Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Amikor kölykök voltunk
Korhatár: -
Műfaj: Családi
Kategória: Nem anime
Feltöltő: LastBreath
Feltöltve: 2016. 04. 29. 21:57:19
Módosítva: 2016. 11. 20. 21:42:07
Módosította: LastBreath
Megtekintve: 513 db
Kritikák: 4 db
 Üdv. Először is azt el kell mondanom, hogy a történet két, az oldalon létező karakter közös múltját mutatja be. Egyikük nem más, mint Seth Lesnar, másikuk pedig Vincent Goldwin. Egy befejezett játék margójára készült, amit [itt] akár el is olvashatsz.
Véleményeket, kritikákat, mint mindig, most is szívesen fogadok. :)


Amikor kölykök voltunk

- Apa! Apa elmehetek? - ácsingózom bizonytalanul az ajtóban.
Apa, akinek a hátát jobban ismerem már, mint az arcát, most sem fordul felém. Lassan összenő a számítógépével és a dolgozószobájával. Sosem ér rá. Nem is hiszem, hogy figyelt rám. Nem is hiszem, hogy hallott engem. Megköszörülöm a torkom.
- Apa!
- Hmmm? - dünnyögi komótosan.
- Elmehetek? - lassan beszélek, mintha egy afrikai bennszülöttel próbálnék meg szót érteni, közben lábujjhegyemről a sarkamra billenek, majd vissza és ismétlés.
- Hová?
- Sethhez. - vágom rá.
Semmi felelet. Hintázok még egy picit, majd újra megpróbálom.
- Apa, elmehetek?
- Hová? - kérdez vissza gépiesen.
- Mindegy, megkérdezem anyát. - sóhajtok lemondóan és a konyha felé veszem az irányt.
A konyhaasztalnál találom. A laptopja előtt gubbaszt.
- Anya.
- Igen kicsikém? - fel sem néz.
- Elmehetek?
- Hová?
- Sethhez? - kérdezem tétován.
- El, de vacsorára érj haza.
- Vacsorára? - csillannak fel a szemeim. - Mit főzöl?
- Mexikóit rendelek. - néz fel egy pillanatra. - Nincs időm még a főzéssel is bajlódni. Holnap délig határidős a cikk.
- De... olyan régen főztél már. - dünnyögöm az orrom alatt.
- Vince, nem érek rá. Mi lenne, ha tekintettel lennél egy kicsit anyára, és nem zavarnád munka közben?
Beharapom alsó ajkam és mély levegőt veszek. Kibotorkálok a bejárati ajtóhoz, cipőt és kardigánt húzok, lábujjhegyre állva leakasztok egy lakáskulcsot, majd kilépek az ajtón és gondosan becsukom magam mögött. Elrugdalok egy kavicsot a garázsig, aztán biciklire pattanok és a tőlem telhető leggyorsabb ütemben tekerni kezdek.
Seth egyébként nem lakik messze. Alig tíz perc és meg is érkezem. Lepattanok a bringáról és félrelököm a sövény tövébe. Ledobom fejemről a kapucnimat és becsengetek. Az anyukája nyit ajtót.
- Vincent! - kiált fel meglepetten.
- Csókolom. - köszönök az orrom alatt.
- Sethhez jöttél, ugye? - kérdezi mosolyogva. - Gyere, gyere be. - és maga előtt terelgetve betessékel a házba. - Nem biztos, hogy végzett a tanulással, de befejezhetitek együtt. Később viszek nektek sütit is. - cirógatja meg az arcom, majd magamra hagy.
Nem most járok itt először, így tudom, merre kell mennem. Kopogás nélkül nyitok be az ajtón.
- Hali. - vigyorodom el félszegen és intek felé.
- Vince? - néz rám meglepődve. - Szia! - derül fel ő is. - Már kész is vagy a házival? - érdeklődik visszafordulva a sajátjához.
- Én gazdag vagyok Seth, nem kell házit csinálnom. - dobom le magam az ágyára. - Amúgy is unalmas cucc a tanulás.
- Anyukám szerint az, aki nem tanul, nem viszi semmire. - vonja meg a vállát.
- Ha anyukád annyit keresne, mint az enyém, biztos nem így gondolná. - teszem tarkóra a kezeimet.
- Most azért jöttél, hogy versenyezz, kinek vannak jobb szülei? - ráncolja össze szemöldökét.
- Nem, úgyis veszítenék. - ülök fel és kapok le a polcról két játékfigurát. - Meddig akarsz még az íróasztal fölött görnyedni? Azért jöttem, hogy játsszunk!
- Meg kell várnod, amíg végzek. - szögezi le komolyan. - Nincs már sok vissza.
Elhúzom a számat és szórakozni kezdek a két figurával a kezemben. Godzilla és GI Joe. Megvívják az évszázad csatáját a paplanrengetegben. A hatalmas fenevad épp leharapná Joe karját, amikor az a semmiből előránt egy tőrt és jól megvágja Godzilla száját. A szörnyeteg üvölt, GI Joe nevet és egy kötéllel elgáncsolja, majd lelövi a fenevadat. Ezután megérkezik Darth Vader is és trófea fotót készítenek egymásról a legyőzött Godzilla mellett állva.
- Bejövök. - hallatszik az ajtó túloldaláról egy tompa hang és Seth anyukája belép az ajtón. - Hoztam nektek sütit fiúk. Csak arra kérlek benneteket, hogy ne kenjetek össze semmit.
- Köszi anya. - veszi ki anyja kezéből a tálcát Seth, a nő pedig leül mellém.
- Vincent drágám, meddig maradhatsz? - érdeklődik kedvesen, megsimogatva a fejemet.
- Vacsorára haza kell érnem. - nézek fel rá.
- És mi lesz a vacsora? - kérdezi elmosolyodva.
- Mexiói. - vonok vállat.
Seth anyukájának arcán átfut valami olyan érzelem, amit nem értek. Persze ez nem tart tovább egy pillanatnál, és az is lehet, hogy csak képzelődtem.
- Jól van drágám. - cirógatja meg az arcom. - Akarod, hogy majd hazavigyelek.
- Nem. - rázom meg a fejem. - Biciklivel jöttem.
Elmosolyodik, majd felkel az ágyról és kimegy a szobából. A sütemény isteni finom. Nincs telenyomva minden fura dologgal, és a krém is vastagabb, mint a bolti süteményekében, mert ez házi készítésű. Pillanatok alatt befalom a sütit, és Seth sem marad le mögöttem sokkal.
- Ahh, ez nagyon jó volt. - sóhajtom, letéve az asztalra a tányért. - Bárcsak az én anyukám is olyan lenne, mint a tied.
- Miért mondod ezt? - billenti oldalra a fejét. - Hiszen mindened megvan, amit csak akarsz. Elég csak kérned. Nekem bezzeg...
- Az nem olyan. - rázom meg a fejem.
- Hát akkor milyen?
- Nem tudom.
Elhallgatunk. Én Vader Nagyurat bámulom a kezeim közt, Seth pedig engem. Hosszú-hosszú percekig.
- Az én anyukám soha nem simogatja meg az arcom. És nem is beszél velem ilyen kedvesen. - motyogom az orrom alatt. - Mindig leráz azzal, hogy nem ér rá és sok dolga van.
- De... - szólal meg Seth tétován, de elharapja a mondandóját, amikor észreveszi, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
- Hiányzik az anyukám Seth. - törlöm meg szemeimet.
Felkel a székéből és mellém ül az ágyra. Megölel.
- Én nem lehetek az anyukád, de ígérem, hogy a legjobb barátod maradok.
- Mindig?
- Mindig.
- De, örökre?
- Örökre.

 
 
 

© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).