Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

A Választás Súlya ll.
Korhatár: 18+
Műfaj: Vámpírtörténet
Kategória: Hentai
Feltöltő: Csoki-chan
Feltöltve: 2015. 11. 28. 06:46:58
Megtekintve: 140 db
Kritikák: 0 db
                             
Lágy szellő...hmm ez volt élet. Hideg van és fázom. 
Talán ha gyorsabb vagyok akkor megmenekülök?
 
A sárga szemek amivel megbűvölt, rémisztőek. A karok amiken az izmok megfeszűltek és a magasba emeltek, rémálmokat idéznek elő. Mindenem megborzong, talán ha ott meghalok és Hyel elhagy meghalni és más lányt keres, ha megesik rajtam  a szíve...
 
 Semmire sem emlékszem már a közös pillanatokból, talán a foszlányok is eltűnnek idővel, ám én emlékezni akarok rá, hiszen hálával tartozom a sok szeretetért. 
 
A vonzalomból egyszerűen csak idegen emlékek maradtak. 
 
Puha selyem veszi körbe testem. Fekszem. Olyan kellemes rózsa illatot lélegzem be, de mégis...
 
 Mintha az árral sodródnék...már biztos halott vagyok.
 
Könnyű levegőt vennem. Érzem a selymet, érzem a csodás, illatozó rózsákat. Elképzelem amint a zöldellő fű rezzen és a zsenge hajtások frissen bukkannak ki földünkből. Ekkor a rózsa bimbózik, s a kellemes meleg napos idő által a bimbó egyre növekszik. Végül a vöröslő szirmok mutatják elő magukat és egy káprázatos rózsa formájában hozzák napvilágra tehetségüket. 
 
A vörös rózsa. 
 
Amit a temetésemre kaptam.
 
Felnyillnak szemeim és ugyan még fátyolosan látok de felismerem az életet. Igaz. 
A szobát nem láthatom, az ágy baldachinos és a selyem kendők elfedik a szobát előlem.
 
Az ágy hatalmas, elveszem benne. 
Fekete és további sötét színű anyagok vesznek körül, mintha egy királynő lennék.
 
Fekhelyem mellett gyertyák fénye világít. Ülő helyzetbe erőszakolom testem, félve a fájdalomtól amit legutoljára okoztak nekem.
Könnyedén sikerült felülnöm, s arcomba hullottak világos barna tincseim. 
Száll a hajam, olyan sima és puha... olyan más. Kezeim hófehérek, akárcsak eddig... de... miért érzem,olyan tisztának magam? Szabad vagyok, akár egy madár. 
Bőrömnek simítása felér egy angyal énekével. 
 
Lenge hálóing van rajtam, fehér színű csipke szegéllyel. Lábaimra hullik a könnyed anyag. 
 
A nyakam!
 
Egyből odakapok és tapogatni kezdem és meglepetésemre nincsen nyoma az égéseknek. Álom ez? Olyan valós az egész. . .
 
Állok a lábaimon. 
 
Hirtelen sötétté vált a szoba, s egy fény tűnik fel előttem. 
A fény útja kifele vezet. Ki a hatalmas kertbe, más kertbe, mint ami fogadott érkezésemkor.
Ezt a kertet a holdvilág fénye árnyékolja. Fái és virágai rendezettek, tökéletes sorrendben mutatkoznak. 
A rózsák hiányoznak... a kert üres számomra, csak a tó vizén megcsillámló Hold képe hívogat, s a csillagok fénye csalogat...
Békéjét megzavarva léptem a mély tóba. Minél közelebb kerültem a középéhez, annál inkább takarta el testem minden porcikáját, s így akkor vert gyökeret talpam, mikor derekamat körülölelte a hűvös víz. 
Hajam a testem mögött úszott, ám csak hosszának fele. Gyönyörködtem benne, hiszen ilyen csodát életemben csak az álmok mutathattak. De az élet tartogat számomra kihívásokat is...
Sekéllé vált pillanatok alatt a víz, hirtelen jött a támadás és minden porcikámban félelem lakozott, s ezt kimutatva borzadt fel bőröm. A tudat, hogy védtelen vagyok és erőtlen...és teljesen kiszolgáltatott at ellenségnek, talán most keltem fel a halálból de újra örök álmot hoz rám a sors. A rózsák sem nyújtanak kezet, hogy tüskéikkel pajzsként körülöleljenek.
 
*- Uram, tulajdonod segítséged kéri. Felségednek nyugalmát nem kívánom zavarni, hiszen egy hasznavehetetlen szolga semmit sem ér a szemeidben, de ha mégis megesne rajtam szíve, akkor örök életem minden egyes percét a kezébe adom, s bármikor rendelkezhet velem. *
 
 
Mi mást tehetnék? Megfogadtam hyelemnek, hogy életben maradok bármilyen akadály elé állok, mindet leküzdöm. Harcolni fogok a tiszteletért.
 
 
Ekkor a szavak teljessé váltak és a víz lenyugodott, lassan a hullámok kiegyenesedtek és a felszíne sima lett, akár a tükör.
Megjelent egy alak, akinek hosszú köpenye gazdag szövetből készült, hosszú hollófekete haja a vállára hull és vörös szemei a sötéten keresztül világítanak. Másokat elrémísztene a látvány, de különösképp engem vonzott. Minden másodpercben közelebb került hozzám, s mikor a tó vize egyszerűen eltűnt a lábaim alól a tulajdonosom megállt és arcomra helyezte hűvös tenyerét. 
 
 
  - Hallottam kétségbeesett hívásodat. Nyugodj meg, Hana védeni foglak. - gyengéden cirógatta bőröm és ahol végig haladt perzselt, égett. Az érintése felért a legnagyobb csodával, a Nap sugarainak melegsége sem ad ekkora örömöt sápadt bőrömnek. 
A szavainak pedig nemesi hangzása a füleimet kényeztette, a mély és kiegyensúlyozott hang egy igazi uralkodóhoz illő. Először láttam őt és elbűvölt, enyhén éreztem a bizsergést a hasam körül. 
 
 
  - Hálás vagyok Felségednek, hogy karjai alá vett és elűzte az ellenséges alakokat a közelemből. Kérem hadd engeszteljem ki azzal, hogy míg csak élek szolgálhassam. - talán meg kellett volna hajolnom, csak az érintése varázsa elvette eszem és a tiszta gondolkodásmód megszűnt bennem. Lesütött szemekkel a fekete talajt kémleltem.  
 
 
  - Elfogadom. Ám emberré kell válnod. - ekkor felemeltem a tekintetem és alig hittem el mit ejtett ki a száján. Emberré én, aki úgy halt meg? Akit átváltoztatott a tulajdonosa, s így örök életet adott neki? Most pedig azt akarja, hogy ennél is védtelenebb és gyengébb legyek?  
Ha így határozott akkor ezt el kell fogadnom.
 
 
  - Rendelkezzen velem... 
 
 
Hűségesen álltam és vártam. Aztán mellkasomon egy pontba, ahol a szívem is dobog egy szúrást is elviseltem. 
 
*Lassan elmerültem a mély tengerben és sodródtam az árral, a sós cseppek a számba tömörültek. Lekötözött végtagjaim megbénultak és sajogtak, néha mozdultak meg parancsomra. Tüdőm megtelt vízzel és hiába vártam segítséget, hiba nyitottam szóra számat, senki sem jött. Az iszapos tengerfenékre süllyedtem és ott maradtam míg el nem jött a vég. Így múlt el belőlem az élet...*
 
 
Kómás fejjel járkáltam az ismerős szobában. Amikor felkeltem senki se volt a közelben, egy gyertya se égett. Minden egyes lépésnél majdnem összeestem, fehér foltokat láttam és szédültem. 
Újra ember vagyok egy olyan világban, ahol a gyenge testet akárki vagy akármi szétmarcangolhatja. Ahol a gyengeség a legrosszabb dolog, így egy szolga vagy akit kihasználnak.
 
 És most én is azzá lettem.
 
  - Kisasszony! - megfordultam az ismerős hangra. A barna hajú lány áll az ajtóban, aki velem volt az első támadáskor.  
 
  - Hát még élsz? - a szolgálóm felkapta a fejét és kedvesen mosolygott. Megtanulta a leckét, miszerint egy barátként beszél és viselkedik velem.
 
 
  - Engem meg sem támadtak a zsoldosok. Hana kisasz... vagyis téged és a többi kiválasztottat próbálták megölni.- tudatta velem közben szorgosan elővette a háta mögött rejtett ruhát.  
 
 
  - Életben maradtak a kiválasztottak?  - hátat fordítottam neki és az egyetlen tükörhöz álltam. Alaposan megnéztem magam az állam alatt és a nyakam körül, hiszen a a férfi itt ragadott és égetett meg. Fura, hogy egyszer itt volt valam seb és ilyen hamar begyógyult, igaz mintha a Hyel mondta volna korábban, hogy ez egy képesség, amitől mostmár az emberi létem miatt megszegényedtem. Szomorú, hogy a legnemesebből az utolsók közé estem. 
 
 
  - Csak te maradtál, aki esélyes lehet az uralkodó kegyeibe férkőzni. A többi kiválasztott halott. 
 
 
Még mindig csengenek a szavak hallójárataimban. Egyedül maradtam, az enyém lehet az egész udvarhölgy, akik leshetik minden egyes kívánságom.
 
De vágyom én erre a csendre? 
 
A vihar előtti csendre...
 
Így sokkal nagyobb veszélyben fogok élni, emberként, a sok ellenség pedig mostmár csak egy emberrel kell végezzen. 
 
A középpontba kerültem és a préda várja a vadászát...
Kizökkent szolgálóm, de a gondolatok cikáznak fejemben továbbra is. Túl fogom élni. 
 
 
  - Hana, fel kell öltöznöd. - szolgálóm felém közeledve mutatta meg azt a ruhát amit a mai napon viselnem kell. A karjaiban tartott selyem anyagot öltötte rám kis segítséggel. Kényeztette bőröm a drága anyag, amit rajtam kívül csak tízen-húszan vehetnek fel, mivel ezt a selymet különleges szálakból varrtak, csak azok vehetik fel kiknek ebben a birodalomban magas szintje közel áll az uralkodóéhoz. Egy semmiféle, nincstelen szemét se emelheti rá, bűn lenne. Halálos bűn.  
 
Élvezettel perdülök meg így a vörös anyag száll mögöttem. Csodálatos, mindig erre vágytam. A gazdagság gyengém...a sok arany, ezüst, de a gyémántok! Álmaimban fürdök az aranyos kádban, az uralkodó pediglen vékonyka testem tartja karjaiba, gyengéden átölel. Csókot hint homlokomra, szemhéjamra, arcomra, lassan forró, pezsdítő ajkakkal. Nyakamban rubintok, smaragd díszíti füleimet, s ujjaimon pihen a Gyűrű. Amivel bizonyítom, hogy én vagyok a birodalomban az egyetlen ki uralkodó után a leghatalmasabb.
 
  - Hana, indulnunk kell...- hív mostmár. Nehéz lesz a mai nap, vámpírok közt járni-kelni, mintha minden csak természetes lenne és én magam is az lennék. Ezt a próbát kaptam a királytól, akkor véghez is kell vinnem. Nincs félelem, erő és magabiztosság, amivel győzni fogok.  
 
Lágyan szóló muzsika kényezteti a füleim, könnyedén elfeledtet akármilyen problémát, a hegedűk sírása, pedig könnyeket fakasztanak. Mennyei pillanat, az uralkodó trónján élvezi a szolgálók és tanácsadók körét. Hatalmas köpenye, ami tűzpiros színű, rajta titokzatos jelekkel, vállain terül szét. Ő olyan hatalmas, vonzza a tekintetem, előkelő, mintha szemei rubintok lennének, elkapja és megragadja szemeim nézését, bizsergek...
Senki sem mondta mi lesz dolgom, hiszek benne, hogy ez csupán könnyed próba lesz. Ámbár ez a sok vámpír akármikor rám vetheti magát, annyi az életemnek. Egyfelől szerencsésnek mondhatnám magam, mivel egyedül vagyok és az uralkodó csak rám figyelhet, másfelől magam egy nagy szerencsétlenségnek, hiszen engem fognak többen is támadni. Remélhetőleg egyhamar élvezhetem azt a mennyei és csodás érzést, az avatásomat.
 
Az arca. Férfias, erős amelyet senkiéhez sem lehet hasonlítani. Egyenes vonások. Messziről sugárzik belőle a férfiasság. Kell nekem  Csupán pár szó és a nép eltűnik a teremből, kettesben maradunk. 
 
 
 
 

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).