|
A nevem Answorth Jake egy 15 éves róka démon vagyok.
Egy repülő utamat fogom most elmesélni ahol megismerkedtem az első szerelmemel hát jól figyeljrá amit mondok mert ez mind igaz.
Amit mostelmesélek neked mert mi létezünk és mi ott vagyunk ahol még te földi halandó sem gondonád.Na akkor kezdem is a történetet.
2014.augusztus.01-ét irtuk amikor fél kilenc kor elindult a gép, de előtte mindig megnéztem hogy mikor van újhold és teliholdhogy nehogy
átváltozak róka démoná mert már egyszer megtörtént Tokyoban,és azota kering rólam egy csomó történet,de hát mindegy. A repülő
simán felszállt a barátaimal együtt akkik tudják a titkom,és hogy meglátogassák a családom mert már nagyon kiváncsiak voltak már rájük
New York-ban.Az egyik haverom mindig ezeljött hogy változak nővé és ő engem csódáljon,de ilyenkor amikor ezt csinálom akkor
mindig elkezd vérezni az orra az izgatottságtól,ezért mondok neki mindig nemet amikor ezt kéri.Hat óra felé elkezd be borolni a tiszta ég,
hat ötven felé viharba kerül a gép,és belecsapot a villám az egyik szárnyba és ekkor elkezdtünk zuhani az Atlanti-óceánba.De ekkor
támadt egy ötletem hogy lelassitom a repülőgépet a démoni erőmel,és ahogy fel álltam a helyemről akkor fejbe csapot egy börönd.Ez
volt az utolsóemlékem a gépen,amikor felébredtem akkor már egy szigeten találtam magam.Az 1. kérdésem az volt hogy:Hogy hol
vagyok?A 2. az volt:Hogy kerültem ide?A 3.az volt:Hol vannak a barátaim?Itt orditotam igazán a 3.-nálés végül a legrosszabbra
gondoltam,és igy mentembe a pálmafákal boritotterdőbe.És csak arra gondoltam hogy az én hibám egy kicsit hogy nem sikerült le
lassitanoma gépet.De ekkor egy temlomot pillantottam meg a távolban,éselkezdtem futni a templomfelé,és egyr jobban látam
egy róka szobor diszitette,elégé érdekesnek találtam igyhát bementem,de ekkor a semmiböl megláttam két aranyló szempárt
amint felém közelit,igy megprobáltamaz erőmelvilágoságot csinálni.Sikerült is és megláttam egy fehér két farkú kis rókát,
amint meglepedten nézrám azzokal a kicsi aranyló szemeivel,utána rám mosolygot.Elneveztem Hidának mert ez a név jütott
először az eszembe.És igy kimentünk együtt a templomból hogy vizet ételt találjunk,meg elővettem a mobilom hogy
megnézem hogy mikor lesz telihold és pont ma lesz.Nemsokkára találtunk is egy kis forrást ahogy oda vezetet a kis
Hida.Mire vissza értünk már délutánra járt az ídő.A kis róka beszaladt a templomba és eltünt a sötétségben,én meg addig
elmentem tűzifát keresni.Ahogy mentem már beis esteledet ezért egy kicsit kellet használnom az erőm,mire visszaértem
egy nő alakott vettem észre.Elkezdtem szaladni a templom felé úgyhogy először leraktam a fát,de észre sem vettem
hogy már a rókadémon alakba,ilyenkor a szemem arany lesz szürkéböl és Neko füleim lesznek,és lesz három farkam.
És egyböl kiáltottam egyet a lánynak.
-Hé ki vagy te?Hogy hívnak?Hogy kerülsz ide?Hol vagyunk?-egy csomot kiabáltam mig megnem láttot és kijöt a
templombol.Ahogy egyre közeleb értem akkor elkezdet a szívem dobogni,ahogy meglátam az arcát.A haja
hófehér volt mint a friss hó a szeme pont olyan volt mint az enyém,de ő gyönyörű volt ahogyrá néztem
egyböl bele szeretem.
-Hogy hívnak?-kérdeztem kiváncsian.
-A nevem Itsumi de nyugodtan hívj Hidának is aminek elneveztél.-mondta
-Akkor te vagy az a kis két farkú fehér róka!-mondtam meglepödve.
-Igen!De én is egy róka démon vagyok csak már rég örzőm ezt a templomot.És csak rád vártam mert csak te tudod feltörni
ezt az átkot ami engem súlyt és hogy tovább mennyek ebből a világból a túlvilágra.-mondta reményel a szemében.
-Rendben segitek neked Itsumi,mert szeretlek téged és remélem örökre együtt leszünk életben és
halálban is.-mondtam,és láttam rajta hogy mingyárt elkezd sírni.És én megcsókoltam és csak akkor kezdet
elsírni,mert nagyon meghatóttam azon az éjszakán.Szeptember közepe felé már más túlélöket is találtunk az egyik
stewerdass-sel de vissza utasitotta.És igy teltek a napjaink a túlélők közöt,közben egyre jobban
megismertem Itsumités ő is engem is nagyon megismert ahogy itt voltünk ezen a szigeten.December 18.-ka
reggel már nem tudtam megnézni a mobilomonhogy mikor van telihold és újhold,de azt nem tudtam hogy
épp ma van.Amikor épp tábor tüzet gyújtotam akkor,éppen át alakultam és megláttakde nem csak engem
ha nem Itsumit is és oda mentem hozzá hogy védjem.És bevalotam mi mik is vagyunk,és ekkor Itsumi is
elmesélte nekem újholdkor hogy ilyenkor 3 napig maradhat emberi és félig róka démon alakban mint most.Ahogy
mondtukmindenki nagyon meglepödöt és egy csómó dolgot kérdeztektölünk.Két nap múlva már egy nagy
tábortüzet raktunk és éppen egy hajó jött felénk mi túlélökhőz.Mondtam magamban hogy el kell mennem a
templomhoz múszáj leszek Itsumival mennioda.
-Hát itt vagyunk!-mondtam
-Hát igen!-nézte
-Eljött az ídő hogy......!-elakadtam nem bírtam kimondani annyira fájt.
-Hogy elbúcsúzunk,igaz!-válaszolta egy könyel a szemében.
-Akkor fel oldom az átkot!És remélem még találkozunk Itsumi!-mondtam.És bementünk a templomba és
elolvastam a régi démon irást.És ekkor fel is mondtam a varázslatott.
-Itsumi ne menj el maradj itt!-mondtam sírva utána de egymás kajaiba vetve.
-Viszlát Jake,remélem még találkozunk!De még mielőt eltűnék addig csókolj meg!-mondta könnyekel a szemében.És
elkezdtünk csókolozniés ahogy befejeztük,én még továbbra is öleltem.Azt továbbra is hogy:Hogy Itsumi ne menj el!
-Viszlát,Jake!-mondta könnyekel a szemében,és egyszer csak eltünt.Én még utána kapkodtam hogy hát ha ott van még
ahol állt a könyekkel teli szemében.
-Itsumi!!!-én még a nevét is kiáltottam hát ha meg hallja,és igy térdeltem a földön sírva és rá gondolva.Muszáj voltam
már menni mert már csak rámvártak a hajón,mindenki kérdezte hogy hol van Itsumi,de nem válaszoltam, csak arra
gondoltam hogy nem láthatom többé.Kimentem a hajó végébe és néztem hogyan távolodik el szigetől és végül
kiderült hogy Andonézán voltunk.És minden évben vissza mentem Andonéziára hogy ahol elöszőr találkoztam Itsumival
a templom elé helyezek egy vörős rózsát és hogy vissza gondoljak az együtt töltött szép pillanatokra.
The End
|
