Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

A virágárus
Korhatár: -
Műfaj: Romantikus
Kategória: Nem anime
Feltöltő: LastBreath
Feltöltve: 2016. 12. 18. 17:14:17
Megtekintve: 371 db
Kritikák: 2 db

A virágárus

- Szép ez a mai nap.

- Valóban az, uram.

Napról-napra, mindig ugyanez. A férfi jött és dicsérte a napot, a virágokat, netán a dolgukra siető embereket. Arcán mindig ugyanaz a derűs mosoly játszott. Barna hajában már elvegyült pár ősz szál. Finom ruhái, pecsétgyűrűje, sétapálcája mind arról árulkodtak, hogy jól megy a sora.

Vele ellentétben a virágárus, ez a rongyokba bújtatott fiatal fiú, aki alig érte el negyed évszázadát minden nap a túlélésért küzdött. A betevőért. Mert nem volt mása, csak egy viskója, s egy kertje, melyben varázslatosan szép rózsák nyíltak. Avittos ingének zsebébe mindig zsenge szálat tűzött. Dolgos kezei kérgesek voltak a szerszámok nyelétől, s hiába voltak kellemes vonásai, úgy érezte, rossz helyre született.

- Megveszem a rózsádat. - szólt a férfi és a fiú ingére mutatott.

- Ez a rózsa nem eladó, uram. - felelte szelíden. - De nézz körül és válassz tetszésed szerint.

A férfi csalódottnak tűnt. Nem vett hát semmit. De másnap újból eljött. Rövid csevej után ismét a fiú zsebébe tűzött rózsát kérte. A virágárus, azonban nem adta el.

Napról-napra, mindig ugyanez. A férfi a rózsát kérte. A fiú nem adta. Napról-napra, hétről-hétre. Míg a végén a fiú, már várta a férfit, s azt sem bánta, ha nem tud eladni neki semmit. S a férfi szavai, hangja is változott. Lágyabb lett. Kedvesebb, ahogy a fiúhoz szólt.

- Megveszem a rózsádat.

- Ez a rózsa nem eladó. - mosolyodott el a fiú, ahogy a zsebében ücsörgő virágra pillantott.

- Hát legyen. - nyúlt zsebébe a férfi, s szórt csilingelő aranyérméket a fiú orra elé. - Akkor megveszem az összes többi virágot. És nem jövök többet.

A fiú döbbenetében megszólalni sem tudott. Torka elszorult. Megveszik az összes virágát. Mindet. Boldognak, hálásnak kellett volna lennie. Mégsem volt az. Ezek a virágok jelentették számára a mindent. Nevelte, gondozta, szerette őket.

Most értette meg igazán, mi célja a férfinak. Csak egy szál virágot kért, de a fiú nem adta. Most elveszi mindenét. De hogy is adhatta volna neki pont azt a rózsát? A virág arról a bokorról származott, amit még gyermekként ültetett az édesanyjával. A legkülönlegesebb rózsa volt ez számára. De most, hogy a férfi meggondolta magát, a fiú elszomorodott.

- Vidd a rózsákat, és a pénzedet is, uram. - szorította mellkasához a virágot lehajtott fejjel. - De ez a rózsa nem eladó.

A férfi némán bólintott és elvitette az összes rózsát, s cserébe semmit nem adott. Nem jött el másnap, sem harmadnap, sem a következő héten. Hű maradt ígéretéhez, és nem jött el többet.

A virágárus komorrá vált, s úgy látta egyre színtelenebbnek, hervadtabbnak virágait. Mintha valaki sötét átkot szórt volna a szívére, nem látott a virágokban semmi szépet. Napról-napra egyre kevesebben vettek tőle rózsát, végül már senki nem kért a sápadt szirmokból. De a fiú mégis kiállt a térre. Nap nap után. Várta a férfit, bár tudta, hogy nem jön.

Hosszú idő telt el így. És a cipő elkopott a lábáról. A hűvös szél kíméletlenül tépázta vékony ingét. Lassan beköszöntött a tél és elfogytak a virágok. Csak egy hervadt rózsaszál lógatta bánatos fejét a virágárus zsebében.

És feltűnt a férfi. Egyszer, s utoljára. Mintha érezte volna a fiú reménytelenségét. Odalépett hozzá, halványan elmosolyodott és megszólalt.

- Megveszem a rózsádat.

Kedves, lágy hangjától a fiú sírva fakadt. Reszkető kezekkel emelte ki a rózsát, a kókadt, szirma-hullott rózsát szakadt ingének zsebéből.

- A tiéd, uram. - felelte csendesen. S odaadta a rózsát a szívével együtt.


© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).