Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Hajlandó vagyok feláldozni az életem, akár a lelkemet is!~ Attack on titan ff.~
Korhatár: 16+
Műfaj: Fantasy
Kategória: Egyéb anime
Feltöltő: Shiromina
Feltöltve: 2017. 12. 15. 13:15:32
Módosítva: 2017. 12. 15. 16:27:05
Módosította: Shiromina
Megtekintve: 87 db
Kritikák: 0 db
 Azon a napon az emberiség emlékeztető kapott, a tőlük való félelmüket illetően.

A hatalmas fal darabjai csak úgy szállnak a levegőben, mint a tollpihe, majd egy precíz mozdulattal tízezrek életét kiiktatva ér földet a hatalmas szikladarab. Nincs mese, a kolosszális titán áttörte a falat. Játszi könnyedséggel döntötte romba mind azt, amiről azt hittük örök. Amiről azt hittük megvédheti életünket. Most pedig az egykor többé kevésbé boldog várost, a boldog kacagásokat felváltotta a halálsikolyok minden irányból érkező hatalmas áradata. Felnőttek, gyerekek egyaránt esnek össze véresen, piszkosan. A szerencsétlenebbek pedig.. ott végzik az üresfejű hatalmas mocskos szörnyetegek gyomrában. A titánok markában egy kislány könyörög az életéért, megesküszik hogy többé nem fog napnyugta után hazamenni, soha többet nem lesz piszkos a ruhája, nem szakítja el a ruháját, csak engedje elmenni, könyörüljön rajta.

Én pedig, fejvesztve rohanok el a büdös pofájú titánok közeléből. De mindhiába, mind meghalunk. Hosszú fekete hajamat befedi a mocsok és a vér. Lila szemeim nem ragyognak már úgy mint azon a délutánon, akkor amikor a nap narancsra festette az eget, a szél kellemesen táncolt körülöttünk, négyen a dombtetején megesküdtünk, hogy megváltoztatjuk, jobbá tesszük ezt a savanyú mégis olykor édes világot. Rohanok barátaim felé, akik családot adtak nekem. Csakhogy egy hatalmas üvöltés egyszerűen meg fagyasztaja a vérem, lábaim földbegyökereznek, elfog a félelem. Lassan hátra nézek, egy rondaság lohol utánam. Meg akarok halni. Nehéz az élet miért ne mehetnék a nyugodt sötétségbe? Miért nem? Azért mert szükség van rád, meg kell védened a családod! Eren, Mikasa, Armin. Miattuk.. miattuk kell élnem! Nekirontok a macskaköves útnak, lábaim égnek, tüdőm sípol, testem könyörög a megállásért, de a szívem hajt.

Beforulva a sarkon megpillantom a házat romokban, azt a házat amely eddig az otthonomat adta. Mikasa és Eren is ott vannak. Kétségbe esetten próbálják felemelni a ház gerendáját, hogy kiszabadítsák azt a nőt, aki mégha nem is az igaziként, de az édesanyámként tudhatok. Mikasa rémült pillantását rám emeli, majd a mögöttem lévő titánra.

– Risa!!- kétségbeesetten kiáltják a nevemet, miközben odaérek és segítek nekik emelni a gerendát. Nem megy. Ez a hatalmas fadarab egy centit sem mozdul. Szememet ellepik a könnyek, majd versenyt futva száguldanak le piszkos arcomon.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).