapás a nyakán… - Soha ekkorán nem lovagoltam még… - és az állkapcsán… - Akarom! Most, ahh…
– Tudod mit? - markol fenekembe.
– Hm? – figyelek ám… vagy mégsem… belefojtom a választ, mielőtt bármit is mondhatna, készségesen hagyja magát. Izgatóan csókol, szinte bele tudnék bújni a bőrébe… – Hhh, figyelek…! - mosolygok ajkaiba pimaszul.
– Nem fontos. Menjünk! - Azért.
A hotelt nem is figyelem, mintha ki is esne néhány momentum, hogy hogy jutunk fel a szobába.
Lassú, kimért mozdulatokkal vetkőzök le előtte, szemei szenvedélyesek, vágytól csillognak a türkiz íriszek… csak a harisnya marad rajtam.
Feltérdelek az ágyra, kibontom hajam, lehunyt szemmel hívogatom ujjaimmal, melleimen simítok végig.
Feltérdel mellém az ágyra. Miért Is van rajta ennyi ruha még? Elkezdem hát ingét kigombolni…
– Azt akarom, hogy ma éjjel ájulásig kefélj engem a hatalmas farkaddal, Gaara-san - suttogom ajkaiba. - Gaara-san… Ne kímélj…
– Rendben, de nincs visszaút ha elkezdem, Yona. Felfogtad?
– Igen!
Végre leveti magáról ruháit, addig én elfekszek az ágyon és gátlástalanul simogatom magam neki. Látom, ahogy előkészül, zihálva várom a megváltást…
Meglepetésemre bokámat megragadja és egy határozott mozdulattal fordít hasamra, amitől nyekkenek egyet. Hihetetlen az ereje, mintha egy kis szöszt porolt volna le a ruhájáról. Lábaim szétfeszíti, megadóan nyögök fel, ahogy vastag férfiasságát határozottan vezeti belém. Keményen feszít, megrándulok az érzésre, ahogy kitölt…
– Istenem… ahh… mekkora… hatalmas… - harapok a párnába, ahogy tövig magamba fogadom.
– Minden rendben? - duruzsolja a fülembe, és erőteljes mozgásba kezd, minden egyes lökéssel az ágyba döngölve.
– Olyan… ahhh… olyan… mintha… ah torkomig megdugnál… ahh kurvajóóóhhhh… Folytasd!
– Nekem is. Nagyon finom vagy! Mehet keményebben?
– Igen! Keményen bassz meg, Gaara-sama! Amilyen erővel csak tudsz!
– Abba belehalnál, de nem fogsz csalódni, ígérem…
Bárcsak…
Ahogy keményen tesz magáévá teljesen szétesik a valóság. Betartja ígéretét, nem kímél. Kemény, de nem erőszakos, nem durva.
Rengetegszer élvezek el rajta, alul-felül, nem is érdekel hogyan és hányszor, csak menekülni akarok a valóság elől. Megérzem, ahogy arcomon végigsimít, ujjai nedvesek… sírok…
- Rám figyelj… ne gondolj semmire… - súgja ajkaimba, és könnyeimben fuldokolva tekintek rá hálásan, szenvedélyesen csókolom meg. Látom gyönyörtől homályos szemeit, arcának izzadtságharmatos vonalát, orrának ívét, ahogy ismét elsöprő gyönyör rázza végig testem… és álmatlan sötétség telepszik rám…
×××
Másnap reggel összesúgnak mögöttem a kollégák, ahogy belépek az akadémiára, Genma tejbetök vigyorral a képén lép ki a tanáriból.
- Szép munka, kislány! - értetlenkedésemre hamar választ kapok és csak önuralmam a megmentőm, hogy megjátszott elégedettséggel elmosolyodok, hogy a többiek ne fogjanak gyanút, de nagyon kellemetlenül érzem magam ettől a felhajtástól…
Egy nagy csokor vörös rózsa. Mindenki szeme láttára.
- Yona-sensei, egy pillanatra egyeztethetünk a gyerekekről? - hallom meg hátam mögött Iruka-sensei csendes szólítását. Nyelek egy nagyot, mert úgy sejtem, ez bizony nem a gyerekekről fog szólni.
- Megyek.
Azzal elegánsan belibbenek az igazgatóiba a kollégák szemének kereszttüzében. Mintha épp a máglyára kísérnének…
×××
A kísérő levélben szereplő időre meg is érkezek a rezidencia elé. Hatalmas udvar, japán kerttel. Napközben volt elég időm átgondolni, megrágni, hogy mégis hogyan kellene minden idők no.1. Legerősebb és legszexibb Kazegakéját lebaszni, és megnyugodtam, hogy egy egész estés bohózatra való alapanyag gyűlt össze a fejemben, a legjobbakat majd ne felejtsem el leírni…
Gaara-san elegánsan vár a kapuban, már felém néz, biztos vagyok benne, hogy már messziről hallotta, ahogy jövök…
- Szép estét, Gaara-san! - suttogom ajkaiba, engedelmesen hagyom, hogy magához húzzon, kezem felkúszik nyakára, ahogy egy csókra hajol hozzám gyönyörű szemeit le sem véve rólam, én pedig állom tekintetét. Elégedetten hümmög.
Amióta mondta, hogy senki nem képes felvenni vele a szemkontaktust ezt egyfajta játéknak vettem, hogy egyszer talán én nyerek. A gondolatra csintalanul mosolyodok el, kíváncsi szemekkel méregetve enged el.
- Min mosolyodtál el?
- Csak azon, hogy remélem, egyszer majd sikerül tovább tartanom a szemkontaktust nálad - mosolygok játékosan. Nem látom értelmét neki füllenteni, úgyis megérzi, ha valaki hazudik neki, és különben is… mindenki retteg tőle, pedig nagyon is figyelmes férfi. Ja igen… a figyelmesség. - Köszönöm a csokrot, gyönyörű, de nem kellett volna…
- Szívesen.
- Még Iruka-sensei is megjegyezte - Vizslat, miközben karon fogom és sétálunk a kertben. Nem értené, hogy mi a baj? - Félre ne értsd, nagyon örültem neki, de egyúttal nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem miatta, amit egy bocsánatkéréssel szerencsére elintéztem.
- Miért baj, ha virágot küldök annak, aki felé ki akarom fejezni a vonzódásom?
- Nem a virággal van baj. A virág szép gesztus, és értékelem is. A vonzalmad kifejezése kettőnk közötti dolog. Nekem kellemetlen volt, hogy egy olyan közegben kellett reagálnom rá, ahol a szakmai szerepem és a magánéletem ideális esetben nem találkozik.
- Értem. Ha ugyanezt otthon adom át, az megfelelőbb lett volna?
- Határozottan, mert engem nem az érdekel, hogy közönség legyen, hanem az, hogy a pillanatot közösen éljük meg.
- Ez érdekes különbség - Milyen különbség? Kíváncsian nézek fel rá. - Én a csokrot vonzalmam egyértelmű jelzéseként, egyfajta információ átadásnak tekintettem. Te pedig az élményt tekinted a lényegnek. Azt feltételeztem, hogy a gesztus értékét maga a gesztus hordozza. Te viszont azt mondod, hogy az értékét a közös élmény adja. Ez egy fontos korrekció az emberi reakciók modelljében.
Meglepetten figyelem gondolatmenetét és magamban elégedetten örömködök. Üdítő változatosság, hogy valakivel ilyen mélységben lehet eszmecserét folytatni. Fantasztikus, mennyivel másabb rálátása van a világra.
- Elhiszem, nehéz lehet a társadalmi normákra megfelelően reagálni, ha egész életünkben elzárva tartottak minket tőle - felelem komolyan. Érdeklődve húzza fel szemöldökét.
- Nem annyira, mint gondolnád. A legtöbb ember nem véletlenszerűen viselkedik. Szabályokat követnek, még ha nincsenek is tudatában.
- A viselkedések valóban kiszámíthatók, de az érzelmek nem írhatók le szabályszerűségekkel.
- Egyetértek, de pontosítanám: a viselkedés látható, az érzelem nem. Az érzelmekre adott reakciókból lesznek a minták, az érzelem pedig egy valószínűsíthető magyarázat.
- De az érzések nem csak egysikúak, hanem több szinten, egymásra épülnek, sőt, akár el is rejtőzhetnek egymás alatt. Mindig van egy mélyebb szint, ami az aktuális érzést és a vele járó reakciót váltja ki, amit a legtöbben nem képesek megismerni, így nem jutnak el a legvégső szintre, az érzéseik gyökeréhez. Megengeded, hogy ezt egy példával szemléltessem?
Érdeklődve bólint.
- Tudsz válaszolni arra a kérdésre, hogy miért engem hívtál vacsorázni?
- Mert felkeltetted az érdeklődésem - válaszolja egyszerűen.
- De miért? - kötözködök kicsit, de tiszta szándékaim vannak, nem udvariatlanságból kérdezem. - Az őszinte válasz ennél mélyebben rejtőzik, Gaara-san.
- Mire gondolsz?
- Ha elmondanám, azzal oda lenne a felismerés pillanata - mosolygok rá sejtelmesen.
- Hn - bólint és gondolataiba merül. Látom, ahogy a távolba néz, keresi magában a választ. - Én is kérdezhetek?
- Természetesen.
- Te miért fogadtad el a meghívásom?
Csend a válaszom.
|
| Levi-sama | 2026. 07. 28. 21:54:31 | #36771 |
 Karakter: Sabaku no Gaara
– Kedves öcsém, alulmúltad magad...
A háztetőn ülve nézzük a naplementét. Ránézek Kankurora, de nem viszonozza pillantásomat, a horizontot nézi.
– Yona miatt neheztelsz rám?
– Igen.
– Nem a barátnőd, hezitálás nélkül flörtölt velem, és elfogadta a közeledésem.
– Tudom - morogja rosszkedvűen. – Legyél vele kíméletes, ő egy törékeny civil. Egy mozdulattal meg tudnád ölni, vagy megnyomorítani a kis testét.
– Tudom. Ne aggódj érte, vigyázni fogok rá.
– Utállak, Gaara.
– Ez is csak egy érzés, amit nem ismerek. Csak kérned kell, hogy tartsam magam tőle távol, bátyám.
Felnevet.
– Nincs hozzá jogom, nem a csajom.
Eltűnik.
A nap eltűnik a horizonton, az őszi szellő vörös hajamba borzol, orromba kúszik az éjjel illata.
***
Elérkezett a hétfő este.
– Üdvözlöm, Gaara-san!
Végig mérem a szép nőt. Kunouchi ilyen ruhában nem látható, mint egy színes női divat magazin modellje, úgy néz ki. Nagyon tetszik. Az illata is nagyon finom, és sajnos most van rajta bugyi, mert nem érzem az aromás mély illatát.
– Indulhatunk? - kérdezem. – Egy rövid séta vacsora előtt?
Elfogadja felé nyújtott karom, puha melle hozzáér ahogy sétál mellettem.
– Szeretnél beszélgetni vagy inkább a csendes sétákat szereted?
– Nem szoktam beszélgetni, de vacsorára sem szoktam elhívni senkit.
– Ennyire nehéz megfelelő társaságot találnia minden idők legfiatalabb Kazekagejának?
– Ennyire nem érdekelnek az emberek…
– Akkor végképp nem értem, hogy egy magamfajta alsós tanárnő hogyan kelthette fel az érdeklődésed.
Megállok és lenézek rá, beszívom a levegőt.
– Finom illatod van.
– Mondanám, hogy köszönöm, de ez sem bók volt, hanem megállapítás? - súgja, csábító pillantása és mosolya elbűvölő. Egyenesen a szemembe néz most is, nem fél tőlem. Nem ismer.
– Senki nem tudja tartani velem a szemkontaktust. Még Kankuro sem… neked azonban sokadjára is sikerül. Felkeltetted az érdeklődésem - halvány mosollyal nézek rá, aztán folytatjuk a sétát– Mióta tanítasz alsósokat?
– Elég régóta, hogy soknak tűnjön, de nem elég ideje, hogy elmondhassam, maratoni tapasztalattal rendelkeznék. Legalább 6 éve.
– Szoktál találkozni speciális képességű gyerekekkel?
– Úgy érted, rejtett ninjutsu képességgel? Ritkábban, mint gondolnád. A klánok tagjai már a korai években is mutatják a képességeiket, ami megkönnyíti a monitoringot, de rejtett technikával nagyon ritkán találkozok.
– Fel is ismered, ha ilyennel találkozol?
– Nem állítom, hogy mindet. Eddig 2 tanulóban ismertem fel a 6 év alatt... Megkérdezhetem, miért érdekel?
– Hasznos, ha idejében kiderül. Főleg ha nagyon komoly a kekkei genkai.
Füle mögé simít egy kósza hajtincset, karcsú ujján gyűrű csillan, fülében is ragyognak a kis ékszerek. Egy újabb dolog amiben más, mint egy kunoichi. Tényleg nagyon sérülékeny, törékeny.
– Mire gondolsz most? - billenti oldalra a fejét, karcsú nyakát szinte felkínálja.
– Azt olvastam néhány könyvben, hogy a sérülékeny, törékeny nő látványa felébreszti a férfiban a védelmező ösztönt.
– És érzed most ezt az ösztönt?
– Hn.
– Milyen regényeket szeretsz olvasni?
– Romantikusak a kedvenceim.
– Valóban? - megtorpan csodálkozva. – Te romantikus alkat vagy, Gaara-san?
– Nem. Az érzelmekről szeretek olvasni, tanulmányozom, de amíg a könyvekben értem a logikáját, mert látom a szereplő gondolatait, addig a valóságban úgy tapasztaltam, hogy inkább összetettek az érzelmek, nem olyan egyszerű.
Bólint.
– A romantikus regények könnyen emészthetők, mert leegyszerűsített és elnagyolt, mondhatni kisarkított vagy szélsőséges - mondja. – Ha az érzelmi világ és a lelki folyamatok érdekelnek, szívesen adok kölcsön néhány komolyabb szépirodalmi dráma regényt, ami alaposabban tárgyalja a lélek bugyrait.
Lenézek rá.
– Okos vagy - állapítom meg. Elmosolyodik.
– Bizony.
– Elfogadom, köszönöm. Holnap este el is hozhatod.
– Rendben - biccent.
Egy nagyon elegáns étterem előtt állok meg, amely egy tóparton áll. Nem asztalok, hanem kis szobák vannak, tradìcionálus rizspapír és bambusz tolóajtókkal, tóra néznek. Kényelmes párnák és alacsony asztalok, elegáns kifinomult berendezés szép dísznövényekkel.
– Megfelel ez az étterem?
– Még nem jártam itt, de jól néz ki - mondja, és sikkesen belibben az oldalamon. Tökéletesen illik mellém, csinos, szexi, elegáns, tud viselkedni.
A legszebb helyiséget kapjuk, abszolút adott az intim nyugalom. Mellé ülök, mert olyan jó illata van és vonzó, nincs kedvem szemben ülni vele.
– Yona, szereted a tradicionális japán ételeket?
Megfogja az étlapot karcsú ujjaival, szépen ápolt körmei csábítóan csillognak.
A pincér elolvad tőle, átbeszélik mit miért, végül dönt, és megrendeljük a vacsorát. Odakint sötétedik, papírlámpásokkal kivilágítják a tavat, idebent is nagyon kellemes lágy fények vannak.
Finom meleg szakét kortyolgatunk, ellazulva beszélgetünk. Nyíltan elmondja, miért nem vágyik tartós kapcsolatra, a családjáról, a munkájáról, a diákokról.
– Mire gondolsz, Gaara-san? Mi ez a mosoly?
Karját az enyémhez érinti.
– Egy másik világban élsz, ahol biztonságban érzed magad, háborítatlan béke és nyugalom vesz körül.
Bólint.
– Igen, és ezt nektek a védelmező harcos ninjáknak köszönhetjük, nagyon jól tudom én is, ahogy minden civil a faluban. Kakashi-sama reformjainak köszönhetően sokat fejlődött a falu, és Naruto-sama tovább folytatja a munkáját.
Bólintok. Kihozzák a vacsorát, és nekilátunk.
– Sunna milyen hely? Megkóstolod? - nyújt felém egy kis falatot a pálcájával. Hagyom hogy megetessen és elpirulva néz a szemembe.
– Nem rossz. Sunna egy klasszikus harcos város, nagyon kevés a civil. Azok a környező településeken laknak inkább.
– Szép város? Hasonlít Konohára?
Most én adok neki egy falatot.
– Más. Nálunk nem faházak meg téglaházak vannak, hanem kőházak. Nyáron a forróságtól, télen a hidegtől védenek. Sivatagos homokos terület volt, amíg Kakashi Hokage szövetséget nem kötött velem, és együtt kialakítottunk egy csatornahálózatot. Azóta zölden burjánzik a város és a környező termőföldek.
– Biztosan szép - mosolyog. Töltök neki szakét, amitől kipirul. Nagyon erős ital.
– Gyere velem és nézz körül, Yona! Neked nem kell engedély, bármikor utazhatsz bárhová. A házamban van vendégszoba, hozhatsz barátokat magaddal.
– Ez kedves tőled - mosolyog édesen.
– Ez mi? - nézem a rózsaszín zselét a tálkájában.
– Cseresznyevirág zselé és barack, van benne még valami fűszer is, de nem tudom eldönteni mit érzek. Megkóstolod?
Kanálkával nyújt nekem.
Hozzá hajolok, és amikor megcsókolom, kiesik a kezéből. Óvatosan de határozottan ledöntöm a földre, puha teste kellemesen idomul hozzám.
– Mmmhh, mmm - nyögi a számba, amikor nyelvemmel birtokba veszem. Karjai nyakam köré fonódnak, hajamba csúsznak ujjai és tarkómat simogatja. Finom… puha… izgató…
Kényelmesen hever a párnákon, és ahogy csókolózunk, kezem végighúzom a csipkeharisnyás combján. Oldalamra simítja lábait, szoknyája izgatóan felcsúszik a mozdulattól.
Keze a nadrágomba csúszik, és rámarkol merevedésemre.
– Gaara-san… mmhh… folytassuk ezt máshol… kérlek…
Biccentek, de még egy csók… és mégegy. Kis keze nem éri körbe a péniszem, de igyekszik lelkesen masszírozni. Kigombolom a blúzát, puha nagy melle nagyon szép bordó csipke melltartóban kínálja magát. Elöl kis kapocs van rajta, ő maga nyitja ki és tárja elém szép halmait. Számba veszem kis rózsaszín mellbimbóját és nyelvemmel lustán körözve ingerlem, ezzel egy időben pedig félretolom a bugyiját és határozottan hüvelyébe dugom két ujjam. Teljesen nedves, olyan könnyen magába fogadja mintha semmiség lenne. Mohón csókolózunk, remegve rángatózik alattam, és édesen nyögve fogadja be harmadik ujjam is. Belenyikkan, amikor a G-pontot masszírozni kezdem belül, kívül pedig hüvelykujjammal a csiklóját.
Csókkal folytom bele a sikolyt, amikor elélvez. Kéjesen hosszan rángatózik, elnyújtom az örömét, és újra elélvez azonnal.
Hosszú percekig piheg alattam, lustán nyalom és szopom két mellét, csókolozunk…
– Ehz… ehh ez volt ah…
– G-pont - mondom, és finoman kihúzom belőle nedves ujjaimat. Tisztára nyalogatja, miközben mélyen a szemembe néz. Kipirulok és vágyakozva nézem, merevedésem fájdalmasan lüktet. Belefájdulnak a fogaim, annyira szeretném puha bőrébe mélyeszteni és megjelölni őt. Kívánom. Felülök és mélyet sóhajtok.
– Köszönöm Gaara-san, nagyon finom volt… a vacsora is - teszi hozzá huncut mosollyal. – De még éhes vagyok.
Felhúzom egyik halvány vörös szemöldököm. Viccelődik, flörtöl velem, értem a jelzést.
– Éhezem rád, Yona - mondom nagyon mély, vágytól rekedt hangon, és ő borzongva simul hozzám, az ölembe ül. Bordó csipkés bugyiját tisztán látom, félrehúzza ujjával. Igen éreztem hogy teljesen csupasz és selymes, szemmel láthatóan nagyon szép rózsaszín is.
– Én is rád… - leheli izgatóan.
Alig tíz perccel később a kezem fogva sétál velem egy közeli panzióhoz.
– Hozzám is mehetünk - mondom, de ő felkacag és nyakam átölelve megcsókol.
– Nem akarok várni - fülemhez hajol, forró nddves ajkai súrolják bőröm és beleborzongok. – Egy jolly joker van a lábad között, Kazekage-sama. Soha ekkorán nem lovagoltam még… Akarom! Most, ahh… - zihálja, amikor fenekébe markolok.
– Tudod mit?
– Hm? – mosolyog csábítóan, de mielőtt megszólalhatnèk, lehúz egy csókra, és készségesen hajolok hozzá. Forró kis nyelve mohón ficánkol a számban, merevedésemhez dörgölőzik. – Ahh, figyelek…!
– Nem fontos. Menjünk!
A hotelszoba egyszerű, de az ágy a fontos úgyis. A folyosón óvszer automata, amiből felszerelkeztünk síkosítóval is.
Odabent minden ruhát ledob magáról, csak a szexi harisnyát hagyja magán, és közben engem néz. Dermedten állok, falom szememmel a látványt. Puha, buja nőies idomok, sehol egy sebhely, semmi kemény izom, csupa nőiesség és végtelenül erotikus mozdulatok.
Már értem Kankuro miért van úgy oda érte.
Szenvedély, forró kínzó vágy söpör végig testemen. Felmászik az ágyra, feltérdel és félig lehunyt szemekkel kibontja a haját, majd melleit végigsimítja, és várakozóan néz rám. Mutatóujjával ugyanúgy hív magához, ahogy én tettem a kávézóban.
Közelebb lépek, mellé dobom a síkosítót és az óvszereket.
– Azt akarom, hogy ma éjjel ájulásig kefélj engem a hatalmas farkaddal… Garra-san… Ne kímélj…
– Rendben, de nincs visszaút ha elkezdem, Yona. Felfogtad?
– Igen!
Ledobom a ruháimat. Hátradől az ágyon, széttárt lábakkal vár, figyeli ahogy felbontom az óvszert, felhúzom a péniszemre. Talán fél éve voltam utoljára nővel, jól fog esni egy mozgalmas éjszaka ezzel a nővel. Nedvesen csillog, az étteremben jól kitágítottam. A síkosítóval bekenem a péniszem, és feltérdelek az ágyra.
Bokájánál fogva lejjebb rántom és akár egy könnyű papír babát, hasára fordítom és ránehezedem. Szétfeszítem lábait, és hajába markolva lassan de határozottan hüvelyébe préselem hímtagomat. Nagyon szűk, de nedves és forró, melegen és puhán szorul körém.
– Istenem… ahh… mekkora… hatalmas… - nyöszörgi, és amikor elérem a méhszájat, hörögve harap a párnába.
– Minden rendben? - mormolom a fülébe, és mozogni kezdek, erőteljesen döngölve a méhszájat.
– Olyan… ahhh… olyan… mintha… ah torkomig megdugnál… ahh kurvajóóóhhhh… Folytasd!
– Nekem is - morgom. – Nagyon finom vagy! Mehet keményebben?
– Igen! Keményen bassz meg, Gaara-sama! Amilyen erővel csak tudsz!
– Abba belehalnál, de nem fogsz csalódni, ígérem…
***
A hajnali napsugarakat figyelem a háztetőn.
Testem elégedetten ernyedt, ellazulva merengek. Alig egy órája hagytam a hotelben a tanárnőt. Rendeztem a számlát és bőséges reggelit rendeltem neki a szobaszervíznél.
Yona ájultan aludt, ezért írtam neki pár sort egy cetlire, hogy majd keresni fogom, amint lesz rá időm.
Csodás éjszaka volt, nagyon élveztem. Ő egy tapasztalt szerető, akit nem riaszt el egy àtlagon felüli méretű hímvessző.
Zokogva lovagolt rajtam, olyan kéjesen hörögve élvezett el éjjel nagyon sokszor, amit mèg nem láttam, csodálattal figyeltem.
– Szenvedélyes kéjsóvár nő - mormolom magam elé. Hímvesszőm megrándul az emléktől. Emlékszem, letöröltem a könnyeit. Rám figyelj, ne gondolj semmire, mondtam neki és ő hálásan csókolt meg. Összekapcsolódott a tekintetünk, és ájulásig, keményen megbasztam. Amikor már ernyedten hevert rajtam, gyengéden lefektettem és hasára élveztem.
– Nagyon jó volt, nem elég belőle.
***
Egy nagy csokor exkluzív vörös rózsát küldetek neki az iskolába, a kísérőlevélben ismét vacsorázni hívom, ezúttal a rezidenciára ahol elszállásoltak.
|
| CsigaBiga | 2026. 07. 26. 19:42:19 | #36766 |
Karakter: Yona Kawakami
Nemnemnemnemnemnemnemnem… ezt így nem szabad. Senkinek nincs szüksége egy szerelmes tanárnőre. Senkinek.
Nem.
Imádom, ahogy érzéki, mély hangon dorombol nekem, nedvesen csúszkálok a masszázstól felélénkült farkán…
– Gyere… - suttogom neki szinte önkívületben, annyira forró és kemény, nem tudom megállni… csak egy kicsit…
– Bébi, a gumi! - nyögi ijedten, de nem érdekel… rohadtul érezni akarom őt valójában, gumi nélkül… Hhhh…
Mélyen beleülök, az érzésre szinte azonnal nyöszörögve élvezek el rajta, hüvelyem az orgazmustól rángatózva szorítja satuba farkát.
– Hahhh…Igen, ó igen… mindjárt - nyögöm, és reszkető térdekkel támaszkodok meg, hogy legalább ő fel tudja húzni magára…
– Ilyet ne csinálj, mert majdnem elélveztem - Dörmögi szigorúan, ahogy belém vágja magát, vadságára végigszánt rajtam egy újabb hullám, sikkantva élvezek ajkaiba.
– Érezni akarlak… Mindened…
Mellkasára térek, beleharapok mellbimbójába, végig karmolom oldalát.
Tempósan lovagolok rajta, éhesen kiélvezve minden gyönyört, amit csak a teste adhat nekem, kezével csiklómat gyengéden izgatja körkörös mozdulatokkal, mellem kényezteti, falja teljesen belefeledkezve.
Csak meg többért sóvárgok… hol nyöszörögve, hol sikítva…
Már a sokadik meneten vagyunk túl, amikor maga alá fordít és keményen dönget, csak vergődve nyögök ütemes tempóját követve.
– Gyerünk bébi, élvezz még a farkamon - hahhh… reszkető kezekkel karmolom hátát, morogva élvezi. - Számoltad eddig mennyi orgazmusod volt?
– Abbahagytam valahol ahh… hatodik hhhh után…ahh…!
Gyönyörű, mély hangján nevetve gyorsít, én csak önkívületben remegek alatta, egymás szájába sikítjuk, hörögjük orgazmusunkat. Kész… végem…
Már rögtön nyúlna a következő gumiért, de talpam mellkasára téve állítom le, folyik rajtam a víz…
– Állj le csődör! Már fáj a puncim, elérte a napi limitet - kuncogom elégedetten és mellém fekszik.
– Yona… - sóhajtja kielégületlenül. Hoppá, itt valaki még jócskán bírná… oldalába fúrom magam, kap egy puha csókot.
– A szám még nem fáradt el - mosolyodok el pimaszul és szorgalmasan hajtom fejem isteni farkára…
×××
Nikkával megyek el egyet kávézni egy délután. Már igencsak ránk fért egy csajos program, van is mit mesélnünk egymásnak. Kikérjük az italainkat és bekuckózunk egy eldugottabb asztalhoz.
Valakinek el akarom mondani az érzéseim… mindent, ami kavarog bennem… de most mégsem érzem magamban az elhatározást…
– Kankuro nemsokára elmegy, mi lesz veletek? - hallom meg a kérdést. Ó, Nikka, bár ne ismernél ilyen jól.
– Elmegyünk a hétvégén egy onsenbe, búcsúzóul - válaszolom a vállamat megvonva. Úgy döntök, hogy neki sem mondom el végül. Elég, ha én szenvedek, kéretlen tanácsokért meg nem állok sorba.
– Nem vagy szomorú?
– Dehogynem… imádom a pasit, nagyon jó az ágyban, és kedves, figyelmes.
– Kár hogy homok ninja… - sóhajt egy fájdalmasat. Nekem mondod?
– Igen - egyre jobban zárkózok be, egyre kevésbé van kedvem erről beszélgetni.
– És mi lesz? Távkapcsolat? Meglátogatjátok egymást időnként, vagy mi?
– Á, ő nagyon elfoglalt, nem hiszem… - nem hiszem, hiszen ő mondta, hogy a belügyek és Gaara-sama mellett nincs semmi ideje. Rám sem lenne. Nem is az a hősszerelmes típus. Az meg, hogy én szenvedni fogok, nem tartozik senkire, amúgy sem ebben állapodtunk meg. Eszembe jutnak Raido szavai, hogy fájni fog… inkább a kávésbögrét kezdem forgani, nézegetem a mintát rajta, annyira érdekes…
Hátamon érzem, hogy valaki figyel. Bögrém bámulásából a megérzésem felé fordulok és egyenesen a Kazekage jeges szempárjával nézek farkasszemet. Naruto-samával egyeztetnek, eddig fel sem tűnt, hogy ők is itt vannak. Állom a tekintetét, hosszan. Már-már túl hosszan.
– Yona, a Kazekage téged bámul? - kérdi Nikka suttogva.
– Csss, mindent hall…- Ajkamba harapva mosolyodok el és biccentek felé.
Ó, igen. Eszembe jut, amikor Kankuro ezeket mesélte nekem, közvetlen miután hallótávolságon kívül kerültünk a kagektól a párbaj napján. Sok szempontból mérges voltam és vagyok is rá az akkori húzásáért, de később már nem vetettem fel. Úgy viselkedett velem, mintha valami törékeny baba lennék… nagyon kellemetlen és zavarba ejtő volt…
Bosszúsan szusszanok, ahogy eszembe jutnak az emlékek, mire észbe kapok és visszanézek rá, Gaara-sama már csak egyedül ül az asztalánál, minden kétséget kizáróan engem nézve és intve, hogy az asztalához invitáljon.
– Téged hív! - suttogja izgatottan Nikka. - Úristen, a Kazekage neked intett, hogy menj oda? Mire vársz, menj már!
Kedvesen mosolyogva felállok és bögrém társaságában csatlakozok hozzá pironkodva.
Udvariasan feláll és hellyel kínál, ahogy asztalához érek, szolid biccentéssel köszöntöm.
– Yona kisasszony, ha nem tévedek, Kankuro bátyám nem-barátnője.
Elmosolyodok a megszólításra… az előbbi kis emlék hatására még mindig mérges vagyok Kankurora…
– Jó a memóriája, Kazekage-sama.
– Foglalj helyet, kérlek.
– Köszönöm.
Leülök mellé, zavartan fonom keresztbe lábaim és tűröm el hajtincsem fülem mögé. Végigmér… ugyanazokkal a szemekkel, ahogy anno Kankuro is… és amitől sikítva akartam menekülni már az első percben. Gaara-nál ezt most nem érzem.
– Nagyon szép nő vagy - Pardon?!
– Köszönöm? - húzom fel szemöldököm, zavartan pislogok.
– Nem bók volt. - közli szárazon, majd belekortyol teájába. A lehengerlő kisugárzás családi vonás, konstatálom magamban. - Megállapítás. Szeretném, ha mesélnél magadról.
– Megkérdezhetem, miért? - Ó, kérlek, vétek lenne ezt a lehetőséget úszni hagyni.
Tekintetembe fúrja övét, de kifejezéstelen az arca, nem tudok olvasni belőle. Nem olyan, mint Kankuroé. Az övé picit árulkodóbb.
– Mert szeretnélek megismerni - válaszolja tömören, egyszerűen.
Mosolyogva biccentek neki.
– Alsós tanárnő vagyok, egyedülálló - hangsúlyozom ki, ahogy Kankuro tette a barátnős részt. – Szeretek olvasni, zenét hallgatni, kirándulni, főzni, szórakozni, táncolni, a fűszeres ételeket… és a szép erős férfiakat.
Felsorolásom végére felhúzza szemöldökét, láthatóan nem számított ilyen nyílt célzásra, sokat sejtetően elmosolyodok.
– Hn.
– És te, Kazekage-sama?
– Gaara-san.
– És te, Gaara-san? – dobok felé egy érdeklődő mosolyt és az asztalra könyökölök finoman. – Én is szeretnélek megismerni téged – Gyönyörű férfi ő is, újabb családi vonás. Annyi mindenben látom benne Kankurot… a kezét, a karját nézve. Még az arcvonásaik is hasonlítanak, pedig első látásra nem sok hasonlóságot mondtam volna. Egyedül a szemük… két véglet, a lehető legmesszebb egymástól. A meleg barna árnyalatok helyett egy jéghideg, türkiz szempárra nézek, amik minden kétséget kizáróan átlátnak az embereken.
– Egyedülálló, olvasás, séták, zene, édességek – szünetet tart. – Őszinte, egyenes ember vagyok. Tetszel nekem, de nem keresek komoly kapcsolatot, Yona tanárnő.
Egyenes és lényegre törő. Tetszik. Szívem gyorsabban kezd dobogni, izgulok..
– Szeretem az őszinte embereket – suttogom, ahogy előre hajolok hozzá, ujjaimmal végig simítok kezén. Meleg, bizsergető.
Megfordítja, hogy hatalmas tenyerében körözzek, szinte elveszik az én kezem, de tekintetét továbbra is állom… ajkamba harapva mosolygok rá. Hihetetlen ez a szempár…
– Gaara-sama, meddig leszel még Konohában?
– Két hétig. Ennyi elég szerintem.
– Talán… – kuncogok.
– Mivel nincs barátod, ezért megkérdezem, volna kedved velem vacsorázni ma este?
Ajkamba harapva gondolkodok el a lehetőségen, de nem érzem helytelennek.
– A nem-barátommal ma este elutazom pár napra, de hétfőn este megfelel nekem, ha neked is, Gaara-sama.
Biccent. Ránézek az órámra és visszapillantok Nikkára, aki azóta is nem túl egyértelműen, de le sem veszi rólunk a szemét.
– Sajnos mennem kell – sóhajtom kelletlenül. Udvariasan felállok, hatalmas tenyereiben elveszik az apró kezem, ahogy apró puszit hint rá.
– Szép estét, Gaara-sama.
– Hn, Gaara-san.
– Szép napot, Gaara-san – javítom ki magam egy elpirult mosoly kíséretében.
– Neked is, Yona tanárnő.
Nikkára szigorú tekintetem villantom, hogy várjon a rajongással. Amikor már távolodunk a kávézótól, kitörik belőle a fangirl.
– Úúúú milyen jól néz ki! Istenem, láttad mennyire szexi? Uh, Yona a Kazekage tényleg rád hajtott? Mit mondott?
– Hétfőn vele vacsorázom.
– Ne beszélj! Te szerencsés ribanc!
Kedvesen mosolygok rá és belül próbálom a szívem repedéseit összeragasztani. Az lesz a legjobb, ha megpróbálom túltenni magam Kankuron és ki más, ha nem maga a Kazekage lenne erre a legjobb eszközöm?
×××
Csodálatos személyiség hasadásban vagyok. Élvezhetném háborítatlanul az együtt töltött, maradék időt, helyette persze folyton folyvást a lelkiismeretem és kétségeim gyötörnek. De utálom ezt. Hiába a józan ész, ha mindent felülírnak az érzéseim és most először mondja azt a szívem, hogy picsa nagy hibát követek el.
– Imádlak – búgja élvezettel Kankuro azon a szexis hangján, amitől a legelső éjszakán is már odavoltam, kezeivel fenekem markolja. Csodaszép, még ezt is most kell mondania…
Hátrafeszül testem, ahogy elélvezek rajta… ő közben melleimmel játszik, szívja, harapja őket.
Hajába túrva követelek tőle egy mohó csókot, és felállok, hogy levegye a használt gumit, addig nyúlok is a következőért.
– Minden homok ninjának ilyen állóképessége van? – kérdezem csintalanul, minden elismerésem teljesítménye előtt.
– Nem tudom, még nem keféltem falubeli pasival – vigyorog, de ez most más. Hideg. Hazug. – Ha Gaarára gondolsz, róla végképp nem tudom, milyen az ágyban.
– Hogy jön ide Gaara-san? – nem véletlen az időzítése…
– Tudom, hogy elhívott vacsorázni – válaszolja, ahogy a medence oldalára támaszkodva széttárom lábaim és derekára fonom őket. – És tudom, hogy elfogadtad.
– Ahh, igen vacsorázni fogok vele…
– Kurvára féltékeny vagyok, Yona – morogja és megáll bennem a vér. Könnyedén feláll és úgy dobál magán, mintha valami gumilabda lennék.
– Féltékeny? – nyögök fel meglepetten. Minden egyes lökésnél mélyen magára ránt, apró sikkantásokkal élvezem, ahogy keményen magáévá tesz, de ez csak a testem. A lelkemből apró darabok szakadoznak le minden egy lökésével.
– Igen. Azt hittem többet jelentek neked egy baszócimboránál. Azt hittem lehet köztünk több… Összetörted a szívemet, Yona. Nagyon sajnálom, de beletörődtem, no para. Akkor csak dugunk és élvezzük az életet holnap reggelig.
– Kankuro…
– Css… Inkább ne mondj semmit.
Nyakamba bújik arca, és az eddigi vad dugás gyengéd szeretkezésbe vált, amitől zokogok belül. Miért…
Lágyan nyöszörögve élvezek el újra rajta, ő halkan morogva követ. Ahogy az orgazmus hullámai elcsendesülnek bennünk, gyengéden letesz a vízbe, az óvszert kivágja a medence szélére, sóhajtva ül mellém és elmosolyodik.
Hideg. Hazug. Belül sírok.
– Pezsgőt? – nyújtja felém a poharat.
– Miért? – Kérdezem suttogva. Felém fordítja a fejét és megjátszott érdeklődéssel várja a folytatást. Fölé térdelek és egyenesen a szemébe nézek. – Miért kéred számon rajtam az elmúlt hónapot, amikor egyikőnk sem keresett mást, csak kellemes időtöltést a másikban? Miért várod most el tőlem, hogy a gondolataidban olvassak és tudjam ezt anélkül, hogy egy szóval is tudattad volna velem, hm? Ha olyan zseniális a memóriád, akkor légyszíves, idézd fel, hogy hol volt az a pont, ahol nekem ezt kétségkívül tudnom kellett volna!
Hangszálaim remegnek a visszafojtott sírástól, ő csak cinikusan húzza el a száját mondandómra, azt hiszi, megjátszom… Cseszd meg, Kankuro. Rohadtul cseszd meg.
– Ne merd rajtam számon kérni azt, amiről egész idáig azt hittem, hogy csak én gondolom túl… – rácsapok mellkasára és mélyeket lélegzek, hogy ne sírjam el magam. – De tudod, mit? Megígérem neked, jó escort leszek, hogy egy kibaszott szavad ne legyen, hogy nem háláltam meg a veled töltött időt.
– De szépen fogalmaztad meg, hogy ribanc vagy…
– Amit egészen addig gátlástalanul ki is élveztél, amíg el nem fogadtam egy másik meghívást, amihez egyébként sincs közöd! Álszent vagy! – sziszegem dühösen és ő ugyanazzal az erővel, azzal a haraggal mar tarkómra és ránt egy nyers, erőszakos csókra. Nem hagyom magam, nem is várt mást. Veszekszünk, harcolunk a dominanciáért, egy nagy adag keserűséggel fűszerezve…
Csuklóimat összefogja egyik kezével, másikkal a nyakamra fog, fogait mélyen belevájja vállamba, fájdalmasan nyögök fel.
– Kettőnk közül neked lesz fájdalmasabb, úgyhogy azt ajánlom, válogasd meg, hogy beszélsz velem!
Nagyon-nagyon… nagyon dühös vagyok rá. Paprika piros fejjel fújtatok arcába, nehezen nyugtatom le magam. Igaza van, hogy csessze meg…
Szorítása enged, ahogy dühös szuszogásom lecsillapodik. Akkor hát felvesszük a “ribanc álarcot”. Ujjaim tarkójára térnek, cirógatom. Lágyan belebizsereg…
– Bocsáss meg – suttogom megadóan, végigkaristolom fogaimmal nyakát, füléhez térek, fülcimpájába harapok kéjesen. Beleborzong. – Mit tehetek érted, Kankuro-SAMA? – vetem oda a kérdést kihívóan. Megvillannak szemei. Ó, igen. Látom, emlékszel…
– Ha így kérded… akkor tedd a dolgod és szopj le szépen!
Felül a medence szélére, lábai között állok fel vele szembe. Durván löki nyelvét számba, farkasszemet nézve viszonzom, de nem tudom sokáig tartani. Olyan vadul mar, hogy lehunyt szemmel nyögök csókunkba. A picsába, hogy ilyen hatással van rám… még ilyenkor is…
Végigszaladok nyelvemmel vállán, mellbimbóján, izmos hasának tökéletes kockáin, csípőjét karcolom fogaimmal.
Kéjesen nyögök fel, ahogy kezével határozottan nyom farkára, engedelmesen veszem mélyre, hagyom, hogy úgy irányítson, ahogy ő akar, úgysincs más esélyem.
– Ezaz, bébi… – vigyorog rám kegyetlenül.
Végig a szemeibe nézek, és haragom ellenére bevallom, mocskosul szexinek találom, ahogy így dühösen ural. Kemény ritmust diktál, öklendezek némelyik nyomástól, de akkor sem fogok visszakozni. Kezemmel rámarkolok tövére, fejem mozgatásának ütemét veszem fel és látom, ahogy homályosul a tekintete, ahogy közeledik az orgazmushoz… hátraveti fejét, én lehunyom szemem, ahogy megérzem az orgazmustól lüktető farkát és spermáját számban. Kéjesen nyögve nyelem, mert nem bírom ki hang nélkül és nem tagadom, imádom, amikor ilyen domináns.
– Annyira szeretnélek most utálni… – hajtom le fejem dolgom végeztével és emelem számhoz a pezsgőspoharat. Egy húzásra megiszom és mellé teszem le. – és egyszerűen nem megy…
Elfordulok tőle és kilépek a medencéből.
– Még rohadtul nem végeztem veled… - közli hidegen.
– Tudom.
Ahogy az ajtóhoz érek annyi mindent tudnék meg a fejéhez vágni, hogy vissza is fordulok, de… nem megy. Látom a szemeit és a fájdalmat bennük. A kurva életbe. A kibaszott. Kurva. Életbe.
– Rendbe szedem magam és várlak az ágyban… – suttogom halkan és ott hagyom.
Keményen markolom a mosdókagyló szélét, szabályozom a légzésem. Néhány könnycseppet letörlök arcomról és az ajtó felé fordulok, nyelek egy nagyot, mielőtt kilépnék.
– Mit tehetek érted? – kérdezem meggyötört hangon. Durcásan morog egyet. Hát jó, játszhatjuk így is…
– Tudom, hihetetlenül hangzik, de továbbra sem vagyok gondolatolvasó, úgyhogy lennél szíves hangképzés útján, értelmes szavakkal kifejezni, mit szeretnél?
Nem válaszol.
– Akkor kiszedem belőled…
Suttogom elszántan és ráülök csípőjére. Már ennyitől keményen áll, végig borzongok, ahogy elkezdek rajta csúszkálni. Imádja ezt a játékot, úgyhogy maximálisan fel is használom ellene. Hatalmas tenyerével durván mar combomba, hogy megállítson. Felszisszenek a fájdalomra, de állom tekintetét. Bosszúsan szusszanok egyet, lehunyom a szemem.
– Nézd, ennek kétféle lezárása van – kezdek bele csendesen. – A mai este után vagy soha többet nem találkozunk vagy továbbra is összejárunk, amikor Konohában vagy. Én személy szerint az utóbbira szavazok…
Értelmes, és Homokrejtek második zsenije, közvetlenül Gaara után. Tudja, hogy nem a levegőbe beszélek, és mintha meg is lepődne, hogy milyen kollektíven átlátom az egész helyzetet. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak megoszthatnám vele azt a rengeteg gondolatot, ami egyszerre kavarog bennem hetek óta…
– Nem vagyok hülye, tudom, mit csinálok, úgyhogy most KIVÉTELESEN fogadd el, kérlek, hogy igazam van. Nem érdekel, hogy döntesz végül, de ma este még utoljára engedd meg, hogy szeresselek…
Csend telepszik ránk, az a komor, sötét fajta. Szorítása enged, de rajta maradok, ujjaim mellkasát cirógatják.
– Ezt mindketten elkúrtuk… – foglalja össze.
– Igen...
Keserűen elmosolyodok. Ebben az egyben most egyetértünk.
– Mit szeretnél a maradék időben? - kérdezem arcához hajolva, kezeimmel feje mellett támaszkodok meg, hajam arcába hullik.
– Téged. Mindened…
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem és szomorú mosollyal hajolok ajkára. Felül velem és már nyúlna egy újabb óvszerért, de megragadom csuklóját. Át se érem… – Van nálam esemény utáni… meglepetésnek szántam..
Szenvedélyesen ölel és hajol nyakamra, megadóan nyögök harapásába, ahogy fájdalmasan megszívja a vékony bőrt, hogy megjelöljön még utoljára…
Reggel egyedül ébredek az ágyban.
×××
Vasárnap éjjel szinte kiszakad a szívem mellkasomból, hideg verejtékben úszok, zsibbadva remegek, ahogy egy rémálomból riadok fel az ágyamban. Egyedül vagyok.. Néhány mély levegőt véve rendezem magam annyira, hogy kimenjek a fürdőbe, de a folyosón Raidoba sétálok és eltörik a mécses… szó nélkül húz ölelésébe és üvöltve zokogok karjaiban.
×××
“A jó smink csodákra képes.”
Állapítom meg, ahogy a tükörben elkészülök a vacsorához. Az álló tükör előtt forgolódok, hogy mindenhol csinosan nézek-e ki, nincs-e hiba a mátrixban. Magassarkú, fekete csipkemintás harisnya, szoknya, blúz, kabát.
Genma kopog. Felismerem a ritmust.
- Gyere.
- Wow, kislány! Tényleg szerelmes vagy - jegyzi meg epésen, mire villan felé tekintetem. Kelletlenül szuszogva indulok ki a szobából, az ajtófélfára csapja kezét, elzárva a kiutat. Szemöldökömet felhúzva nézek rá.
- Egy dolgot jól jegyezz meg: a Kazekage nem Kankuro. Nagyon vigyázz, mit mondasz…
Komoran bólintok. Inkább rá se kérdezek, honnan tudhatja…
×××
Esteledik már a horizonton, a lámpák lassan felkapcsolódnak. Hűvös szél fujdogál, amitől összébb húzom kabátomat. Az ideiglenes Kage rezidencia hatalmas udvara előtt már ott áll Gaara és láthatóan engem várt. - Üdvözlöm, Gaara-san! - villantok egy kedves mosolyt felé.
Némán biccent felém és türkiz szemeivel alaposan végigmér. Emlékszem, ahogy Kankuro mesélte, milyen érzékeny minden érzékszerve, nem csak a hallása. Látása, szaglása… vajon az ősz illatát milyennek érezheti? Vagy a hideg, felhőtlen éjszakákét?
– Indulhatunk?
Pirulva bólintok, de nem az épület felé fordul, hanem az utca felé. Zavartan pislogok, ahogy karját nyújtja felém.
– Egy rövid séta vacsora előtt?
Mosolyogva csúsztatom vékony kezemet felkarja és teste közé. Kellemes illata eltelíti tudatomat. Szeme továbbra is hideg, de izgatóan hat, ahogy tekintetünk kitart.
– Szeretnél beszélgetni vagy inkább a csendes sétákat szereted? – suttogom udvariasan.
– Nem szoktam beszélgetni - szünetet tart, ahogy elindulunk, hát ez így csodálatos lesz. – de vacsorára sem szoktam elhívni senkit.
– Ennyire nehéz megfelelő társaságot találnia minden idők legfiatalabb Kazekagejának? – szolidan bókolva veszem a lapot, hogy bizony szabad kérdezősködni.
– Ennyire nem érdekelnek az emberek…
Jóó… legalább őszinte.
– Akkor végképp nem értem, hogy egy magamfajta alsós tanárnő hogyan kelthette fel az érdeklődésed.
Megáll, hirtelen felém fordítja arcát, így nagyon közel hajol, érzem a szuszogását. Mélyet szippant a levegőből.
– Finom illatod van.
– Mondanám, hogy köszönöm, de ez sem bók volt, hanem megállapítás? – suttogom arcának, és csintalan mosolyra húzódik szája széle. A lámpafényben fölém tornyosul, reszketegen sóhajtok fel, ahogy szavai csiklandozza számat.
– Senki nem tudja tartani velem a szemkontaktust. Még Kankuro sem… neked azonban sokadjára is sikerül. Felkeltetted az érdeklődésem – meglepetten nyílik ajkam, teljesen letaglóz kiugárzásával. Mosolyogva visszafordul az utca felé, folytatjuk utunkat. Ezzz... félelmetes. Kapkodva szedem rendbe gondolataimat, és nézek rá döbbenten. Egy pillanat alatt teljesen magával ragadt és mintha tudatosan irányított volna, el is tűnt...
– Mióta tanítasz alsósokat?
– Elég régóta, hogy soknak tűnjön, de nem elég ideje, hogy elmondhassam, maratoni tapasztalattal rendelkeznék. Legalább 6 éve.
– Szoktál találkozni speciális képességű gyerekekkel?
– Úgy érted, rejtett ninjutsu képességgel? – bólint. – Ritkábban, mint gondolnád. A klánok tagjai már a korai években is mutatják a képességeiket, ami megkönnyíti a monitoringot, de rejtett technikával nagyon ritkán találkozok.
– Fel is ismered, ha ilyennel találkozol?
– Nem állítom, hogy mindet. Eddig 2 tanulóban ismertem fel a 6 év alatt...
Felém fordítja arcát. Megint olyan közel van... keresem a válaszokat szemeiben, de kiolvashatatlan. Csendesen haladunk tovább, hagyom, hogy vezessen.
– Megkérdezhetem, miért érdekel?
Megállunk és mosolyogva felém fordul. Zavartan nézek fel szemeibe. Valami fura, vad csillogást látok… Mire gondolsz, Gaara-san?
Szerkesztve CsigaBiga által @ 2026. 07. 27. 16:31:26
|
| Levi-sama | 2026. 07. 24. 12:42:08 | #36763 |
 Karakter: Sabaku no Kankuro
Meghívta a srácokat. Uhh. Eléjük állok mielőtt indulunk.
– Alaposan megmosakodtatok, hm?
– Igenis kapitány!
– Kezeket előre!
Megnézem hogy ápolt-e a körmük, rendezett-e a ruházatuk, aztán elégedetten bólintok.
– Széttépem azt, aki udvaratlan lesz! Disznó vicceket nem akarok hallani, és a tanárnőre csak nyaktól felfelé szabad nézni, világos? Ha meglátok vagy meghallok valamit, ai nem tetszik, az illető élete végéig a sivatagban fog éjjeli szolgálatot teljesíteni!
– Igenis, kapitány!
Yona tündérien megvendégel minket. Amikor végre lerázom a srácokat és kettesben maradunk, de nem állják meg szó nélkül, beszólnak búcsúzóul.
– Holnap ezért kapni fognak - morgom vigyorogva.
– Ki gondolta hogy nem… na és te tudod mit kapsz tőlem? - súgja nyakamba csimpaszkodva. Mrr.
– Na mit?
– Egy masszázst. A végét rád bízom…
Az ágyra vetődünk, és ő tényleg fullextrás masszázst nyújt nekem. Élvezettel hagyom magam gyömöszölni, gyúrni. Egyik randább hegemre rákérdez.
– Hogy szerezted?
– Gaara okozta 6 évesen, amikor megfékeztem egy dühkitörését. Totálisan őrült volt, Naruto barátsága jót tett neki, no meg az is hogy a démon már nincs a testében. Azóta korrekt kazekage lett, hiperintelligens és kurvaerős, de nem lett barátságosabb vagy kedvesebb - nevetek halkan. Ja, még mindig kiráz a hideg tőle néha.
Eltereli sötét gondolataimat azzal, hogy hátamat a gömbölyű cicijeivel kezdi simogatni. Morogva mocorgok alatta, merevedésem fájóan lüktet.
– Nyugiii, meg fogod kapni… - súgja a fülembe, bele is harap. Megfordulok alata, és mohón megcsókolom. Imádom ahogy puha teste az enyémre nehezedik, finom illatát, nedvesen csúszkáló punciját a farkamon. Hrr…
– Gyere… - leheli lágyan a számba, és ujjaival a hüvelyéhez igazit.
– Bébi - nyögöm. - A gumi…!
Mélyen beleül, és nyöszörögve elélvez rajtam azonnal.
– Igen, ó igen mindjárt - nyögi az orgazmustól rángatózva,majd zihálva feltérdel és hagyja hogy a gumit felhúzzam magamra.
– Ilyet ne csinálj, mert majdnem elélveztem - morgom mélyen bele vágva a farkamat, és ő sikkantva újra elélvez. Mellkasomra ejti a fejét, és beleharap a mellbimbómba. Hevesen meglovagol ezután, önző módon kiszolgálva saját örömét újra és újra elélvez,miközben csiklóját ingerlem gyengéden az ujjaimmal, és melleit szopogatom kéjjes örömmel.
Hosszú órákkal később már alattam vergődik és keményen döngölöm bele az ágyba.
– Gyerünk bébi, élvezz még a farkamon - morgom a fülébe. - Számoltad eddig mennyi orgazmusod volt?
– Abbahagytam valahol a hatodik ahh után…ahh…!
Nevetve fokozom a tempót, és hörögve élvezek el. A tizedik használt koton is a padlón végzi. Nyúlok a következőért, de megfordul és talpát a mellkasomra téve megállt.
– Állj le csődör! - kuncogja tündérien. Verejtéktől csillog szép bőre. – Már fáj a puncim, elérte a napi limitet.
Sóhajtva fekszem mellé, és merevedésemre pillantok.
– Yona…
Oldalamhoz simul, gyengéden megcsókolom.
– A szám még nem fáradt el - mosolyog rám csábosan, és a következő percben csillagokat látva hörgök, miközben a szájával rajtam dolgozik. Ó te jó ég, ez a csaj fantasztikus!
xxx
Az onsenben alig vannak. Ráadásul a VIP lakosztálynak saját kis kertje és kis melegvizes medenéje is van.
A vízben ülünk, ő lágyan ringatózik a farkamon, én csodás melleit szopogatom. Mmmrrr.
– Imádlak - búgom élvezettel, és kezeimmel formás gömbölyű popsiját gyúrom.
Hátrahajlik ahogy elélvez, én pedig mélyen számba kapom egyik mellét és élvezettel szopom. Hajamba tépve emeli fejemet egy mohó csókra, és feláll. Leveszem a használt gumit, nedvesen toccsan a kövön a medence mellett, Yona mér nyúl a következőért.
– Minden homok ninjának ilyen állóképessége van? - kérdezi, miközben felhúzza kemény farkamra a kotont.
– Nem tudom, még nem keféltem falubeli pasival - vigyorgok. - Ha Gaarára gondolsz, róla végképp nem tudom milyen az ágyban.
– Hogy jön ide Gaara-san? - kérdezi, miközben a medence oldalára támaszkodva széttárja lábait nekem.
– Tudom hogy elhívott vacsorázni - mondom, és elé térdelve hüvelyéhez igazítom merevedésemet. – És tudom hogy elfogadtad.
Derekam köré fonja lábait.
– Ahh, igen vacsorázni fogok vele…
– Kurvára féltékeny vagyok, Yona - morgom, és felállok vele, könnyedén dobálom a testét a farkamon, jó mélyre döfve. Sikkantgatva élvezi, ahogy keményen megbaszom.
– Féltékeny? - nyögi.
– Igen. Azt hittem többet jelentek neked egy baszócimboránál. Azt hittem lehet köztünk több… Összetörted a szívemet, Yona. Nagyon sajnálom, de beletörődtem, no para. Akkor csak dugunk és élvezzük az életet holnap reggelig.
– Kankuro…
– Css… Inkább ne mondj semmit.
Nyakába fúrom az arcom, és gyengédebben folytatom, puha illatos testének súly nekem akár egy kis tollpehely. Édesen nyöszörögve élvez el újra rajtam, és halkan morogva követem, majd gyengéden leteszem a vízbe.
Újabb óvszer toccsan a parton.
Sóhajtva ülök le mellé, és magamra erőltetek egy vigyort.
– Pezsgőt? - nyújtom felé a poharat.
|
| Levi-sama | 2026. 07. 24. 12:40:22 | #36762 |
Karakter: Sabaku no Gaara
Amikor először megláttam, azon gondolkodtam, ki ez a szépség? Ott ült Kankuro mellett a nézőtéren, és nyilvánvaló volt hogy ők egy pár. Kankuro úgy bánt vele, mint egy drága kinccsel, és igazából ez volt az, ami felkeltette a figyelmemet.
Most itt állnak mellettem, a díszpáholyban, ahol Naruto mellett ülök.
– Gaara, bemutatom neked a barátnőmet - nyomja meg az utolsó szót, hogy egyértelművé tegye számomra a kapcsolatukat.
– Kankuro-sama, nem vagyunk még olyan kapcsolatban - súgja a fülébe a lány dühösen csillanó szemmel. Kankuro figyelmeztetően ránéz, én pedig elégedetten biccentve felállok. A hallásom szuperéles, ahogy a látásom és szaglásom is, és Kankuro ezt jól tudja, de az a lány nem. Felém nyújtja a kezét udvarias térdhajlítással és fejhajtással, én pedig mielőtt megfoghatnám szépen manikűrözött kezét, Kankuro megfogja és elhúzza tőlem.
– Ő egy civil, Gaara. Törékeny a keze egy kazekage kézfogásához.
– Yona vagyok, örvendek…
Bólintok és lehajolok a lányhoz, hogy szemébe nézhessek közelről. Elragadóan csinos, és borzasztóan gyenge, halékony fajta. Elpirulva néz rám. Zöld szemem végig futtatom rajta, és oldalról Kankurora pillantok. Tudja hogy tudom. Érzem.
– Örülök hogy megismerhetem, Kazekage-sama.
Visszafordítom tekintetem a lányra. Biccentek. Naruto mellém lép, és kedvesen kezet ráz a lánnyal, jókedélyűen elbeszélgetnek, én pedig csendben figyelem. Naruto nem érzi,vagy ha igen, nem foglalkozik vele. Kankuro feszülten figyel engem, állom a tekintetét. Amikor elköszönnek és kisétálnak, hallom ahogy a suttognak.
– Yona, nem ok nélkül mondtam hogy a csajom vagy. Gaara előtt légy kérlek óvatosabb, oké?
– De miért?
– Hosszú, majd elmondom, de nem itt. Mindent hall…
Igen, és mindent érzek is az orrommal. Azt is, hogy bugyi nélkül volt…
xxx
Bordó nadrágomban és ingemben pihenek a kávézóban, Naruto társaságában. Sokat beszél,mint mindig. Hamarosan vége a chuunin vizsgáknak, és elkezdődnek a jounin minősítések. Nem nevezhetjük vizsgának, mert a jounin minősítés sokkal több annál. Az általam kiválasztott ninják adatlapjait már átnéztük együtt, a minősítő bizottság pedig már összeült. Fizikai, képességbeli és egyéb szempontokat figyelembe véve tesztelik a benevezett ninjákat.
Délután van, kellemes napos őszi idő van, meleg napfényben fürdetjük magunkat a kinti asztaloknál. Mindenki aki arra jár udvariasan meghajol nekünk. A testőreink körülöttünk rejtve, láthatatlanul őriznek minket.
Az egyik asztalnál meglátom azt a lányt. Kankuro nincs vele, egy másik lánnyal beszélget. Kifejezéstelen arccal hallgatom szuperhallásommal amiről fecsegnek, és ezzel párhuzamosan Naruto mondandóját is. A lányok érdekesebbek.
– Kankuro nemsokára elmegy, mi lesz veletek?
Yona vállat von.
– Elmegyünk a hétvégén onsenbe, búcsúzóul.
– Nem vagy szomorú?
– Dehogynem, imádom a pasit, nagyon jó az ágyban, és kedves, figyelmes.
– Kár hogy homok ninja… - sóhajt a barátnője.
– Igen.
– És mi lesz? Távkapcsolat? Meglátogatjátok egymást időnként, vagy mi?
– Á, ő nagyon elfoglalt, nem hiszem… - Oda pillantok rá, szomorúan néz az előtte illatozó bögrére. Ma is nagyon csinos, krémszínű blúzban és farmerszoknyában van. Érzem az illatát, finom parfüm és zamatos punciszaga van. Elhúzom a szám, és ő ebben a pillanatban felém pillant. Tekintetünk találkozik, és úgy is marad. Nézzük egymást nyíltan, gátlások nélkül.
– Yona, a Kazekage téged bámul? - súgja a barátnője.
– Csss, mindent hall - súgja vissza Yona. - Ajkába harapva rám mosolyog és biccent. Hm.
– Naruto - mondom, és a Hokage elhallgat, mivel idáig folyamatosan beszélt. - Ha nem bánod, mára fejezzük be.
– Oké - vigyorog rám aranyosan, amikor meglátja mire figyelek. - Úgyis dolgom van, jó szórakozást!
Elköszön és lelép, én pedig a még mindig engem figyelő nőre nézek. Felemelem a kezem, és mutatóujjammal magamhoz hívom.
– Téged hív! - suttogja izgatottan a másik. - Úristen a Kazekage neked intett, hogy menj oda? Mire vársz, menj már!
A lány kecsesen feláll, és bögréjével felém indul. Nagyon gusztusosan néz ki, ahogy ringatja csípőjét, elöl a felvágott szoknyából kivillan hosszú combja, blúza alatt ringatóznak nagy gömbölyű mellei. Csinos kis arcán izgatott pír. Tetszik.
Amikor mellém ér, udvariasan felállok és biccentek, ő pedig térdét kissé meghajtva fejet hajt.
– Yona kisasszony, ha nem tévedek, Kankuro bátyám nem-barátnője.
Elmosolyodik.
– Jó a memóriája Kazekage-sama.
– Foglalj helyet, kérlek - intek Naruto üres helyére.
– Köszönöm.
Leteszi a csészéjét és leül mellém, keresztbe teszi formás lábait. Zavartan pirul tekintetem súlya alatt, hajtincsét füle mögé gyűri, megcsillan a fülbevalója. Nőies nő, nekem túl törékeny. Lepillantok szép lábára, kereken gömbölyödő mellére és elgondolkodom. Nem Kankuro barátnője. Szabad préda.
– Nagyon szép nő vagy - mondom nagyon mély hangomon.
– Köszönöm? - húzza fel finoman ívelt szemöldökét.
– Nem bók volt. - Belekortyolok a teámba. - Megállapítás. Szeretném ha mesélnél magadról.
– Megkérdezhetem, miért?
Elmerülök szép szemében, örökké kifejezéstelen arcommal elgondolkodom. Miért is? Őszinte egyenes ember vagyok, egyszerű kérdése mindig egyszerű válasz a legkézenfekvőbb.
– Mert szeretnélek megismerni.
Elmosolyodik és biccent.
– Alsós tanárnő vagyok, egyedülálló. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, kirándulni, utazgatni, szórakozni, tácolni, a fűszeres ételeket és a szép erős férfiakat.
Felhúzom egyik szemöldököm. Ez korrekt összefoglaló volt.
– Hn.
– És te Kazekage-sama?
– Gaara-san.
– És te Gaara-san? - félrehajtja a fejét és az asztalra könyökölve csábítóan rám mosolyog. - Én is szeretnélek megismerni téged.
Végignéz rajtam, tekintete elidőz a kezemen, testemen, végül visszapillant a szemembe.
– Egyedülálló, olvasás, séták, zene, édességek - foglalom össze a legfontosabbakat. - Őszinte egyenes ember vagyok. Tetszel nekem, de nem keresek komoly kapcsolatot, Yona tanárnő.
– Szeretem az őszinte embereket.
Előrehajol és kezemre teszi puha ujjait, finom parfümje és pézsmaillatú punciaromája felerősödik. Megforditom a kezem, és tenyerembe kis karikákat rajzol ujjával, amitől bizseregni kezd ágyékom. Nyilvánvalóan flörtölni kezdett velem, és ez nagyon tetszik.
– Gaara-sama, meddig leszel még Konohában?
– Két hétig. Ennyi elég szerintem.
– Talán… - kuncog csábítóan.
– Mivel nincs barátod, ezért megkérdezem, volna kedved velem vacsorázni ma este?
Duzzadt ajkába harapva elgondolkodik.
– A nem-barátommal ma este elutazom pár napra, de hétfőn este megfelel nekem, ha neked is Gaara-sama.
Biccentek. Ránéz a karórájára és hátrapillant az otthagyott barántőjére.
– Sajnos mennem kell - sóhajtja és feláll. Udvariasan én is felállok, és a felém nyújtott kezét gyengéden megfogom. Hatalmas az erőkülönbség, olyan érzés mintha törékeny porcelánt tartanék a kezemben. Felemelem és megcsókolom a kezét, bőrének finom illatát magamba szívom.
– Szép estét Gaara-sama.
– Hn, Gaara-san.
– Szép napot Gaara-san - javítja magát elbűvölő mosollyal.
– Neked is Yona tanárnő - biccentek.
Amikor azt hiszik hallótávolságon kívül vannak, a barátnője halkan sikoltozni kezd.
– Úúúú milyen jól néz ki! Istenem, láttad mennyire szexi? Uh, Yona a Kazekage tényleg rádhajtott? Mit mondott?
– Hétfőn vele vacsorázom.
– Ne beszélj! Te szerencsés ribanc! - sikít a barátnője, és a széken ülve lehajtom a fejem, hogy senki ne lássa halvány mosolyom.
|
| CsigaBiga | 2026. 07. 20. 13:49:50 | #36757 |
Karakter: Yona Kawakami
– Talán még két hét, a párbajoktól függ. Az első két selejtező lecsengett, és sokan átmentek, így rengeteg párbaj lesz - Magamban mosolygok és örülök, hogy még marad egy ideig. Hogy utána mi lesz? Van egy sejtésem…
– A diákjaidnak is sikerült?
– Naná. Merjenek csak elbukni… - horkantja és vállamra hint puszikat. Ó, igen… rémlik, hogy nem az a kifejezetten babusgatós csapatvezető, vajon hogy élték túl mellette a srácok? Eszembe jutnak az én gyerekeim, elképzelni sem tudnám, hogy belőlük is majd valamikor ilyen ordas nagy, pimasz kamaszok lesznek…
– Ha véget ér a vizsga, maradhatok még pár napot, amit kettesben tölthetünk. Van egy nagyon jó kis onsen nem messze innen, ha van kedved egy hétvégét pancsolhatunk ott kettesben.
– Jó ötlet, szeretek onsenbe járni - mosolygok fel rá és most a számra kapok egy puszit. Máris tele vagyok ötletekkel…
– Holnap az én tanítványaim párbajoznak délután. Van kedved megnézni őket?
– Persze! Hánykor?
– Kettőkor kezdődik, talán az első körbe be is kerülnek. Felszedjelek a suliban?
– Oké!
Melleimmel kezd el játszani, simogatja, markolja, mellbimbóim érzékenyen keményednek meg kényeztetésére. Szzzz…
– Yona, menjünk vissza az ágyba - súgja fülembe és harapdál, ölelésébe húz. Hrr…
– Nyugi kandúr, hadd pihenjek picit - dorombolom ellazulva. Maradjunk még egy kicsiiit.
– Kandúr? Te dorombolsz itt mint egy kiscica, nem én. Én kanos bika vagyok - Megrágcsálja fülem és a piercingem, jólesőn remegek bele, elmosolyodok. Az.
Nevetve mászok ki, dobok felé egy törülközőt, amit röptében elkap és csak vállára veti, mosolyogva forgatom meg szemeimet a mutatványra. Én azért rendesen megtörölközök.
– Nem kensz magadra semmit? - kérdi gunyoros mosollyal, ahogy elkészülök.
- Na, és melyiket szeretnéd? Csiganyálas, lazac-spermás vagy fecskefészek-kivonatos?
Döbbenten néz rám.
- Ti minden szart magatokra kentek?
- Csak olyat, amivel a sunakagurei ANBU kapitányt rángatom magamra - vágok vissza, miközben egy vörös rúzzsal kenem be ajkaimat.
Belenézek a tükörbe, kihívó tekintettel dobok tükörképének egy puszit, kedvenc parfümömből is fújok egy keveset.
Elmereng rajtam, így gyorsan elszaladok mellette, csak a szobában ér utol.
Megfordulok, ahogy elkapja derekam és nyakamba fúrja magát, hogy mélyet lélegezzen belőlem. Milyen meleg a bőre, pedig nem is törölte meg magát…
– Basszus, kurva finom illat… Soha többé egy szót se szólok a sok kencédre, eskü!
Kuncogva lököm az ágyra vissza. Combjaira ülök, kap egy csókot és lefelé tartok mellkasán.
– Teszteljük le, mennyire csókálló ez a rúzs - duruzsolom mellbimbójának, és élvezkedve nyalom, harapom, libabőrözik tőle. Végigcsókolom izmos hasát és szorgalmasan csúszik ajkaim közé merev pénisze.
– Istenem, de szexi vagy, Yona - morogja, kezével hajamba túr, én pedig tekintetébe fúrom szemeimet… Mindent beleadok, mélyen torokra veszem és néhány szívás után hörögve élvez el számban. Mmmm…
– Tényleg csókálló ez a rúzs. Megérte megvenni… - jegyzem meg, ahogy spermáját egy zsepibe nyalom át.
Körmeimmel izmos hasának bőrét karcolom és látom, hogy már ennyitől megint merev. Helyes.
- Naaa, és hol marad az ájulásig kefélsz ígéreted? - kérem rajta számon, nem felejtettem ám el. Felülve ránt egy csókra, kezeim tarkójára és hajába kúsznak…
***
Kellemes cirógatásra ébredek reggel.
- Mmmmmm… - dorombolom oldalába bújva. Apró puszikat kapok vállamra, nyakamra.
- Jó reggelt.
- Határozottan az - Mosolyogva bújok bele ölelésébe, olyan megnyugtató…
Már felöltözve sürgök-forgok a konyhában, amikor is meghallom elismerő szavait.
– Menő konyhád van.
Az asztalra már megterítettem a reggelit, narancslevet és kávét. Az enyémet is épp készítem, és kényelmesen ülök vele szemben az asztalhoz.
– Nem az én érdemem, a lakótársam szereti a konyhai kütyüket. Raido nagyon szeret főzni, és tud is. Én is tudok, de nem vagyok olyan virtuóz a konyhában.
– Én tudok főzni, csak semmi időm rá - meglepetten húzom fel szemöldököm a kávésbögre mögül, mosolygok. Hát nem ez lett volna az első tippem, ha hobbiról beszélgetünk. Milyen érdekes, ki sem nézném belőle. - Otthon sokat dolgozom.
– Küldetésekre jársz?
– Sajnos nem, belügyekkel kell foglalkoznom, az ANBU osztagom vezetnem, és Gaara tanácsadója, jobbkeze is én lettem, amióta Temari, a húgom lelépett - megakad a falat a kezemben.
– Van egy húgod? - pillázok nagyokat. - Azt tudtam, hogy az öcséd a Kazekage, de mást nem.
– Ja, egy konohai ninja vette feleségül, van kisbabájuk is. Megszoktam látogatni, ha erre járok, valamelyik nap majd beugrom hozzá.
Zavartan, kíváncsian pislogok, el nem tudom képzelni, hogy két ilyen férfi mellett milyen lehet lánytestvérnek lenni.
– Most próbálod elképzelni, milyen lehet a húgom?- kérdi mosolyogva.
– Igen…
– Képzelj el egy szőke pasit, kifestve, két copffal a fején. Nagyon erős kunoichi, csupa izom és semmi nőies nincs benne. De annak a bamba mamlasz Shikamarunak tetszik. Viheti.
– Van még testvéred?
– Nem, a szüleim sem élnek már. Apám volt a Kazekage, anyám belehalt Gaara szülésébe sajnos. Anyukánk civil volt, apánk nagyon szerette. Kedves és szép nő volt, nagyon szeretett minket. Sajnos Gaara nem ismerhette meg. Apánk nem házasodott újra, úgy hogy csak mi maradtunk.
Hallottam róla, hogy Gaara milyen bánásmódban nőtt fel, egyre csak Narutoval együtt beszéltek róla. Összeszorul a szívem, ahogy belegondolok, az ötéveseimnek milyen kifogyhatatlan szükségük van a szülői, főként anyai szeretetre és egy darabom mindig megszakad, ha belegondolok…
– Milyen ember Gaara?
Elgondolkodik, amíg megrágja a falatot. Látom rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat. Nyilván, nem egyszerű ilyen kapcsolatot definiálni.
- Csendes, gondolkodó fajta. Totál őrült volt, amíg Naruto össze nem barátkozott vele. Mostmár normális.
– Nahát… - erről is csak pletykákat hallottam. Gaara-sama a megtestesült nyugalom, nehezen tudom elképzelni vérszomjas, élveteg gyilkosként.
Közben a tányérokat mosogatom el és én is elkészülök, sminkelek.
– Elkísérjelek a suliba?
– Hát, elkisérhetsz… - mosolygok rá és bele karolok. Szeretek hozzábújni, megnyugtat, ahogy az illata orromba kúszik és kitölti a tudatomat. Csillogó szemekkel nézek rá.
– Na és a te családod? - kelletlenül húzom el a számat. Megfeszül az arcom.
– A szüleim egyszerű emberek, a saját üzletükkel foglalkoznak, egy kis boltot vezetnek, abból élnek. Vannak testvéreim, de máshol élnek. Nem tartom a kapcsolatot senkivel.
– Miért?
– Fogalmazzunk úgy, hogy nagyon konzervatívok és én nem osztozom a nézeteikben.
– Házasság meg gyerek? - Ha még csak ennyi lenne… rémlik neked a női princípium beteljesítése? Emeld négyzetre.
– Az. Nem az én világom, fiatal vagyok és élni szeretnék még - másrészt pedig mennyi csodálatos fasz maradt volna ki az életemből… kezdve a tiéddel, szivi.
– Naná, bébi, abszolút egyetértek! Kár lenne érted, - ugye? - ha el lennél temetve valahol egy pelenkahegy alatt. Pont jó vagy alattam vagy rajtam - súgja, ahogy a suli elé érünk. Én is így gondolom. Kap egy puha csókot.
– Velem ebédelsz? - kérdi suttogva, ahogy fülem mögé simít egy hajtincset. Szereti eligazítani a hajam, én pedig szeretem, amikor hozzám ér.
– Sajnos ma csak rövid ebédszünetem lesz, amolyan szendvics evős kis szünet és utána órám, de fél kettőre végzek - válaszolom félrehúzott szájjal, kelletlenül.
Megcirógatja két pici anyajegyem arcomon, sokáig nézünk egymás szemébe. Annyira nyugodt és meleg. Nyoma sincs annak a kellemetlen megérzésnek, amit legelső találkozásunkkor éreztem rajta… Kenyérre lehet szinte kenni…
– Okés, fél kettőre jövök érted, Yona.
– Várni foglak, szia - súgom mosolyogva és belibbenek az ajtón. Az egyik kisfiúm meg is találja a kezem a terem bejáratnál.
- Yona-senseiiiiii… te szerelmes vagy? - kérdezi csintalan kis vigyorral arcán, kipirulva. Kedvesen mosolygok rá.
- Azt hiszem, igen - guggolok le hozzá és fülébe súgok. - De pszt, ez titok! - kuncogunk össze.
×××
Ahogy meglátom őt a folyosón, szinte repülök hozzá. Azt hittem, sosem érünk el idáig.
– Szia!
– Szia, indulhatunk is - mosolygok, majd határozottan fogom meg kezét, és húzom magam után. A gyerekek már így is az esküvőmet tervezték nekem szünetben…
Az utcán félrehúzom és hozzábújva adok neki egy csókot. Örülök, hogy megérti és nem vitatja, hogy miért késve kapja meg, így is lelkesen viszonozza. Hmmm.
– Mmmhh… Milyen napod volt? - kérdem, mellkasába bújva, ő hajamba fúrja arcát és cirógat. Olyan puha…
– Tűrhető.
– Mi ez a lila folt? - nézem állát. Légyszi, ne azzal kezd, hogy hulla jelentésre kell mennem, mert Kotetsut kinyírtad…
– Ja, meglátogattam a húgom, bemosott egyet - vigyorog. Kerek szemeimmel pillázok. Érdekes egy szeretetnyelv…
– De miért?
– Mert már majdnem egy hete itt vagyok és felé sem néztem. Kapok rá puszit? - Hmm, jó ötlet. Hintek rá egy puszit, de valahogy nem tudok megállni egynél… fene érti ezt… egyre feljebb puszilom, körmeim a tarkójára siklanak, végül határozottan kap el egy újabb körre.
Csókunk végén egy szinte feketének tűnő mélyvörös rózsa cirógatja arcom. De gyönyörű!
Meglepetten nézek rá, elmosolyodok. Második meglepetés a mai nap folyamán, a főzés után.
– Köszönöm - megforgatom, egyszerűen gyönyörű, hibátlan.
– Menjünk, nehogy lemaradjunk a srácokról.
Bólintok és az aréna felé vesszük az irányt. Még sosem vettem részt ilyen vizsgán, mert őszintén, nem kötött hozzá semmi. Nem különösebben foglalkoztatott vagy érdekelt. A falu katonai szerepvállalásáról vajmi keveset tudok.
– Kankuro! - dörren mögöttünk egy határozott, mély, női hang. Lent már zajlanak a párbajok, épp egy új verseny párost szólítanak, és Genma a vizsgabiztos. Akkor ezért nem láttam mostanában az akadémián…
Ahogy megfordulunk egy csodaszép, de rideg, zöld szempár vizslat minket. A hölgy magas, nőiesen izmos, és nagyon letaglózó a kisugárzása. Oké, ez a tulajdonság családban marad. Alaposan végignéz rajtam, zavartan pislantok félre. Egy kényelmes, yukata-szerű sportos ruhában van, nagyon jól áll neki.
– Yona, bemutatom neked a húgomat, Temarit. Hugi, ő a tanárnő akiről meséltem, Yona.
Kezet fognék vele, de megállít minket.
– Csak finoman, Yona civil - elpirulok, hogy így aggódik, de ennyire azért talán nem vagyok törékeny…
Temari biccent és gyengéden fogja meg kezem, még rám is mosolyog. Szép mosolya van.
– Szólj, ha az agyadra megy, levakarom rólad ezt a kretént - felkuncogok, ahogy megnyilvánul róla. Jó látni, hogy nem olyan a kapcsolatuk, mint nekem az enyéimmel... - Az rózsa? Tőle kaptad? Kankuro, te ilyet is tudsz?- kérdezi elámulva, akkor ezek szerint nem csak én lepődtem meg. Kankuro kelletlenül morran egyet, és bosszúsan oldalra pillant. Elmosolyodok rajta, mert ezek szerint ez akkor csak nekem jár, amitől egyszerre érzem magam zavartnak és a világ legboldogabb emberének.
- Kankuro mesélte, hogy az akadémián vagy tanító.
- Igen, az elemi részen. A kicsiknek tanítok írást, olvasást és etikát.
- Akkor te találkozol először rejtett ninjutsu képességekkel?
- Nem olyan gyakran, de már volt rá példa, ha a megérzésem súgta. Olyankor Genmával egyeztetek a további tanulmányokról - bökök fejemmel a küzdőtér felé. Azt az apróságot pedig nem említem meg, hogy eddig minden ninjutsu gyanús tanulómba beletrafáltam. Ez a statisztikám hibátlan.
- Külön órákat is tartasz?
- Nem, az már sajnos a munkám minőségét rontaná, így magán tanulókat nem vállalok.
- Kár. Kankurot beiratnám hozzád etikára… - őt másfajta módszerrel “nevelem”… sokat sejtető mosolyra húzom ajkaimat.
– Nincs jobb dolgod, Tema? Minek rontod itt a levegőt? - húz magához és zavartan elmosolyodok, ahogy láthatóan nem tetszett neki Temari megjegyzése, de mintha őt ez nem zavarná, lepereg róla Kankuro viselkedése.
– A diákjaidnak szurkolok, épp elég baj, hogy te vagy a tanáruk - Visszafojtok egy horkantást. Imádom a humorát. - Kell nekik egy kis támogatás…
Az aréna felé tekintek le, amikor egy rántást érzek meg Kankuro felől, olyan gyorsan történik minden. Nem láttam semmit, csak azt veszem észre, hogy Temari valami legyezővel suhint egyet, Kankuro pedig háttal állva véd be engem.
– Mi volt ez? - nyikkanok ijedten, reszketek, mint a nyárfalevél és a színem sem lehet valami bizalomkeltő. Kankuro meg sem próbál lábra állítani, leültet rögtön és mellém huppan jókedvűen. JÓKEDVŰEN.
– Egy félrecsúszott jutsu. - Átkarol, szerintem látja rajtam, hogy ha ő nem tart meg, elfolyok a padlón. - Nyugi, mellettem biztonságban vagy.
Látom, ahogy összenéznek tesójával. Temari biccent és lent marad az első sorban. Ujjaimat összefonom az övéivel, vállára dőlök, onnan nézem tovább a párbajokat. Olyan magabiztos nyugalmat sugároz magából, hogy elhiszem, jó kezekben vagyok. Szeretem az ölelését…
- Nem ő volt az egyik genined, aki a bemutató órán is részt vett? - kérdezem elgondolkodva.
- De igen.
- Nem is izgulsz értük?
- Szívem, ezek jounin szintű ninják, csak papírjuk nincs róla. Még.
- Akkor felteszem a következő, számomra logikus kérdést, de A TÖBBIEKET nem félted tőlük?!
- Arra itt vannak a vizsgafelügyelők, akik közbelépnek, ha kell. Nézz csak körbe.
Ahogy ezt kimondja, elkezdem keresni őket, nincs is nehéz dolgom. Egyenruhában vannak, a lelátókon minden szektorban legalább két felügyelő, az aréna falának tövében legalább nyolcan állnak és mereven követik a meccseket.
A hangulat egyébként nagyon kellemes, mindenki szurkol mindenkinek, jó látni ezt a fajta kellemes izgatottságot a nézőtéren. Meg Naruto-sama és Gaara-sama is a lelátón vannak!
- Jól sejtem, hogy Gaara-sama a te geninjeid miatt van itt?
Elégedetten mosolyogva bólint. Büszke a srácaira, van is miért. Mindhárman tökéletes eredménnyel, karcolás nélkül zárják a napot. Arcizma sem rezdül Kankuronak a mérkőzések alatt, nagyon magabiztosnak. Talán egyszer morrant fel kelletlenül, amikor az utolsó levegő típusú geninje összekerült egy hang ninjával, de különösebb megerőltetés nélkül kiütötte az ellenfelét.
Valóban izgalmas a teljesítményük, figyelembe véve, hogy ezek még szinte gyerekek. El sem tudnám képzelni, hogy az enyéimet egyszer ilyen hivatásban lássam, annyira babák még… Cikáznak a fejemben az érzések, az ingerek, az izgalom.
- Miért vállaltál genineket? Nem tűnsz annak a babusgatós mentor típusnak…
- Kötelességtudatból, ahogy minden ninja, aki felesküdött a faluért, a népért. Itt Konohában is így működik. - Meglepett szemekkel figyelem, mert még sosem gondoltam bele ilyen oldalról. - Még a kagék is vállalnak tanulókat, ha szükség van rájuk. Ezt a három genint nekem kellett kiképezni, mert olyan magas szintű vérvonal képességekkel rendelkeznek, amihez egy magamfajta speciális jounin kell. Örömmel vállaltam, remélem egy nap majd a hátamat fogják védeni - mosolyog büszkén.
- Gyertek át ma a meccsek után mind a négyen hozzám. Készítek nektek sushit! - bújok ölelésébe.
- El ne kapasd a seggüket, a végén még megszelidíted őket nekem...
- A helyedben akkor aggódnék. Egyet már magamhoz szelidítettem, a többi sem lesz akadály…
Élveteg elégedettséggel nézek fel rá, és egy puszit adok állkapcsára, orrommal cirogatom. Többet nem merek, elvégre csapatvezetőként ő most hivatalból van jelen.
×××
A lakás zeng a jó hangulatú lármától. Már végeztünk a vacsorával, a srácok nagyon édesen besegítettek, így hamar el is pakoltunk. Már az ajtóban állva hajolnak meg, hogy a vacsorát megköszönjék. Jókedvűek, feloldódtak, élcelődnének, de ott a bizonytalanság is, hogy meg merjék-e lépni: én mit szólok és Kankuro szétrúgja-e a seggüket érte másnap. Utóbbi úgyis biztos, így végül a bátorság győz.
- Köszönjük a vacsorát! További szép estét és érezzétek jól EGYMÁST!
Kibukik egy szolid kuncogás belőlem. Kankuro tekintete villamokat szór a pofátlan megjegyzésre.
- Meglesz, higgyétek el - csintalan mosollyal kacsintok és elpirulnak. Nocsak, zavarba hoztam a fiatalokat. Cukik.
Kankuro bevágja utánuk az ajtót, ahogy megfordul, azonnal a nyakába csimpaszkodok, derekamat öleli át.
- Holnap ezért kapni fognak…
- Ki gondolta, hogy nem… na és, te tudod mit kapsz tőlem? - súgom ajkaiba, kezeim már rögtön a hajába túrnak.
Fenekemet markolva felkap a derekára és a szobám felé indulunk.
- Na, mit?
- Egy masszázst - mosolygom neki. Kéjes vigyor ül ki arcára. - A végét rád bízom…
Az ágyra ül velem, lassan gombolom ki felsőjét és simítom le válláról, ő is hasonlóan tesz a blúzommal. Mély, érzéki csókot kapok, ujjaim tincseivel játszanak, majd nyakát fogom két kezemmel.
- Várj egy picit… - leszállok róla, a szekrényben keresem a masszázsolajat, addig ő alsóig vetkőzik és hasra fekszik az ágyon. Feszes fenekére ülök és egy nagy adag olajat kezemen összedörzsölve melegítek fel, majd keményre kötött hátát körkörös mozdulatokkal kezdem fellazítani.
Csendben vagyunk. Annyira megnyugtató, békés, zavartalan. Teljes. Beszélgetés nélkül is.
Ahogy kezem mindenfelé jár, a hátán lévő hegeket is szemügyre vehetem. Nem egyszerű az élete.
- Ha valahol kellemetlen, szólj…
- Kibírom… - morogja, ahogy megfeszül teste egy különösen csúnya és fura alakú hegnél.
- Nem az a cél, hogy kibírd, hanem, hogy teljesen ellazulj…
Újabb békés csend telepszik közénk.
- Hol szerezted? - kérdem, ujjbegyemmel végigsimítva a hegen.
- Gaara okozta 6 évesen, amikor megfékeztem egy dühkitörését...
Ahogy meséli a részleteket, lassan vállaira térek, melleim cirógatni kezdik hátát, elégedetten morran fel az érzésre.
- Nyugiii, meg fogod kapni… - suttogom fülébe, majd enyhén beleharapok fülcimpájába és tarkóját karistolom körmeimmel, hajába túrok. A hátára fordul, ajkaira hajolok, ahogy kezével felsimít combomon… csöndesen nyögök csókunkba…
Annyira szeretem a puha tincseit…
Annyira szeretem…
Annyira…
Szeretem…
Szere…MI?!
|
| Levi-sama | 2026. 07. 17. 08:01:45 | #36755 |
Karakter: Sabaku no Kankuro
– Ez nem kérdés…
Máris felpattintja rám a kotont és témába vágna, de megállítom gonosz kis mosollyal.
– Mi az? - morcos, annyira édes.
– Most az én szabályaim szerint játszunk egy kicsit.
– Mire gondolsz? – kérdezi kíváncsian.
– Kérdezz-felelek. Én kérdezek… Te pedig válaszolsz - kicsit engedem beljebb a farkam, és ő azonnal sóhajt, szeretem ahogy őszintén élvezi a testemet.
– Mmmm… és honnan fogom tudni, hogy jól válaszoltam? - Megcsócsálja a számat.
– Tudni fogod. Legyen egy bemelegítő kérdés: jó kislány leszel?
– Hhhh… Igen…
Bang tövig. Wah kurvajó! Neki is. Vigyorogva nézem, van mit bámulni.
– Na látod, menni fog ez. Na és ki fog téged ma ájulásig kefélni?
– Hmmm… Csak nem a homokfalvi ANBU vezér?
Hrr. Meglovagoltatom magamon egy kicsit. Folytatná, de nem engedem el a gömbölyű formás csípőjét. Imádom hogy olyan finom puha bárhol markolok bele. És bár törékeny szépség, mégis jól bírja a kemény szexet, sőtt.
– És hogy szeretnéd?
– Hmmmm… Mmmm… Keményen… ésh durván… Hhhhh…
Juti.
– Mire vagy hajlandó érte?
– Bármirehhh…
Keményen és durván megdöngetem, hatalmas mellei gyönyörűen ugrálnak, csinos arca kipirulva mámorosan, duzzadt ajkai nedvesen csillognak. Kurvára szép. Az én csajom.
– Khhhaa… nhhh… kurooo…
Hoppá, majdnem elélvezett, pedig pedig még nem végeztünk.
Okos szemeiben felcsillan a huncuttság, felül és maszturbalni kezd rajtam, izgatja a csodaszép ciciket, a csiklóját. Basszuuuus! Kibaszottul szexi!
– Egy kibaszott bestia vagy - morgom boldogan. Tarkóm mögé fonom kezeimet és kényelmesen hátradőlve élvezem a műsort. Imádom ezt a csajt.
A végén rásegítek neki, mert nem bírom már, és vicsorítva durranok el benne.
Ez az bassza meg! Hahhh!
Illatos puha haja arcomba hull, élvezettel behunyom a szemem. Puha, szexi, nőies álomnő.
Homlokomra ad egy jutalom puszit és mellém hever. Leveszem a gumit, és élvezem a kielégülés nyugalmát. Ujjai mellkasom cirógatják, ilyen érintésre is csak egy ilyen finom nő képes.
- Pancsi?
- Jól hangzik.
A kádat megtölti vízzel, addig racsodálkozom a rengeteg kencére.
– Miafasz?! Te ezeket mind használod?
– Nem, ezek Raido kencéi… - nevet. - Nyugi, persze, hogy én használom. Reggeli és esti rutin, külön-külön. Csak 16 féle…
Ez most komoly?
– Te magadnál több fegyvert tartasz, ha kilépsz az ajtón egy átlagos kedd délután…
– Nem túlzás ez egy kicsit?
– Szerintem ugyan ezt kérdezném tőled, ha az összes bábod felsorakoztatnád. Jössz?
Sóhajtva merülünk el a kádban, ő előttem ül, puha gömbölyű teste tökéletesen idomul a testemhez.
Élvezem, tök jó vele így. Úgy tudtam, hogy megéri. Konohában már kavartam néhány csajjal, de Yona messze a legjobb az eddigi fogásaim közül.
– Mitől ilyen kibaszott jó veled a szex? - kerdezi lágyan. Karjának finom bőrét cirógatom ujjaimmal, hajába szagolok, élvezem az intimitást.
– Mert egymásnak teremtettek minket, bébi. Kurvajól működik a kémia köztünk.
– Meddig leszel még Konohában?
– Talán még két hét, a párbajoktól függ. Az első két selejtező lecsengett, és sokan átmentek, így rengeteg párbaj lesz.
– A diákjaidnak is sikerült?
– Naná. Merjenek csak elbukni… - morranok, és gömbölyű vállára csókolok.
– Ha véget ér a vizsga, maradhatok még pár napot amit kettesben tölthetünk. Van egy nagyon jó kis onsen nem messze innen, ha van kedved egy hétvégét pancsolhatunk ott kettesben.
– Jó ötlet, szeretek onsenbe járni - mosolyog fel rám a válla felett. Kap egy puszit a szájára.
– Holnap az én tanítványaim párbajoznak délután. Van kedved megnézni őket?
– Persze! Hánykor?
– Kettőkor kezdődik, talán az első körbe be is kerülnek. Felszedjelek a suliban?
– Oké!
Meseszép melleit gyengéden a kezembe veszem, és simogatom, gyömöszölöm élvezettel, szép kis mellbimbói tenyeremet bökdösik.
– Yona, menjünk vissza az ágyba - súgom és fülét nyalogatva harapdálva ölelem magamhoz szorosabban.
– Nyugi kandúr, hadd pihenjek picit - dorombolja mosolyogva.
– Kandúr? Te dorombolsz itt mint egy kiscica, nem én. Én kanos bika vagyok - rágcsálom meg fülét, és ő nevetve mászik ki az ölemből. Megtörölközünk, és a sok kencéjére mutatok gúnyos mosollyal.
– Nem kensz magadra semmit?
Sokat ígérő mosollyal elvesz valamit, és a tükörben bekeni a száját. Szívdöglesztő vörös ajkakkal küld egy puszit felém, és egy parfümös üvegcsét is elvesz a sokból, keveset a füle mögé fúj. Csodálattal figyelem, és ő kuncogva beszalad a szobába, az ágynál érem utol. Nyakába fúrom az arcom és beszívom az illatot.
– Basszus kurva finom illat… - sóhajtom, és szuszogva élvezem. – Soha többé egy szót se szólok a sok kencédre, eskü!
Kuncogva az ágyra dönt engem.
– Teszteljük le mennyire csókálló ez a rúzs - duruzsolja a mellbimbómnak, és végigcsókolja mellkasom és hasam, majd vörös ajkai közé csúsztatja a farkam.
– Istenem de szexi vagy Yona - lehelem teljesen felizgulva, és néhány perc múlva a nevét hörögve elsülök a szájában.
Felül a combomra, és egy papírzsepkendőbe köpi a spermát.
– Tényleg csókálló ez a rúzs. Megérte megvenni… - búgja, körmei hasam bőrén játszanak. Megint teljesen merev vagyok…
***
Még reggelit is kapok tőle. Finom sonkás rántottát készít nekem, és frissen facsart narancslevet.
– Menő konyhád van - nézek körül.
– Nem az én érdemem, a lakótársam szereti a konyhai kütyüket. Raido nagyon szeret főzni, és tud is. Én is tudok, de nem vagyok olyan virtuóz a konyhában - mosolyog, és elém tesz egy frissen főtt tökéletes kávét is. Leül velem szemben az asztalhoz, jóízűen eszik ő is.
– Én tudok főzni, csak semmi időm rá. Otthon sokat dolgozom.
– Küldetésekre jársz?
– Sajnos nem, belügyekkel kell foglalkoznom, az anbu osztagom vezetnem, és Gaara tanácsadója, jobbkeze is én lettem, amióta Temari a hugom lelépett.
– Van egy húgod? Azt tudtam hogy az öcséd a Kazekage, de mást nem.
– Ja, egy Konohai ninja vette feleségül, van kisbabájuk is. Megszoktam látogatni ha erre járok, valamelyik nap majd beugrom hozzá.
Kíváncsian pislog, elvigyorodom.
– Most próbálod elképzelni milyen lehet a hugom?
– Igen…
– Képzelj el egy szőke pasit kifestve két copffal a fején - vonok vállat. – Nagyon erős kunoichi, csupa izom és semmi nőies nincs benne. De annak a bamba mamlasz Shikamarunak tetszik. Viheti.
– Van még testvéred?
– Nem, a szüleim sem élnek már. Apám volt a Kazekage, anyám belehalt Gaara szülésébe sajnos. Anyukánk civil volt, apánk nagyon szerette. Kedves és szép nő volt, nagyon szeretett minket. Sajnos Gaara nem ismerhette meg. Apánk nem házasodott újra, úgy hogy csak mi maradtunk.
– Milyen ember Gaara?
Lenyelem az utolsó falatot.
– Csendes, gondolkodó fajta. Totál őrült volt, amíg Naruto össze nem barátkozott vele. Mostmár normális.
– Nahát…
– Elkísérjelek a suliba?
Belém karol odakint. Nagyon csinosan van megint felöltözve, haja lazán feltűzve, szép arcán kis smink, mesés illata van. Nőies, buja, ennivaló.
– Hát, elkisérhetsz… - mosolyog édesen.
– Na és a te családod?
– A szüleim egyszerű emberek, a saját üzletükkel foglalkoznak, egy kis boltot vezetnek, abból élnek. Vannak testvéreim de máshol élnek. Nem tartom a kapcsolatot senkivel.
– Miért?
– Fogalmazzunk úgy, hogy nagyon konzervatívok és én nem osztozom a nézeteikben.
– Házasság meg gyerek? - kacsintok.
– Az. Nem az én világom, fiatal vagyok és élni szeretnék még.
– Naná bébi, abszolút egyetértek! Kár lenne érted, ha el lennél temetve valahol egy pelenkahegy alatt. Pont jó vagy alattam vagy rajtam - súgom a fülébe. Már a suli előtt állunk, kapok tőle egy finom édes csókot.
– Velem ebédelsz? - kérdezem ellágyulva, és füle mögé simítok egy hajtincset.
– Sajnos ma csak rövid ebédszünetem lesz, amolyan szendvics evős kis szünet és utána órám, de fél kettőre végzek.
Megcirógatom arcán a két pici anyajegyét, elmerülök melegbarna szemében.
– Okés, fél kettőre jövök érted Yona.
– Várni foglak, szia - mosolyog édesen és besétál. Nem bírom levenni a szemem róla.
Baszki teljesen oda vagyok érte!
***
Amikor belépek a tanáriba, Yona jókedvűen siet hozzám.
– Szia!
– Szia, indulhatunk is - mosolyog édesen, és kezemet megfogva kihúz magával. Az utcán már megkapom a csókomat, gondolom a gyerekek előtt nem akart csőrözni.
– Mmmhh - sóhajt a csókba. – Milyen napod volt?
Hajába szagolok, imádom az illatát.
– Tűrhető.
– Mi ez a lila folt? - érinti meg az államat elkomorulva.
– Ja, meglátogattam a hugom, bemosott egyet - vigyorgok.
– De miért?
– Mert már majdnem egy hete itt vagyok és felé sem néztem. Kapok rá puszit? - kacsintok. Lehúz magához és mosolyogva megpuszilja a lila foltot, aztán csókba fullad a terápiám.
Amikor véget ér, megcirógatom szép arcát a vörös rózsával, amit neki hoztam. Nagyon szép darab, mélyvörös színű.
– Köszönöm - mondja, és szép ujjaival elveszi. A keze is szép, ezen a csajon minden az, imádom.
– Menjünk, nehogy lemaradjunk a srácokról.
– Kankuro! - morran a nőietlen hang az arénában mögöttünk amikor leülünk. Már javában tart egy párbaj.
Hátrafordulok, és a hugom zöld szeme néz vissza rám, aztán a mellettem ülő Yonát nézi meg alaposan.
– Yona, bemutatom neked a hugomat, Temarit. Hugi, ő a tanárnő akiről meséltem, Yona.
Kezet akarnak fogni, de közéjük teszem a kezem.
– Csak finoman, Yona civil.
Muszáj figyelmeztetnem, simán eltörheti a kezét ha nem vigyáz, olyan erős. Temari biccent, és gyengéden fogja meg Yona szép kis kezét, még kedvesen rá is mosolyog.
– Szólj ha az agyadra megy, levakarom rólad ezt a kretént - mondja neki. - Az rózsa? Tőle kaptad? Kankuro te ilyet is tudsz?
Elbeszélget a két lány. Csendben hallgatom, de amikor Temari kezd elszemtelenedni, közbeszólok.
– Nincs jobb dolgod, Tema? Minek rontod itt a levegőt?
– A diákjaidnak szurkolok, épp elég baj hogy te vagy a tanáruk. Kell nekik egy kis támogatás…
A másodperc tört része alatt reagálunk.
Egy nagy tűzlabda repül felénk. Felkapom Yonát és félre ugrom vele a tűzgömb elől, Temari a legyezőjét előkapva visszaveri az eltévedt támadást.
– Mi volt ez? - sikkantja Yona ijedten. Gyengéden leteszem egy ülésre és lehuppanok mellé jókedvűen.
– Egy félrecsúszott jutsu. - Átkarolom a vállát. - Nyugi, mellettem biztonságban vagy.
|
| CsigaBiga | 2026. 07. 16. 12:02:59 | #36754 |
Karakter: Yona Kawakami
Kotetsu elsétálna mellette, de ő lábát felemelve állja el a kijárat útját. Sötét a tekintete, már-már túl sötét…
– Yona édesem - emeli fel hangját, mire az egész tanári felénk fordul. Rosszat sejtek… – Zaklatott téged ez a söpredék?
Meg se várja, hogy válaszoljak, az egész termet beteríti elsöprő erejű chakrája, mindenkit megbénít. Kotetsu-re emeli tekintetét azzal a vérszomjas mosolyával, vele együtt elfakulok, még egy kicsit talán meg is sajnálom. Fene egye azt a nagy együttérzésem. Egy mosoly. Egyetlen mosoly és megdermesztette az egész termet.
– Hagyd csak, nem éri meg foglalkozni vele - találom meg valahol a hangom, de Kote testét már körbenyalábolták chakra szálak, mint a borostyán és megbénítva áll. Kifeszíti… a chakrájával. Félelmetes, reszketeg sóhajjal nagyot nyelek.
– Szerintem megölöm - Átfut rajtam a pánikszerű rémület. Egy teljesen más férfi áll velem szemben, mint akivel átkúrtam az előző éjjelt és mégis ő az… Remegő kezemmel mellkasán simítok végig, csak remélni tudom, hogy nem kiszámíthatatlanul reagál, de valahogy kezelnem kell a helyzetet. Nem tudom, hogy én váltottam-e ezt ki vagy sem, de felém fordítja tekintetét, úgy érzem, nyert ügyem van. Megpróbálom a helyzetet csillapítani, hátha tekintetemmel egy kicsit megnyugszik. Én naiv…
– Hagyd csak, édes, ez egy ártalmatlan idióta, kár rá pazarolni az időt - kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, ne csináld ki, basszus…
– Ha megint hozzáérsz a csajomhoz, levágom a kezed! Megértetted? - 1. Nem vagyok a csajod. Kettő:... nem jutok el a gondolatomig, mert olyan őrült vigyorra húzódik szája, amikor lenéz rá, hogy a hideg futkos tőle a hátamon. Ahh, szuper. Még egy nem túl egészséges lelkületű partner… – Na mi van, elvitte a cica a nyelved?
– Kankuro, engedd el, kérlek! - ismétlem meg magam határozottabban, már amennyire remegő hangszálaim engedik, sóhajtva húz egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal magához. Ezért még számolunk… Normál esetben már szót emelnék ellene, ne tárgyiasítson senki, de most elbizonytalanít az egész, mert nem tudom, mire számíthatok tőle. Ráadásul nem vagyok hülye… az ő tekintélyének sem tenne jót, ha most vitázni kezdenék vele mindenki előtt… így csak hagyom, hogy kifejezésre juttassa birtoklási ösztönét…
Csettintésére a chakra szálak szétfoszlanak, Kote pedig eltűnik, mint a kámfor.
– Kurvára felbasz, ha ilyet látok. Csak megleckéztettem - Mintha kicserélték volna. Megcsókol és kedvesen mosolyog… félelmetes, de közben meg…. Mmmmm… aggaszt ez a hirtelen váltás. Hatalmas szemekkel nézem változását. - Mehetünk, szépséges Yona?
Fúú, te…. Tenyeremmel mellkasára csapok, szemeimet forgatom, ahogy visszanyerem mellette önmagam és elmúlik a hideglelés.
– Basszus, a frászt hoztad rám és a többi tanárra! - ez láthatóan nem izgatja, barátságosan int a többieknek. Valamiért senki nem mer megmozdulni se…
– Nyugi, nem itt csináltam volna, a parkettáról nehéz a vért felmosni.
– Jaj ne már, menjünk innen! - húzom ki magammal a kellemetlen tekintetek elől, csak az épületből kilépve bújok hozzá és engedem ki sóhajomat. Fuhh…
– Kinéztem egy jó kis helyet, szereted a fűszeres ételeket? - mosolygok fel rá nagy szemekkel…
– Jöhet!
Egy eldugott kis bisztróhoz viszem, ahol elbújós boxokban ülhetünk, és nem is zavarnak minket… szerencsére az asztal sem utcára néző, nagyszerű, úgyis van egy kis meglepetésem a számára…
Belülre ülök, ő szorosan mellém, szinte beleprésel az ülésbe. Ó, csak nem neked is ugyanaz jutott eszedbe? Imádom, hogy egy rugóra jár az agyunk…
Nem tétlenkedik, amíg a kínálatot futom át, nyakamba bújik és puszilgatni kezd, enyhén feltárom neki, annyira jól esik. Kellemesen megborzongok szuszogásától, ahogy a hűvös esti levegő találkozik forró leheletével bőrömön.
– Egy kis időre elhittem, hogy bántanád Kotetsut - jegyzem meg szemrehányón.
Nyelve hegyével fülpiercingem megnyalintja, kellemesen ráz végig a jól ismert bizsergés… neeeeem, hogy tudja… Hhhhhh…
– Kevesebbért is öltem már, Yona - súgja, mire lefagyok. Basszus. Ledermedek, de nyakamon szaladgáló forró nyelve jobb belátásra bír, hhhhh... – Tudod hogy én homokfalvi ninja vagyok, nem kispályás, konohai óvodás. Ha megint meglátom körülötted legyeskedni, levágom a kezét, aztán feldarabolom, mint a szalámit.
Szuszogásával gondolata végére szinte teljesen felhúz, nyögésemet visszafojtom, helyette inkább enyhén szétnyitom combjaim, barangoló ujjait a helyes irányba vezetem. Felszisszen, amikor megérzi, hogy bizony rohadtul nincs a szoknya alatt semmi, elégedetten mosolygok ajkaiban.
– Milyen nedves vagy… - belenyal fülembe, dorombolva élvezem, ahogy elkezdi nagyajkaim között ujját mozgatni. – Felizgatnak a veszélyes pasik?
– Igen, nagyon… - bár hozzád képest Kote mentális állapota egy könnyű délutáni olvasmány.
Ujja könnyedén csúszik be már nedves hüvelyembe, mire mohón kapok ajkai után. Mmmm, de imádom…
– Jön a pincér! - eltépem magam tőle, ahogy meglátom közeledni és szétülünk, kelletlenül sóhajt és egy kicsit megsajnálom… nyugi, kárpótollak mindenért…
Talán a kelleténél kipirultabban keresem gondolataimat, de végül rendelünk és újra kettesben maradunk.
Farkasszemet nézve vele gombolom ki blúzom felső gombját, amivel kellő betekintést engedek dekoltázsomba és izgatóan bújok karjaiba. Elmosolyodik és hagyja, hogy ajkaimmal gyengéden végigsimítsak övéin, kérlelhetetlen lassúsággal húzva mindkettőnk idegeit.
– Hm… Nagyon felhúztuk egymást - Kezem merevedésére siklik szééépen… lassaaaan… Legszívesebben az ölében vonaglanék nyögdécselve.
– Ja - morogja nyakamra fordulva. Mesteri a szókincsed…
A pincér hamarosan hozza az italokat, a limonádémban lévő jegkockák újabb ötletet adnak. Felkapok egy kockát nyelvemre és megcsókolom Kankurot.
Teste forróságától és a jég kettősségétől végigborzongok, még jobban belebújok ölelésébe, szájába. Elmélyülten csókol, szinte teljesen elzsibbadok alatta, annyira érzéki és perzselő.
– Desszertet ugye nem kérünk? Sietünk - suttogom két csók között, amikor már eléggé elolvadt a jég, hogy szavakat formálhassak, majd visszatérek hozzá. Nyelve lágyan, mégis birtoklón simogat, egy morranással jelzi egyetértését.
Nagyon gyorsan végzünk, az utcán karjánál rángatva cibálom magammal, ő csak elnézően mosolyog türelmetlenségemen.
– A kaja ízére sem emlékszem - csak érjünk már haza…
– Hova viszel édesem?
– Hozzám. A lakótársam küldetésen van, nálam alszol ma! - jelentem ki ellentmondást nem tűrően, nem mintha bánná a dolgot…
– Ahogy óhajtod.
Ahogy belépünk a lakásba, lábammal belököm az ajtót és nekidőlök. Kapok egy futó csókot, szinte azonnal letérdel elém és szoknyámat felhúzva kezd el érzékien nyalni, ujjaival kényeztetni, hátravetett fejjel nyögök fel hangosan, ahogy forró nyelvével csiklómon köröz. Haját markolom, szinte önkívületbe kerülök.
– Oh, istenekre, hogy mennyire jól csinálod, Kankuro! - sóhajtozom és rángatózok keze és nyelve ritmusára - Haaahhhhh…
Már cuppogva járnak bennem ujjai, könyörtelenül izgatja G-pontomat, nyelvével csodákat művel….kigombolom blúzom és melltartóm, hogy melleimet simogatva hajszoljam tovább az élvezetet. Kurvára és őszintén élvezem, amit csinál és ezt maximalisan, gátlástalanul ki is használom…
Életemben nem élvezek ekkorát, felsikoltva, nyögdécseléseim közepette hosszan élvezek el nyelvén és rángatózok meg az orgazmus erejétől.
Csípőmnél fogva húz le a földre magához, amíg gumit húz, feltérdelek neki négykézláb. Hahh, ezzzzhhh...
Keményen nekem esik és nem bánom. Imádom, hogy ilyen fékezhetetlen, eszeveszett tempóban döngöl a padlóba, hangot sem vagyok képes kiadni, nem győzöm tempóját lekövetni légzésemmel, csak hagyom, hogy kedve szerint rángasson, mint egy bábot és olyan kibaszottul izgató, hogy így irányít és maga alá kényszerít. Ngh…
Nem tudom hányadik orgazmuson is vagyok túl, úgy érzem, mintha folyamatosan a csúcson lennék, kemény, hatalmas farkától szinte minden egyes döfésre megremegek.
– Ez az, élvezz a farkamon! - hörög isteni karcos hangján és élvezi, ahogy folyamatosan remegek alatta. Imádom, hogy ilyen mocskos és szókimondó, hhhh…
Keményen markol csípőmbe és egy utolsó erős lökéssel mélységes hangján hosszan élvez el, sokáig remeg bennem.
– Yona! Yona ahhh! - nyögi hosszan nevem és megsemmisülten nyekkenek a földön, hatalmas testével rám heveredik. Pihegünk, mindkettőnkről folyik a víz, de kezeim maguktól kezdik cirógatni karját, basszus, hogy nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá…
– Kankuro - pihegem halkan, mert légzésemet erősen hátráltatja, hogy adoniszi testét rajtam felejtette. - Kankuro…
– Tudom.
Lemászik rólam, én nagy levegőt véve kapkodom az éltető oxigént. Leveszi az óvszert és karjaiba vesz, lábaimat köré fonom. Ajkaim azonnal megtalálják fülét és nyakát, kérdés nélkül csókolni, harapdálni kezdem. Csak még… még többet akarok…
– Merre?
– Ah piros ah ajtóhh… nyögöm és azon a kis rövid távon már gombolom ki felsőjét, hátranyúlva nyitom le a kilincset. Az ágyra vetődik velem, fölém magasodik, azonnal letámad, kéjesen nyögök alatta, ahogy rám mászik.
– Fiók…
– Látom készültél - súgja elégedetten. – Újabb menet?
– Ez nem kérdés… - nyögöm szájába, majd fordítok magunkon, hogy én lehessek felül. Kezeivel végigsimít combomon, a szokásos módon belemarkol fenekembe, amíg én felhúzom rá az óvszert és elhelyezkedek fölötte, hogy rögtön beleüljek, de megtartja fenekem és ellentart. Hahh… Nézek rá bosszúsan.
- Mi az?
- Most az én szabályaim szerint játszunk egy kicsit.
- Mire gondolsz? - csillannak fel szemeim kíváncsian, megtámaszkodva mellkasán hajolok arcához, miközben fenekemet még mindig tartja és nem hagyja, hogy tövig ráüljek.
- Kérdezz-felelek. Én kérdezek… - egy kicsit lejjebb nyomja magán csípőmet, kéjesen nyögök az érzésre, ahogy kitölt, és nyüszítek magamban, hogy nem elég. - Te pedig válaszolsz.
- Mmmm… és honnan fogom tudni, hogy jól válaszoltam? - kérdem alsó ajkába harapva.
- Tudni fogod. Legyen egy bemelegítő kérdés: jó kislány leszel?
- Hhhh… Igen… - Válaszul mélyen magára nyom, felsikkantva élvezem, ahogy kitölt, de nem enged többet.
- Na látod, menni fog ez. - vigyorog. - és ki fog téged ma ájulásig kefélni?
Megborzongok, ahogy ilyen mocskosul beszél, fülemtől egészen a lábujjamig bizserget hangja, enyhén felnyögök tőle.
- Hmmm… Csak nem a homokfalvi ANBU vezér? - kérdezem vissza játékosan, jól tudom, mit akar hallani, ezzel egy kicsit simogatom az egóját.
Ismét farkára nyom, lágyan rángatja csípőmet, sikkantva élvezem, ahogy feszít és kitölt. Majd megint megáll, megtartja, és nem hagyja, hogy lovagoljak rajta.
- És hogy szeretnéd?
- Hmmmm… - nyöszörgök, ahogy húzza az idegeimet. Dacos pillantással karmolom végig mellkasát, felmorran és mintha egy pillanatra elbizonytalanodik, de gyorsan visszatér a szerepébe. - Mmmm… Keményen… ésh durván… Hhhhh… - újabb döfések, újból abbahagyja, engem pedig egyre jobban felhúz vele. Már… majdnem.
- Mire vagy hajlandó érte?
- Bármirehhh…
Megint belehúz és az előszobában bemutatott, követhetetlen tempóban kezd el vágtázni velem, levegőt sem tudok venni, lehunyom szemem és némán, nyitott szájjal élvezem, amit művel.
- Khhhaa… nhhh… kurooo… - nyöszörgök és sikkantok rajta, teljesen magával ránt, semmi másra nem tudok figyelni, csak arra, ahogy egyre közelebb jutok… és megint leáll.
Megölöm.
Jobb ötletem támad. Lenézek rá, sokat sejtető mosollyal ajkamba harapok, elengedem mellkasát, felülök rajta és kezeimmel mellbimbóimat kényeztetem szeme láttára. Elégedetten mosolyodok el, meglepődik. Oh… akkor akár tovább is mehetünk…
Mutatóujjam kéjesen a számba veszem, benyálazom és melleim között levezetem egyenesen csiklómhoz, gátlástalanul kezdem kényeztetni magam rajta, ezzel is még jobban hajszolva a gyönyört. Meglepett szemekkel néz fel rám.
- Egy kibaszott bestia vagy - és ahelyett, hogy nekem esne, elenged, teljesen magam irányítom a testemet, mélyen beleülök farkába, ő hátrafont kezekkel élvezi a műsort… hát akkor megkapod.
Tempósan lovagolok rajta, miközben egyik kezemmel csiklómat, másikkal pedig melleim csipkedem és markolom, mintha csak magammal játszanék egyedül… annyi különbséggel, hogy most egy igazi, isteni fasz jár bennem ki-be. Érzem, ahogy egyre közeledik… egyre látványosabban nyögdécselek rajta, ahogy mozgok combommal fel-le rajta, feszít és kitölt… hhhh….
Mielőtt elmennék ő is becsatlakozik, olyan vadul elkezdi alattam csípőjét mozgatni, hogy csak rövid sikkantásokra futja… Ahogy megrázkódok az orgazmus hullámaitól, mélyen farkára nyomva hullámzik velem és űzi a sajátját… már nem tudom, hol kezdődünk és hol végződünk… Imádom nézni, ahogy elélvez, félig lehunyt szemekkel, vicsorítva, miközben morogva nyögi orgazmusát és megremeg…
Reszketeg sóhajjal támaszkodok meg mellkasán, hajam lágyan omlik Kankuro arcába és kimerülten, de elégedetten mosolygok rá.
Arcához hajolok és egy puszit adok homlokára, majd mellé fordulok, kezem mellkasát cirógatom.
- Pancsi?
- Jól hangzik.
Összeszedjük magunkat és a fürdőbe lépünk, amíg megengedem a vizet, körbenéz a szobában.
- Miafasz?! Te ezeket mind használod? - tekintete a különböző kozmetikumaimtól roskadozó polcomra téved. Elmosolyodok.
- Nem, ezek Raido kencéi… - válaszolom szarkasztikusan és elnevetem magam értetlenkedő, zavart fejét látva.
- Nyugi, persze, hogy én használom. Reggeli és esti rutin, külön-külön. Csak 16 féle… - továbbra is felhúzott szemöldökkel néz rám. Ahh… megforgatom szemeimet - Te magadnál több fegyvert tartasz, ha kilépsz az ajtón egy átlagos kedd délután…
- Nem túlzás ez egy kicsit?
- Szerintem ugyanezt kérdezném tőled, ha az összes bábod felsorakoztatnád. Jössz? - terelem a témát inkább a forró fürdő irányába.
Beülünk a kádba, pont kényelmesen elférünk, lábai között mellkasának háttal dőlök neki és élvezem a pihenést. Még a csend sem kifejezetten zavar.
- Mitől ilyen kibaszott jó veled a szex? - kérdezem elgondolkodva, hátra fordítva arcom, majd visszadőlök mellkasára, vállgödrébe hajtva fejem, hagyom, hogy nyakamba szuszogjon. Kezével cirógatni kezdi felkaromat, libabőrözök tőle. Ennyitől. Egy egyszerű mezei simogatástól...
- Mert egymásnak teremtettek minket, bébi. Kurvajól működik a kémia köztünk.
Csendben gondolkodok szavain. Sose voltam az első látásra örök szerelem és az ásó-kapa-nagyharang dísz-nagykövete, többek között a minősíthetetlen kapcsolódási problémáim miatt, gondolok itt Kotetsu-re. Erre itt fekszek egy félisten ölelésében, aki szintén nem teljesen ép (egy homokfalvi… ráadásul ANBU vezér melyik életben épelméjű?!), akivel a szex egy komplett dimenzióugrás a korábbi kalandjaimhoz képest… de van ennél több is benne vajon?
- Meddig leszel még Konohában? - kérdezem megint, de most nem nézek fel rá.
Szerkesztve CsigaBiga által @ 2026. 07. 16. 19:07:27
|
| Levi-sama | 2026. 07. 14. 16:10:54 | #36753 |
Karakter: Sabaku no Kankuro
Nyakamba akasztja a láncát, és orgazmus után felhúz egy csókra. Hú de megdugnám… Lemásznék róla, de huncut mosollyal visszahúz.
– Hova-hova? - búgja az ajkamba kapva fogaival, és ujjai merevedésemre fonódnak.
Hátamra fordulok, és hagyom neki bármit is akar. Megérdemli a kis édes. Még érzem számban finom ízét.
– Mennyi időm maradt játszani? - huncut a mosolya.
– Ne merészeld… - hördülök fel, de ő elkezd nedves puncijával csúszkálni farkamon. Uhh, ez finom…
Megállítom.
– Mégis mit?
– Hogy megint félbe hagysz…
– Megígérem, hogy nem hagylak félbe, be fogom fejezni…
Elengedem és átadom magam a kis vadmacska elbűvölő varázsának.
Díjnyertes szopást kapok, forró teával megspékeli. Imád játszani, húzni-vonni, megőszülök tőle.
Felhúzom magamhoz és kemény kis kerek seggét elverem, sikít is aranyosan.
– Ezt tudod, miért kaptad.
– Akkor is megérte! Még kínlódni is eszméletlen izgatóan tudsz…
Újat csapok seggére.
- AH, BASZKI! EZT MOST MIÉRT?!
- Csak jó hallani, amikor sikítasz. Örülök, hogy ilyen gyorsan tanulsz.
Dühösen mondana valamit, de inkább a szájába dugom a nyelvem és magam alá gyűröm. Úgy megbasznám most… Elvesznék puha húsában, le se másznék róla egész nap…
Vonakodva mászom le róla, felöltözünk gyorsan.
Kinyitom neki az ajtót, előre engedem, elvégre ő a nő, és igazi kis hölgy is, képes elfogadni a férfi előzékenységét, nem úgy mint a kunoichik akik folyton rivalizálnak. Yona igazi nő.
– Eljössz velem vacsorázni?
– El. Bár a sorrend fordítva szokott lenni, de szívesen elmegyek veled vacsorázni. A tanáriban megtalálsz, estig vagyok.
Biccentek.
– Ne kísérjelek haza?
– Vagány kislány vagyok. A cipőmet is magam kötöm meg. Hazatalálok egyedül - kacsint és összemosolygunk. Vágyakozva néz a számra, amitől beindulok.
– Ne nézz így, mert a végén tényleg elkésünk mindketten. – Édesen elpirul, muszáj megcsókolnom. -Egy kis előleg estére…
×××
Egy konohai ninja duruzsol neki, amikor belépek a tanáriba.
– Oh, na ne mondd… és most épp ki az, aki “megérdemli” helyettem?
– Örülök, hogy megkérdezted. Be is mutatnám. Ott áll mögötted - mondja bosszúsan Yona.
Az ajtófélfának támaszkodva nézem a jelenetet.
Yona fülébe súg valamit, szeretőm arcán harag és undor fut végig.
A fickó elsétál mellettem, de lábam feltéve megállítom.
– Yona édesem - mondom hangosan. – Zaklatott téged ez a söpredék?
Gyilkos chakrám szétárad, megfagy a levegő, vérfagyasztó mosolyomtól elszürkül a csávó. Zongorázni lehet az erőkülönbséget, könnyedén meg tudnám ölni.
– Hagyd csak, nem éri meg foglalkozni vele - mondja Yona, de már a csávó a chakra szálakkal lebénulva áll bizarr testhelyzetben.
– Szerintem megölöm - mondom hidegen. Yona mellém lép, és mellkasomat megsimogatva tereli magára a figyelmem.
– Hagyd csak édesem, ez egy ártalmatlan idióta, kár rápazarolni az időt.
– Ha megint hozzáérsz a csajomhoz, levágom a kezed! Megértetted? - morgom hidegen a fazonnak. Gonosz vigyorral nézek le rá. – Na mi van, elvitte a cica a nyelved?
– Kankuro, engedd el kérlek! - mondja Yona, és én sóhajtva derekára teszem kezem és magamhoz húzom. Csettintek, a chakra szálak szétfoszlanak, és a kiscsávó lelép, eltűnik mintha sosem létezett volna.
– Kurvára felbasz ha ilyet látok. Csak megleckéztettem. – Megcsókolom és rámosolygok kedvesen. - Mehetünk szépséges Yona?
Szemeit forgatva kemény mellkasomra csap pici kezével.
– Basszus a frászt hoztad rám és a többi tanárra!
A minket bámulóknak barátságosan intek.
– Nyugi, nem itt csináltam volna, a parkettáról nehéz a vért felmosni!
– Jaj ne már, menjünk innen! - húz maga után Yona. Odakint belém karol, és sóhajt.
– Kinéztem egy jó kis helyet, szereted a fűszeres ételeket?
– Jöhet!
Hamar odaérünk, szép kis étterem, diszkréten szeparált boxok vannak.
Szorosan mellé ülök, átölelem és amíg étlapot olvasgat, a nyakát puszilgatom.
– Egy kis időre elhittem, hogy bántanád Kotetsut.
Fülén a szép kis fülbevalót megcirógatom nyelvemmel.
– Kevesebbért is öltem már, Yona - súgom. – Tudod hogy én Homokfalvi ninja vagyok, nem kispályás konohai óvodás. Ha megint meglátom körülötted legyeskedni, levágom a kezét, aztán feldarabolom mint a szalámit.
Borzongva hallgat, szétnyíló combjai közé húzza a kezem. Ó igen! Nincs bugyi!
– Milyen nedves vagy… - nyalok fülébe és ő dorombolva élvezi. – Felizgatnak a veszélyes pasik?
– Igen, nagyon…
Ujjamat becsúsztatom lucskos hüvelyébe és ő mohón megcsókol.
– Jön a pincér! - zihálja figyelmeztetően és elhúzódik. Csalódottan sóhajtok.
Megrendeljük az ételt és italt. Amikor újra kettesben maradunk, Yona kigombolja blúza felső gombját és a karjaimba bújik, puha ajkaival mosolygó számra tapad, megsimogatja merevedésem.
– Nagyon felhúztuk egymást - pihegi kínzóan izgatón.
– Ja - morgom a nyakába.
Meghozza a pincér az italokat. Yona egy jégkockát kicsen a limonádéjából és megcsókol vele. Élvezettel adogatjuk egymásnak amíg el nem olvad, játszadozzunk vele.
– Desszertet nem kérünk, sietünk - mondja két csók között. Egyetértően morgok.
Tíz perc múlva már az utcán vagyunk, nevetve hagyom hogy húzzon maga után.
– A kaja ízére sem emlékszem - mondja aranyosan.
– Hova viszel édesem?
– Hozzám! A lakótársam küldetésen van, nálam alszol ma!
– Ahogy óhajtod.
Belépünk az ajtón, belöki lábával és nekidől. Letérdelek elé, és ő felhúzza a szoknyáját, majd ívbe feszülve torokhangon felnyög amikor nyelvemmel és ujjaimmal nekiesek lucskos kis puncijának.
– Ó istenekre, hogy mennyire jól csinálod Kankuro! - lihegi, és hajamba kapaszkodva rángatózik. Nedves cuppogó hangokkal ujjazom, lefetyelem nyelvemmel, és ő kigombolja blúzát és melltartóját, hogy mellbimbóját cirógatva fokozza saját gyönyörét. Gátlástalanul élvezi, imádom ezt!
Ez a csaj egy főnyeremény!
Felsikoltva hosszan rángatózva élvez el. Számat nyalva figyelem, majd a földre húzom. Készségesen áll négykézlábra, amíg a gumit felhúzom, majd keményem megbaszom itt a lábtörlőn az előszobában. Olyan hevesen mélyen lököm magam benne, olyan gyorsan hogy sem nyögni sem sikítani nem képes. Hevesen csapódik bőrünk össze, morogva keményen megkapja a sorozatorgazmusát, csak rángatózni tud az újabb és újabb gyönyörhullámtól.
– Ez az, élvezz a farkamon! - hörgöm. Őrjítő ahogy a hüvelye rángatózik körülöttem. A sokadik néma sikolyú orgazmusa után összecsuklik alattam, és én egy utolsó nagy lökéssel hosszan remegve elélvezek.
– Yona! Yona ahhh! - nyögöm. Úszunk a verejtékben, a lábtörlőn heverünk egymáson.
– Kankuro - pihegi Yona. - Kankuro…
– Tudom.
Leveszem az óvszert. Felnyalábolom őt a földről.
– Merre? - kérdezem.
– Ah piros ah ajtóhh…
Az ágyra huppanunk, mohón csókolózunk.
– Fiók…
Kinyitom az éjjeliszekrény fiókját, és tele van gumival.
– Látom készültél - súgom a szájába. – Újabb menet?
|
| CsigaBiga | 2026. 07. 05. 21:29:50 | #36751 |
Karakter: Yona Kawakami
– Ez minden vágyad, igaz? Láttam az első pillanatban, amikor találkoztunk - dörmögi fülembe mély hangján, mire csak forgatom szemeim. Ennyire ne legyél nagyra magadtól, szivi…
Csípője mozgásától lágyan felnyögök. Nyakát cirógatva kapaszkodok bele, ahogy az ágyig visz és rádőlünk. Kezdetnek végre egy csókot kapok, amit karmolással hálálok meg neki, mély dorombolással fejezi ki tetszését.
Morogva tér államra, majd nyakamat már apróbb harapásokkal ajándékozza meg. Lehunyt szemmel élvezem kényeztetését. Bármit megtehetne velem, nem akadékoskodnék…
Mellbimbóimat izgatja blúzomon keresztül nyelvével, halk sóhajok kíséretében remegek alatta, továbbra is élvezettel cirógatom nyakát, túrok hajába. Ügyes kezével szép lassan kigombolja és lesimítja felsőtestemről az anyagot, hogy aztán ismét birtokba vehesse melleimet. Hhhh… Nem siet, nagyon kényelmesen eljátszik velem, keze mindenhol végigsimít, amitől minden porcikám kellemesen lúdbőrözik.
Merevedésével keményen izgat, mire türelmetlenül rángatom le róla felsőjét, hogy izmos mellkasát futtathassam végig tenyerem. Ujjbegyeim bizseregnek az érzésre, ahogy gyengéden végigszaladnak rajta, majd le oldalára és hasára. Egy milliméternyi felesleg nincs rajta, istenien csodálatos teste van. Nyelvével szép lassan halad hasam irányába, elcsukló nyögéseket váltva ki belőlem. Tudod te a dolgod… köldökömet izgatja forró nyelvével, és ahogy felnéz rám azokkal a sötét szemeivel, ajkamba harapva nyögök hangosabban, hogy ennyire húzza az idegeimet. Kezei szoknyám alá csúsznak, majd egy jelentőségteljes pillantást követően tépi el tangámat. Ne már.
– Ebben a tempóban elfogynak a tangáim… - jegyzem meg méltatlankodva, bár, ha ez az ára, esetleg túlélem. Nagy duzzogva.
– Nincs rá szükséged, Yona. - dörmögi szemtelen mosolyát felém villantva. Még ez is izgató, az egész lénye maga a szex megtestesülése. - Szerintem ne viselj semmit a szoknya alatt, az a legegyszerűbb.
Érzékien harap combomba, végignyalva belsö vonalát csúszik fel hajlatomhoz, erősen szívja meg bőrömet, hogy aztán nedves nyelvével végre szeméremdombom kényeztesse. A forróságra kéjesen nyögök fel, és vállába karmolok. Mrr.
– Mint a finom barack, olyan az ízed…
Kéjesen veti rám magát.
- Haaahhhh… Nghh - nyögöm hangosan, ahogy profin nyal és megvonaglok alatta.
Szinte pillanatok alatt élvezek el alatta, onnantól elveszítem a valóságot, csak rá tudok figyelni. Arra eszmélek fel, hogy megint érzem az orgazmus közeledtét és elégedetten mosolyodok el, hogy nem hagyja kiteljesedni, és húzza az idegeimet. Imádom az ilyen játékot...
Kapkodva veti le magáról ruháit és félig lehunyt szemmel, teljesen felhúzva, zihálva figyelem, ahogy türelmetlenül tépi fel a gumi csomagolását és felhúzza magára, majd nyom rá némi sikosítót. Minden tiszteletem előrelátása előtt, mert jelen állapotomban semmi kapacitásom nincs gondolkodni, csak őt akarom érezni.
– Felkészültél, Yona? - némán bólintok, miközben végigsimít combjaimon, és elhelyezkedik lábaim között. Hhhhhh.
– Nem… - nyögök fel fojtott hangon, mélyeket lélegezve próbálok ellazulni, ahogy lassan ringatózva tolja egyre mélyebbre bennem magát. Áldom, hogy ilyen figyelmes és nem durván esik nekem. A feszülő érzésre reagálva végigszántom hátát körmeimmel, amitől ő dorombolva fogja vissza magát, és inkább egy vad csókkal higgad le. Mmmm…
– Isteni puncid van, éhesen szív magába - súgja fülemet harapdálva, majd belenyal. Kéjesen morranva élvezem ezt is, mint minden érintését. – Ma éjjel jól fog lakni, ígérem.
Lassan fokozza a tempót, és mintha kívülről hallanám magam, ritmusra nyögdécselek, ahogy mélyeket döf melém, testünk együtt hullámzik a gyönyörben.
Annyira figyelmes és mégis vad egyszerre… ahh…
Teljesen elveszítem időérzékem, nem tudom, hányadik menetem vagyunk túl, Kankuro egyszerűen kifáraszthatatlan. Próbálok fölé kerülni, de mintha nehezére esne ezt elfogadni.
- Felül… akarok… lenni - nyögdécselem ajkaiba, amikor lefogja kezeimet, amikkel fel akartam támaszkodni. Kaján mosolyra húzódik szája, hirtelen fordít rajtunk és az eddigieknél még mélyebbre tudom magamba fogadni, mindketten felnyögünk az érzésre. Hahh…
- Mmmmm… - morgom nyakába, majd végigharapdálva nyakának megfeszülő izmait ülök fel megtámaszkodva mellkasán.
Lovagolok rajta, fáradtan, de még mindig a gyönyört hajszolva, néha megkarmolom, combom egyenletesen emelkedik rajta.
Láncomat fogva húz vissza egy csókra, ahogy érzem, hamarosan megint elélvez. Hajam arcába hullik, és ő gyorsít a tempón, egyenletes döfésekkel űz a sokadik orgazmus felé. Felülök és hátravetett fejjel, ő pedig alattam hosszú, reszketeg mély nyögéssel élvez el.
- Ahh… haaaahhhh - nyögöm hangosan, majd teljesen kimerülten dőlök mellkasára és szapora légzésemet próbálom nyugtatni.
– Nehm… nem bírom… elég volt…
Ő maga fektet az ágyra óvatosan, karjaiba emelve. Még erre is van energiája… elképzelni sem akarom, milyen kiképzésen eshetnek át a homokrejteki shinobik. Egy nagy sóhajt megeresztve simogatja el arcomból csapzott hajamat. De gyorsan kifújtad magad…
– Elfáradtál, kedvesem? - megremegek a kedves szóra, nem vagyok hozzászolva. - Szeretnél pihenni? - bújik arcával nyakamba, gyengéden harap bőrömbe.
– Vizet… - nem életem legszebb kérése, de úgy érzem, ha nem ihatok valamit, itt száradok ki menten.
Remegő kezekkel veszem el tőle a poharat, nagy kortyokban nyelem a benne lévő megváltó felfrissülést.
– Folytathatjuk? - vigyorog rám azzal a szokásos kis pimasz mosollyal, de visszazuhanva az ágyba, egy kispárnát vágok hozzá bosszúsan.
– Köss a farkadra csomót, én most alszom! - zavartan kerekednek ki szemeim rekedt hangomra, ő csak felnevet. Na, ezt nem láttam jönni, még ilyen se történt meg velem. A gondolatra én is elégedetten mosolyodok el.
– Szegénykém, berekedtél a sok sikítástól? Ó… - tetteti együttérzését csodálkozó tekintettel. Mennyire sajnálhatja… - Gyere ide, hagylak pihenni egy kicsit…
Mellém bújik, hogy karjaiba fészkelődve, bőrének illatával körülvéve ájuljak álomba.
- Köszönöm… - lehelem még nyakába bújva, érzem ujjai cirógatását hátamon, de válasz nem érkezik.
***
Egy kellemes bariton duruzsolására kezdek magamhoz térni.
– Yona, ébredj édes! El fogsz késni a suliból - dorombolja azon a szexisten hangján.
- Mmmmm…. - morgolódok cseppet sem lelkesen.
Nem hagy visszaaludni, inkább felültet, amire egy nagy ásítással és kába pislogással reagálok.
– Hány óra? - wow, még mindig keresem a hangom. Egy teáscsészét nyújt felém, amit hálás szemekkel fogadok el és a forró ital jólesőn melegíti végig megtépázott torkomat.
– Hat. Egyél is, aztán segítek zuhanyozni. - mormolja kedvesen, DE ÉN ÁTLÁTOK RAJTAD! HOGY LEHET VALAKI REGGEL HATKOR ILYEN CSODÁLATOSAN FRISS. Ez árulás.
Ő már felöltözve, naprakészen vigyorogva ül mellettem. Legszívesebben megint egy párnát vágnék a fejéhez. Utálom a reggeleket, ilyenkor még egy felmosórongy is vonzóbb társaság nálam. Ráadásul minek kellett felöltöznie…
Keresem a fókuszom, kócos-álmos fejjel nézek körbe a reggeli napsütésben fürdő szobában. Használt kotonok, ruhadarabok mindenhol, az ágy széttúrva, az éjjeli lámpák a földön. Kurva jó este volt. Elismerően nézek végig rajta, ahogy kelletlenül bár, de rendbe szedi a szobát.
– A láncom? - kérdezem, ahogy a ruháimat keresem tekintetemmel. Szoknya, cipő rendben. A blúz valahol még elbújt, a tangámtól könnyes búcsút vettem már tegnap.
– Jó kérdés. Dühösen elhajítottad hajnalban valahová, majd megkeresem. Mehetünk a fürdőbe?
– Egyedül is megy, nyugi csődör - morgom és küzdve minden létező izomlázzal, kivonszolom testem a fürdőbe és hősnek érzem magam, hogy ezt egyedül abszolváltam. Mindenem remeg, a lábam, a karom… jól megdolgozott az éjjel, a gondolatra elégedetten morranok magamban. A meleg zuhany szerencsére megváltásként frissít fel, gyorsan rendbe szedem magam és egy törölközőbe csavarva térek vissza, érezhetően és élvezhetően szalonképesebb állapotban.
– A szoknyád megúszta, a többi kuka - fordul felém, amikor meghallja az ajtónyitást. - Elfogadsz egy pólót tőlem?
– Valamiben muszáj hazamenni… - válaszolok még mindig rekedten. Mindenképpen kell egy kitérő, így nem mehetek be dolgozni. Mögém áll, hátamhoz simul és belesüppedek ölelésébe.
– Irtó szexi a rekedt hangod - búgja fülembe, majd nyakamat kóstolgatja. Bassza a füled, mi? Kuncogok, ahogy csiklandozza nyakam nyelvével. – Még egy utolsó menet? - Valahogy sejtettem, hogy innen fúj a szél…
Elmosolyodok, ahogy fenekemhez nyomja merevedését, nyakamba akasztja láncomat is. Ezek szerint meglett a kis hamis is végül. A törölköző alatt melleimre siklanak hatalmas tenyerei. Imádom, ahogy végigcirógatja minden érzékeny pontomat közben, tökéletesen ismeri a női testet…
– Jöhet… - válaszolom suttogva ajkaiba. Kész, megvett. Kilóra. Mmm. Ismét az ágyban kötünk ki, ráveti magát melleimre, élvezettel harapdál.
– Felfallak Yona… – morogja és kuncogva húzom magamhoz egy frissítő csókra, mmm… érzem, ahogy kezével keresi az óvszert, majd hirtelen felszakad belőle a nevetés. Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
– Elfogyott a koton. Bontatlan húsz darabos volt…
Csalódottan csücsörítek, majd elmosolyodok. Tiszta szerencse, hogy az egész testünk egy kész játékszer és nem csak fasszal és puncival lehet a gyönyört hajszolni…
– Mi lesz most? - kérdezem megjátszott tanácstalansággal.
– Kinyalhatom a puncidat? - kezdetnek nem rossz ötlet.
– Ó igen, megengedem hogy kinyald a puncim… - lehelem ajkaiba, és a törülközőből kibontom magam. Karcos hangján felmordul a rögtönzött kis műsoromra. - Tessék.
– Hogy lehet valaki ilyen kibaszottul szexi?
– A nyelved járjon, ne a szád… - súgom ajkaiba, majd hajába túrok és nem kell irányítanom, tudja magától is a dolgát. - Ah!
Nyelvével kéjesen nyal és ujjai is munkába állnak, hangosan nyögök fel, ahogy először egy, majd két ujjával profin dolgozik bennem. Teljes áhítattal nyögdécselek és sóhajtozok alatta, hajába túrok, amikor egy kicsit erősebben harap nagyajkaimra. Hirtelen ötlettől vezérelve leveszem láncomat és átdobom az ő nyakán, hogy a két végét fogva rántsam fel magamhoz egy csókra.
- Hm… jól áll rajtad is - kuncogom neki, de hamarosan egészen más hangok hagyjak el számat. - hhh… ahh… - ajkaiba nyögöm orgazmusom, megremegek alatta, és elmaradhatatlanul karmolok nyakába, ezt valahogy nem tudom egyszerűen elengedni, olyan hívogatóak a tincsei. Fel akar egyenesedni, de a lánccal visszarántom magamhoz. Határozottan jobban érzem magam, hogy most az ő nyakában van a lánc.
- Hova-hova? - harapok alsóajkába, a lánc végét átdugom a karikán, felszabadult kezem végig fut oldalán, hogy nadrágját gomboljam ki. Élvezettel morran fel, ahogy határozottan markolok farkára, és járatom rajta kezem. Átfordít magunkat, hogy ő háton fekve, én pedig immár combjain ülve kényeztessem tovább kezemmel. Tenyerei combomon siklanak fel, hogy fenekembe markoljon. Mrr. Imádom, amikor így simogat.
- Mennyi időm maradt játszani? - kérdezem sunyi kis mosollyal, összehúzott szemekkel.
- Ne merészeld… - villan meg tekintete, ahogy megsejti, nem fogom hagyni olyan könnyen elélvezni. Alsó ajkamba harapok és ráülve kemény farkára kezdek rajta kínzóan lassan vonaglani. Ahh, de jó is lenne megint magamban érezni… Minden mozdulatba beleremegek, ő türelmét vesztve mar csípőmbe, hogy farkára nyomjon és megállítson.
- Mégis mit? - “értetlenkedek” neki, kaján mosollyal ajkaiba hajolva. Erős fogása ellenére próbálom csípőmet mozgatni, hogy ezzel is kicsit húzzam az agyát.
- Hogy megint félbe hagysz…
- Megígérem, hogy nem hagylak félbe, be fogom fejezni… - “csak nem azonnal”. Kuncogom halkan, és pillázok rá hatalmas szemeimmel, ajkait nyalom végig, és nagyon élvezem, hogy hagyja magát. Egyetértésnek veszem, ahogy szorítása enyhül.
Ez az, Kiskarácsony!
Virgoncan haladok lefelé ajkától. Végignyalom, harapom állát, nyakát, hogy aztán mellbimbóján és mellkasán egy rövid kitérő után csodálatos hasfalán lefelé alhasánál megálljak.
Kezemben kényeztetem férfiasságát, ámulattal nézem, ahogy várja, hogy szorgalmasan mélyre vegyem számban. Bizserget tekintete, amivel fogva tart. Kéjesen elmosolyodva nyalom végig, majd épp csak a makkot szívom meg.
Felmorranva túr hajamba, és hagyom, hogy kedve szerint irányítson, csak a gondolatra ismét nedves leszek, ahogy átadom magam az érzésnek. Engedelmesen szopom farkát keze ritmusában, amíg meg nem érzem hogy sóhajai elnehezülnek.
“Hirtelen ötlettől” vezérelve elrántom róla fejem és a forró teáscsészémért nyúlok az ágy mellett, nagyot kortyolok belőle. Bosszúsan figyeli mozdulatom, majd felhúzott szemöldökkel elégedett félvigyorral arcán figyeli, ahogy visszatérek a munkához.
Vicsorogva mordul fel, ahogy a forró teától felhevült nyelvemmel nyalom végig farkát és veszem mélyre számban. Hátraveti magát és keményen markol hajamba és ránt magára még mélyebbre, hogy testemet végig bizsergető mély morgással élvezzen el. Felránt magához, engedelmesen bújok hozzá. Tenyere hatalmasat csattan.
- AH! - sikítok fel a fájdalomtól.
- Ezt tudod, miért kaptad… - Ahogy a csattanás utáni zsibbadás enyhülni kezd, elégedetten mosolyodok el szemtelen vigyorára.
- Akkor is megérte! Még kínlódni is eszméletlen izgatóan tudsz… - kuncogom ajkaiba.
Még egyszer csattan tenyere, sokkal erősebben az előzőhöz képest, amitől újra felsikítok.
- AH, BASZKI! EZT MOST MIÉRT?!
- Csak jó hallani, amikor sikítasz - jegyzi meg cinikusan, majd magához ránt - Örülök, hogy ilyen gyorsan tanulsz.
Szeret az idegeimen játszani. A megjegyzésre mérgesen villantom tekintetem (mintha bármit is használna, de tényleg…), nem túl szalonképes válaszomat belém fojtja egy csókkal, mire dühösen harapok ajkába, hogy véleményemet tudtára adjam. Azonnal maga alá teper, csuklóimat keményen lefogva nyom testével az ágyneműbe. Lábaim derekára kulcsolom…
- Ahh… - nyögöm neki kéjesen, ahogy hörögve harap vállaimba. Mmmmm, de jó is lenne… Fancsali tekintettel hagyom, hogy felemelkedjen rólam és elenged. Igaza van, tényleg készülődni kell. Majd máskor leharcoljuk.
- Eljössz velem vacsorázni? - kérdezi tőlem már felöltözve az ajtóban, mielőtt mindketten kilépnénk rajta. Fölém magasodik, szinte el is bújhatnék benne.
- El - válaszolom neki tömören, kedvesen mosolyogva rá. Meglepődik. - Bár a sorrend fordítva szokott lenni - kacagok fel a gondolatra. - de szívesen elmegyek veled vacsorázni. A tanáriban megtalálsz, estig vagyok.
- Ne kísérjelek haza? - mosolyogva rázom meg fejemet a javaslatra.
- Vagány kislány vagyok. A cipőmet is magam kötöm meg. Hazatalálok egyedül. - kacsintok rá, majd ajkaira téved tekintetem, annyira vérpezsdítő, hogy egész nap el tudnám viselni.
- Ne nézz így, mert a végén tényleg elkésünk mindketten - elpirulok megjegyzésére, amit természetesen egy lehengerlő mosollyal reagál. Végül egy rövid, ám annál tartalmasabb csókkal búcsúzik. - Egy kis előleg estére…
×××
A nap szerencsére hamar eltelik, jókedvemet képtelen vagyok palástolni, ami Genmának is szemet szúr természetesen nap közben. Szavak nélkül is értem a sejtelmes kis mosolyát, elhaladva mellette egymás tenyerébe csapunk, ahogy a nap végén a tanári felé sétálok, ő pedig haza. Alig várom már az estét.
Javítom a füzeteket, készítem a holnapi óravázlatot. Ahogy szedelőzködök, a hátam mögül öleli át derekam és fordulok hozzá mosolyogva, de a látványtól ledermedek.
- Rég találkoztunk, Yona…
Szívem a torkomban dübög, teljesen lezsibbaszt a félelem, ahogy ránézek. Nem-nem-nem-nem….
- Nem rám számítottál - mosolyog elnézően és élvezettel nézi, ahogy a félelem megbénít. Mi a nárcisztikus elleni első szabály: nem konfrontálódunk vele vitába. Nem hagyom magam, ki fogok állni magamért ezzel a szeméttel szemben is. Nehezen, de megtalálom a hangomat is.
- Valóban nem, Kotetsu. Úgyhogy megyek is. - próbálnám kikerülni, de nem sok esélyt hagy, az asztal és maga közé szorít. Remegve próbálom lenyelni a láthatatlan gombócot torkomban.
- Nem is üdvözölsz? - szorítja meg állkapcsomat kezével és maga felé fordít, ahogy félrenézek.
- Nincs mit mondanom neked, és most engedj el. - csak suttogom a szavakat, mert iszonyatosan félek tőle. Tekintete árulkodó, tudom, hogy meg akar törni. Régen folyamatosan azzal szórakoztatta magát, hogy letörte az ellenállásom és sarokba szorított ezekkel a végeláthatatlan vitákkal.
- Csss - csitít el ajkaimra emelve mutatóujját. Undorodva rántom ki arcom fogásából. Tudom, miben mesterkedsz, már ismerem a módszereid. Te pöcs. - Nem kell szégyellni, hogy hiányoztam…
- Igazad van. Nincs mit szégyellnem, mert nem hiányoztál. Komolyan gondolom, hogy nincs miről beszélnem veled. Kérlek, engedj el.
- Hát semmit sem jelentett neked az együtt töltött idő? - ó, rögtön a következő szint. Ez gyors lesz így.
- Dehogynem jelentettél. Te voltál a legjobb… - hatásszünet - elrettentő példa az életemben - egy pillanatra megvillan tekintete, ebből tudom, hogy betaláltam. Gondolatban vállon veregetem magam.
- Ennyi?! Csak ennyit tudsz mondani a kapcsolatunkról? Hova lett az együttérzés belőled?
- Ugyanolyan együttérző vagyok most is, csak annak adom, aki megérdemli.
- Peeeeeeersze - húzza el válaszát epésen. - Mindig másnak, csak épp nekem nem.
- Valóban nem. Mert nem érdemled meg. Sosem érdemelted meg. Sem az együttérzésem, sem az időmet.
- Oh, na ne mondd… és most épp ki az, aki “megérdemli” helyettem?
- Örülök, hogy megkérdezted. Be is mutatnám. Ott áll mögötted.
Isteni közbelépésnek nevezem ezt és megkönnyebbülten eresztem ki sóhajomat. Hátrafordul egyenesen Kankuro gyilkos tekintetébe, az egész tanári hangulata megfagy, pedig csak az ajtóban áll, néhány méterre tőlünk.
Látom, ahogy keresi a kiutat a gyáva. Mindig tudta, hogy ki fölé kerekedhet és kelletlenül húzza el száját a felismerésre, hogy itt nincs esélye.
- Ne legyél oda magadtól, csak a vizsga idejére keresett magának szórakozást… De nyugi, én nagylelkű leszek. Nálam bármikor vigaszt találsz, ÉN nem árullak el.. - suttogja fülembe és végre elengedi az asztalt, egy lépést tesz hátra. A hideg ráz a mondatától, de végre fellélegezhetek, ahogy távolodik tőlem.
Szerkesztve CsigaBiga által @ 2026. 07. 06. 13:03:08
|
|
