-TESSÉK? -próbálom túlordítani a kellemes basszusú, ám nagyon hangos, minimal stílusú zenét. Ő mosolyogva pislog előttem. Egész alakja tündéri, kedves gesztusára elindul bennem valami. A kavalkádban helyet foglal egy újabb érzelem, valami meghatározhatatlan... Tehát ugyan olyan, mint az összes többi...
Készült erre a bulira, új, fekete ruhát vett fel, melyben a háta teljesen szabadon van, így kedvemre csodálhatom, ha épp megfordul. Ajkait meggyvörös rúzzsal tette még kívánatosabbá, több smink nincs is rajta, talán csak szempillaspirál.
Lágyan simulunk egymáshoz.
A két roncs erotikus táncot lejt egymással, tudomást sem véve a meglepett tanári tekintetekről.
Nem véletlenül öltözött ki erre az estére, sokkal attraktívabb, mint máskor.
El akar felejteni valakit.
Egy ideig mindenféle férfiúval táncolt, ám most nálam kötött ki.
***
- Ah, Istenem... Ez az after ruhád? - pillant rajtam végig, mikor végre a nyakláncot is felveszem, megkoronázva a szettet. Látom rajta, hogy megremeg, s a karján feláll a szőr. Elég közel vagyok ahhoz, hogy ezt észrevegyem. Szinte bűnbánóan oldalra fordítja a fejét, mintha rossz fát tett volna a tűzre, ezzel elvéve rólam a tekintetét.
- Mi a baj?
- Semmi... Csak... Nagyon csinos vagy.
- Te pedig gyönyörű vagy.
***
Egymás bűvkörében mozgunk. Sötétbarna tekintete vonzza az enyémet. Vigyorgunk, mindketten ugyan arra gondolunk. A mozdulatait figyelem. Nem kihívóak, nem olyanok, mint a legtöbb mai lányé. Tánclépései kecsesek, az egész alakja suggárzó és pozitív.
Egy ilyen csodálatos nő hogy tud szerelmi bánatban szenvedni? - teszem fel magamnak a költői kérdést, majd oldalra pillantok. A másik olsztálytársunk, aki vele jött, már-már pironkodtatóan összefonódik egy fiúval, s vad csókcsatát vívnak. Ámulva fordulunk vissza egymás felé.
Látja rajtam, hogy feszült vagyok, minden gesztusomon, pedig csak táncolunk...
- Mi a helyzet? -kérdi halkan. Mosolyogva felelek.
- Bárcsak én is ilyen bátor lehetnék!
- Miért? Régen lazán csókolóztál bulikban.
- Tudom... Aztán... történt valami. - mivel kívülről ismeri a helyzetet, megfogja a vállamat, vígasztalásképp. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban kajánul kérdi:
- Egyébként miért is jegyezted meg, hogy bárcsak te is ilyen bátor lehetnél? Kivel lennél bátor? -Széles vigyorral felelek, mire elneveti magát.
Mikor újra a szemeimbe néz, egyszerűen csak hozzám hajol, hogy ajkait az enyéimhez érintse, lágyan megcsókoljon. Gesztusára reagálva simítom végig az arcát, s csókolok vissza szenvedélyesen.
Közben kettőnk teste a zene ütemére hullámzik. Kissé elvész a tér és az idő, érzem rajta az izgalmát, szinte olyannyira, mint az enyémet. A csókon keresztül mintha megosztaná a fájdalmát, s minden érzését, ami jelenleg benne lakozik.
Kicsit ki van száradva a szánk.
Kicsit remegünk.
A két roncs megcsókolja egymást.
Egymástól elválva táncolunk tovább, mosolyogva, hogy majd hazatérve a hajunkat tépve, üvöltve sírhassunk azok után, akiket valójában akarunk.
|
