Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Karácsonyi novellapályázat
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik:


Tulajdonságok
Név: Lirian Lumen
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Yoshiko

Kor: nem tudni

Külső leírás: Átlag magasságú, karcsú, vékony teremtés. Megjelenésében mindig van valami nem evilági, leginkább kísértetszerűen világító jégkék szemei, beazonosíthatatlan hajszíne, amiben van egyfajta kék árnyalat és foszlányokban utána lebegő ruhái. Igen,kék és fehér ruháinak a szára, ujja, vége mindig olyan, mintha szétcincálták volna. Nyakában is egy ugyanilyen szétcincált végű nagyon keskeny, de szörnyen, leginkább kötszerre emlékeztető sál foglal el örök helyet, ahogy hosszú ezüst nyaklánca, amiben jégkék gyöngyök (könnycseppek) csillognak. Nem szereti a zárt, szűk ruhákat és ha teheti, akkor mezítláb járkál. Barackszínű, telt ajkai, szépen ívelő arcvonásai, porcelánszépségű, hamvas, fehér bőre, finom kacsói csak még nőiesebbé varázsolják egész lényét, ahogy selymes, hátul hosszabbra hagyott, néhol hullámos haja is. Csendesen elillanó alakját mindig kellemes friss hó és sós illat lengi körbe.

Jellem: Csendes jellem, nem zavar sok vizet, mivel inkább a háttérből megfigyel. Lassan válaszol a kérdésekre, reakciói előtt is mindig gondolkodik, mindenlépését előre megtervezi, mivel sose tudja, hogy környezete mit vár tőle. Társaságban mindig úgy érzi magát, mint egy sakkozó, aki megpróbálja kitalálni a következő lépést és azokra a helyes válasz reakciót. Mivel egész életében nem volt társasága, ezért azt sem tudja, hogy mire, hogy illik reagálni különböző testbeszédekre, hangsúlyokra, mozdulatokra, érzelmekre. Mivel az ő érzelmei igen szűk skálán mozognak, mert ereiben lassan jég csordogál és nem vér, ezért az is nagy kihívás a számára, hogy rájöjjön mások érzelmi motivációra, hangulataira. Nagyon sok időt tölt megfigyeléssel és próbálkozik leutánozni azokat, de minduntalan rá kell jönnie, hogy ez nem ilyen egyszerű, mivel arcára mindig kiül az, hogy ő mennyire nem érzi át a helyzetet, vagy, hogy éppen mennyire unja az adott szituációt. Nagyon kedves teremtés, ha segítséget kérnek, akkor mindig a lehető legjobbat próbálja kihozni magából és a leggyorsabban megoldani a problémát vagy a rábízott feladatot (természetesen jól is, nem csak gyorsan). Kevés dolog van, ami meghatja, ami bármilyen indulatot is kivált belőle, de ha e egyszer megtörténik, akkor összezavarodik és menekülőre fogja, eltűnik, egészen addig, ameddig újból vissza nem változik ugyanazzá a csendes, távolságtartó, szolid személlyé, aki mindent tárgyilagosan kezel. Szabadság és természetszerető lénye igen fogékony a szépségre és minden másra, ami egy kicsit is esztétikus vagy kényezteti valamelyik érzékszervét. Emiatt az irodalom iránt is igen közel áll a szívéhez, leginkább a költemények.

Élettörténet: Hihetetlenül régen született egy messzi havas tájon egy sziklás, jeges tengerparttal határolt hatalmas birodalomban. Erre az elvarázsolt földre nem léphetett be bárki, a birodalom határait láthatatlan védőpajzs óvta egy különleges, szintén nem látható zárral, amit csak igazgyönggyé vált könnycseppek voltak képesek kinyitni. AZ átjáró hollétét egy fűzfa jelezte a havas tájon eldugva a fenyvesek közt. A birodalom lakosai különleges, tiszta lények voltak, hó és jégtündérek. Csodálatosan jégvirágzó királyságukban szikrázó hóként tovalibegtek, életük elején egyetlen egy könnycseppet ejtettek, amely a szűz hónál is tisztább gyönggyé alakult és halálukat is egyetlen egy könnycseppel zárták. Ez az utolsó könny sosem volt oly tiszta, mint az első, legtöbb esetben a köddé váló, távozó tündér lelkének milyenségét mutatta. Lirian ebben a fátyolos, hideg, nemes birodalomban nem találta meg a helyét. Születésétől fogva kerülték, megvetették átkozták őt. Gyönyörű szépségű édesanyja a jégtündérek nemes uralkodó családjának női ágában foglalt helyet, életét megannyi szabály és elvárás szorította elviselhetetlen keretekbe. Édesapja talán a jégtündérek legelátkozottabb ellenségeinek volt a hercege, egy vízi sárkány. E két nép ősidőktől kezdve marták egymást egymással határos királyságaikban, de eme két, tiszta szívű, kötelességei alól szabadulni vágyó lény egy éjszaka egymásra talált és végtelen találkozások kellemes sora vette kezdetét. Pár évtized múlva szerelmük bizonyítékaként Lirian megszületett, mikor a két faj között kitört a háború. Anyja és édesapja a el akart menekülni ebből a kitört hagymázas őrületből, de még a határnál elfogták őket a jégtündérekkel szövetséges elfek harcosai. Édesapját a túlerő legyőzte, édesanyját visszahurcolták a királyi házba, míg őt, mint undorító fattyút kidobták a sziklás, jeges tengerpartra, ahova való. De az elvárások ellenére nem pusztult el. Szépen cseperedett, kiismerte örökölt képességeit és tudatosan fejleszteni kezdte őket. Sokszor közel vándorolt a birodalom szívéhez, ahol ő senkit sem ismert, de őt már rég mindenki. Valahányszor feléjük tévedt elüldözték őt, megdobálták, kiutálták. Mikor betöltötte 358. életévét egy kevésbé előkelő ruhába öltözött asszony jelent meg magányos tengerpartján. Egy csomagot vitt neki, amit állítólag az édesanyja küldött neki. A csomagban egy finom, díszes ezüstlánc volt könnygyöngyökkel kirakva, rajta az ő első könnyével és az édesanyjáéval és még néhány elődjével. A lánc olyan hosszú volt, hogy többször körbe tudta tekerni vele a nyakát. A másik ajándék édesapja sálja volt és egy percig sem kételkedett benne, hogy ez mind igaz. Saját és édesanyja könnye világítani kezdett a közelségétől és édesapja sálján eddig ismeretlen, de mégis egyedi illatot érezhetett, olyat ami a tengerre és a sárkányokra jellemző. Ezek után próbált bejutni a palotába, kétségbeesetten megkeresni a családját, de minduntalan elfogták és minden alkalommal egyre kegyetlenebbül tanították móresre. Az utolsó éjszakán, mikor tűzzel próbálták távol tartani elszánt lelkét édesanyja megjelent álmában és arra buzdította, hogy hagyja el azt az átkozott helyet. Sokat gondolkodott, hezitált, de meglátva az éjszakában vöröslő fáklyákat belátta, hogy neki itt nincs jövője. Átlépve a határt a végtelen fagy birodalmából egy tavaszi tájra tévedt. Rengeteg új dolgot fedezett fel, rengeteg új dolgot tanult, de még mindig küszködik az emberek világával, szokásaival, pedig már munkát is sikerült találnia.

Hobby: képességei használata, sütés, versolvasás, jégszobrászkodás

Foglalkozás: cukrász

Extrák: *szüleire nem emlékszik, sosem találkozott még velük, de minden vágya megtudni róluk valamit **jégtündér és vízi sárkány gyermeke *** Képességei: hideget előidézni, jeget, havat varázsolni, megfagyasztani a dolgokat, irányítani a vizet, levegőt kapni a víz alatt **** könnyei gyönggyé alakulnak ***** nem tud sárkánnyá változni, de képes sárkányüvöltést kiadni ****** halhatatlan ******** emberek között él ******** fél a tűztől ******* minden évben benevez a hófesztiválra pár szoborral, mivel ez az egyetlen emberi ünnep, ami közel áll a szívéhez.******** azért cukrásznak ment, mert úgy látta, hogy azt a szakmát a legkönnyebb megtanulni és az még szerethető foglalkozás is.

Képinfo: A kép nem az enyém, csupán illusztráció. (-)

Engedélyezve: 2012. 11. 01.
2017. 07. 17.

Módosítva: 2017. 07. 16. 13:10:31
Módosította: Yoshiko

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2017. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).