|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:28:36 | #704 |
Karakter: Taiga
Taiga:
Hagyom, hogy piperészkedjen a fürdőszobában, és felmegyek a fedélzetre. Egy puha, nagy takarót terítek le, kényelmesen leheverve adom át magam a napsugarak meleg cirógatásának. A sós tengeri szél friss illatát mélyen magamba szívva élvezem a tökéletes nyugalmat. Ilyenkor a legjobb gondolkozni. El is kezdek terveket kovácsolni, nemcsak munkahelyi problémák megoldására, hanem magánéletire is.
Hallom mezítlábas lépteinek halk neszezését, de nem nyitom ki a szemem. Érzem ahogy mellém telepedik. Mélyet sóhajtok, és megérzem finom illatát. Mmmrrr... azt hiszem most leteperem. Nem... nyugi Taiga. Nyugi.
Felpillantok, és nem hiszem el, hogy látom amit látok.
Igencsak csillogó szemekkel, élvezettel gusztálja a testemet, gyakorlatilag mustrálva engem. Észreveszi hogy figyelem, és rajtakapottan pislog rám csodaszép szemecskéivel, mélyen elpirulva nyikkan fel halkan. Megzabálom egyszer, komolyan. Hihetetlenül édes...
Felpattanna, de felülök hogy megakadályozzam.
- Nem kented be magad? Már most nagyon piros az arcod - húzom az agyát, és visszafojtott pasis vigyoromtól már rángatózik is a szám széle.
- Még nem, de most inkább szívesebben mennék a hideg vízbe - hadarja. - Nagyon, nagyon melegem van.
Csak nem felizgatott a látvány, kis édes...?! Hehehe...
Akkor tegyünk rá egy lapáttal.
- Rendben, de előtte kérhetek egy szívességet? - kérdezem ártatlan arccal, kedves mosollyal. Gyanakodva pillant fel rám, és lerí arcáról, hogy látja ördögi szarvaimat. Kicsi Kai... majd megtudod, hogy villás nyelvemmel csodákra vagyok képes... hehe.
- Igeeen...? - kérdezi, és én majdnem felröhögök, mégsem teszem, hiszen rendőrként tökéletes pókerarcot tudok ölteni a legkülönbözőbb helyzetekben is. Kezébe nyomom a flakont.
- Sajnos nem értem el a hátam. Kend be nekem légy szíves, mert nem szeretnék leégni.
- Mi? Hogy én...? - habog. Hátat fordítok neki, és vállam felett hunyorgok hátra rá.
- Sajnos erre nem úszkálnak sellők akiket megkérhetnék... - kuncogok, és ő elpirul még jobban. Elfordítom a fejem, hogy ne zavarjam, és elégedett mosollyal hallgatom ahogy felpattintja a flakon tetejét, kinyom a tenyerébe egy keveset, és néhány másodpercnyi tétovázás után megérzem hátamra simulni kezeit. Mmmhhh... ez finom. Kapkodva csinálja, valószínűleg nagyon zavarban van, amit hihetetlenül élvezek, de egy idő után mozdulatai lelassulnak és lágyan simogatva vállaimat, karjaimat és hátamat keni be alaposan, izmaimat tapogatva cirógatva.
Felsóhajtok a vágytól, és ő hirtelen elkapja a kezeit rólam.
- Akkor én most... - hallom.
Csobb.
Meglepetten fordulok meg, és kis kedvesem hűlt helyére rácsodálkozom. Hát meglépett!
Szerencséje, mert közel jártam hozzá hogy rávessem magam. A korláthoz lépek, és mosolyogva figyelem ahogy a vízben ficánkol. Felbukkan a víz alól, és prüszkölve pillant fel rám, zavart kis vigyorral.
- Nem jössz be? Finom a víz!
Egy elegáns fejessel vetődöm be, majd mögé úszva bukkanok fel. A sós víz a számba megy és elfintorodom.
- Gyere ússzunk egy kicsit - javaslom neki.
- Oké! - vigyorodik el. - Kapj el ha tudsz!
Huss.
Volt Kai, nincs Kai.
Gonosz mosollyal vetődöm utána, és kisportolt testemmel néhány perc alatt elkapom halacskámat. Kihalászom, és ő nevetve ficánkol karjaimban. Édes...
- Megvagy - súgom a fülébe ahogy lecsillapodik, és ő csillogó szemeivel ragyog fel rám cuki mosolyával.
Egy sós ízű csók...
Mmm... finom.
- Gyere, menjünk ki.
A fedélzeten egy vödör vizet magamra borítok hogy leöblítsem a sót magamról, fejemet is megrázom. Felpillantok, és felnevetek.
- Csukd be a szád Kai - szólok rá, és vidámabb nem is lehetnék. Régen éreztem magam ennyire jól...
Leheveredem ismét, és felsóhajtok amikor közli velem hogy letusolja gyorsan magáról a sós vizet.
- Menj csak...
Pár perc és jön is vissza. Mellém fekszik, és együtt élvezzük a tökéletes csöndet és nyugalmat.
- Jaj olyan békés itt... - mondja halkan.
- Ühüm - brummogom, és felülök. - Le fogsz égni Kai.
Kezébe nyomom a naptejet. Szót fogadva kezdi kenegetni magát, és én halvány mosollyal figyelem, ahogy karcsú ujjai végigsiklanak karjain, mellkasán és hasán, formás combjain. Jaaaaaaj...
- Feküdj hasra - utasítom halkan, és örülök hogy nem rekedt hangom a vágytól, pedig a szám alaposan kiszáradt a látványtól, és bő fürdőnadrágom sem képes már elrejteni mennyire kemény... az elhatározásom.
Elpirulva fogad szót, és én elvigyorodom.
Megvagy.
Fölé térdelek, és hátára csurgatok egy keveset. Lassan, élvezettel kenem szét rajta, élvezve az önkínzást. Mmmrrr.... micsoda selymes bőre van... és a teste... tökéletes. Lassan simítom végig gerince mellett, és elvigyorodom ahogy belemarkol kis kezeivel a takaróba. Arcára pillantok.
- Nagyon piros vagy... - súgom a fülébe lágyan. - Napszúrást kapsz a végén.
- Mmmffhh... - válaszolja ahogy combjain is végigsimítok. Érzékien felnevetek mély hangomon, amitől ő megremeg és lúdbőrözni kezd. Óh... nem is sejtettem, hogy ennyire érzékeny. Hátához súrlódom finoman, de nem nehezedek rá, mert agyonnyomnám. Merevedésem a popsijához nyomódik egy pillanatra, hogy tudassam vele milyen hatással van rám, majd fogaimat összeszorítva mászom le róla és heverek mellé.
Huhh...
Halk sóhaját hallva fordítom felé a fejem, és vágytól szikrázó szemekkel szívom magamba piros, zavart kis arcának látványát.
- Ne légy zavarban... - cirógatom meg orrocskáját gyengéd mosollyal. - Természetes, hogy vágyunk egymásra.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:27:58 | #703 |
Karakter: Kai
Kai
Összekészítjük az alapanyagokat, a kenyeret, a vajat, a felvágottat, meg a többi reggelinek valót. De az, ami nekem kell most, az nincs itt. Villám gyorsan lépek a hűtőhöz, és kukucs, már benn is a fejem a frizsiderben, hogy meg keresem azokat a piros, jó kis húsos zöldség gombócokat.
- Mit keresel? – kérdezi Taiga a hátam mögül valahonnan.
- Paradicsomot… úúúgy ennék. – de mért nem találom? Tudom ám, hogy erre vagytok valahol.
Hirtelen simul keze a derekamra és magához húz, naggyon közel. Mint akibe áramot vezettek, úgy húzom ki magam, amikor megérzem nekem simulva azt, amivel reggel már kicsit közelebbi ismertséget is kötöttem. Hááhháá, háát mit csináál?? Tényleg élvezi, hogy ilyen kínos helyzetbe hoz. Csókot lehel a nyakamra, közben pedig kutakodik, azt hiszem legalábbis, hogy azt csinálja, mert egyébként fogalmam sincs, arról hogy mit tevékenykedik, csak egy valamire tudok koncentrálni és az a… te jó ég, milyen merev… uhh…
Látómezőmbe kerül egy kosár, benne pár szem piros, de az én fejemhez képest nem elég piros, paradicsom.
- Óh… köszi. – nyögöm ki. De legalább valamennyire érthető volt. Közvetlenül fülem mellett érzem leheletét, majd fogai enyhe nyomását, ahogy megízlelget.
- Szívesen. - hangja nyomán pedig olyan bizsergés fut végig rajtam, hogy az összes tollpihém az égnek mered tőle, végig csikizi egész testemet.
Ahogy ellép mögülem, én egyből beljebb húzódom a hűtőbe, gyere hideg hűts le! Most!
Összeszedem magam, és elkészítjük a maradék reggelit is. Teát is csinálunk, és elindulunk vissza az étkezőbe. Útközben rájövök, hogy egyáltalán nem vagyok rendesen felöltözve és így nem ülhetek az asztalhoz.
- Át kéne öltöznöm reggeli előtt. – mondom ki hangosan is, vagy hát Taiga számára is halhatóan, mert a gondolataimból nem fogja meghallani, ebben biztos vagyok.
- Felesleges, utána úgyis napozni fogunk. – ööö, ahhoz le kell vennem a hálópólóm, és akkor meztelen leszek. Ezt nem mondhatja komolyan.
- Na de… de… - ez az Kai, mond meg neki, csak határozottan, így tovább.
- Majd adok kölcsön úszónadrágot. Azt hiszem találok neked olyat ami nem esik le rólad, emiatt ne aggódj. – rendben. Bólintok, így már jó.
- Most nem reggelizel? – kérdezem kíváncsian.
- Kialudtam magam, ilyenkor nincs rá szükségem. Különben sincs itt kávéfőző.
Megkapom a kölcsön fürdőnadrágomat is. Megköszönöm és egy puszival is nyomatékosítom hálámat, majd a fürdőszobába robogva, magamra kapom a színes virágos gatyót. Két pillanatig átsuhan a fejemen, hogy folyamatosan kölcsön ruhákban flangálok, de végül nem zavartatom magam miatta, mert ha tudtam volna, hogy így elhúzódik a hajókázásunk, akkor persze én is több mindent hoztam volna magammal magamon kívül. Még gyorsan feszítek egyet vagány kis nacimba a tükör előtt, majd széles vigyorral az arcomon lépek ki a kabinba. Törölközőmet meg fogva indulok utána a felszínre.
Mellé ülök és pirulva figyelem meg szép arcát, ahogy csukott szemekkel élvezi a nap gyengéd melegét. Gyönyörű karizmatikus férfi. Izmos teste szinte csillog a napfényben. Tekintetem visszakalandozik arcára, hogy… hát csak úgy, hogy nézem egy kicsit így titokban. De amit látok attól rögtön legalább két árnyalattal pirosabb a bőröm. Kezét napellenzőnek használva néz engem. Jááj, mikor nyitotta ki?? Zavartan fordítom el a fejem és kezdem nagyon erősen fixírozni a tengert. Be kell mennem, be kell mennem, most! Már állnék is fel, ha ő nem előzött volna meg gyorsaságban és nézne most farkasszemet velem.
- Nem kented be magad? Már most nagyon piros az arcod. – néz rám nagyon komolyan, de vidáman csillogó szemei mást sugallnak.
- Még nem, de most inkább szívesebben mennék a hideg vízbe. Nagyon, nagyon melegem van. – nézek rá kérlelő szemekkel.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:27:32 | #702 |
Karakter: Taiga
Taiga:
Négykézláb elsomfordálna ha hagynám, de nem hagyom. Nem ám, mert látom mennyire piros az arca, és milyen szörnyen zavarban van, pedig nincs rá oka. Osontában kapom el, és karcsú derekánál fogva emelem könnyedén az ágyra és ültetem le magammal szemben.
Piros kis arcát kezeibe rejtve motyog valami olyasmit hogy ez annyira ciki.
Elhúzom kezecskéit, és mosolyogva csókolom meg futólag szép kis száját, aztán hagyom megpattanni. Majd lecsillapodik. Bizonyára sokkoló élmény lehetett egy édes álomból felébredve valakinek a bitang kemény... khm... elhatározását megtapasztalni.
Visszajön, és immáron arcszíne nem céklát utánoz, csak egy átlagos paradicsomét. Nagyon aranyos.
- Kicsit már jobb - mondja. - Remélem nem ébresztettelek fel...khm...az előbb.
Bocsánatkérően pislog. Olyan édes... Mivel vonz mint a mágnes, hát engedek neki és felkelve ágyamból elé lépek. Megcirógatom szép arcát, majd karcsú nyakára siklanak ujjaim, forró csók.... mmm... igen, ez finom.
Elengedem, mielőtt a falhoz szorítom és letépem róla a pólómat.
- Gyere, menjünk reggelizni - mosolygok le rá kedvesen, és a kis főzőfülkébe indulok, őt magam után húzva.
Együtt elkészítjük a szendvicseket, és amikor felpillantok, csak egy formás popsit látok, sajnos a hosszú póló takarja. Kicsi Kaiom belemászott a hűtőbe.
- Mit keresel? - kérdezem vigyorogva. Dehogy áll szándékomban segíteni neki, hisz élvezem a látványt. Nagyon is... hehe.
- Paradicsomot... úúúgy ennék.
Ahh én ezt nem bírom. Mögé lépek, és derekánál fogva húzom magamhoz. Ijedten egyenesedik fel. Mmmrrr... pont jó, mert így teljesen hozzám simul. Egyik rekesz felé nyúlok vaktában amíg nyakába csókolok finoman, majd kiemelem a kis kosarat amiben a zöldségek vannak.
- Óh... köszi - mondja halkan, de inkább hallatszik nyögésnek. Vigyorogva harapom meg fülét.
- Szívesen - válaszolom mély, bizsergető hangomon és remekül érzem ahogy beleremeg. Kis édes...
Na jó Taiga. Kezeket le. Vagy fel. Mindegy, csak ereszd el, mert megijeszted. Na. És most lassan lépj hátra, és kend tovább a szendvicset. Ez az. Csak kifejezéstelen arccal, ahogy kell. És hagy a boxer-alsód majd szétdurran? Hát ez van.
Elkészülnek a szendvicsek, és egy tálcára halmozzuk. Kai viszi a zöldséget és a teásbögréket, én meg a tálcát és a teás kancsót.
- Át kéne öltöznöm reggeli előtt - mondja félénken amikor lepakolunk.
- Felesleges, utána úgyis napozni fogunk - mosolygok rá.
- Na de... de... - kezdi bizonytalanul, és ismét elpirul.
- Majd adok kölcsön úszónadrágot. Azt hiszem találok neked olyat ami nem esik le rólad, emiatt ne aggódj - nyugtatom meg, és felé nyújtok egy szendvicset.
Beletörődve biccent, és végre reggelizünk.
- Most nem kávézol? - csicsergi. Megrázom a fejem.
- Kialudtam magam, ilyenkor nincs rá szükségem. Különben sincs itt kávéfőző - válaszolom, és kellemes csevegéssel fogyasztjuk el a reggelit.
A kabin egyik szekrényében találok is neki egy szörfnadrágot, aminek a derekán lévő madzagot össze lehet kötni, így nem esik le róla. Nagyon megörül neki.
- Köszi! - ad arcomra egy puszit és már hussan is a fürdőbe. Bánatosan nézek utána. Tetszett hogy a pólómban meztelenkedett... olyan izgató volt...
Előveszek magamnak is egy kényelmes darabot és felveszem.
Akkor... napozzunk. Megfogom a naptejet és elvigyorodom. Jó móka lesz...
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:26:19 | #701 |
Karakter: Kai
Kai
- Késő van. Beszéltem közben a parti őrséggel, nyugodt éjszakát, kellemes időt jósoltak. Ha van kedved, az öbölben tölthetjük az éjszakát… - figyelmesen hallgatom, és közben elmerülök az engem fürkésző meleg tekintetben. Aztán egyszer csak megvilágosodom. „Itt tölthetjük az éjszakát…” ketten, együtt… mély pír önti el az arcom.
- Nem fog történni semmi. Csak aludni fogunk. – ha akartam, sem tudtam volna letagadni zavaromat. Tudom, hogy hihetek neki. Ezerrel átfutatom fejemben a gondolatokat, mit tehetek, mit tehetnék, és mit tegyek. Mély levegőt veszek, és még mindig meglévő zavaromat elbújtatva, lehajtott fejjel válaszolok.
- Végül is… mért ne… még sosem aludtam a tengeren. – egy ifjú matróznak ezt is ki kell próbálnia.
- Ez a beszéd.
Kölcsön pólót kapok és egy törülközőt. És jee, enyém a fürdőszoba. Egy kicsi, de annál szimpatikusabb tusoló kacsingat rám kacéran. Mosolyogva állítom be a hőfokot. Néha órákat el tudok szöszmötölni a víz alatt, de most gyorsnak kell lennem. Még Taigának is zuhanyoznia kell és hát a melegvíz is kezdi kifejteni rám a hatását, álmosodom.
Gyors szárítkozás után magamra kapom az alvós pólót. Semmi nincs rajtam, csak ez a póló, ami hála a jó égnek hálóingként takarja testem. Hogy én milyen egy kis nyeszlett fiú vagyok, vagy Taiga bitang nagy.
- Jól áll neked. – elismerő pillantásokkal mér végig, amikor kilépek a fürdőszobából.
- Hazudsz. – még hogy jól áll. Elveszek ebben a ruhában.
Jer ide ágyikó, hadd fedezzelek fel. Boldogan ugrok rá a fekvő alkalmatosságra. Míg Taiga a fürdőszobában van, addig én kitapasztalom, hogy mennyire kényelmes az ideiglenes alvó helyem. Nem lesz itt gond, legalábbis az ágy és köztem, de még van egy harmadik személy, akinek a jelenléte felett nem tudok szemet hunyni. Törökülésben ülve töröm kicsit a fejem, hogy, hogy oldjam meg ezt a kis malőrt. Áhá, párna. Egy nagy párna van az ágy felső részénél, egy szép hengerpárna, magamhoz kaparintva saccolom be az ágy esetleges közepét, és oda helyezem, az egyébként valószínűleg nagyon kényelmes fejtámaszt.
Megelégedve művemmel várom, hogy Taiga is megszemlélje. Kilép a helyiségből és én egyből megállapítom, hogy helyesen döntöttem a térelválasztóval. Ugyanis tulajdonképpen egy meztelen férfi áll előttem. Egy alsó gatya van csak rajta. A falnak támaszkodik, én pedig kíváncsian nézem, hogy vajon mi baja. Hasizmai ritmikusan összehúzódva remegnek a nevetéstől, kezét szája elé tartva fogja vissza magát. Húú, de jó kedvű vagy, pedig ez halálosan komoly. Egy kisebb párnát hozzá vágva késztettem arra, hogy rám figyeljen.
- Ne nevess! Én igenis… - nem tudom végig mondani, mert ugyan az a kis színes puha kispárna repül vissza hozzám és szakít félbe. Há, ha te ilyen gonosz vagy, hogy ki nevetsz, akkor én kérem szépen már jó éjszakát is kívánok. Szó se beszéd, vetem be magam a takaróm alá gyorsan eldugva fülig érő mosolyomat. Láttam ám Taiga-san, hogy milyen jót vidultál. Igazi boldog nevetés volt, és ez engem is nagyon felvillanyoz, de most durci van.
- Kicsi Kai ... Van önuralmam, nem kell aggódnod… Jó éjt. – hallom közvetlen közelről mély hangját. Tudom.
- Jó éjt… - búcsúzom tőle.
Egy halk puffanást hallok még fél komában. Azt hiszem megállapíthatom, hogy ez valószínűleg a nagy párna volt, igazából fel se fogom mi az a párna. Cuppantok egyet és a lágy ringatózásnak átengedve magam merülök mély álomba.
Kezdem érezni a reggel jelenlétét. Olyan megmagyarázhatatlan dolog ez, csak úgy tudja az ember, hogy van. Úgy ott van. Itt viszont nem csak a reggel van. Ráadásul elég sok minden vesz körül. Érzek egy meleg körbeölelő testet, egy gyengéd érintést a fejemen, és egy megmagyarázhatatlan valamit a fenekem környékén, ami nem tetszik nekem, hogy ott van. Zavar. Kezem automatikusan mozdul és ráfog. A szemem egyből kipattan. Taiga meglepett nyögése és a felismerés, hogy mire markoltam rá, egyből felébreszt. Áááh, azonnal elengedem és egy, egy helyből ugrással pattanok le az ágyról és érkezem nyekkenve a földön. Óvatosan felkukkantva lesek az ágyra, hogy realizáljam, hogy tényleg az történt-e, amire gondolok, vagy csak egy csúnya álom égetett be, de nagyon.
Taiga fülég érő szájjal, veri szinte az ágyat a nevetéstől. Úgy ég a fejem, mint a főtt rák, azt hiszem elsomfordálok a fürdőszoba felé, és nagyon hideg zuhany alá állok. Ez nagyon ciki.
Már épp indulnék négykézláb, amikor egy erős kéz kap a hasam alá, és emel vissza az ágyra. Ülök vele szemben, de nem merek ránézni.
- Één… én… ez annyira ciki. – hebegem, és kezem mögé bujtatom vörös fejem.
Egy mosolygós megnyugtató csókot kapok, de sajnos nem sokat hat. Le kell hűtsem magam, gyorsan. Annyit legalább tudok, hogy nem néz teljesen hülyének. Képtelen vagyok most itt ülni. Kimegyek a fürdőszobába és egy kicsit rendbe szedem magam. Hideg vízzel paskolom az arcom és közben lélegezni tanulok. Na, jól van, most már nincs semmi, kicsit kellemetlen helyzetbe kerültél, de már rendben van minden. Nyugi Kai. Legalább jól kezdődik a reggel. Gyorsan letisztázom a helyzetet és visszamegyek a szobába.
Taiga az ágyon ülve mosolyog még mindig, ahogy látom, jól elszórakozik rajtam és zavarodottságomon. Érdekes, hogy ma reggel felettébb nagy kuszaságot csináltam magamnak. Kezdem úgy érezni, hogy Taiga tehet róla, szétszórt vagyok miatta. Igen, őt teszem felelőssé. Dehogy ezzel milyen problémát oldottam most meg, azt nem tudom.
- Kicsit már jobb. – kezdek el magyarázkodni. – remélem nem ébresztettelek fel… khm ... az előbb. – bűnbánóan nézek rá. Tényleg nem akartam ám rosszat, sokat dolgozik, én meg nem hagyom, hogy rendesen kipihenje magát. Mosolyogva feláll, és hozzám jön. Nyakamon végig simítva húz közelebb magához. Kezemet felemelve fogom meg karját, hogy megtartsam az egyensúlyomat miközben felpipiskedem hozzá. Gyengéd, olyan jó reggeli csókot váltunk.
- Gyere, menjünk reggelizni. – mondja, és kicsit távolabb lép. Kezemet megfogva indulunk ki a konyhába. Jó hogy mondja, tényleg éhes vagyok már egy kicsit. Na és mit kíván most nagyon kicsi Kai? Na mit? Hát természetesen a paradicsomot.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:25:56 | #700 |
Karakter: Taiga
- Én...ne haragudj... azt hiszem, most...inkább... - motyogja, és hihetetlenül zavarban van. Fogalma sincs róla mennyire édes ebben a pillanatban. Megnyugtatom pár szóval, és hagyom hogy lemásszon az ölemből, pedig... ahww... de visszarántanám...
Nem megy szerencsére messzire, csak mellém ülve bújik az oldalamhoz, úgy nézzük tovább a naplementét. Igazán szép...
Miután a nap lement, mi a fedélzeten kényelmesen megesszük a vacsoránkat.
Imádom hogy ilyen kis lelkes zabagép, csak nehogy elcsapja a hasát... ^^
Evés közben észreveszem, hogy álmodozva nézelődik, és rajtam is egyre gyakrabban felejti tekintetét, sőt, pirulgat is. Hát ez igazán hízelgő. Tényleg.
- Jól laktál? - kérdezi édesen mosolyogva.
- Igen, köszönöm.
Naná! De csak az egyikfajta éhségemet vertem el, a másik pedig kezd hogy is mondjam csak... kínzóvá válni.
Meglepetten konstatálom hogy összeszedi a tányérokat. Meg is kérdezem mire készül, holott pontosan tudom, de akkor is... jól esik csak hozzá szólni is.
- Arra gondoltam, hogy elmosogatok. Te főztél és én fogok mosogatni - válaszolja buzgón.
Követem a kis főzőfülkébe, és figyelem ahogy mosogat, közben beszélgetünk. Mesélek neki az utazásaimról, és benne gyönyörködöm. Olyan meghitt ez az egész... mintha mindig is ezt csináltuk volna.
Befejezi és megszeppenve pislog rám.
Közelebb húzom magamhoz, és megpuszilom az orrát.
- Késő van. Beszéltem közben a parti őrséggel, nyugodt éjszakát, kellemes időt jósoltak. Ha van kedved, az öbölben tölthetjük az éjszakát... - mondom halkan, és szép arcát megcirógatom ujjaimmal. Persze zavarba jön, ezért gyorsan hozzáteszem.
- Nem fog történni semmi. Csak aludni fogunk.
Figyelem ahogy megnyugodva kifújja a levegőt, és lesütött szemekkel biccent.
- Végül is... miért ne... Még sosem aludtam a tengeren.
- Ez a beszéd - vigyorgok le rá, és magamhoz húzom, majd hajába temetve arcomat szívom mélyen magamba finom illatát. Mmm... Nehezebb lesz mint gondoltam, de kibírom. Elvégre hatalmas önuralommal rendelkezem. Ha nem akarok valamit, vágyhatok rá minden erőmmel, akkor sem fogom megtenni ha úgy határoztam. Taiga a szikla. Hehe.
Megmutatom neki a hajó egyetlen kis hálószobájához tartozó fürdőszobát, és a szekrényből tiszta törülközőt, meg egy pólót veszek elő neki kölcsönbe, majd magára hagyom hogy éjszakára biztosítsam a hajót. Kivilágítás, rögzítés satöbbi.
Mire visszaérek, ő már a pólómban flangál, amelyben szinte elvész karcsú kis testével. Elvigyorodom.
- Jól áll neked.
- Hazudsz - nevet fel édesen, és a nagy ágyban huppan. Mmmrrr... mivel nem készült az itt alvásra, száz százalék hogy a hosszú, hálóingnek is beillő darab alatt nincs rajta semmi... jaj mamám...
Nyugi Taiga.
Veszek egy hidegzuhanyt, és egy egyszerű boxeralsót felvéve lépek ki. Ő már az ágyon fekszik, és a fejrészhez tartozó hosszú hengerpárnát az ágy közepére tette, kétfelé választva a hatalmas fekvőalkalmatosságot.
Felnevetek, és a falhoz dőlve törlöm le könnyeimet. Istenem... hát komolyan megzabálom egyszer! Eskü!
A képembe kapom a kispárnát.
- Ne nevess! Én igenis... - kezdené, de nem tudja befejezni, ugyanis a kispárna kecsesen és puhán landol az ő képében is. Kacagva esik hanyatt, és aztán tetetett duzzogással gubózik be a takarójába, csak néha hallatszik a takarókupac alólegy kis kuncogás.
Lekapcsolom a villanyt és lefekszem mellé.
- Kicsi Kai... Van önuralmam, nem kell aggódnod... Jó éjt - súgom lágyan.
- Jó éjt... - motyogja édesen.
A földre hajítom a hengerpárnát, védőbástyáját és gardedámját, majd fejem alá téve karjaimat kezdem a plafont bámulni. Hallgatom a hajótest oldalának csapódó hullámok halk csobogását, és élvezem a ringatózást. Igen... nincs is ennél jobb. Imádok a tengeren aludni.
Hallgatom Kai halk szuszogását, és felém lebbenő finom illatát érezve már feszül is az alsónadrágom. Elmosolyodom. Ez a fiúcska aztán ért hozzá, hogyan csavarja el a fejem...
Ki tudja... talán még jobb is így. Ha azonnal megkaptam volna és aztán kielégülve otthagyom, nem tölthettem volna el vele kettesben egy ilyen kellemes napot, mint a mai.
Lassan álomba szenderedem én is.
*
Halkan felmorranok a csodás érzéstől, és szorosabban magamhoz ölelem a karjaimba bújó forró kis testet, és duzzadt ágyékomhoz feszülő pucér kis fenekét érezve felsóhajtok.
Aztán felébredek.
Kai a karjaimban alszik, teljesen belém bújva, mint egy kis kifli a nagy kifliben. Mosolyogva puszilom meg finoman e fejecskéjét, és ő nyünnyögve ficereg a kis fenekével. Bizonyára kényelmetlenül nyomja a merevedésem. Amikor kis keze megindul és félálomban megragadja alsónadrágomon keresztül a zavaró tényezőt, felnyögök.
Ő pedig halk sikkantással vetődik el tőlem és leesik az ágyról. Halk puffanás jelzi ahogy padlót fogott, majd piros kis feje felbukkan az ágy mellől.
És én mit csinálok?
Nevetek. Mi mást?!
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:25:32 | #699 |
Karakter: Kai
Kai
- Kapás van! – kiáltom boldogan.
- Remek, akkor meg van az ebédünk.
Taiga nagyon otthonosan mozog a konyhában. Előkészíti az edényeket, és neki lát a halászlének. Soha nem csináltam ilyesmit, anyu volt az igazi leveses. Anyukám sokat és jól főzött. Egy kicsit mesélek Taiganak is róla.
- Kai… - Taiga mézes-mázos hangon szól, na ilyennek se hallottam még.
- Igen? – húú, valamiben sántikál.
- A büntidre visszatérve… - hogy nem fejtette el?
- Iiigen? – Elő kapom gyorsan legédesebb pillantásom hátha beválik.
- Nem hatsz meg, akárhogy is pislogsz szép szemecskéiddel. – a francba.
- Ó… - átveszem tőle a felém nyújtott kést. Halat fogok pucolni. – Történetesen a halpucolás nagymestere áll előtted személyesen! Majd meglátod! Kai, matróz ebben a legjobb. – aham, hogy én milyen kis kamus vagyok.
Talán háromszor pucoltam életemben halat, azt is szülői felügyelettel. Mondjuk mindig azt mondták, hogy jól csinálom, úgyhogy biztos jó vagyok benne. Most is tökéletesre megpucolom majd. Vágom, kaparom, pucolom. Tiszta ügyesnek érzem magam. Nem ment valami gyorsan, mert azok a fránya pikkelyek zavarnak, de elkészült a halacskám.
- Kész! – kicsit furán néz ki…
- Ó hát ez nagyszerű. – nézi meg Taiga a munkámat. Vajon mitől lett ilyen nagyon vidám?!
- Kai… megnéznéd, hogy a másik horgászbot rendben van-e, amíg én ezt beleteszem a levesbe?
- Persze! – és már ott sem vagyok. Fent minden rendben. A bot meg van, a hajó csendben ring, a tenger pedig gyönyörű szép. Nyugalom és béke tölt el, az egész olyan természetesen jó, hogy el sem akarok innen mozdulni.
Jelentem én kormányzok! Jó persze megint csak felügyelettel, de szerintem már nagyon ügyesen csinálom. Taiga mögöttem áll, belém kapaszkodik, a szél bele-bele kapva lebegteti a hajamat, én meg úgy érzem magam, mint egy hős. Majd én megvédelek…
- Most kicsit jobbra húzd. – hallom meg a susogást a fülembe, és az előbbi olyan szép képem, kapásból szerte foszlik. Pláne akkor, amikor realizálódik bennem, hogy Taiga védő karjai éppen engem karolnak át. Én és a nagy hős.
Egyszer csak leállunk és Taiga arrébb húzva ültet le.
- Mért álltunk meg? – nézek rá kíváncsian.
- Szeretném veled megnézni a naplementét.
- Oh – Taiga-sanról a tenger felé fordítom a tekintettemet, a nagy hatalmas most narancsszínben csillogó vízfelszín felé, és ahogy egyre távolabb nézek, szembe találom magam ezzel a hatalmas sárgán izzó gömbbel, ami mosolyogva melengeti arcomat. Hatalmas, lélegzetelállító a látvány. A leggyönyörűbb meleg színek összekeveredve, szinte már összeforrva játszanak a víz felszínén, hogy utána egyesüljenek a horizonton. Teljesen megbabonázz.
Elpirulva nézek Taiga-san kék szemébe, amikor megérzem karomon bizsergető simogatását.
- Te nem is nézed… - állapítom meg.
- Valóban? Észre sem vettem… - suttogva ejti ki a szavakat, szinte alig mozog a szája.
Keze hajamba túr, ajkai az enyémeket érintik. Gyengéd csókja teljesen ellágyít, és halk nyögésre késztet. Közelebb húz. Kezemet csupasz mellkasára teszem, forró bőre szinte égeti a tenyeremet, jól esik, ahogy én hűtöm az bőrét, ő meg hevíti az enyémet.
Megfogja kezem és végig vezeti a mellkasán, érzem a bőre alatt meghúzódó és érintésemre megfeszülő izmokat. Hátam simogatására egész testem liba bőrödzik. Csókunk egyre jobban elmélyül. Ölébe ültet, megérzem testi vágyának egyértelmű bizonyítékát. És ez most észhez térít. Soha ilyen vörös még nem voltam, teljes zavarban vagyok. Elhúzódóm tőle, nagyon szégyellem magam.
- Taiga… - öhm, én…
- Semmi baj. Nem kell félned tőlem, nem támadlak le. Semmi olyan nem történik, amit te nem szeretnél… - nyugtat meg gyengéd hangján. Én most mégis rendesen zavarba jöttem.
Elenged, és én pironkodva hezitálok.
- Én… ne haragudj… azt hiszem, most… inkább… - kezdek el habogni, igazából azt se tudom mit akarok mondani. Mindenfelé kapom a tekintetemet. Államat megfogva emeli fel a fejem. Gyengéden néz rám. Szinte olvas a gondolataimba.
- Nyugi, tényleg nincs semmi baj.
Bólintok, és vállába kapaszkodva szállok le róla, hogy szorosan hozzá bújva nézzem, a még mindig mosolygó fénygömböt.
Nem maradunk így sokáig. Kezdek éhes lenni, és gondolom Taiga is, végülis egész nap nem ettünk. Ráadásul egy nagyon finom halászlé várja, hogy jól lakhassunk vele.
- Jaj, hát ez tényleg nagyon finom! – rikkantok fel, és már fordulok is vissza, hogy belapátolhassam. – Nagyon jól főzöl! - dicsérem meg két kanalazás között.
- Köszönöm. – feleli mosolyogva tulajdonképpeni zabálásomon. - De vigyázz ne egyél olyan gyorsan.
- Jó, tudom. – próbálom magam visszább fogni, hát nem sok sikerrel.
Csendben figyelem, ahogy Taiga-san befejezi a vacsorát. Folyamatos pír játszik az arcomon, amikor rám néz, de már nem kapom el olyan hamar a tekintetemet. Most már igazi bámuló vagyok. Hát szép Kai, nem szégyelled magad?! Oktatom ki magam, és figyelem elterelésnek a tengert bámulom. Őt biztos nem zavarja, hogy nézem. Ha zavarná, nem mutogatná ennyire magát. Hiszen direkt a feltűnést keresi, mindig felhívja magára a figyelmet, ha nyugodt, akkor a csillogásával, ha haragos, akkor a sötét hullámok csapkodásával, ha csak nincs jó kedve, akkor pedig vészjóslóan morajlik.
Gondolataimból kilépve nézek mégis vissza Taigara. Az ő kisugárzása még a tengernél is erősebb. Az egész lénye megbabonázz. Bár szemei a hideg legerősebb árnyalatát viselik, engem mégis melegséggel tölt el.
Leteszi a kanalát, és én kicsit oldalra billentett fejjel mosolygok rá.
- Jól laktál? – mintha én főztem volna. Bár igen, én is hozzá tettem, a hal pucolásom tökéletes lett!
- Igen, köszönöm.
Felállok és összeszedem a tányérokat. Kíváncsian nézi mit csinálok, én meg folyamatosan reménykedek, hogy el ne vágódjak, indulok a konyha felé. Úgy döntöttem, elmosogatók. Tudom, hogy vendég vagyok, de pont azért.
- Mit csinálsz? – kérdezi a hátam mögé lépve.
- Arra gondoltam, hogy elmosogatok. Te főztél és én fogok mosogatni.
Hát, mint egy kis angyal úgy dolgozom. Jó talán ehhez egy kicsit jobban értek, mint a hal pucoláshoz, de ez csakis azért lehetséges, mert ezt többet gyakorlom. Taiga pedig türelmesen vár rám, én pedig fesztelenül kérdezgetem, a hajóról, meg, hogy merre utazgatott vele? Jó hallgatni, ahogy mesél, fantasztikus mennyi sok helyen járt már. Szeretném még ha sokáig mesélne, de elfogynak az edények, és most nem tudom mit csináljak. Kezet mosok és tanácstalanul állva nézek fel rá.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:25:08 | #698 |
Karakter: Taiga
Taiga:
- Ez gonosz volt - prüszköli duzzogva.
- Én előre szóltam, hogy készülj fel - húzom az agyát.
- Ó igen?
- Ühüm - mormogom duzzogó szájacskájába, és éhesen csókolom meg. Sós, tengervíz ízű csók... és viszonozza is. Ahh.
Elhúzódik, és lefröcsköl, csilingelően kacagva. Na megállj csak.
- Menekülj, ezért kapni fogsz - morgom véresen komolyan, és megszeppent arcát látva gonosz vigyor kúszik arcomra. Hanyatt-homlok menekülni kezd, de nem elég gyorsan. Hehe...
- Meg vagy - rántom magamhoz újra, elégedett mosollyal.
- Igen, tudom - pillant fel rám ártatlan szemecskékkel. Kis rosszcsont.
- Ezért bünti jár - súgom lágyan, és szemei kistányért is megszégyenítő méretűekre nőnek. Édes vagy...
Sóváran csókolom meg, derekát magamhoz húzva. Nyakamat átölelve viszonozza, és én végigsimítom hátát finoman. Meztelen mellkasa az enyémhez simul, és elfojtok egy nyögést magamban... ah mamám.
- Ha tudom, hogy ilyen büntit kapok, nagyobbat fröcskölök - kuncogja édesen. Ejnye te kis huncut.
- Miből gondolod, hogy ez volt a büntetés? - kérdezem, és értetlen kis arcán jót nevetek. - Gyere, menjünk ki.
- Mi...mi...mi lesz a büntetés? - faggat, miközben felmászom a hajóra, és felsegítem őt is.
Egy nagy törülközőt terítek rá és alaposan megdörzsölöm remegő, fázó kis testét.
- Kapás van! - derül fel kis arca, és én is a horgászbotra pillantok.
- Remek, akkor megvan az ebédünk - vigyorodom el.
Pár perc múlva már egy hal hever előttünk a hajópadlón, egy órával később pedig a hajó főzőkabinjában kavargatom a halászlé alapot, a körülöttem sündörgő Kai pedig csacsogva meséli hogyan főzi az ő anyukája ezt a finomságot.
- Kai... - duruzsolom.
- Igen? - néz rám bociszemekkel, amikor meglátja gyanús vigyoromat.
- A büntidre visszatérve...
- Iiiigen...? - csücsörít a lehető legédesebb arckifejezését felöltve. Elnevetem magam.
- Nem hatsz meg, akárhogy is pislogsz szép szemecskéiddel - nyújtok felé vidáman egy halpucoló kést.
- Ó... - derül fel az arca, és jókedvűen szalutál. - Történetesen a halpucolás nagymestere áll előtted személyesen! Majd meglátod! Kai-matróz ebben a legjobb! - rikkantja és neki is esik.
Képtelen vagyok nem beleröhögni a fazékba, amikor látom hogy repkedbek körülötte a pikkelyek a lázas munkában. Röpke fél óra múlva, a hal úgy fest, mint amit egyszer már megevett valaki pikkelyestül.
- Kész! - jelenti ki vidáman, és én a visszafojtott röhögéstől rángatózó arccal nézek a tányéron heverő szörnyűségre.
- Ó hát ez nagyszerű... - válaszolom türelmesen. - Kai... megnéznéd, hogy a másik horgászbot rendben van-e, amíg én ezt beleteszem a levesbe?
- Persze! - robog fel készségesen. Sóhajtva dobom a szemetesbe a haltrancsírt, és a mélyhűtőből előveszek egy adag fagyasztott halat.
Mosolyogva kavargatom a levest, mire visszaér.
*
Egy vidám, jókedvű csevegéssel és bohóckodással töltött nap után visszahajózunk az öböl felé.
A partiőrséggel is beszélek, és szélcsendet, nyugodt időjárást jeleznek éjszakára.
Kai kormányozza a hajót, amíg én mögötte állva ölelem derekát és halkan a fülébe súgva utasítom merre tekerje a kormányt.
Leállítom egy idő után a hajót, és magam után húzom. Leülünk kényelmesen egy rögzített, kényelmes ülőkére, és magamhoz húzom.
- Miért álltunk meg? - pislog rám értetlenül.
- Szeretném veled megnézni a naplementét - válaszolom mosolyogva, halkan.
- Óh - pirul el, és karjaimba simulva fordul a horizontból kilógó vörösen ragyogó napkorong felé. Bőre szinte sugárzik, szemei felragyognak... finom jázminra emlékeztető illata oromba kúszik... Megcirógatom meztelen karjának puha bőrét ujjaimmal...
Pirulva pillant fel rám.
- Te nem is nézed... - suttogja zavartan.
- Valóban? - mosolygok le rá. - Észre sem vettem... - súgom szájába, és selymes hajába túrva csókolom meg finoman. Belesóhajt a csókba, amivel csak mégjobban felizgat. Hátán simítok végig, majd közelebb húzom magamhoz. Remegve simul hozzám, és kis keze mellkasomra csúszik. Mivel félmeztelen vagyok, forrón izzó bőröm szinte sistereg érintésétől...
Kezére simul az enyém, és finoman végigvezetem mellkasomon és hasamon, de nem tovább. Az még korai lenne.
Másik kezem pólója alá siklik, hogy hátának puha bőrét végigbizsergessem, csókom pedig fullasztóan érzékivé válik. Lágyan megharapdálom ajkát és ő felnyög lágy hangján. Ó igen... ilyennek képzeltem a hangodat szex közben.
Csípőjét megragadom, és könnyedén az ölembe ültetem magammal szemben. Nem ellenkezik, azonban amikor hozzámsimul, és ágyékunk összeér, pipacspiros arccal szakítja meg a csókot.
- Taiga... - motyogja édesen.
- Semmi baj - mosolygok rá megnyugtatóan. - Nem kell félned tőlem, nem támadlak le. Semmi olyan nem történik, amit te nem szeretnél...
Puhán megcsókolom, és elengedem a derekát, ha esetleg le akarna mászni az ölemből.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:24:38 | #697 |
Karakter: Kai
Kai
- Mért ne örülnék? Hiszen imádom a kávét, pláne ha tőled kapom…- oh, pirulok.
- Felkészültél a nagy kalandra? – bólintok, és már lesek is kifelé nagyban várva, hogy vajon milyen is lesz.
- Az időjárás jelentés szerint meleg lesz és szélcsend. Úgyhogy fürödhetünk is majd…- és horgászunk, és még ki tudja, mennyi érdekes dolgot láthatunk. – jó kedvűen kezd el beszélgetni, örülök, hogy jól érzi magát, sokkal jobban áll neki, mint a komoly arc.
- Igen, tudod, az évnek ebben az időszakában például nagyon sok delfin raj úszik erre, a víz kellemes és sok a hal. Itt töltenek, egy pár hetet mielőtt tovább mennek egy kicsit délre, ahol párt választanak. Aztán visszatérnek a nászéjszakára. Azok a kicsik, akik itt fogannak a jövőben is visszatérnek, úgy ahogy szüleik tették. – teljesen belefeledkezem a mesélésbe.
- Ennyire szereted a delfineket? – igen fantasztikus lények, mondanám, de megállunk és a sok hajó és vitorlás letaglóz. – Ha szerencsénk van, látunk majd néhányat…- teszi még hozzá, és már száll is ki. Az ajtót kinyitva nekem segít kiszállni, és… húúú, ez fantasztikus. Sok kicsi és nagy hajók egyszerre ringanak a tenger lágy hullámzására. Igazi kikötői zajok és szagok, és a tenger morajlása. Imádom ezt.
- Melyik a tied? – rámutat az egyik jobb oldali úszó csodára. Hát ez… - Wáóóó…- a figyeszt wáóóó, ha lehetne – már pedig mért ne lehetne – a hajókat olyan jelzőkkel ruháznám fel, mint amiket tulajdonképpen az embereknek mondanak, szóval nekem csak egy szó jár a fejemben a jachtot illetően, még pedig, hogy csinos. Karcsú törzse határozottan mégis lágyan érinti a vizet, árboca pedig mintha csak az eget szeretné elérni, úgy magaslik ki a többi hajó közül. Biztos gyors is, egy ilyen test ilyen adottságokkal, csak úgy szelheti a tengert.
Már karnyújtásnyira állok, amikor egy meleg test simul hozzám, mintha ez lenne a legtermészetesebb.
- Pár évvel ezelőtt nyáron beutaztam vele a fél világot. – hangja érzékeimet borzongatja. – Gyere. – juj, persze.
Hirtelen felkap, és mint a mennyasszonyokat szokás, úgy visz fel a hajóra. Nyakába kapaszkodva szorítom, nem nagyon szeretem, ha emelgetnek. Tudom, hogy nem lesz bajom, mégis félős vagyok, olyan magasról látom olyankor a világot.
- Üdv a hajómon. Én vagyok a kapitány, te pedig a matrózom leszel. – de jóó.
- Igenis! – szalutálok úgy, ahogy a gyerekek is mindig teszik egy ilyen kinevezésnél. Jót mosolyog viselkedésemen és közelebb húz magához. Forró csókot kapok. Érdekes az egész, mert tudom, hogy egy férfi csókol, és ennek inkább ijesztőnek kéne lennie, én még sem így érzek. Olyan természetesen jön minden.
- Körbe vezetlek, aztán elindulunk. – és ezzel lemegyünk a hajó belsejébe. Fürdőszoba, kis konyha, nagy hálószoba. Automatikusan az ágyra nézek, egyszerűen hívogatja a tekintetett, hatalmas. Elpirulok arra a gondolatra, hogy Taiga ezen alszik. Remélem az én hálószobámban is ilyen nagy ágy van.
A motor zúgása térít magamhoz gondolataimból, már fenn vagyunk. És én neki állok mesélni. Annyi mindent tudnék mondani, ám most inkább a múltamról, a nagyapámmal való közös kirándulásokat említem. Hogy milyen sokat tanultam tőle. Hiányzik. Régebben sokkal többet gondoltam rá, mostanra egy kicsit megfakult a kép, de soha nem fog eltűnni. És a tenger úgyis örökké rá emlékeztet, és ez jó, miatta lettem az, aki vagyok. Ismét nagyon elkalandoztam. Taiga int nekem, hogy menjek közelebb, kíváncsian állok fel és lépek mellé.
- Akarod te is kormányozni? – húú, ne már.
- Lehet…? – ilyet még nem csináltam.
- Ez nem kérdés. – A kormánykerékhez lépek, és ő mögém állva kezemet fogva irányít, hogy mit csináljak. Felemelő érzés egy ekkora járművet kormányozni. Nagyon élvezem.
- Nézd… delfinek. –még izgatottabbá válok. Ez fantasztikus. A hajó megáll, mi pedig a korláthoz lépünk. Olyan közel állunk, úgy érzem, mintha megérinthetném őket. Boldogság tölt el.
- Jaj ez csodálatos volt. – boldogan nézek Taigara miután a delfinek elvonulnak. Arcomat megsimogatva húz közelebb. Megcsókol, én pedig gondolkodás nélkül hagyom neki, sőt viszonzom.
Elhúzódik tőlem és előveszi a horgász készletett. Ritka, hogy horgászok, igazából nem is tudok, úgyhogy csak utánzom amit Taiga csinál.
- Meleg van… azt hiszem, megmártózom. – hangjára odakapom a tekintetem, aztán septiben el is fordítom, amikor látom, hogy gombolkozni kezd. Azért lehet, mindent nem utánzok le. – vizes lesz a ruhád. – teszi még hozzá.
- Mitől? – kérdezem nem kis meglepetéstől. Vajon mire gondol.
- Attól, hogy miután levetkőzöm, először téged hajítalak be a vízbe, hogy utánad vetődhessem… - mii? – szóval vetkőzz Kai.
Hirtelen azt se tudom mit mondjak, ő meg csak vetkőzik tovább. Ing, nadrág, cipő. Húha… De jó teste van. Tökéletesen kidolgozott izmok, szálkás alkat. Kai, te most tényleg egy pasit mustrálsz?! Jézusom… Zavartan kapom el a tekintetem, inkább öltözök. Érzem, ahogy néz, szinte égeti a bőrömet. Írtóra zavarban vagyok. Azt se tudom hova nézzek. Hát lehet, hogy pont rossz helyre nézek éppen. Taiga csípője pont kereszttűzben van. Mozdulni se bírok. Nem is kell, mert ő jön közelebb hozzám. Olyan csókot kapok, amit azt hiszem eddig még soha. Elmerülök, aztán hirtelen felemelkedem, de szó szerint. Vállára kap, csak úgy, olyan könnyen mintha mondjuk, egy egyszerű kis batyu lennék. Nevetve próbálok szabadulni, de tudom, hogy semmi esélyem. Na, majd ha elkezdek erős lenni.
- Tegyél le! Tegyél le!
- Te akartad… - ajjajj, inkább ne, fogjál még, fogjál még!!
Olyat csobbanok a vízben, hogy csak na. Azt se tudom, hol az alja és hol a teteje. Kapálózva evickélek fel felé, hirtelen ért ez a nagy víz mennyiség. Egy erős férfi testet érzek meg az enyémhez simulni, én pedig automatikusan kapaszkodom belé. Felhúzott szemöldökkel nézek vigyorgó arcára.
- Ez gonosz volt. – mondom tetetett durcával.
- Én előre szóltam, hogy készülj fel. – szépen kimentette magát.
- Ó, igen?
- Ühüm. – szorosabbá fűzi karjait, és megcsókol. Boldogan viszonzom. Jól érzem magam.
Most én szakítom tőle el magam. Kíváncsian figyeli, mit mért csinálok, én pedig már előre sandítom, hogy csúnyán pórul fogok járni. Nevetve fröcskölöm le. De komoly tekintetét látva, egy pillanatra megijedek. Lehet, hogy most kéne gyorsan neki állnom úszni.
- Menekülj, ezért kapni fogsz. – sanda vigyorral néz rám, és én azonnal izzítom a lábaimat.
Rá kell jöjjek, hogy nem szabad nevetve úszni, pláne úgy nem, hogy egy magas, erős férfi áll készen arra, hogy elkapjon. Két karcsapásig se jutok. Elkapja bokámat és egy mozdulattal visszaránt. Túl gyenge vagyok.
- Meg vagy. – nézz rám győzelem ittasan.
- Igen, tudom. – nézek rá boci szemekkel.
- Ezért bünti jár. – még jobban elkerekednek a szemeim. Juj mit fogok kapni.
Elmosolyodik és gyengéden megcsókol. Átkarolom a nyakát, így lebegünk a vízben pár percig. Lassan válnak el ajkaink.
- Ha tudom, hogy ilyen büntit kapok, nagyobbat fröcskölök.
- Miből gondolod, hogy ez volt a büntetés? – ismét csak pislogni tudok. Jó kedvűen felnevet reakciómon.
- Gyere, menjünk ki. – megfogva kezemet kezd el kifele húzni.
- Mi.. mi.. mi lesz a büntetés? – utána úszom és kimászok a hajóra.
A törölközőt megfogva karol át és libabőrös testemet dörzsölve melegít fel. Érzem, ahogy ég az arcom, biztos nagyon piros lehetek. Egyre közelebb áll hozzám.
Egyszer csak megmozdul az egyik horgászbot, és én automatikusan oda kapom a tekintetemet.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:23:59 | #696 |
Karakter: Taiga
Taiga:
Kialszom magam, és vidáman ébredek. Egy egész nap együtt az én kis kiszemeltemmel... csodás! És ha ügyes leszek, akkor egy egész hétvége is lehet belőle.
Zuhany, borotválkozás, öltözés és futás, ugyanis lekésem a megbeszélt időpontot. Bepattanok a kocsimba, és Kai lakásához hajtok.
Kiszállok a kocsiból, és meglepetten konstatálom, hogy nem a ház ajtaján lép ki, hanem valahonnan jön, és valamit tart a kezeiben. Nocsak.
- Merre jártál? - mosolygok rá kedvesen, és elolvadok közben kipirult kis arcától, édes mosolyától.
- Hoztam meglepit - nyújtja felém a kis papírpoharat. - Igazából nem tudom pontosan milyen lehet, Caffe Mocca, azt mondták, hogy nagyon finom és hogy nagy kedvenc, nem erős de kellemes az aromája. Remélem ízleni fog. Milyen? - hadarja egy szuszra, és nagy szemekkel figyeli arcomat ahogy megkóstolom.
Édes vagy... figyelmes, aranyos és cuki.
- És te mit iszol? - mosolygok rá, miközben megkóstolom a sötét folyadékot. Mmm... igen, ez caffe mokka. Isteni ráadásul.
- Forró csokit. Nem bírtam megállni. Hogy ízlik? - pislog rám szép szemecskéivel.
- Hmm... finom. Már ismertem, de köszönöm, hogy gondoltál rám - válaszolom kedvesen. De szájacskájánál nincs finomabb a világon... Meg is csókolom. Ühüm, határozottan finomabb.
Kinyitom neki az ajtót, közben csicsergését hallgatva hörpintem fel a maradék kávét.
- Miért ne örülnék? Hiszen imádom a kávét, pláne ha tőled kapom... - mosolygok rá ahogy beülök mellé, és indítom a motort. - Felkészültél a nagy kalandra? - vigyorgok rá.
Izgatottan biccent. Jól van... imádni fogod. Ahogy én is... hehe.
- Az időjárás jelentés szerint meleg lesz, és szélcsend. Úgyhogy fürödhetünk is majd... - kezdek beszélgetni, majd hosszas beszélgetésbe merülünk az öbölbeli delfinekről. Csodálkozom, mennyit tud róluk.
- Ennyire szereted a delfineket? - mosolygok rá meglepetten amikor végre megérkezünk a kikötőbe. - Ha szerencsénk van, látunk majd néhányat...
Kisegítem a kocsiból. Éjsötétségű, gyönyörű szemei ragyogva pillantanak végig a hajókon.
- Melyik a tiéd? - csicsergi édesen. Elszakítom a szemeimet róla, és rámutatok egy közepes méretű, modern hajóra. - Wáóóó...
Faképnél hagyva siet a jachtomhoz, és én szerényen mosolyogva követem. Utolérve őt, derekát átkarolva hajolok füléhez.
- Pár évvel ezelőtt nyáron beutaztam vele a fél világot - súgom a fülébe, és érzem ahogy megborzong. Kis érzékeny... - Gyere.
Hirtelen ölbe kapom, és ő meglepetten felsikkantva kapaszkodik a nyakamba. Mély hangomon felnevetve lépek át a hajóra, és leteszem.
- Üdv a hajómon - vigyorgok le rá. - Én vagyok a kapitány, te pedig a matrózom leszel.
- Igenis! - szalutál vidáman mosolyogva. Megzabálom... Derekát megfogva rántom közelebb magamhoz. Forrón megcsókolom, majd vonakodva engedem el.
- Körbevezetlek, aztán elindulunk - fogom meg kezecskéjét. Levezetem a hajó belsejébe, megmutatva neki a szépen berendezett kis hálószobát, a szép nagy ággyal, a kis fürdőszobát és a főzőfülkét. Tetszik neki, de az ágy láttán elpirul. Oh vajon mire gondolsz? Hehehe... ne aggódj, arra is sor kerül majd. Hamarosan...
Felmegyünk a fedélzetre, és beindítom a motort.
Mellettem üldögélve csicsereg tovább, mesél nagyapjáról, akivel kicsi korában gyakran hajóztak a tengeren. Jó hallgatni őt. Nagyon kellemes a hangja, és gazdag szókinccsel, szépen fejezi ki magát. Üdítő a társasága, és az sem utolsó szempont, hogy gyönyörű.
Intek neki, és felállva lép mellém.
- Akarod te is kormányozni? - mosolygok rá kedvesen. Felcsillannak a szemei.
- Lehet...?
- Ez nem kérdés - mosolygok rá, és karcsú kezeit a kormánykerékre teszem. Mögé állva simulok a hátához, és kezeimet az övére téve kormányozzuk együtt a hajót. Hajának finom illatát magamba szívom... mmm...
- Nézd... - súgom a fülébe, és egyik irányba mutatok. - Delfinek.
A vízből kiugráló delfinek láttán izgatottá válik, ezért leállítom a motort és a korláthoz sétálok vele. Amíg ő a hajó köré gyűlő állatokat figyeli csillogó szemekkel, kipirult arcocskával, én a bennem éledezővel küzdök, amely hörögve vetődne rá, hogy lecibálja a hálókamrába, és az ágyhoz bilincselve műveljen vele olyan de olyan dolgokat... uhh...
Néhány perc múlva a delfinraj tovább vonul, és ő elégedett mosollyal simul karjaimba.
- Jaj ez csodálatos volt! - lelkendezik. Megcirógatom arcocskáját, és puhán megcsókolom. Készségesen viszonozza, és ez csak olaj a tűzre. Oh, nem tudom hogy fogom kibírni...
- Kivetem a horgonyt - szakítom el tőle a számat. - Ha delfinraj járt erre, akkor itt lesz bőven hal.
Felállítunk egy horgászbotot, és kitámasztjuk.
- Meleg van... azt hiszem megmártózom - mondom, és kigombolom az ingem. Pirulva fordítja el tőlem arcocskáját. Édes... - Vizes lesz a ruhád.
- Mitől? - pillant rám meglepetten.
- Attól, hogy miután levetkőzöm, először téged hajítalak be a vízbe, hogy utánad vetődhessem... - vigyorgok rá. - Szóval vetkőzz Kai.
Ledobom az ingemet, és a nadrágomtól is megszabadulok. Tapintatból az alsónadrágot magamon hagyom, és még szélesebbé válik a vigyorom, ahogy mélyen elpirulva pillant végig rajtam. Észbe kapva zavartan fordítja el arcocskáját, majd egy mozdulattal dobja le pólóját, és lerúgja nadrágját. Elakadó lélegzettel falom szemeimmel a látványt. Istenem... csodálatos teste van...! Karcsú, formás, és bőre mint a fehér selyem... Nem szégyellem, hogy merevedésem nyilvánvalóan simul a hasamnak, hiszen nem tehetek róla. Közelebb lépek hozzá, és vágytól izzó szemekkel merülök el sötét íriszeiben. Sóváran, gyengéden csókolom meg... A következő pillanatban pedig a vállamra dobom, és ő kacagva kapálózik a sorsa ellen.
- Tegyél le! Tegyél le! - kuncogja édesen csilingelő hangján.
- Te akartad... - nevetek, és már hajítom is be a vízbe, és utána vetődöm. A vízben azonnal elkapom, és magamhoz szorítom. Prüszkölve kapaszkodik a nyakamba. Édes...
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 20:23:31 | #695 |
Karakter: Kai
Kai
Olyan szép és titokzatos a tenger, messzi és végeláthatatlan, hatalmas, szelíd, mégis akkora ereje van, hogy képes akár házakat összedönteni és az egész, egy apró lökésébe kerül csak.
Hazafelé végig ezt a nagy kékséget bámulom. Néhol olyan a színe, olyan kék, mint Taiga-san acélkék szeme.
Szeretnék hamar az ágyamba kerülni. Laposakat pislogok, mégsem jönnek az álom manók. A nagy tévé kapcsolgatásom közepette akad meg a szemem az esti híreken. Az egyik nagy Tokiói bevásárló központ elől élőben közvetítenek, túszejtés van. Gondolom ez volt az a nagyon sürgős esett, ami miatt Taiganak el kellett mennie. Az egész épület körbe van zárva, tárgyalnak az elkövetővel, de pontosat még nem tudnak mondani, annyi biztos, hogy sérült még nincs, remélem nem is lesz. Bevillannak az én túszejtésem képei, el is kapcsolók azonnal, nézni sem bírom. Biztos minden rendben lesz. Forgolódom, de idővel fáradtságom győz és egy kis vívódás után el is nyom az álom.
A reggeli egy tanítási órám után, a barátaimmal beszélgetek egy kicsit, persze a téma a túszejtés. Néhányan megkérdezik, hogy, hogy vagyok, hogy kihevertem e már. Csak bólintok. Emlékszem mindenre, de már nem kap el az émelygés, ha rá gondolok.
A déli hírekben bemondják, hogy a túszmentéses akció sikeres volt, az ámokfutót elkapták, sebesült vagy halálos eset pedig nincs. Nagyon jól csinálták, ez nem is meglepő, hiszen Taiga-san a rendőrfőkapitány. Még interjút is készítenek vele. Szegény, nagyon nyúzottnak látszik. Higgadtan válaszolgat a kérdésekre, teljesen határozott. Egyenruhában van, olyan erő és tisztelet sugárzik belőle, hogy ha én egy rosszfiú lennék és látnám most őt, biztos nem jutna eszembe valami bűncselekményt csinálni. Viszont acél kék szeme nem csillog, úgy ahogy szokott fáradt. Biztosan egész éjjel fenn volt.
Neki állok mosatlan ruhám mosógépbe való bepakolásának. Mit tehetnék, valakinek ezt is meg kell csinálnia. Közben mindenféle kavarog a fejembe, ahonnan telefonom ránt vissza a valóságba.
- Halló? – szólok bele, vajon ki lehet?
- Szia, Taiga vagyok. – szám egyből mosolyra húzódik.
- Ó, szia. – felelem boldogan. Örülök, hogy hallom a hangját. Jól van és felhívott, még egy ilyen szörnyű esemény után is eszébe jutottam.
- Szeretném megismételni… vagy inkább onnan folytatni, ahol abba hagytuk tegnap. Volna kedved… - áááh, naná.
- Persze! – vágom rá egyből.
- Ma este? Nyolckor? – Ö, most van három óra. Öt óra pihenés egy ilyen után?! Az nagyon kevés.
- Öhm… láttalak a tévében… nem akarsz inkább pihenni? – kérdezem kicsit félénken. Persze én örülök, ha találkozunk, sőt várom, csak hát, ha fáradt, akkor nyugodtan aludjon, meg relaxáljon, tudunk találkozni máskor is.
- Igazad van. Hulla fáradt vagyok. – na igen, gondoltam. Már épp mondanám, hogy nyugodtan pihenjen, amikor folytatja. – Kai! Szereted a hajókat? – azokat vízen mozgó fehér járműveket? Aminek köze van a vízhez, azzal én is közeli barátságokat szoktam kötni.
- Aha!
- Tudod, van egy jachtom, és holnap hétvége. Mit szólnál hozzá, ha együtt töltenénk a napot a tengeren? – Hogy mi? Kerekednek el szemeim. – Horgászhatnánk, úszkálhatnánk, satöbbi… - elakad a szavam. Húú, ne már. Ez nem lehet kérdés.
- Persze! Nagyon jó ötlet. – bólogatok hevesen a telefonba, mintha látná.
- Akkor holnap 10-re érted megyek.
- Jó. – széles vigyorral hallgatom, ahogy elköszön, majd én is tőle.
Leteszem a telefont, és én nem bírom megállni, hogy ne kezdjek el nagyon örülni az új programnak. Régen mikor még kicsi voltam, nagypapámnak volt egy hajója, azzal sokat jártunk a tengerre, azt hiszem ott, és akkor szerettem meg azt a végeláthatatlan ezernyi színű kékséget. Életem legjobb napjait töltöttük el a tengeren a családommal.
Boldogan szökkenek egyet, majd fülig érő vigyorral nézek körbe a szobába, hogy mivel is folytassam napi teendőimet. Tiszta izgatott lettem. Régen voltam már hajókázni, és ráadásul most Taiga-sannal megyek. Valamivel ezt meg kéne hálálnom neki. Na majd ezen még gondolkodom, most le kell egy kicsit csillapodjak.
Nagy boldogan fekszem le. Szinte hallom a tenger a zúgását, és hajókat számolgatva alszom el. Taiga azt mondta, hogy jachtja van, húú, vajon mekkora lehet? Kíváncsiságomban ezen gondolkozom, alig tudok elaludni.
Reggel csak úgy kipattannak a szemeim. Éjjel megfogalmazódott bennem Taiga-san meglepetése, igazából egy kis dologra gondoltam, de remélem azért örülni fog neki. Bár biztos meg volt már neki a reggel adagja, de én ismerek egy helyet, ahol különlegességek vannak, és talán azt még nem kóstolta.
Táskámba teszek még egy pulcsit majd az egyébként nem nehézsúlyt a vállamra véve, indulok el a kávézó felé. Hamar oda érek, majd tízperces töprengés, közben gondolkodás, hogy vajon milyen fajtát szeretne, egy kis segítség az egyik pultos lánytól és gyorsan indulok is vissza. Előfordul néha, hogy nem sikerül teljesen pontosnak lennem, de most éppen időben érkezem vissza. Taiga pont beállt kocsijával. Elindulok felé, enyhén remeg a kezem és érzem, hogy az arcom is pirosabb árnyalatban pompázik. Mi van velem mostanában? Már akkor is elpirulok, ha eszembe jut.
Neki dől a kocsiajtónak, és úgy várja, hogy oda érjek. Végig engem néz, én meg őt. Jaj, csak el ne vágódjak, az nagyon ciki lenne. Izgulok ám rendesen, milyen lesz a hajó, ízleni fog-e neki a kávé, egyáltalán szereti-e ezt a fajtát? Saját magamnak nehezítem meg a dolgokat.
- Merre jártál? – kérdezi mikor mellé érek. Mosolyogva nézi a kezemben lévő papír tartóba helyezett két gőzölgő poharat.
- Hoztam meglepit. – nyújtom felé a kávé csodát. – Igazából nem tudom pontosan milyen lehet, Caffe Mocca, azt mondták, hogy nagyon finom, és hogy nagy kedvenc, nem erős, de kellemes az aromája. Remélem ízleni fog. Milyen? – kérdezek rá izgatottan miután elhadartam a kávé bemutatását. Nagy kíváncsi szemekkel nézek fel rá.
Most kaptam csak észbe, hogy úgy vettem neki valamit, hogy igazándiból nem is tudom, hogy mennyire szereti, ráadásul egy olyan fajtát, aminek még nem is hagyományos, szóval most ez egy roppant kellemetlen szituáció lesz, ha nem ízlik neki, vagy ha már ivott egyet és ezt nem kéri.
- És te mit iszol? – kérdezi mosolyogva, miközben belekortyol a kávéjába.
- Forró csokit. Nem bírtam megállni. Hogy ízlik? – nézek rá kíváncsian.
- Hmm… finom. Már ismertem, de köszönöm, hogy gondoltál rám. – hatalmas kő esik le a szívemről, annyira még sem nyúltam mellé. Mosolyogva hajol közelebb, és egy kesernyésen édes csókot kapok. Elpirultan nézem, ahogy kinyitja nekem az ajtót és várja, hogy beszálljak.
- Ennek örülök, kicsit aggódtam, hogy esetleg nem örülsz majd neki. – mondom inkább csak magamnak, miközben beülök a négykerekű csoda járgányba. Alig várom már hogy ott legyünk. Izgatottan fészekelem el magam az ülésen, a biztonsági övet huzigálva várom, hogy Taiga beindítsa motort.
|
|
