|
A viharos éjszakában egy gyermek sírását lehet hallani egy felemás szemű férfi karjában ahogyan távolodnak egy kastélytól. Messzebb egy autó vár rájuk, beszál a férfi az újszülöttel a karjában és egyenesen a reptérre tartank ahol magángéppel európába utaznak. A repülőgépen agy dajka várja e férfit aki átadja neki a kisgyereket. Nyolcóra repülés után megérkeznek Moskvába ahol szintén egy autó várja őket ami a tulajdonában lévő kastélyba viszi őket. Tizennyolc év telt el és a gyermek időközben fiatal hölgyé éret. Tengerkék szemei és hoszú sötétbana haja volt amit általában kontyban hordot. Éppen a kastély folyosóján sétált mikor apja a dolgozószobájába hívta őtet
-Barby szertném a véleményedet kérni.- nézet a lány apja felemás színű szemeibe.
-Mondjad, miről lenne szó?- ült le apjával szemben.
-Lesz egy születésnapi bál amin részt kel vennem. Félek ha elmegyek mifog történni.-nézet le az asztalon lévő értesítőre Ridó.
-Az unokatestvérem 20. születésnapjáról lenne szó.
-Igen.
-Ismerve a multat közted és a Juri néném közöt talán nemlenne bölcs döntés. Ám abból a szempontból nézve jóalkalom lenne tisztáznotok az akkor történteket.- nézet apja a lányra
-Igazad van. Az tényleg jólenne ha kibékülnék velük.- ált fel és közelebment lányához majd megsimította az arcát- Most menj csomagol össze, holnap reggel indulunk. De előtte menj be a városba és végy magadnak egy szép báliruhát.
-Rendben, ahogy akarod.-mondta majd elindult vissza a szobájába a kabátjáért és a táskájáért. Lement a garázsba ahol a falonlévő szekrényben autókulcsok voltak felakasztva, levett eggyet ami egy bronz színű nissan murano resonance volt. Beült a kocsiba, egy gombnyomásra kinyitotta a garázsajtót majd elhajtott. Apja az ablakból figyelte távozását.
-Csak megne tudja, hogy mitt is tettem akkor.- mondta halkan és ekkor egy cselédlány jött be a szobába.
-Ridó-sama...- ekkor megfordult és kinyújtotta feléje az eggyik kezét.
-Gyere, neféj. Nemfoglak bántani- a cselédlány közelebment, megfogta a kezét és a férfi hirtelen közelebrántotta magához. Derekánál átkarolta a lányt megkarolta és a szemfogait a lány puha nyakába mélyesztette.
A városban Barby leparkolt egy parkolóházban és onnan gyalog ment tovább egy báliruha szalonba. Sok nézelődés után két ruhát is talált ami tetszet neki. Az eggyik ott dolgozó nőt kérte meg, hogy segítsen neki választani. Az első egy vörös selyemruha volt amelynek a szoknyája kissé széles volt,itt-ott pedig felvolt szedve ráncokba és az öszefogásnál apró gyöngyök voltak felvarva a melrésze pedig kövekkel volt díszítve. A második pezsgőszínű selyemruha, melynek szívalaku dekoltázsa volt kis uszájal ami nemvolt több 25-30cmnél. Ennek a melrésze csillogó volt és testresimuló, combközéptöl szélesedet csak. Mindkettő tetszet de úgygondoltam a második jobban kiemeli az alakomat és a színe is jobbantetszet szóval eztválasztottam és még ehez kaptam egy sálat is ami amúgyis hozzá tartozot és felkarközépig érő törtfehér kesztyűt. Miután kifizettem szoltak, hogy a boltal szemben lehet hozzá kapni fajdíszeket, ígyhát átmentem és vettem 25 drb kis rózsacsatokat amik szintén pezsgőszínűek voltak. Mikor végeztem visszamenema parkolóházba, szerencsére nekellet fizetnie mivel egy órán belül visszajöttem, beültem az autóba és hazamentem. Othon már készenvolt a vacsora, szóval a ruhát felvittem a szobámba majd lementem enni. Apám már az asztalnál ült és engem várt, odamentem hozzá és adtam neki egy puszit az arcára
-Szia, már ettél?- ültem le mellé szokásos helyemre
-Szia, még nem. Téged vártalak. Na mond milyen tuhát vettél?- eközben intet a cselédlánynek, hogy hozhatja a vacsorát
-Igen vettem eggyet. Vacsoraután felveszem és megmutatom.- mosolyogtam rá
-Rendben, de most együnk. Jóétvágyt.
-Neked is.- ezután nekiláttunk a enni. Evésközben egy szót sem szoltunk, mikor befejeztük bementünk a szobámba, ő leült az ágyra én pedig bementem a fürdőbe és felvettem a ruhát.
-Szóval, milyen?- fordult felém az ablaktól, látszot rajta, hogy meglepődött
-Csodaszép vagy. A többi lány irigykedni fog azon, hogy milyen szép vagy. Most teljesen úgy festesz, mint...Mint édesanyád!- meglepődtem azon, hogy mit mondott, mivrl edfig sosem hozta fel anyát, még egyszer sem.
-Apa, kérlek mesélj anyáról!- kértem mire meglepődöt.- Tudom, hogy fáj az emléke, de kérlek.
-Édesanyád gyönyörű szép nő volt, akárcsak te. Mikor megszülettél a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rád akármi is történik.- közelebb jött és megsimízotta az arcomat és megölelt, én is őtet. Fájt, hogy ilyennek láttam őtet.
-Ideje lenne összepekolnod a bőröndöd, hogy holnapra már készlegyél.- engedet el -Én most megyek. Jóejszakát!- és adot egy puszit a homlokomra
-Neked is, jóéjszakát!- kiment és én leöltöztem, elmentem zuhanyozni majd felvettem a pizsamámat, kikészítettem a holnapi ruhámat és bepakoltam a bőröntömbe. Lefeküdtem az ágyamba de nemjött még álom a szememre még álom sokáig a szememre ezért lementem a konyhába és a fagyasztóból kivettem a kedvenc csokoládé jégkrémemet. Leültem a konyhapulthoz és enni kedtem majd lépteket hallottam a folyosó felöl és benyitot az eggyik kb.5 évvel idősebb lakály. Még csak egy hónapja dolgozik itt de még csak gyanítja a kilétünket, biztosra nemtudja.
-Kisasszony, hogyhogy még nemalszik?- kérdezte álmosan
-Nemjött álom a szememre ezért inkáb lejöttem enni egy kis jégkrémet. És te?
-Csak egy pohár vizet szerettem volna inni.- mondta miközben engedet magánek egy pohárba vizet.- A kisaszonyék holnap utaznak, igaz?
-Igen az unokatestvéremnek a 20. születésnapja lesz és egy bált fog rendezni a nagynénim. Ami aztilleti még életemben nemláttam őket, szóval nemtudom, hogy milyenek.- mondtam moközben ettem a jégkrémet
-Amúgy így kiengedet hajjal jobb mint összefogottal, úgy túl komoly, így pedig fiatalos.
-Lehet de így mindíg útban van.
-Kérdezhetek valamit?- nézet rám faarcal
-Mi lenne az?- adtam meg neki az engedélyt
-Amióta itt vagyok sokk olyan dolog történik ami nagyon gyanús.- nézek rá értetlenül
-Ezt, hogyérted?
-Úgy, hogy töbször láttam a cselédek nyakán sebtapaszt vagy harapásnyomokat, és ehezhasonló dolgokat. Mondja tudja, hogy mi folyik itt?
-Már elégideje vagy, hogy tudj róla.- jött egy hang a hátunkmögül, mire mindketten megfordultunk, apám ált az ajtóban- Mond kislányom nemkéne aludnod már?
-De, csak nemtudtam.
-Szóvas, tudhatom mifolyik itt?- kérdezte Márk
-Lehet, hogy megfogsz lepődni de mi és a személyzet pár tadja, mindanyian vámpírok vagyunk.- szegény fiúnak amint eljutot a tudatáig az amit apám mondot neki élájult. Ez még jobb mint a multkor az eggyik anyira megilyedt, hogy hirtelen elkezdez futni és ahogy fordult nemvette észre az odszlopot és agyrázkódással vittük korházba. Eltettem a jégkrémet és felkeltettem az eggyik szobalányt, hogy legyen vele míg magához nem tér, és elmentünk aludni.
Másnap kissé fáradtan keltem, majd felöltöztem, rendbeszedtem magam és lementem reggelizni. Apám már rég fent volt és a reggeli szokásos újságját olvasta.
-Jóreggelt.- köszöntöttem fáradtan
-Jóreggelt, neked is. Hogy aludtál?- kérdezte
-Fáradtan.- ásítottam majd nekiláttam a reggelimnek. Mikor végeztem felmentem és egy lakályal lejöttem a csomagjaimmal amit be is rakot a csomagtartóba. Mi pedig beszáltunk az autóba és a reptérte mentünk, felszáltunk a gépre és én persze, hogy elaludtam. Arra keltem, hogy balaki kelteget, hogy mindjárt leszálunk és hogy kapcsoljam be az övemet. Mikor leszáltunk egymagas férfi várt minket, mikor odaértünk hozzá ő meghajolt
-Üdvözlöm Ridó-sama, és önt is kisasszony.- emelkedet fel majd az autóhoz vezetet minket és kinyitotta az ajtaját, mi beszáltunk és bezárta az ajtót. A csomagjainkat ezalat a csomagtartóba rakták, és elindultunk. Az út nemvolt túl hosszú sem túl röbid úgy félóra kb. Mikor megékeztünk, kiszáltunk és egy kastélyt láttam magamelőt, olyat mint amilyen az egyik festményen van othon.
-Üdvözöllek a Kuranbirtokon, a Családi rezidencián.- mondta apám, miközben észrevetten, hogy az eggyik szoba ablakján megmozdul a függöny. Elindultunk a bejárat felé amit a komornyík nyitot ki aki elég mogorván nézet rám. Mikor beléptünk a hatalmas elöcsarnokba megpillantottam a felsorakozot személyzetet és még három személyt. Egy magas barna hullámoshajú és szemű nőt aki egy térdigérő fehér ruhát viselt a mellette áló férfinek szintén barna haja és szeme volt, ő egy világosbarna nadrágot és sötétkék inget viselt. Gondolom ők ketten a nagynéni és nagybácsi és ekkor megpillantottam őtet, magas férfias termetét sötét mélyvörös tekintete, sötétbarnásfekete haját mely nagyob hullámokban hullot vállára. Ahogyan ott ált fekete nadrágot és fehér inget viselt, akár egy festmény. Majd közelebmentünk és Juri néni örömében, hogy megismerhet megölelt amin teljesen meglepődtem
-Végre, hogy megismerhetlek, Barby.- ekkor én is megöleltem
-Én is örülök, hogy megismerhetlek Juri néni.- ekkor elengedet és apa felé fordult
-Mond Ridó, miért rejtegetted előlünk ezt az aranyos lányt. Hogy a ménykű esne beléd!- mondta apának
-Hát kösz, én is örülök, hogy ujra látlak!- mondta majd néném őt is megölelte
-Nicsak-nicsak te aztán semmit sem változtál az elmúlt 18 évben öcskös!- mondta apám, nagbátyámnak.
-De viszont te igen. Sosem hittem volna, hogy képes leszel felnevelni egy gyereket, főleg egy lányt.- ekkor megölelték egymást
-Jé, ezt nevezem. Szépen felnőttél Kaname, de még mindíg csúnyán nézel rám, akárcsak régen.
-Egyszerűen csak fáradt vagyok, ez minden. De mindegy is, szóval te lennél az én unokateóm!?- és megnéz, komolyan este szenesvizet kellesz csinálni majd nekem.- Szia, örülok, hogy megismerhetlek.- és kezencsókolt és éreztem ahogy pirulok belűlről.
-Én is.
-Gondolom fáradtak vagytok. Gyertek megmutatom a szobáitokat.-fordult meg Haruka bácsi, mi pedig követtük. Felmentünk az emeletre és megmutatta a szobáinkat. Bementem a szobámba amiben hatalmas ablakok voltak, egy szintén hatalmas, francia baldahinos ágy volt piros ányneművel, íróasztal, egy hatalmas gardtobszekrény, éjjeli szektény az ágy két oldalán, komót, plazmatv és házimozi hifive. Megkel hagyni, szép szoba. Kipakoltam a bőröndöm és a báliruhámat felakasztottam a gardróbba a cipőmet is beraktam a ruha alá. Mikor megtaláltam ezt a cipőt a szekrényemben othon szószerint megkönyebbültem, hogy van hozzáillő cipőm. Mire végeztem a pakolással addigra már este lett és ekkor kopogtak az ajtón
-Igen? Tessék!- szoltam ki, mire kinyilt a ajtó és Kaname lépet be rajta.
-Anya kért meg szoljak neked, hogy kész a vacsora.- mondta majd a kezét nyujtotta nekem. Készségesen elfogattam és a tenyerébe csúsztattam az enyémet
-Köszönöm, hogy szoltál.- majd kimentünk a szobámból és az ebédlőbe tartva beszélgettünk
-Mond, milyen az élet oroszországban?
-Hogyis mondjam...Kicsit unalmas. Tudod magántanuló vagyok, így nincs sok barátom. Igazából nincs is, mivel az ott élő nemesek gyermekei, hogyis mondjam, csak bálokon, partikon vagy kissebb összejöveteleken látnak engem. Nemis próbálnak velem barátkoznak úgy mint egy normális, fiatal lánnyal. Talán azért mert mindíg kontyban van a hajam és túl komoly vagyok.- mondtam mire koncogot egyet.
-Neharagudj, csak elképzeltelek ahogy a sok fiatal nemessel elmentél egy szórakozóhelyre és ahogy mondod ,,túl komoly" vagy.- ekkor kicsit csúnyán néztem rá majd ahogy elképzeltem én is nevettem rajta.-Bocsánat, hogy kinevettelek.
-Ugyan, semmiség.- legyintettem nevetve- Amúgy lehet igazadvan.- ekkor értünk az étkezőbe ahol minket néztek.
-Látom gyerekek jólkijötök egymással!- mosolyodott el néném
- Ridó szeretnék veled majd megbeszélni valamit vacsora után.- mondta komolyfejel nagybátyám
-Rendben- felelte apám, majd helyetfoglalt mindenki az asztalnál és már tálalták us a vacsorát. Miután megvacsoráztunk apám és Haru bácsi átmentek a folgozóba Juri néni pedig visszament a szobájába. Így én és Kaname maradtunk az étkezőben. Kaname firtelen megszólalt
-Szeretnék mutatni neked valamit, persze ha lenne hozzá kedved!?- ált fel az asztaltól, mire én kíváncsi lettem, hogy mégis mit akar mutatmi.
-Rendben! De mi az?- kérdeztem és feláltam az asztaltól
-Az meglepetés, inkáb hozd a kabátod.- ondta és vezetet a lépcső felé.-Hidd el tetszeni fog!- mire észbekaptam a szobám előt voltunk. Én bementem a kabátomért és mentünk is a garázs felé ahol sorakoztak az autók. Ő levette egy Honda terepjáró kulcsát a falon lévő tábláról és beszáltunk.
-Várj, szolnom kellet volna apának, hogy eljövünk!- ekkor elmosolyodott
-Én már elkértelek tőle. Amúgy igaz, hogy szereted az autókat?- kérdezte miközben tolataott ki.
-Igen, akár képes is lennék megtervezni és össze is rakni eggyet vagy megjavítani. Apától örököltem az autók utáni szenvedélyem.
-Akkor jó mert autóversenyre megyünk! Szokás már lassan, hogy minden péntekeste versenyvan a szomszéd városban.
-Tényleg, akkor legalább nemfogok unatkozni. Meg amúgysem tudnék aludni, mivel elfelejtettem elhozni a kedvenc plüssömet.
-Plüssel alszol?- nézet rám
-Igen, talán baj?- kérdeztem vissza durcisan
-Nem, dehogy. Nekem kispárnám van amit kiskorom óta nagyon szeretek.
-Jó neked, nekem hiányzik Macika.
-Ebben az esetben lehetek én macika?!- ekkor elpirultan néztem tá
-Eh? Tudom, hogy csak viccelsz és a vic kedvéért lehetsz.
-Én nemviccelelek, ezt igaziból kérdeztem!- ekkor mégpirosabb lett az arcom, szerencsére nemlehetett látnj mivel sötét volt.
-Majd meglátjuk, hogy fogsz viselkedni.- ezt direkt mondtam, hogy csak játszak egy kicsit vele. Ekkor elértük a másik várost ahol ma volt a verseny, már javában folyt a buli. Te jó ég, mi ez a hely? Vámpírok és halandók kézenfogva? Persze semmi kifogásom ellene ha jólérzik magukat eggyüt de nekem ez fura. Leparkolt egy helyre majd kiszáltunk, ahozképest, hogy október közepe, még jóidő is volt oroszországihoz képest. Mikor közelebértünk egy szőke, kékszemű, magas fiúhoz az megfordult és köszöntötte Kanamét majd ahogy észrevet engem is röktön felcsillant a szeme.
-Nicsak Kaname, hoztál magaddal egy lányt aki még tisztavérű is.- jött hozzám közelebb a fiú.- Jóestét kisasszony, az én nevem Aidou Hanabusa. És az öné?
-Jóestét, az én nevem Kuran Barbara, Kaname unokatestvére vagyok.- és a szőke kezetcsókolt nekem. Ami aztilleti éreztem, hogy már voltbenne egy kicsi, kb. úgy a 4.-5. felesnél járhatott.
-Aidou, mond szerinted nemlesz elég még a háziból?- kérdezte tőle Kaname, miközben a válára tette a kezét.- Szerintem, holnapra a bál utánra tartogasd az erődet.
-Igaz is ...Hohy te milyen okos vagy!- mondta majd megjelent egy zsőke váligérő hajú lány
-Hanabusa! Ugye tudod ha ma túliszod magad nagyon megfog holnapreggel szidni a nagyi
-Neszój bele Cukikó, tudom és ezért fogsz te ebben segíteni nekem!- és a karját átrakta a nyakakűl és mosolygot.- Ja Barby, hívhatlak ugye így?- kérdezte jókedvel
-Imkáb, nemszeretem ha Barbarának hívnak.- feleltem mosolyogva
-Ő itten a hugon Aidou Cukikó! Cukikó ő itt Kuran Barbara, Kaname unokatesója!- mutatot be minket egymásnak.
-Örülök, hogy megismerhetlek- mondta majd meghajolt
-Én is, de nemkel enyire hivatalosnak lenned.- mondtam neke és felálítottam- Kérlek kezelj úgy mintha nemis lennék tisztavérű, inkáb nint egy normális lány.
-Ahogy akarod. Amúgy mindjárt kezdődik a verseny!- szólt nekünk
-Hányan indulnak?- kérdezte Kaname Cukikót
-Öten. Köztük van Akatsuki is.
-És még, hogy engem fog öszeszidni a nagyi...- motyogta magában Hana
-Megnézitek az autókat?- kédeute a lány
-Menyünk!- válaszoltam Kaname helyet majd mentek is az autók felé a boxokba.
-Psszt! Itt mindenki közvetlen veled? A halandók meg tudják, hogy mik vagyunk és, hogy te kivagy?- kérdeztem tőle csak alig halhatóan
-Csak itt tudok normális lenni de ha az utcán jönnek szenbe akkor tisztelettel beszélnek velem. Amúgy meg igen tudják, hogy kikvagyunk ja még vadászok is vannak köztük, mint például az a fiú.- mutatot egy magas feketehajú, barnasuemű fiúra aki egy váligérő szőkehajú vámpírlányal sétált, kézenfogva.
-Hát ilyet se lehet látni Oroszországban!- erre ő csak elmosolyodot és beértünk egy boxba majd megláttunk egy fekete porse sportkocsi ami legaláb 300km/h-val képes menni. Ezt nemhiszem el, még ráadásul ez a legújjabbb.
-Csá, Hanabusza. Végre itt vagy, segít...- köszönt egy fiatal fiú, kinek narancssárgás árnyalatú volt a haja és barna szemei voltak a kezeiben pedig szerszámok.- Á, bocsi, inkáb sziasztok.- javította ki magát- Hanabusza segítenél, nemtudok rájönni milehet a baja a kocsinak mert nemindul.
-Mutasd, hadnézem.- odament a hivott és nézegetett balamit- Próbáld beindítani!- mikor a fiú megpróbálta nemsikerült
-Ez így nemlesz jó! Ha nemindul be akkor nem versenyezhetek.- mondta boszankodva
-Esetleg megnézhetném? Kicsit értek az autószereléshez.- szólaltamfel félénken, mire mondenki rámnézet
-Te?!- kérdezte a fiú- Biztos?- jött közeleb hozzám
-Igen, apu megtanított pár dologra az ilyen kocsikka kapcsolatban.
-Ebben az esetben csak tessék, próbád meg.- mondta majd utat engedet nekem. Az autófelé hajoltam és ahogy gondoltam, megvolt sérülve egy kábel.
-Ezt a kábelt kéne kicserélni egy mésikra vagy valami kezdeni vele idiglenesen.- megmutattam, hogy meik kébel.
-Ez asztán nemsemmi, mi észre se vettük eddis. Van is egy ugyanilyen kábelem valahol, mindjárt kicserélem.- majd egy táskából kivette a kábelt és kicserélte.
-Ha te nemvagy, nemtudom mitcsinálok, köszönöm. Am. mi a neved? Az enyém Kain Akatsuki- és kezetnyújtot nekem
-Örvendek, Kuran Barbara.- és kezetfogtam vele vagyiscsak akartam mert kezetcsókolt nekem.
-Nemis mondtad Kaname, hogy van egy hugicád!- emelkedet fel és Kanamére nézet
-Mert nemis a hugom.- ittartotegykis szünetet- Hanem az unokatesóm, ő Ridó lánya.- és ekkor berontott egy fiú
- Hé, Akatsuki. 2 perc és kezdődik a verseny
-Redben, máris indulok. Ha most megbocsátotok...- mondta majd lezárta a motorháztetőt
-Nyugotan, mi megyünk is! Szia.- Köszöntünk el tőle és kimentünk a rajthoz, majd feltüntek az autók és felsorakoztak. Ekkor megjelent egy elég lengén öltözött csajszi is aki egy fehér lendőt tartott a kezében.
-Figyelem versenyzők! -Ekkoz izzítani kezdték a motort- Felkészülni... Vigyáz...RAJT!- a lány mintha földhöz vágta volna a kendöt, úgy jelezte, hogy indulhatnak. És megkezdődött a verseny. Míg vártunk az autók felbukkanására addig még beszélhettünk. Mikor már lefetett hallani az autókat, hogy közelednek mindenki az autókfelé fordult. Ekkor Kaneme a kezembenyomot egy tanlettát, mire értetlen azcál néztem rá.
-Ezt ved be, mert mnemsokára Aidó kezedbefog nyomni egy felest és addig nemfog békénhagyni amíg nemiszod meg.
-Miez?- kérdeztem még mindíg értetlenül
-Ez egy olyan tabletta, ha beveszed utána annyit ihatsz amennyit akarsz nemfogz berugni és még nemis leszel másnapos. De a szonda kifogja mutatni a szerbezetedben az alkoholt de csak kismértékben.- és ekkor bevettem a tablettát mert és ekkor jött az ötlet Aidoutól, hogy rugjunk be.
-Igyatok velük, ma még a rendőrök se fognak álítani mivel levan beszélve.- mondta Aidou
-Ja, deha mégis álítanak bevonják a joksimat. Meg őrá nekem kell vigyáznom ma.- válaszolta Kaname
-Egy feles még nemárt meg, addigra meg kimegy belőled mire vége a bulinak.- és a kezünkbenyomta a felespoharakat, mielőt megihattuk volna megjelentek az autók. Ahogy láttuk Akatsuki vezetet, mikor megpróbálta kielőzni egy autó rögtön elévágot. Mikor újra megpróbálta akkor már késővolt mert Akatsuki autója már félig túlment a célon. Elkezdet mindenki éjenezni, odament mindenki gratulált neki, mink is. Kaname pedig szolt neki, hogy lelépünk mert, hogy ,,roszul érzem" magam, maj beszáltunk a kocsiba.
-Tényleg nembaj, hogy lelépünk? Nemsértődöt meg?
-Ugyan, ha te nemvagy nemtudom mit találjak ki, hogy hogyan lépjek le. Amúgy Aidou ritkán szokot ennyire átesni a ló másik oldalára, de ha igen akkor az dura szokot lenni.- mondta miköznen beindította a kocsit.- Hogyérezted magad itt?
-Elég jól. Köszönöm, hogy elhoztál ide.- és egy puszit nyomtam az arcára...Azaz csak akartam, mert felémfordította az arcát és a szájára ment a pucsi amiből egy eléghosszú csók lett és csak a levegőhiány választot el minket. Egymásra néztünk és ujra egymás ajkai után kaptunk, de ez a csók elég rövid volt mert megszakította.
-Ideje lenne indulnunk nemgondolod?- kérdezte elhalkulva
-Kívánlak...!- sutogtam
-Én is téged, nemtudod elképzelni, hogy mennyire akarlak.- sutogta, majd ujra adot egy csókot és elindultunk hazafelé. Egész úton a keze a lábamat simongatta és egyre feljebb siklot lassan. Mikor megérkeztünk beált a garázsba és csókolózva mentünk be a házba, a szobájába pedig olyan csendben mentünk amennyire csak lehetet, de a szobába már az ölében ülve a lábaimmat a dereka köré csavarva, csókolva mentünk be. Ekkor letet megnem szakítva a csókot és vetkőzve jutottunk el az ágyig, ott már csak fehérnemű volt rajtunk, végignézet rajtam és utána ujra nekemeset. A csók közben fordítottam a helyzeten és ő került alúlra a keze pedig a csípőmről elkezdet felfelé haladni a meltartóm kapcsához megnem szakítva a csókot. Egy kisideig babrált a kapcsal de végül sikerűlt kikapcsolnia, eközben lebűvészkedtem róla a boxert ami magamsem tudom, hogy sikerült nekem. Ekkor fordult újra a világ és az alsónemű is lekerült rólam majd megéreztem a lábaimközt a férfiaságát, a csókot megszakította és felemelkedett.
-Mond, szűz vagy?- kérdezte aggódóan mie én elpirultam és ő tudta, hogy igen
-Biztos, hogy akarod?- kérdezte miközben az arcomat megsimította
-Igen, akarom.- feleltem és az arcomat simító kezét megfogtam és megszorítottam
-Ez lehet, hogy fájni fog.- mundta és lassan elkezdet behatolni mikor én a hátát martam a fájdalomtól, sikoltásomat pedig csókjai nyelték el. Várt addig míg elmulik a fájdalmamm és közben az arcomat figyelte, mikor elmult a fájdalom megcsókoltam, innen tudta, hogy már nemfáj. Elkezdet lassacskán mozogni majd egyre gyorsabban, majd mikor érezte, hogy nincs már sok akkor pár erősebb lökéssel értünk el mindketten egyszerre a csúcsra. Megcsókoltuk egymást, hogy még véletlenül se lehessen hallani élvezetünknek hangját. Ő rámfeküdt de persze úgy, hogy ne nyomjon össze míg pihent egy kicsit majd kicsúszott belőlem és legördült rólam. Mikor megpihentem felemelkedtem és ágyéka felé térdeltem kezemmelpedig ujraélestettem férfiasságát. Kaname megfogta a csípőmet és lassam ültetet rá hímtagjánk teljes hosszára, először fájt de ahogy elenyészet a fájdalom átvette rgy másik érzés és ez a kéj. Lassan elkeztem fel-le mozogni miközben ő a csípőmnél irányítot maj rgyre gyorsabban, a végefelé már csak ő mozgot majd erősebben belémdöföt és elélveztünk. Fáradtan estem melkasára és a szobában csak szapora, egyenletlen légzésünket lehetet hallani, így aludtunk el mindketten. Reggel arra ébredtem, hogy Kaname kellemesen cirógatja a karomat énpedig kinyitom a szemem, ő elmosolyodik majd a számra lehel egy puszit.
-Jóreggelt!- köszöntött
-Jóreggelt neked is!- mondtam és adtam én is egy puszit neki
-Hogyaludtál?- kérdezte
-Jól, és te?
-Azt el semtudom mondani mennyire.- nyomot csókot a számra- Ideje lenne felkelni és addig átmenni a szobádba míg anyáék alszanak, mertha rájönnek akkor aztán felfújják majd az egészet.
-Gondolom, hogy hogyn reagálnának, ha rájönnének.- ekkor felkeltünk az ágyból és felöltöztünk majd pandúrmacskát játszva mentünk a szobámhoz ahol még egy csókot váltotunk.
-Ha kérdik tudot mitkel mondanod?!- kérdeute kőlem
-Igen, tudom.- felelte
-Akkor jó, én megyek nehgy észrevegyenek- fordult el, hogy visszamehessen és ekkor hirtelen visszafordult és a csuklómnál fogva magáhozrántott és megcsókolt.
-Mostst pedig menj.- szólt rám én bementem ő pedig vissza a szonájába. Ezt ez egészet nemsejtettük, hogy valaki végignézte valaki. Ahogy bementem a szobámba kivettem egy törölköző kendőt a szekrényből és elmentem lezuhanyozni azután pedig felöltöztem és lementem reggelizni. Az ekövetkező egyhétben nemtörtént semmi, csak eggyik nap grilleztünk aztán aztán persze Kanamével persze mindíg kitaláltunk valamit, hogy miért lépünk le mindíg. Volt, hogy kocsival elmentünk ,,túrázni", vagy lementünk a földalatti szobákba, de olyan is, hogy a könyvtárban estünk egymásnak. De persze volt olyan is, hogy a szobámban filmet akartunk nézni, csak ő egy vígjáték hejjet egy hororfilmet hozot (azt is ditekt) így persze könnyű volt elérnie amit akart, vagyis csak majdnem mert benyitot nagybátyámanyagmintákkal a kezében. Elég kínos volt, Kaname a kanapén ült én pedig szenben vele térdelve az ölében, nyúlva a keze után amiben a meltartóm volt amit nemtudom, hogycsinált de pólón keresztül levette rólam.
-Inkáb meg se kérdem, hogy ez mi. Inkáb megvárom Jurit.-mondta és kimebt
-Ez aztán cikivolt.- mondta Kaname és egy könnyeb mozdulattal hátralököt és rámmászot
És kopogtak az ajtómon
-Barby fenvagy, bemehetek?- Yuri néni volt az. Vajon mitszeretne, netalán rájöt, hogy mitcsináltunk Kanamével.
-Persze, gyere csak be!- szóltam ki
-Csak szerettem volna szólni, hogy tízre jön a fodrász megcsinálni a hajunkat.
-Köszömöm, hogy szóltál.- ekkor elsötétült a tekintete Yuri néninek
-Kanamének és neked is kivan jelölbe a jövendőbelitek, úgyhogy próbáljatok neemegymásba szeretni. Láttalak titeket és tudom, hogy mitörtént köztetek.- megfagyot ereimben a vér, rájött.
-Nemond el apának, kérlek.- néztemrá kérlelően- Szertem őt.
-Megtennél érte mindent? Mégha az éltedbe is kerülne, akkoris?- néztem rá félénken
-Igen.- válaszoltam- Miért kérded?
-Csak úgy! Igaza volt apádnak, ha igazán szeretsz akkor mindent megteszel azért a személyért.
-Ezt, hogyérted?
-Sehogy, inkáb gyere reggelizni és Kanamének neszólj erről a beszélgetésről.- mondta majd megragard a kezemnél és már vitt is az étkezőbe. Mikor beléptünk apát pillantottam meg amint a reggeli újságot olnassa. Mikor felpillantot akkor vettem észre, hogy szemüveget visel. Ez is ritka volt, hogy rajtavolt, otthon is csak egyszer- kétszer volt rajta.
-Jóreggelt, milyen koránkeltetek.- üdvözölt minket
-Jóreggelt, bátyó.
-Jóreggelt, apa. Hogyhogy viseled a szemüveget? Úgytudta, hogy utálod.- kérdeztem tőle mosolyodva
-Már fájt a szemem egy ideje. Mi ez a jókedv, mitörtént? Yuri elmondtad neki?- kicsit mérdesen ránézet nénémre.
-Miiii!?- néném szintén borsosan nézet rá- Dehogy! Énaztán nemmondtem neki semmit se Kanaménak. Olyannak nézel ki elkotyog mindent!- ekkor tartotta az öklét nehogy behúzzon apának.
-Most miről beszéltek? Tudhatom én is?- áltam közéjük nehogy egymásnak essenek.- Szóval miről nemszabad szólnia nekem?
-Majd este megtudod te is és Kaname is.- felelte apa, én pedig bevágtam a durcis atcomat amiről tudom, hogy nembírja ha látja.
-Most tényleg nemhatsz meg ezzel az arcal.Fejezd be.- szólt rám- Inkáb ülj le és reggeliz meg. Juri hívot a fodrász, hogy hamarab fog jönni mert hirtelen közbejöt neki valami. Szóval másfél óra múlva ittvan.
-Hogy miiii? Másfél óra múlva fozzák a tortát és a süteményeket, aztán rá húszpercre pedig jönnek a díszítők. Hogyfogok én így elrendezni mindent?!- fogta a fejét
-Ha akarod átveszem a díszítőket.- emelte fel a kezét apa, mint egy kisiskolás
-TE?!- nézetrá, mint egy vega a sülthalra a tányéron- Régen még a nyakkendőt sem tudtad megkötni. Méghogy a virágokat meg a díszítést rádhagyam, na az kizart.
-Szerintem meg egész jól belejött mindkettőbe az évek alat. Habár a nyakkendőt még mindíg nemtudja megkötni szépen ezért kötöm neki én.
-Hát jó, legyen de leellenőrzöm majd.- felelte beleegyezően
-Igenis, értve főnökasszony!- tette homlokához a kezét mint egy katona.
-Jóregggelt!- jött be Kaname mint ali nemaludta ki magát- Mivot ez a kiabálás? Egészen a lépcsőig lehetett hallani.
-Jóreggelt! Úgynézel ki mint egy tépetcsirke, menyit ittál te az este!?- kérdezte tőle Juri néni.- Estére ugye rendbejösz?
-Nemittam és nemszívtam semmit csak nincskedvem ehez a nagy felfújt dologhoz.- magyarázta- Ebben az egészben az lesz a legjobb, hogy a nemesek akik eljönnek azoknak lányaik vannak, úgyhogy valameiket rámakarják majd sózni. Hajam az égnekál azoktól a sok elkényeztetett, kényes csitritől. De ha az ilyaen ralikon aztmondanátok, hogy ezek nem azok akiket ismertek.- mondta szörnyűlködve
-Ezt, hogy érted?- nézet rá néném
-Neakard tudni, ami a rallin és utána történik az titok.- majd leült az asztalhoz majd én is és megrehgeliztünk majd még segítettem pár dologban és már meg is érkezet a fodrász.
-Jaj, drága bocsás meg. Tudom, hogy sokdolgod lenne de elkel utaznom még ma.
-Nembaj, Jorjó. Csak kérlek sies mert sietnemkel a díszítéssel.- és ekkor a pasas ésrevett engem
-Juri, ő kicsoda? Netalán az a másik lány akinek megkel csinálni a haját?- kérdezte
-Igen, ő itt Ridó lánya, Barby.- mondta néném
-Ő? Ezt elsem hiszem. Várjunk, akkor ő...- fejezte be mert néném csúnyán nézet rá.- Ö, akkor menjünkis és keudjük a frizurakészítést. Hajdíszeket hoztam de ha nektek is van akkor azzal is tudok dolgozni.- mondta miközben haladtunk egy szobafelé.
-Nekem vannak kisvirágcsatok.- mondtam
-Akkor az jó, mejikőtökkel kezdjem?- kérdezte miközben beléptünk egy szobába ami egy kisseb szalon is lehetet volna.
-Ez direkt ilyen esetekre lett csináltatva. Szerintem kezd vele.- mondta néném és már a székben is ültem, nyakamkörül palástot viselve
-Mond milyet szeretnél?- kérdezte Jorjó engem figyelve
-Rádbízom, nekem mindegy.- mondtam mire felcsillant a szeme és neki is látot a frizura készítésnek. A hajamat begöndörítette és egymásra rakosgatva pár tincset lenthagyva feltűzve és a virágokkal díszítve, végül pedig hajlakkot rakot rá, hogy tartson a bál végéig. Ekkor jött néném aki ámulva nézte Jorjó munkájának eredményét. Ő is leült, neki egy félkonty szerű frizurát csinált amit egy kövekkel kirakot fajdísszel egészítet ki. Kifizette a munkáját és kikísérte röktön ment ellenőrizni a bálternet. Amint miden elkészült azaz a frizuránk, díszítés, virágok meg minden elkezdtünk készülődni mivel már csak egy óra volt a bálig. Gyorsan kofestettem magam ami szemceruzából, szempilla festékből, szemhéjtusból és egy szájfényből, felvettem a ruhámat hozzá egy förtfehér anyaggal bebont cipőt, a kesztyűket és kiegészíréskép agy agyszerű vékony aranyláncot amin egy B betű volt, aranyfülbevaló és aranykarkötő. Mire elkészültem apám kopogot az ajtón.
-Tessék, szabad!- szoltam ki
-Készvagy? Indulhatunk?- kérdezte és a karját nyujtotta. Én bólintottam és átkatoltam a karját magunkután bezártam az ajtót és indultunk a bálterem felé. Mikor a lépcsőhöz értűnk az ép érkezők csak bámultak minket, ahogy leértünk meghajoltak, apával zavartalanul haladtunk tovább. Ahogy beléptünk mindenki felékfordult és előzőhez hasonlóan meghajoltak, mi pedig Harukabácsiékhoz sétáltunk majd ahogy megérkezet mindenki Harubá csedet kért.
-Seretnék mindenkit könteni és köszönöm, hogy elfáradtak. És szeretném ezuttal egyben bejelenteni Kaname-fiam és unokahugom Barbara Kuran eljegyzését.- ekkor elkezdtek sugdolózni az ottlévők. VÁRJUNK MIIII? ELJEGYZÉS, VŐLEGÉNY, ESKÜVŐ...Meghült ekkor bennem a vér. Szóval ezez volt a nagy titkolózás?- Kérem folytassák a szórakozást!- intet a zemészeknek, hogy játszenak. Mi persze Kanamével a földbegyökereztünk persze próbáltuk leplezni a meglepetségünket. Felcsendült a zene és ő közelebjöt hozzám és felkért keringőzni, a tánc közben:
-Te tudtál róla, hohy mit terveznek?- kérdeztem tőle csak úgy, hogy ő halja
-Nem és gondolom te sem.- mondta. Az este alat még sokat táncoltunk, persze másokkal is, mikor egy lassút táncoltunk hirtelen megszédültem ezért kimentünk az eggyik kerti pavilonba, mivel a bál a földszinten volt. Leültem
-Mond jolvagy? Kérsz valamit inni?- kérdezte aggódva
-Nem, már jolvagyok, csak egy kicsit megszédültem.- monstam neki
-Biztos?
-Igen, boiztos...Azaz nem um...- és a számelé kaptam a kezem
-Mi a baj?
-Talán elrontottam csak a gyomrom.- mondtam
-Menyünk vissza a szobádba és pihenj le, hátha jobb lesz.- mondta és felsegítet, majd bementünk és megkerestük szüleinket.
-Anya, Barby nemérzi jól magát. Hányingere van.- mondta Kaname de Juri néni már sejtette mi a bajom.
-Gyertek menjünk egy nyugottab helyre.- mondta majd felmentünk a szobámba. Ott elkapot ismét a hányinger, és az utam egyenesen a fürdőbe vezetet.
-Úgyhiszem erre a tablettára már nemlesz szükség.- mondta és letette az éjjeliszekrényre- Kaname tudok róle, hogy mit műveltetek az elmúlt hétben. Szóval védekeztetek?- kérdezte csípőretet kézzel
-Nem, de mire akarsz kijukadni ezzel!?- kérdezte félve annyától
-Barby, te csináld meg ezt a tesztet.- mondta és a kezembe nyomot egy terhességi tesztet.- Te pedig imátkoz, hogy csak gyomorrontása van!- bementem a fürfőbe és megcsináltam a tesztet márcsak öt percet kel várni és meglesz az eredmény. E-közben éreztem, hogy Kaname felalá járkál a szobában nyugtalanul, néném pedig próbálja nyudtatni mert a többi vendég megérezheti lent. Kész, letelt az öt perc. Nagynehezen rávettem magam, hogy megnézzem és...
-NE!!- kiáltottam el magam, kirontottam és nekiestem Kanaménak- Te...Te felcsináltál engem!- mondtam mire néném közelebjöt és lekevezt neki egy óriási nagy pofont.
-Örölj, hogy ennyivel megúszod egyenlőre. Mond mégis mit ezdjek veletek, ha apád ezt medtudja kinyír titeket.- mondta majd leült az eggyik fotelba, párperc múlva megszólalt.- Rendben, lemegyünk úgy mintha semmisem történt volna, holnap pedig közöljük apáítokkal, hogy gyereketek lesz.
-De...- szólaltam volna meg de néném fenyítően rámnézet
-Most pedig indulás le.- engedelmeskedtünk neki. Lementünk, táncoltunk, beszélgettünk (én émelyegtem) a vendégek távoztával mindanyian a könyvtárba mentünk apáink egy-egy wiskys poháral a kezükben
-Szeretnénk valamit mondani nektek de dzerintünk joblenne ha leülnétek.- mondta Kaname
-Mégis miért?- kérdezte apám, ajaj ebből bajlesz szerintem
-Kérlek apa üljetek le és légy higgat.- leültek a kanapéra -Oké, nelegyél dühös apa de ez az egész hirtelen jött, teljesen véletlenül történt...
-Ez most olyan tiszára olyan mintha azt akarnád elmondani, hogy terhes vagy. Ugye nemvagy az?!-monnda apám
-Ami aztilleti, az vagyok.- ennek hallatán a pohárban lévő italt mindketten megitták, feláltak és vészesen közeledtek felénk
- Hogy mit mondtál?- kérdezték egyszerre, majd mint aki viccelt velük jótnevettek - Ez jóvic, csak mégegyszer nemondjatok ilyet mert it helyben szívinfartust kapok.
-Ez nemvic,igazat mondok. Nagyszülők lesztek kilenc hónap múlva.- mondtam mire visszaültek a wiskys üveggel és az egészet megitták. Nagynehezen felvittük őket az emeletre , mipedig elmentünk aludni. Én Kaname szobájábankötöttem ki reggel pedig boldogan ébredtünk de eggyesek fejfájósan valaki pedig megbékélve a tudattal, hogy nagyszülő lesz. Egy hétmúlva ideköltöztem , háromhónap múlva megtartottuk az esküvőt és párhónap múlva egy fiú-lány ikerpárnak adtam életet, kétévre rá pedig egy fisfiúnak. Utána apám átadta nekünk a céget azzal az indokkal, hogy az unokáival akar lenni. Kanamével nagyon boldogok vagyunk, de ez már egy másik történet. |
