Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


Shayola2019. 12. 04. 22:51:53#35704
Karakter: Shagaran (Kitalált karakter)
Megjegyzés: Álcázott gyönyörű Jedimnek


 - Hamarosan leszállunk Korriban bolygón, öveket becsatolni! - mondta az egyik rohamosztagos.

Remek, hamarosan elérem célom azt ahol végre szabad lehetek. Vagyis legalább így hittem. De hogyan is kerültem ide?


Egyszerű rabszolga voltam, akinek az értéke még a homoknál is jelentéktelenebb volt. Valaha ahogyan mesélték nekem a Coruscanton születtem, mint majdnem megannyi ember. Én a tipikus kis vörös hajú szeplős zöld szemű egyednek számítok, amit igaz kicsit ritkább megtalálni, de egyáltalán nincs piaca az embereknek. Inkább Twi’lek nőket és lányokat vesznek mindenféle egzotikus táncra és mutogatásra.


Nos Mesterem is így gondolkodott. Neki nem azért kellettem mert szép és aranyos arcom van, hanem kellett neki egy férfi kéz, egy erő, ami tologatta a kis csecsebecséit és rakta a szállítmányokat. 


Még ilyen távol is tőle kiráz a hideg akárhányszor rágondolok. “Uram”, s parancsolóm nem vetett meg semmilyen kínzást, legyen az szellemi vagy testi. Mindenben kereste a tökéletességet, viszont bennem azt  ami hiányzott.


Mindig a hibákat találta meg, amit nem jól végeztem el hogy aztán kínozhasson, illetve hogy tömlöcbe vethessen. Ekkor akaratlanul is végigsimítok arcom bal oldalán ahol az implantátum helyezkedik el. A mocskos patkány! Minden kín ellenére, és minden szenvedést neki köszönhetek.


Eleinte reménykedtem az Ellenállásban. Reménykedtem egy jobb jövőben, hogy felszabadulok. Hogy végre magam ura lehetek, és senki sem parancsolhat. Álmodtam olyan világról ahol én vagyok ki parancsolgat, és ő lesz az ki majd halgatja kívánságaimat. Vártam azt a napot, hogy eljönnek és mindenkit felszabadítanak….


Csatlakozni szerettem volna én is titokban az Ellenállás soraiba de féltem. Eddig az összes rabszolgát, aki átállt mindről tudomást szereztek, és a büntetésük egyszerű volt. Halál, nyilvános kivégzéssel.


Minden rabszolgának ezt megmutatták, hogy mi lesz veled ha te is ellenállsz. Engemet akkori “Mesterem” elvitt az ilyen rendezvényekre. Ő imádta, és nevetett azon hogyan könyörögnek, kiabálnak, visítanak akár egy disznó életükér.


Egyszer megszólalt, amikor egy hasonló embert ítéltek el mert elmenekült tartójától.


- Látod azt az embert, szolga? - kérdezte hidegen tőlem.


- Természetesen látom, gazdám.


- Tudod miért ítélték el?


- Elszökött gazdurától Mester. Ellenált a parancsoknak. Vesznie kell, mivel gyenge láncszem az uradalomban.


- Nem. Rosszul látod. Csak azért hal meg mert nem volt elég bátor és erős ahhoz hogy sikeresen el tudjon szökni. Mert Reménykedett hogy megmentik, pedig aki megtudta volna menteni az saját maga volt. Végzete az, hogy tudatlan volt, és az Ellenállást választotta. 


S utolsó szavaival mintha megpecsételte sorsát, kivégezték. Soha nem felejtem el ezen rideg szavakat…. mivel ez volt az amikor az én reményem az Ellenállásban szertefoszlott.


Rájöttem senki sem fog jönni értem. Senki nem fog megszabadítani. Elmenekülni nem tudtam, mivel lábamon volt egy követő chip amit lehetetlen volt számomra kiszedni a bőröm alól. Ekkor jöttem rá hogy maga az Ellenállás egy nagy hazugság. Egy illúzió amit a Köztársaság tart fenn. Egy vágyálom hogy szabadok lehetünk. Sosem leszünk szabadok.


Hamar megtanultam, hogyan kell engedelmesnek lenni. Minden parancsot azonnal kérdés nélkül véghezvinni. Ezt ölte belém “Mesterem”. S ez volt a végzetem. Vagyis én ezt hittem.


Egyik kínzásom alkalmával mikor testemet égette pár katonájával, valamit éreztem. A fájdalomtól természetesen üvöltöttem, de valami mélyen legbelül erre a fájdalomra felébredt. Felébredt hogy vége lehessen. Semmi mást nem kívántam jobban. Azt akartam hogy ugyan ezek az emberek égjenek, és pusztuljanak meg. 


Ekkor ez a furcsa érzés kiszabadult és én összekuporodtam a földön. Engedtem hadd járjon körbe, és védjen meg engem. Mikor a szememet kinyitottam a tűz elaludt, és azok akik kínoztak összetörve, egyik majdhogynem a fallal eggyé vált. Ekkor jöttem rá, hogy bennem olyas valami van, ami többé tehet…


S ez az Erő volt.


Pár nap múlva megjelentek a Birodalom emberei, azzal hogy megvesznek engemet akkori gazdámtól. Annál boldogabb nem is lehettem azon a napon.  Végre megérezhetem a szabadságom igazi ízét. Azt amit elvett tőlem ez a disznó, visszakaphatom. Ezerszer, nem… milliószor! 


Természetesen nem lennék itt, ha nem lennék erő érzékeny. A leírhatatlan fájdalom megedzett, és én nem fogom elbukni. A birodalom adott nekünk felszerelést, egy vörös ruhát és egy gyakorlópálcát -amit én hívok így- hogy elsajátíthatsuk a lézerkard használatát.


Gondolatmenetemből a hajó dokkolása zökkentett ki. Mikor kiszáltam egy kopár sivatagos, vörös hegyekkel fogadott. A többiek sietve mit sem gondolkodva mentek egy irányba, ahol egy ember várt. Az egyik csuklyás alak aki velünk jött fellökött. Nem tudom ki lehetett de nem is érdekelt. A többieket gyorsan utolérve mozogtam.

Ekkor az a csuklyás fazon akivel találkoztam, bólintott annak az illetőnek aki ott várt ránk. Nem szenteltem több figyelmet rá, viszont akkor elkezdtek elindulni mindannyian. Érdekesnek találtam, de inkább nem is érdekelt.


- Áh, végre az utolsó is megérkezett. ne hidd magadat különlegesnek. - szólal meg a férfi bariton hangján. 


S még én hittem abban hogy nem leszek úgy kezelve mint egy darab rongy. De nehogy azt higgye hogy ezek után én olyan hamar meg fogok alázkodni neki!


- Borzalmasan nagy veszteség lenne számunkra ha a szabadság tudat a fejedben elszabadulna, arról ábrándozva hogy Sith lehess úgy, hogy nem áltad ki a próbákat. -folytatta emberünk.- Lord Zash azt az utasítást adta nekem hogy válasszam ki közületeket egyet, aki a tanítványa lehet, és én ezt fogom tenni.


Mindenki kussban maradt, nem mertek megszólalni, és egyáltalán megkérdőjelezni szavát. Nos én nem voltam félénk, és megkérdeztem.


- Ki ez a Zash?


- Neked Lord, Zash rabszolga! Ő egy Sith Sötét Nagyúr hölgy és sokkalta fontosabb mint te valaha is leszel.Nos a többi istentelen förmedvény már tudja mi vár rá a próbában. A többiek addig tűnjenek el amíg a drága későnket felvilágosítom.


Azzal a többiek elindultak, viszont egy vörös hajú hölgy felém fordult. Mosolyogva.


- Ne aggódj barátom. Semmi baj nem lesz - mondja kuncogva. - Nem tud mindegyikünket megölni.


Ekkor láttam hogy milyen szép, és gyönyörű hölgy is áll mellettem, és nem tudtam magamat türtőztetni, hogy ne vegyem elő legcsábosabb mosolyom s válaszoljak neki.


- Egy ilyen szépséget valóban vétek lenne bántani is.


 

Ekkor zavartan elpirult és elfordul.


- Ha a drága Casanova is figyelne rám, akkor elmondanám a részleteket.


Ezek után a nő mint a villám zavarodottan elfutott, és követte a többieket. Francba, hogy nem volt időm még a nevét se megkérdezni.


- Nos rabszolga, a próbád: Egy remetét Spindrall-t kell megtalálnod, aki az Ajunta Pall síremlékben él a Sötét Lordok Völgyében. Spindrall egy őrült, viszont Lord Zash prófétaként tekint rá. Miután megtaláltad, ő megpróbáltatás elé fog állítani.


- Rendben. Meg fogom keresni és véghezviszem kicsiny próbáját.


- Nos hogy tudod a küldetésed, menj. Ne várasd meg Spindrall-t, rabszolga.


Bla, bla bla. Majd mindjárt odamegyek azonnal! Jóhogynem szárnyakat növesztek, és repülök el hozzá! Legalább van előtte egy kis időm körbenézni? Vagy rögtön vessem bele magam az egészbe? 


Lényegében mikor megtaláltam a pöcegödör legalján papolt nekem egy sort hogy milyen erős és egyedülálló Erőm van. Persze a próba nem maradhatott el itt is. A nyomorultnak voltak  tanítványai, akikkel kérdezés nélkül végeztem.


Egyikkel a gyakorló pálcámmal végeztem viszont másikat képes voltam az Erő használatával.


Éreztem és összpontosítottam a kezembe, ami mint egy villám kitört és lényegében kisütötte az illetőt.


Az öreg mint aki megzavarodott, göl alá ugrált majdhogynem boldogságában és közölte hogy segít nekem. Tanítani fog.  Ha már az a félkegyelmű hajcsár nem fog…


***


Több nap telt el azóta, hogy az őrült segített nekem megtanulni, hogyan kell a benne lévő Erőt kontrollban tartanom, és használnom amikor kell.


Még nem voltam Zash tanítványa, viszont érdeklődik irántam. Viszont az a mocskos hajcsár Harkun, igen volt neve annak a kecskeszakállú fatynak egy másik embert favorizál és mindenképp azt akarja hogy én meghaljak. 


Miközben a Sith kiképző térről jöttem vissza nem is figyeltem mikro valakinek neki ütköztem.


- Elnézést. Már itt sem vagyok.


 

- Oh ugyan, semmiség. Mindig jó látni ilyen férfiakat akik ennyire elhatározták magukat. -néztem rá és csak a mosolyát láttam.


Még hogy nem találsz itt senkit aki flörtöl veled. Persze itt többnyire lehet hatalom játékért csinálják, de mivel én egy nagy senki vagyok ezért ez kizárva. A legelső dolog a gyönyörűséges idomjain kívül egzotikus bőre, szeme, festése. 


Egyszóval minden megfogott, ha lehetne mondani még a szívem is mellé vert. Az a csodálatos egzotikus halványzöld bőr, a vörös szemek és ajkak, s melléje a fekete finoman elrendezett arcfestése.


- Ki vagy te? -  csusszant ki a halkan. 


- Lord Kaysen de hívj csak Kaynak. Téged hogy hívnak?


 

- Shagaran, csak Shagaran.


- Oh, szóval újonnan jövő vagy? Pedig azt hittem már valakinek a tanítványa vagy.

 

- Lennék… - nézek rá, és gondolkozok hogy vajon megossza e vele a gondjaimat. 


 

- Miért csak lennél? - mosolyogva néz rám és majdhogynem ártatlanul pillázik. 


 

- Nos igazából, a segítséged kellene.


 

Ekkor csodálkozva rám néz mintha nem is emberi nyelven mondtam volna neki.

 

- Az enyém?  - kérdezi nevetve. - Ugyan nem az én dolgom hogy mestered lesz-e vagy sem.

 

S ekkor hátat fordít és elkezd távolodni tőlem. Na még mit nem, kell nekem egy kis segítség. Mit volt mit tennem követtem addig, ameddig nem mentünk el egy nem használt labor vagy raktár mellett. Ekkor megfogtam és berántottam a kis mellékhelyiségbe.

 

Kay csak meglepődött de nem tett ellene semmit.

 

- Nézd, tudom hogy semmire sem vagyok való a szemedben. Csak egy szolga akit megvettek mert Erő lakozik benne. Nos a hiba az egész rendszerben. Elismerem jó aki gyenge haljon meg, viszont nem tudom ismered Harkun felügyelőt? 


Ekkor némán bólint és hallgat.

- Nos elviekben neki kellene kiválasztania a legjobbikat közülünk, és bennem van egy kis kurázsi hogy lehetnék mert a többi felhozatal eléggé igénytelen és gyenge. Kivéve egy darab szarházit, aki ráadásképp bónusz cuccokkal jött ide, függetlenül hogy ő is rabszolga volt. 

 

- Lehetnek támogatói még egy szolgának is aki jövendőbeli tanítványnak megy. Mi ebben a különös?

 

- Az, hogy elviekben Harkunnak nem kéne favorizálnia egyikünket se ugye?

 

- Igen ez így igaz. A felvigyázó sosem kedvezhet egyetlen egy új jövevénynek sem.

 

- Na már most ez a görény kecskeszakállú arisztokrata pöcs. - ekkor Kay felhuncogott. - egy másik versenyzőt kiválasztott már magának. Emellett természetesen engemet ki akar végeztetni mint valami disznót.

 

- Ez eléggé érdekes szóljak Lord Zashnak ez ügyben? 

 

- Nem, nem. Én azt szeretném ha társulnánk, te segítenél nekem titokban információkkal vagy bármivel amivel a másik tanítványt el tudom tüntetni az utamból. Sajnos eddig mindig előttem járt pár lépéssel, mivel a szemétláda előbb kapott meg információkat, és ráadásképp többet is a kelleténél.

 

- S te ezt honnan tudod?

 

- Nos feltörtem egyszer az holotábláját amikor ivott az altatós italomból. - mosolygok rá büszkén.
- Lord Zash biztosan örülne neki, hogy ilyen leleményes vagy.

 

- De nem fog ha emiatt megpusztulok valamilyen jöttöm ment barlangos kutatásba, mert nekem nem küld el semmi információt.

 

Kis gondolkodás után végül megszólalt.
- Rendben akkor segítek neked.

 

- Ne aggódj, ezerszer meg fogom hálálni ha már Lord Zash tanítványa leszel.



Szerkesztve Shayola által @ 2019. 12. 04. 22:52:58


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).