|
Ahogy a hadnagy belépett a háznak az ajtaján, az első dolog, amit megpillantott, a balról nyíló első ajtón át beszűrődő fényben táncoló porszemcsék voltak. Milyen hely ez? – gondolta, majd párat lépett előre. Sehol egy ember. Ez furcsa. Az ajtóval szemben talált egy tükröt, végigsimít rajta. Ujján szintén porréteg van, ekkor maga mögött megpillant egy barna hajú lányt, aki tátott szájjal néz rá.
-Hogy tudsz te ilyen mocsokban élni?- kérdezi a szokásos monoton hangsúlyával, pedig a lelke, mondhatni háborog.
-Öhm…- a lány megdörzsöli a tarkóját, közben zavartan mosolyog. Hogyan került ide a kedvenc animeszereplője?
-Takaríts ki!- mondja Levi ellentmondást nem tűrő hangon, és elindul a ház többi része felé. A lány, név szerint Livia elrohan mellette, és előszedi a felmosórongyot és -vödröt, és vizet, majd vegyszert önt bele.
-Segítek. Adj egy rongyot!- hall egy hangot közvetlenül a füle mellett. Ijedten fordul hátra, majdnem beleesik a vödörbe.
-Pe… persze.- motyogja, és előkerít egy textildarabot, arra is rak egy kis tisztítószert, majd a hadnagy kezébe adja. Az, mielőtt elvenné, egy fehér kendőt köt az orrára és a hajára, majd nekiáll letörölgetni az említett tükröt, aztán szépen sorban az ablakokat. Eközben Livia, mint az őrült mossa a padlót, aztán, amikor végzett, újabb utasításokat kér.
-Hát nem látod, hogy itt minden poros, te idióta?- néz rá a szokásos unott arckifejezéssel. –Folytasd a szekrényekkel, asztalokkal.- sóhajt, és további figyelmét az erkélyajtónak szenteli.
-Hai!- mondja a lány, és elkezdi törölgetni az ebédlőasztalt, és már majdnem állna is tovább, amikor egy kicsit szigorúbb parancsot kap:
-Az alját is.- felnéz Levire, de ő zavartalanul törölgeti a sarokban álló kalitkákat.
-De hát ide se néztél!- mondja felháborodva.
-Mindenki elfelejti letörölni az asztal alját.
-Chh.- és bemászik az asztal alá, és nagyjából lesuvickolja azt, aztán a lábait is. Eközben Rivaille szétnéz a lakásban. Nagyon tágas, és festményekkel, szobrokkal van teli. Ami mégis a legtöbb helyen van, azok a madarak és az üres kalitkák. Erre rá is kérdez.
-Anya szereti a kalitkákat és a madarakat is, de a kettőt együtt már nem.- mosolyog le egy székről, épp a konyhaszekrény tetejét törölgeti.
-Értem.- mondja, és továbbmegy a hálószobák irányába, de Livia egy kisebb sprint után megállítja.
-Oda ne menj, ott anyumék meg az öcsém alszanak.- Levi értetlenúl néz rá, de inkább ráhagyja. Livia csak most realizálja, hogy a nála jóval alacsonyabb férfit milyen nehéz csak úgy arrébbrakni, de azért a vállánál fogva kiirányítja az elő-hálószobából. Mindent folytatnak ott, ahol abbahagyták, és Livi olyan egy óra múlva kijelenti, hogy készen vannak. Levi egy utolsót simít az egyik ajtófélfán, és odamegy hozzá, a hajába borzol.
-Menj el fürödni, koszos lettél.Ahogy a hadnagy belépett a háznak az ajtaján, az első dolog, amit megpillantott, a balról nyíló első ajtón át beszűrődő fényben táncoló porszemcsék voltak. Milyen hely ez? – gondolta, majd párat lépett előre. Sehol egy ember. Ez furcsa. Az ajtóval szemben talált egy tükröt, végigsimít rajta. Ujján szintén porréteg van, ekkor maga mögött megpillant egy barna hajú lányt, aki tátott szájjal néz rá.
-Hogy tudsz te ilyen mocsokban élni?- kérdezi a szokásos monoton hangsúlyával, pedig a lelke, mondhatni háborog.
-Öhm…- a lány megdörzsöli a tarkóját, közben zavartan mosolyog. Hogyan került ide a kedvenc animeszereplője?
-Takaríts ki!- mondja Levi ellentmondást nem tűrő hangon, és elindul a ház többi része felé. A lány, név szerint Livia elrohan mellette, és előszedi a felmosórongyot és -vödröt, és vizet, majd vegyszert önt bele.
-Segítek. Adj egy rongyot!- hall egy hangot közvetlenül a füle mellett. Ijedten fordul hátra, majdnem beleesik a vödörbe.
-Pe… persze.- motyogja, és előkerít egy textildarabot, arra is rak egy kis tisztítószert, majd a hadnagy kezébe adja. Az, mielőtt elvenné, egy fehér kendőt köt az orrára és a hajára, majd nekiáll letörölgetni az említett tükröt, aztán szépen sorban az ablakokat. Eközben Livia, mint az őrült mossa a padlót, aztán, amikor végzett, újabb utasításokat kér.
-Hát nem látod, hogy itt minden poros, te idióta?- néz rá a szokásos unott arckifejezéssel. –Folytasd a szekrényekkel, asztalokkal.- sóhajt, és további figyelmét az erkélyajtónak szenteli.
-Hai!- mondja a lány, és elkezdi törölgetni az ebédlőasztalt, és már majdnem állna is tovább, amikor egy kicsit szigorúbb parancsot kap:
-Az alját is.- felnéz Levire, de ő zavartalanul törölgeti a sarokban álló kalitkákat.
-De hát ide se néztél!- mondja felháborodva.
-Mindenki elfelejti letörölni az asztal alját.
-Chh.- és bemászik az asztal alá, és nagyjából lesuvickolja azt, aztán a lábait is. Eközben Rivaille szétnéz a lakásban. Nagyon tágas, és festményekkel, szobrokkal van teli. Ami mégis a legtöbb helyen van, azok a madarak és az üres kalitkák. Erre rá is kérdez.
-Anya szereti a kalitkákat és a madarakat is, de a kettőt együtt már nem.- mosolyog le egy székről, épp a konyhaszekrény tetejét törölgeti.
-Értem.- mondja, és továbbmegy a hálószobák irányába, de Livia egy kisebb sprint után megállítja.
-Oda ne menj, ott anyumék meg az öcsém alszanak.- Levi értetlenúl néz rá, de inkább ráhagyja. Livia csak most realizálja, hogy a nála jóval alacsonyabb férfit milyen nehéz csak úgy arrébbrakni, de azért a vállánál fogva kiirányítja az elő-hálószobából. Mindent folytatnak ott, ahol abbahagyták, és Livi olyan egy óra múlva kijelenti, hogy készen vannak. Levi egy utolsót simít az egyik ajtófélfán, és odamegy hozzá, a hajába borzol.
-Menj el fürödni, koszos lettél. |
